Arany János balladái

Az irodalmi közvélemény Petőfi mellett az egyik legnagyobb magyar költőnek tartja Arany Jánost. “Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja” – írta róla Szerb Antal. Tehát összefoglalója mindannak, amit a magyar irodalom az ő koráig produkált. Németh G. Béla szerint a “magyar vers és nyelv legnagyobb mestere”, aki a magyarságot és a műveltséget elválaszthatatlannak tartotta. Mint tudjuk, a Toldi elolvasásakor Petőfi a legnagyobb elismerés hangján köszöntötte az akkor még ismeretlen nagyszalontai jegyzőt. Petőfinek arra a kérdésére: “Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt | Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki” öntudatosan felelte válasz-episztolájában: “S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék, | Ki törzsömnek élek, érette, általa; | Sorsa az én sorsom, s ha dalra olvadék, | Otthon leli magát ajakimon dala.”.

Arany közönség- és feladathiánytól válságkorszakba került az 1840-es évek vége felé. Nem nyugodt ebbe bele, kiutat akart keresni: kezdetben Byron modorában romantikus, epikus műveket alkotott, melyekben világutálatát fejezi ki (Bolond Istók 1850). Később népies jellegű idilleket vagy tanító költeményeket alkotott (Családi kör, Fülemüle, A bajusz).

Végleges megoldást jelentett a balladák írása. A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg ősi népköltészeti műfaj. A romantikus ballada epikus műfaj, de három műnem határán helyezkedik el. Greguss Ágost meghatározása szerint: “a ballada tragédia dalban elbeszélve”. Cselekménye sűrített, a történet elbeszélésmódja szaggatott, bizonyos részeit a balladai homály borítja. Drámai jellegét a párbeszédes forma és rendszerint a tragikus téma adja, lírai jellegét a dalforma és az érzelmekről szóló tartalom szolgáltatja, s az elbeszélés kölcsönzi az epikai jelleget. De az események nagy része drámai párbeszédekből vagy lírai monológokból áll össze. A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre. A skót, a kelta és a székely balladákat tekintette mintának. Ez a műfaj végleges megoldást jelentett neki válságkorszaka után, hiszen remekül el tudott rejtőzködni szereplői mögött.

1853-tól kezdte írni őket Nagykőrösön. Erre az időre kibontakozott a passzív ellenállás a császári hatalommal szemben. Az ellenállást irányító csoport magához vonta s nézeteiket az ellenállást illetően részben magáévá tette. Ennek szolgálatában alkotta sorra balladáit. Rendszerint a történelem nehéz korszakaiból merítette témáját, s ezzel is a nemzet ügyét kívánta szolgálni: a nemzeti öntudatot, a jövőbe vetett hitet szerette volna ébren tartani és fokozni, a nemzeti egységet erősíteni. Történelmi balladái ugyanis nagyrészt allegorikus jelentésűek. Balladáit különböző szempontok szerint lehet csoportosítani:

1, Keletkezési hely szerint: – Nagykőrösi balladák (1850-es évek)

– öregkori, pesti balladák (1870-es évek)

2, Szerkezete szerint: – lineáris (Ágnes asszony)

– párhuzamos (Szondi két apródja)

3, Témája szerint:

– Történelmi balladák, tárgyukat főleg a XIV.-XV. századból, az Anjouk, a Hunyadiak korából s a török korból merítette (Mátyás anyja, Szondi két apródja)

– Népéleti (Ágnes asszony, Szőke Panni, Tengeri – hántás)

– Lélektani: lélekállapot – változásokat tükröz, gyakran tragikus végkicsengésűek (Tetemre hívás, Ágnes asszony)

Arany balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Balladáinak szerkezete újszerű: találkozunk párhuzamos szerkesztéssel, idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolásával.

Arany lélektani balladáiban nagy gondot fordít a lélektani hitelességre, a bűn és bűnhődés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágens asszony (1853). Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában – a balladai homálynak megfelelően – még csak sejthető (véres lepedő, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. Ebből következően nemcsak lineárisnak, hanem körkörös szerkezetűnek is tekinthető. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megőrüléséről szól. Barta János szerint Ágnes elmezavara megrázkódtatásszerűen következik be a vér láttára.

Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető. A refrén: “Oh, irgalom atyja ne hagyj el” többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.

A következő szerkezeti egységben a színhely a börtön és a bíróság helyisége, az események azonban a lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megőrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bűne – szeretőjével együtt megölte férjét – csak ezekben a dialógusokban világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedőből. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést. Arany is mély részvétet érez iránta, de bűne alól feloldozni mégsem tudja: “eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled”.

A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patak-parti jelenthez. Ez a pár strófa hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenő ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lélektani folyamat mellett a másik értelmezési lehetőség az erkölcsi: a földi bírák Ágnest hazaengedik, mert létezik-e az őrületnél nagy büntetés; A harmadik értelmezési lehetőség szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. Isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülve az örök kárhozatot. A mitikus olvasat még ennél is tragikusabb: a mű az örök, értelmetlen, hiábavaló munkát jeleníti meg. Ágnes szánandó és félelmetes alakja sikálja “régi rongyát”, mintha évezredek óta mosná a véresnek látott lepedőt.


Arany János munkássága

A reformkor:

A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk reformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, melyek az 1848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: – örökváltság

– közteherviselés

– népképviselet

A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.

Arany János: (1817- 1882)

1817. március 2-án született Nagyszalontán

1833-35- a debreceni kollégium diákja

1834- Kisújszálláson tanító

1836- beáll színésznek, de Máramarosszigetről hazatér

1840- aljegyző Szalontán – feleségül veszi Ercsey Juliannát (gyermekeik Julianna és László)

1845- Az elveszett alkotmány

1846- Toldi – a Kisfaludy Társaság pályadíja

1847- barátság Petőfivel

1848- A Nép Barátja szerkesztője – Toldi estéje – önkéntes nemzetőri szolgálat

1849- elveszti lakását és állását

1850- a Bolond Istók első éneke

1851- Geszten a Tisza családnál nevelő – Nagykőrösön gimnáziumi tanár – A nagyidai cigányok

1860- a Kisfaludy Társaság igazgatója; Pestre költözik

1861- Szépirodalmi figyelő, majd 1862-től Koszorú címmel lapot indít

1863- Buda halála

1865- az MTA titkára – leánya halála

1867- a Hamlet fordítása

1870-79- az MTA főtitkára

1877- Margitsziget, Őszikék ciklus

1879- Toldi szerelme

1882. október 22-én Pesten meghal

A epikus Arany

Arany János erősen lírai alkatú költő volt, mégis epikusként indult, epikusnak hitte, tudta magát. Kezdetben csak az asztalfióknak írt, majd baráti bíztatásra benyújtotta pályázatát Az elveszett alkotmányt (1845) és nyert. Ebben az eposz formájú szatírában Arany a konzervatívok és a liberálisok hazug, demagóg választási küzdelmét gúnyolta ki, groteszk-barokkos szcénákban, epés, hexameteres kommentárokban.

1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára jelentkezik. “Téma és nyelv népies legyen!” – így szólt a feltétel. Toldit választja, a szalontai mondavilágból ismerős alakot. és Ilosvai Selymes Péter széphistóriáját veszi alapul. Fölényesen különdíjjal nyer. A Toldi valamilyen módon ugyan azt fejezi ki mint a János vitéz: a nép fia tehetséges, erős, erkölcsös – győzni tudó. Miklós ugyan nemesi származású, de mégis pórsuhancnak mondható, életmódja miatt. Természetes, egyszerű, tiszta lélek, mentes a civilizáció rontásától. Önzetlen, de önérzetes és öntudatos.

A költő 1848-ra elkészült a Toldi estéjével. A mű hangulata, életszemlélete eltér a Toldiétól. Miklós Lajos király udvarában nem a vágyott világot találja, s őt sem érti meg ez a világ. arany iróniával ábrázolja az öreg vitézt, de iróniáját túlbúgja elégiája. Eposz formájú elégia a Toldi estéje. Toldi Miklós a régi erkölcs, spártai férfikar megjelenítője. A hős férfikorát, kalandjait , csalódásait az 1850-es évek elején a Daliás időkben szerette volna Arany megírni. A kidolgozás töredékben maradt. és csak 1879-re készül el a Toldi szerelme.

Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposztrilógia megírása, melynek Attila és Csaba lett volna a hőse. Erős lélektaniság jellemzi az elkészült első részt, a Buda halála(1863)című eposzt, mely a nagy hun király, Attila és Bátyja, Buda testvéri és trónviszályát adja elő. Szerep és személyiség tragédiája a Buda halála. Buda király egy pillanat nemes fölhevülésében megosztja hatalmát öccsével, Attilával. Ezzel Buda is, Attila is oly szerepet vesz magára, mely lényükhöz nem vág: az egyik túl gyenge, a másik túl erős az osztott hatalomhoz. S elpusztulnak mind a ketten, övéikkel együtt. Előbb Buda Attila kezétől, majd Attila a Bűn következtében.

Arany balladái:

A romantikus ballada epikus műfaj, de drámai párbeszédeket és lírai monológokat is tartalmaz. általában lelkiállapotok egymás után vetített tablóiból áll össze az igen sűrített cselekmény, melynek hátteréül valamilyen erkölcsi konfliktus szolgál. az egyén erkölcsi felfogása egy szűkebb vagy szélesebb közösség normarendszerével ütközik össze, ezért a konfliktus rendszerint tragikusan ér véget. Az erkölcs és lélektan Arany legfontosabb témái. balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Képeinek tömörsége mellet a balladák szerkezete is újszerű, a huszadik századi prózában találkozunk ilyenféle párhuzamos szerkesztése. idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolódásával.

Ágnes asszony:

Az Ágnes asszony (1853) megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan asszonyt, aki estig mosott a patakban.

A mű három szerkezeti egységre bontható a helyszínek szerint: 1. a patak partja

2. a börtön és a tárgyalóterem

3. újra a patakpart

A témát röviden összegezhetjük: a lappangó lelkiismereti konfliktusnak, a bűntudatnak bomlasztó hatása egy naiv, szép, érzéki asszony tudatában. Arany zsenialitását és egyúttal emberszemléletének modernségét mutatja, hogy felfedezi a tudatalatti fogalmát. Ágnes patakparti szavai arról árulkodnak, hogy valami titkos, talán bűnös dolog történt, aminek nem szabad napfényre kerülnie. A ballada az asszony megőrülésének mélyüléséről szól. A második szerkezeti egységben Ágnesnek a megőrülésen jár az esze. A ballada a fény-árnyék ellentéttel az őrület éjszakáját és az ész világosságát állítja szembe. A népi tárgyú ballada ősi nyolcas ritmusa a 8. versszak 3. sorában csak 7 szótagos. A harmadik szerkezeti egység Ágnest a patakparton találja. Az idő a végtelenbe tágul. Ágnes megöregszik a holló haj megőszül, a fehér lepedőből csak foszlányok maradnak, a könnyed, játékos, futó habból hideg, nagyobb hullámokat vető szilaj hab keletkezik. a refrén korábban hol a meg-megújuló könyörgés, hol a rettegő lélek sikolya, hol a megdöbbenés önkéntelen kitörése, hol a szánalomérzet visszhangja; a 3. részben viszont a már megtébolyult asszony gépies üres motyogása. A lélektani folyamat mellet a másik olvasási lehetőség az erkölcsi. a földi bírák a jogszabályok fölötti isteni igazságszolgáltatás képviselői lesznek. A harmadik olvasási mód szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülvén az örök kárhozatot.

Arany lírája: Arany 1849 után lírikus lett, pedig nem akart az lenni. A tisztábban személyes költemények a sivár nagykőrösi környezetben születnek. Jellegzetes témái: a menekülés vagy elzárkózás a valóság elől kedélyének fokozatos elfásulása, és már-már felbukkan az élettel való leszámolás gondolata.

Visszatérés: az élettel gyakran számvetést készítő költő létösszegzése. A ver arról szól, hogyan bánt a költő a különböző életszakaszaiban az élet értékével, tudott-e élni a felkínált lehetőségekkel. A kezdő versszak gyermekkort idéző képében felsejlenek az életrajzi mozzanatok. Arany döntésektől való visszariadásáért önmagát hibáztatja, Így lett az örömből örömtelenség, az ifjúságból korai vénség, a boldogságból annak kerülése, a függetlenségből önkéntes lánchordás, a jövőt elképzelő álmokból, ábrándokból széthulló légvár, füstgomoly. Az ötödik versszak minden szava a megfoghatatlanságról, múlandóságról vall elégikus nosztalgiával. A hatodik szakasz ellentmondásos magatartását sem tudja feloldani: sem halált, sem a sivár életet nem választhatja, erőszakolt vigasza. az élet lehetőségei beszűkültek: a költő megelégszik a család zártabb világával, s úgy látja, ez elégséges lehet még az élet elviseléséhez, a sírig. Az első nagy lírai korszakot lezáró mű egy balladás hangú drámai monológ, a lírai elégia és epikus ballada ötvözete: Az örök zsidó (1860). A vers a megnyugvás, pihenni vágyás, és az űzöttség , a művészi útkeresésé és az életszomj konfliktusává fokozódik. A létbizonytalanságról, a lélek zaklatottságáról szól.

Arany a kiegyezés után évekre elhallgat, sem politikailag, sem erkölcsileg nem képes azonosulni a társadalmi körülményekkel. egyéni tragédiája: lánya halála. Erről írna verset, de csak töredék sikerül. Betegségétől való félelmei is zavarják, de a belső okok legalább ilyen fontosak: hiányoznak az új élmények, az ihletforrások elapadnak. Évek múltával megszabadul a kötelező fárasztó hivatali munkától. Írni kezd, önmagának. A bénító hatások megszűnnek, megszületik az Őszikék.

Az augusztustól októberig virágzó őszike mintha az emberi élet őszének halk, bánatos, mégis kedves pillanatait szimbolizálná. A hervadó természetbe belesimuló őszike a mi végső elmúlásunk előtti apró örömök, szépségek törékenységével azonos. Arany 1877-79 közötti műveire ezért találó a ciklus név. E megható őszinteségű versek  a költő belső világának szorongásit, aggodalmait, emlékeit idézik meg. a korszak legismertebb remeke az Epilógus (1877). Idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző versnek mondhatjuk, szövegszervező elvül az élettel való számvetés erkölcsi parancsát jelölhetjük meg. Arany végszónak szánta egy költészet és egy élet zárásaként, s érdemes figyelni arra is, hogy mennyire hasonlít a 25 évvel korábbi vershez, a Visszatéréshez.

A három szerkezeti egység a múlt, jelen, jövő szerint tagolható. Az emlékidéző, leltárkészítő elégia első része tréfálkozik és ironizál, társadalmi és státusviszonyokat tár fel. A második az írói létet vizsgálja , válságokat, kételyeket. A harmadik szembesíti a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövővel, az illúziók elvesztésével, a vég szorításával.