A klasszicizmus óriásai: Goethe és Schiller

Johann Wolfgang Goethe (1749-1832)vagyonos családból származik. Kamaszkori művei rokokó versek, Strassburgban, 1770-ben,  ismerkedik meg Herderrel és  tôle a  Sturm und    Drang törekvéseivel, ennek hatására írja meg a műfajteremtô lovagdrámát, a Götz    von Berlichingen-t. 1772-ben, Wetzlarban beleszeret barátja menyasszonyába és    ennek az élménynek alapján megírja a Die Leiden des Jungen Werthers-t, Az Ifjú    Werther szenvedései-t, ami egycsapásra világhírűvé teszi. Johann Joachim Win-   ckelmann (1717-1768),a német klasszicizáló szemlélet atyja, régész és esztéta,    a Pompei ásatások vezetôje), valamint itáliai utazása hatására két csodálatos vers-   dráma születik tollából: az Iphigenia in Tauris (Iphigenia Taurisban) és aTorquato    Tasso. Hazatérve a Római elégiák, majd késôbb az Italianische Reise (Olaszorszá-   gi utazás).  A francia forradalom vérzivataros évei alatt hallgat, azok lecsengésével     ismét írni kezd: létrejön polgári eposza a Hermann und Dorothea, élettörténete: az    Aus minem Leben, Dichtung und Wahrheit (Életemrôl, költészetemrôl és az igaz-   ságról) Két újabb szerelem irodalmi lecsapódása: a Die Wahlverwandtschaften (Lelki rokonságok) a végzetes emberentúli szerelem regénye, ami a legromantiku-   sabb valamennyi romantikus regény között, és a keleti tanulmányainak  bölcsessé-   geivel átszôtt West-östlicher Diwan (Nyugat-keleti Divány). Életművét két további    halhatatlan mestermunkatetôzi be, a Wilhelm Meisters Wanderjahre (Vilmos mester    vándorévei) és a Faust. Ezen a helyen meg sem próbálhatjuk elemezni Goethe em-   beri nagyságát, művelôdsétörténeti  jelentôségét, politikai és művészi hatását amit    korára és az egész 19. századra gyakorolt.

Johann Christphh Friedrich Schiller ( 1759-1805) Az arisztokratikus nagyvonalúsággal, mintegy    szórakozásszerűen író  Goethevel szemben Schiller görcsösen, lázasan dolgozott,    mint aki tudja, hogy ideje rövidre van szabva. Ô is a Sturm und Drang gyermeke: el-   sô színdarabja a Die Räuber (Haramiák), ami elnagyolt kamaszossága ellenére u-   tolérhetetlen volt úgy a romantikusok, mint késôbb az expresszionisták számára.     A Kabale und Liebe (Ármány és szerelem) még lázadás: a kis német rokokó feje-   delmi udvarok életének szinpadi bírálata, de utolsó ifjúkori drámája a Don Carlos,    Infant von Spanien (Don Carlos, Spanyolrszág infánsa) már a klasszicizmus remek-   műve: II.Fülöp a trón magasságának magányában vergôdik, Posa márki az eljöven-   dô szabad századok hirnöke – melyek talán sose jönnek el ezen a világon?

Megnôsül, egzisztenciális problémák terhelik, gyönyörű költeményeket ír, majd

hoszszú hallgatás után ismét drámákat szerez: a kissé vontatott  Wallenstein -Triló-   giát ( Wallensteins Lager, Die Piccolomini, Wallensteins Tod – Wallenstein tábora, A   Piccilominik, Wallenstein halála) majd lágyabb hangvétellel: a Maria Stuart-ot, sze-   rencsétlen sorsú, katolikus  skót királynôrôl és a Die Jungfrau von Orleans-t, Jean    d’Arc történetét, amit sajnos egy kicsit “átír” Johanna beleszeret egy angol vezérbe,    azért kell elbuknia- evvel elveszíti mártíromságának erkölcsi méltóságát. Utolsó mű-   vében a Wilhelm Tell-ben(Tell Vilmos) ismét visszatér forrongó évei romantikus sza-   badságeszményéhez- talán új korszaka kezdôdött volna, ha a tüdôbaj nem oltja ki    lobogását.


A klasszicista építészet Európában

Anglia:

A szigetországban a XVIII. század egyfajta klasszikus nyugalmat eredményez: ez a kezdeti tôkefelhalmozódás, a puritán- anglikán tisztes egyszerűség, a polgári intézmények és élet-mód, szokások meggyökeresedésének kora. Ugyanakkor a külpolitikábana francia köztársaság és a császárság legádázabb ellenfele, a gall burzsoázia legerôsebb versenytársa: a gyôzelem vagy vereség élet vagy halál kérdése a világ tengereinek ura és a kontinensek közötti kereskedelem ve-zetô hatalma számára.

Német nyelvterület:

A Napoleoni háborúk aláásták a feudalizmus rendszerét, a békék pedig átrajzolták a térképet. A luneville-i béke(1801) megszüntetett 97 (!) kicsi német államot, 1803-ban újabb 112(!) államocska vált a Rajnai Szövetség, a Westfáliai királyság, vagy a Berg hercegség tagjává. 1806-ban Bonaparte megszünteti a Német-Római Birodalmat.

1797-1840 III. Frigyes Vilmos uralkodása alatt Poroszországban megerôsödött a junker gazdaság és erôsödött a konzervativ szemlélet, de a napoleoni idôk nem múltak el  nyomtalanul: 1807-ben megszünt a jobbágyság intézménye, 1808-ban a városok önkormányzati jogai megnőttek.

Itália:

A  18. századi városi köztársaságokból (Genova, Lucca), hercegségekbôl (Milánói, Modenai, Pármai), a pápai államból, a Szárd- és a Sziciliai kettôs királyságból összetevôdött  “olasz csizmát” a hódító Napoleon felosztotta rokonai – mint királyok között. Bukása után Észak-itália és Lombardia osztrák uralom alá került, de hamarosan elkezdôdtek  a félsziget egyesítésére (risorgi-mento) szövögetett tervek (Giuseppe Mazzini) és  szervezôdtek a demokratikus, titkos mozgalmak (carbonarik)

Spanyolország:

Az ország  elmaradott, feudális, mezôgazdasági struktúrája szegénységet, belsô békétlenséget eredményezett. Bonaparte könnyűszerrel igázta le Hispániát és detronizálta a Bourbon IV. Károlyt (1808), testvérét, Józsefet ültetve a trónra. Ám a harcias spanyolok nemzeti  ellenállása felszabadító partizánháborúba torkollott,  kiüzték a franciákat (1812  cadizi alkotmány) és az angolok, a klérussal összefogva királlyá koronázták Károly fiát: VII. Ferdinándot, aki visszaál- lította a Napoleon elôtti idejétmúlt rendet. A következô évtizedekre a forradalmak, felkelések és azok elfolytása volt jellemzô.

Oroszország:

A Romanov cári dinasztia a 18. században nagyhatalommá fejlesztette az országot, mely területét még tovább növelte Lengyelország és Törökország rovására. Az önkényuralom és a militarista szemlélet jellemezte  a birodalmat. A nagy megpróbáltatást, Grande Armée, az 500.000 fôs francia sereg támadása jelentette. Napoleon bevette Moszkvát,  (1812) de a kegyetlen orosz tél visszavonulásra kényszerítette, a Nyeman folyónál Kutuzov marsall felmorzsolta az erôsen meg- csappant sereget. Oroszország diadalmasan került ki a Napoleon elleni háborúkból (1813-1814)

A klasszicizmus korát a gazdasági koncentráció, a politikai nagyhatalommá válás, az európai kul-tuúa fokozott beáramlása és a feudális-reakciós uralom jellemezte.