Thomas Mann: Mario és a varázsló

Thomas Mann (1875-1955) jómódú lübecki családban született. Apja szenátor, gabona-nagykereskedelmi cég tulajdonosa volt. 1893-tól Münchenben élt. 1926-ban Nobel-díjat kapott. 1933-ban elhagyta a  nemzetszocialista  Németországot, amiért Hitler megfosztotta állampolgárságától és doktori címétől. Svájcba, majd 1938-ban Amerikába emigrált, és csak 1952-ben tért vissza Európába. Svájcban telepedett le. Fiatalkori szellemi érdeklődését „hármas csillagzata”, Schopenhauer, Wagner, Nietzsche eszmevilága határozta meg. Az első világháború ideje „antidemokratikus tévelygésé”-nek időszaka, amikor úgy látta, hogy a demokrácia ellentétben áll a németség ősi jellegével. A háború végén már revideálni kezdte konzervatív-nacionalista nézeteit, majd fokozatosan eljutott egy demokratikus, humanista szemlélethez. A fasizmus ellen írásaiban, előadásaiban, rádióbeszédeiben is fellépett. Világképét, az irodalomról való felfogását az orosz irodalom, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov iránti szeretete is befolyásolta. Fiatalkori novelláira különösen Csehov írásai voltak nagy hatással. Rádiós beszédei, tanulmányai és levelezései híresek.

Mario és a varázsló

A Mario és a varázsló 1930-ban jelent meg, s a történet természetes, olaszországi élményen alapul. Az értelmezők Cipollát sokszor azonosították Mussolinivel, s a novellát szimbolikusnak tekintették, pedig erről szó sincs. Thomas Mann az olasz fasizmust jeleníti meg, közvetlenül beszél arról a fojtogató levegőről, egy sereg ellenszenves mozzanatról, amely Cipolla estéjén válik démonikussá és öntudatos ember  számára valóbban elviselhetetlenné.

A Mario és a varázsló útibeszámoló, így természetesnek tűnik, hogy már a második mondatban szinte összefoglalja a később történteket. Tanulmányszerű a felvezetés Torre di Veneréről, a nyaralóhelyekről. A részletező előkészítést majd az elbeszélés vége felé az egyre sűrűsödő, felgyorsuló események ellensúlyozzák.

Cipolla nevetséges öltözetben, nevetséges mozdulatokkal érkezik, mégsem hat komikusan. A figura az első pillanattól kezdve félelmetes. Nyomorék, aki kisebbrendűségi érzését nem is igyekszik leplezni. testi torzulásához a lélek torzulásai is vezet. Mindenkit bábszerű engedelmességre kényszerít, ő maga demagóg szólamokkal is uralkodik, bár tehetséges hipnotizőr. Cipolla meggondoltan választja ki „partnereit”. Megalázza, meggyötri őket, míg nem tudnak magukról. Csak Mario az, aki eszmélésekor lelövi a varázslót. Ez rettenetes, mégis fölszabadító.

Cipolla nem magányos, mert gonoszsága nem létezhet a közönség, a többi ember részvétele nélkül.


A mai világirodalomból: Thomas Mann

a) Egy szabadon választott regény, elbeszélés vagy dráma elemzése

a XX. századi világirodalomból

A XX. század

A XX. századi próza megértéséhez tudnunk kell, hogy a XX. század a változás, a modernizáció százada. A világ többcentrumúvá vált, faji-tudományos-gazdasági-kulturális ellentétek jellemzik napjainkban is. Egy kétezer éves világszemlélet rendül meg: a hit; ugyanakkor a polifónia teljes körűen jelen van az emberi világban. A filozófiai irányzatok közvetlenül megjelennek az irodalmi művekben; különösen fontos a  pszichológia, mint új tudományág szinte robbanásszerű felbukkanása. A világirodalom valóban a világ irodalmává kezdett válni. Olyan nevek fémjelzik a XX. századi prózát, mint Proust, James Joyce, Faulkner, Borges vagy Márques.

Thomas Mann: Mario és a varázsló

Thomas Mann

A modern próza német ajkú képviselője Thomas Mann; egy korváltás időszakában született meg életműve, amelyben kiteljesedik a polgárságot mint osztályt és a művészt mint feladatkört bemutató törekvés. Első regénye, A Buddenbrook ház a század egyik legnagyobb könyvsikerévé vált. Tonio Kröger című regényében behatóan foglalkozik a polgár-művész ellentéttel: elítéli a polgárok művészetekkel szemben néha megnyilvánuló ostobaságát, de a művészek szépségimádatát is. Thomas Mann az első világháborút szükségesnek tartotta, világnézeti fordulata később következik be, akkor már kiáll a köztársaság mellett. Párizsi előadóútjáról Svájcba megy, majd az Egyesült Államokba utazik, ahol aktív fasizmusellenes tevékenységet folytat. Szállóigévé vált híres mondata: “Ahol én vagyok, ott van Németország.”

ĺrói világa

Thomas Mann írói világánál kell, hogy szót ejtsünk az idő kérdéséről, amely fontos szerepet játszik a XX. századi szépirodalomban. Az idő kétféleképpen is szerepet játszik az elbeszélő irodalomban; mint elbeszélő idő, azaz az az idő, amire szükségünk van, hogy az elbeszélést meghallgassuk vagy elolvassuk, és mint elbeszélt idő, azaz az az időtartam, ami alatt az események lejátszódnak – a XX. századi irodalom felfedezése. Éppen Thomas Mann volt az, aki ezt a kettősséget tudatosan kihasználta, s mibenlétéről elgondolkodott. Thomas Mann kifejezetten intellektuális író, s ez a művek koncepciójában, a szereplők alkatában is tetten érhető. Erősen önéletrajzi, vallomásos író: a személyest azonban szimbolikussá teszi, s ezzel elszakítja az életrajztól. Az írói szemléletet áthatja az irónia. Ironikus látásmódja már önmagában is azt mutatja, hogy a szerző felülről nézi az embereket és az eseményeket. Az elbeszélő véleménye és a hősök önmagukról alkotott véleménye gyakran átmegy egymásba (pl Tonio Kröger).

Mario és a varázsló

Mario és a varázsló (1930) című regénye életrajzi háttéren nyugszik. A mű egy korábbi olasz tengerparti nyaralás élményéből keletkezett. Csak a halálos befejezés költött – a “varázsló” valóban létezett. Thomas Mann, felfigyelve a politikai változásokra, egy Olaszországba helyezett történet keretében megrajzolja, milyen hatása van a túlfűtött nemzeti érzésnek és az értelemmel meg nem magyarázható tömeghipnózisnak. A helyszínnél maradva, a szerelem istennőjének latin nevére utaló helységnév (Torre di Venere) azokra a törekvésekre is utalhat, amelyekkel az olasz fasizmus az ókori Róma jelképeihez akart kapcsolódni. Az író egyes szám első személyben beszéli el a történetet, maga is részese annak, magyaráz is.

Feszült légkörben kerül sor Cipolla, a varázsló vendégjátékára. Az elbeszélő családostul, két gyermekkel megy el az előadásra. A gyermekmotívumnak nélkülözhetetlen a szerepe: a romlatlanság képzete társul hozzá. Ugyanakkor a gyermekek reakciói az egyik lehetséges változatot jelentik: ők még élettapasztalataik hiányában vélik csak játéknak a varázsló tevékenységét. Cipolla, a varázsló késleltetve lép színre: az író a kellékekkel és a jellemével mutatja be lelki (és testi) torzságát. A varázsló azonban a művészetet is képviseli. Cipolla keményen dolgozik, munkájának lényege a másik ember akaratának megtörése. Tevékenysége közben hazafias eszméket hangoztat, s ezekbe fasisztoid elemeket fűz bele. Mario is megteszi, amit a varázsló parancsol, s akkor válik hőssé, amikor fellázad az emberi voltát megszégyenítő varázsló ellen. “Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted azt, amit akartál? Vagy éppen azt tetted, amit nem akartál? Amit nem te akartál?” Míg a római úr “nem akar”, Mario “mást akar”, fellázad.

A mű meglehetős egyértelműséggel konkretizálja a minden időkre érvényes igazságot. A Mario és a varázsló látnoki írás, csak 1933 után nyeri el teljes értelmét, s a valóságban csak 1945-ben hangozhat el a “felszabadító vég” kijelentése, a II. világháború végetérésére vonatkoztatva. A varázsló “művészi” tevékenysége mélyíti el a szimbolikus jelentéskört, s teszi nyilvánvalóvá, hogy embercsoportok megbolondítása mindenkor szörnyű bűn.


Thomas Mann: Mario es a Varazslo

Az epikában és a drámában tovább él a kritikai realizmus a XX.sz-ban is. Az alkotó szemben áll a polgári társadalommal, embertelenségét, széthullását mutatja be analizáló módszerrel. új jelek: nem törekszik a valóság pontos, tipikus tükrözésére. Megjelenik a költôi túlzás, a lelkiállapot szürrealista rajza, ami abszurditást (lehetetlenséget) eredményez. gyakori a belsô monológ és az idôrend felbontása is.

A XX.sz. kritikai realizmusának kiemelkedô képviselôje T.M.. A német író, aki 1875-1955-ig élt, Lübeckben született, régi polgárcsaládban. 1933-ig Münchenben élt, majd a fasizmus elôl Svájcba menekült, 1930-ban az USA-ba emigrált. A fasizmussal elôször Olaszországban találkozott. Ezt az élményét mutatja be a Mario és a varázsló-ban. A novella 1930-ban jelenik meg.

Az író 1926-ban Itáliában járt, s ezután alkotta művét. Mussolini 1922-ben lett miniszterelnök. A fasiszta diktatúrát akarja kiépíteni. A mű ideje a 20-as évek Olaszországában képzelhetô el. Az olaszo-i fürdôhelyen, Terre di Venerében, a Grand Hotelben játszódik a cselekmény. Ez a hely közkedvelt kirándulóhely, ahol az igényesebbek laknak. A fasizmus elôkészítésével foglalkozik. A középpontban egy tragikus véget érô művészet áll.

Cipolla a mű kp-i figurája, kinek a megjelenését egy terjedelmes expozíció készíti elô. Sejtelmes, baljós megjegyzések utalnak a bekövetkezô borzalomra. “Az atmoszférát bosszúság, izgalom, feszültség remegtette kezdettôl fogva, s végül megtörtént a kirobbanás ezzel a borzalmas Cipollával,kinek szemében végzetszerűen – s egyébként emberileg nagyon megrázóan- testesült meg és sűrűsödött össze az, ami a hangulatban tuképpen kínos volt”. Mann olasz & olasz között különbséget tesz. A szegényebbek másodrendűnek érzik itt magukat. A szállóban megtalálható a római magas arisztokrácia. Az orvos azt mondja, amit gondol, nem azt, amit a hercegnô hallani kívánt volna. Egy 8 éves kislány meztelenül van a strandon, amire azt mondják, hogy szemérmetlenség,

erkölcstelenség. “A szemérmetlenség Olaszország vendégszeretetével való háládatlan és sértô visszaélésszámba megy.” Ez erkölcsi képmutatás, eltúlozzák a dolgokat. Álszemérem és túlérzékenység uralkodik. Ez szinte nevetséges. Ellenszenvet és titkos lázongást váltott ki Cipolla megjelenése, viselkedése, cselekedetei. Negatív, erôszakos kifejezéseket használ. A varázsló magatartása , módszerei is a fasizmusra emlékeztetnek. Cipolla megtöri az emberek akaratát, belegázol méltóságukba, s végül azt Mario esetében földig tiporja. A mutatványok félelmet keltenek, a közönség ki van szolgáltatva. A gyerekeket is megfertôzi a politika, az olasz felsôbbrendűség tudata. Cipolla kellemetlen, ellenszenves, mint az expozíció.

CIPOLLA: “Nehezen meghatározható korú, éles, kusza vonalú ábrázattal, szúrós szemmel, redôsen zárt szájjal, kicsiny, feketére viaszozott bajuszával, éles alsó ajka és álla között úgynevezett légyszakállal, s bonyolult utcai estélyi eleganciával öltözve.” Szigorú komolyság, rosszkedvű gôg, önteltség jellemzi. Apró, szigoró szemek. Csúf haj. Nyomorék test, púpos hát. Már külsôleg is visszataszító ember. A külsôségekben is igyekszik hatást kelteni, “bókjaiban volt valami gúnyos, és lealázó.” Viselkedése az olvasó ellenszenvét váltja ki. Munka közben iszik, dohányzik. Valójában nem bűvész, hanem

hipnotizôr. Cipolla két tulajdonsága a legjellemzôbb: a tudatosság és a fokozatosság. Megtestesítôje az erôszaknak, mely határozottságát fejezi ki. Idegen akaratok letiprásának az eszközévé válik. Azért gúnyolja ki azokat, akik nem tudnak olvasni, számolni, mert neki kisebbségi érzése van fogyatékossága miatt. “Fokozta a feszültséget fellépése halogatásával.” Ezt tudatosan tette. Lenyűgözô, remek beszélôkészsége van. Az est elsô részében mutatványainak hatása nem megalázó. Fokozatosan vonja hatása alá az embereket. Pl.a táncolók Angielieri úr akaratának lerombolása. Mann-ék sem mennek haza. Egy római úr ellenáll, végül ô is táncolni kezd. “Ez a legény az emberi nem becsületéért állt ki a gátra. Az elôadás résztvavôi kiszolgáltatottá válnak. Mario esetében az emberi méltóságot alázza meg. Silnestra nem viszonozza a fiú szerelmét. Cipolla azt mondja neki, hogy ô a lány, csókolja meg. Mario a hatása alá kerül, és teljesíti kérését. Mikor magához tér, és rádöbben tettére, lelövi a bűvészt. Az ító helyesli Mario tettét: “Rettenetes vég, szörnyű végzetes befejezés. És flszabadító vég mégis, nem tehetek róla, így kellett, és így kell éreznem !” A novella kezdete is érzékelteti, hogy ennek be kellett következnie. Cipolla

költôi túlzás, abszurd figura.

5) A mű mondanivalója

Az író azt mutatja be, milyen lélektani szituáció segítette a fasiszta diktátor hatalomra jutását, mert Cipolla ennek a megtestesítôje. egyre inkább megfosztja a tömeget saját akaratától, és rákényszeríti a magáét. A diktátor sikerét segíti elô a kiszámítottság, a határozottság. Mario az erôszakra tettel válaszol, az emberi méltóság ellen támadó, durva erôkkel szemben a passzív ellenállás nem segít (római úr) , csak a valóságos harc. Mario lázad, megöli a hipnotizôrt, de magát az eszmét ezzel nem öli meg.