A II. világháború kirobbanásának előzményei

E.:       -1938. márc. 12-13. Anschluß
– 1938. szept. 29.: Müncheni konferencia (Hitler, Mussolini, Chamberlain,          Daladier) ® Szudéta-vidék. No-hoz
– 1939. márc.: Hitler megszállja Cseho-t
– 1939. aug. 24.: szovjet-német megnemtámadási szerz. Molotov-Ribbentrop.    (Hitler hátát akarja biztosítani; Sztálin időt akar nyerni – hadsereg vezérkar        nélkül). Lo., Baltikum felosztása; No. elismeri Szu. területi követeléseit Rom,             Finno-gal kapcs.
– 1939. szept. 1. No. lerohanja Lo-t ® 2. vh. kirobbanása; 1. kat. háború ®         villámtámadás
– 1939. szept. 7.: No. Varsóig jut
– 1939. szept. 17.: Szu. átlépi lengyel határt ® Lo. két tűz közé szorul
– 1939. szept. 27.: lengyel kapituláció ® ország módszeres kirablása

M.:       – 1938. nov. 2.: 1. bécsi döntés ® Felvidéket visszakapjuk
– 1939. febr.: Teleki min. eln. ® angolbarát; próbál semleges maradni
– 1939. márc.: Kárpátalja megszállása
– 1939. szept.: ideiglenes semlegesség lengyel háborúban; nem engedi át        német csapatokat
– Jugon keresztül antanttal próbál kapcsolatot tartani


A II. világháború összefoglalása (személyek)

Molotov: szovjet külügyminiszter, Ribbentroppal megkötöttte 1939 augusztus 23-án a német-szovjet meg-nem-támadási szerződést, Faraghó Gáborral is tárgyalt békekötésről a háború végén

Ribbentrop: német külügyminiszter, 1939. augusztus 23-án megkötötték Molotovval a német-szovjet meg-nem-támadási szerződést, titkos záradékában pedig felosztották egymás között Lengyelorzságot és a Baltikumot, kéősbb ő éri el, hogy Magyarország sereget küldjön a németek segítésére a Don folyóhoz

Daladier: francia miniszterelnök, miután a németek megtámadták Lengyelországot, Angliával hadüzenetet küldtek Németországnak, ez volt a furcsa háború

Chamberlain: angol miniszterelnök, részt vett a furcsa háborúban, 1940-ben megbukik és helyére Churchill kerül

Churchill: 1940-45-ig angol miniszterelnök, németellenes politikát folytat, részt vesz a teheráni, jaltai és a potsdami konferencián, megköti Roosevelttel az Atlanti Chartát

Reynaud: francia miniszterelnök a németek franciaországi hadjárata idején, 1940. májusában

Petain: az első világháborúban a francia csapatok főparancsnoka volt, a második világháborúban a Franciaország déli részán kialakuló bábállam, a Vichy-Franciaország államfője

De Gaulle: tábornok, írt egy könyvet a modern fegyverkezésről, amit a franciák nem, de a németek felhasználtak, Franciaország veresége után a II. világháborúban ellenállást szervez Londonból

Rommel: a sivetagi rókának is nevezik, őt küldte Hitler az olasz csapatok megsegítésére az afrikai hadtesthez, Montgomery, brit tábornok győzi le, így Tniszig menekül

Paulus: német tábornok, kidolgozta a Barbarossa tervet, miszerint meg kell támadni a Szovjetuniót, hogy azok ne tudjanak szövetkezni az angolokkal, a tájfun hadműveletben 3-600 km-re tudnak előretörni csapatai

Bárdossy László: 1941-42 miniszterelnök, belép a háborúba a kassai incidens miatt a németek oldalán, Jugoszlávia, majd Szovjetunió ellen harcol, bevezeti a harmidik zsidótörvényt, miszerint zsidó nem házasodhat nem zsidóval

Zsukov: szovjet tábornok, a tájfun hadművelet vezetője, 1941 novemberére tudják megverni a németeket, Moszkvától 100-150km-re

Hirohito: japán császár a II. világháború idején

Hideki: japán miniszterelnöke a II. világháború idején

Jamamoto: japán tábornok, ő bombázta le Pearl Harbort 1941. december 7-én, majd Dk-Ázsia nagy részét elfoglalták a japánok, ez volt a japánok diadalmas 100 napja

Montgomery: brit tábornok, aki1942-ben az El-Alameini csatában legyőzi Rommelt,

Eisenhover: amerikai tábornok, aki Marokkónál a fáklya hadműveletben bekeríti a németeket

Kállay Miklós: 1942-44-ig miniszterelnök, célja, hogy távolodjon az ország a németektől, ő küldi a 2. magyar hadsereget a doni frontra

Sztójay Döme: 1944 március-augusztusig miniszterelnök, előtte Magyarország berlini nagykövete volt. Németbarát, széálsőjobboldali kormányt alakít ki, gettóba gyűjtötte a zsidóságot, deportálta őket, betiltotta a nem jobboldali lapokat, pártokat, harcol a szovjetek ellen

Tito: kommunista kormányt alakít Jugoszláviában, kezdetben jó kapcsolatot alakít ki a baloldallal

Vlasov: szovjet tábornok, Sztálin ellen lázad, de Sztálin kivégzi

Stauffenberg: 1944 júliusában bombával akarta fölrobbantani Hitlert, de emiatt a merénylet miatt Hitler kivégeztette

Lakatos Géza: 1944. augusztus-októberig miniszterelnök, előtte tábornok volt, ő küldte D-Erdély elfoglalására a második magyar hadtestet, de nem sikerült, volt egy kiugrási kísérlete a háborúból, de nem sikerült

Faraghó Gábor: tárgyalt Molotovval egy előzetes béketárgyalásról, ahol a szovjetek azt mondták, hogy csak akkor kötik meg, ha Mo. vsszavonul a Trianoni határok mögé és ha hadüzenetet küld Németországnak, ez nem valósíult meg

Szálasi Ferenc: 1944. október-decemberig miniszterelnök, vezérnek nevezteti magát, tejhatalommal bír, megkezdődik a nyilas-rémuralom, több százezer zsidót deportálnak és a másik felét a Dunába lövetik (kb 300 ezer zsidó hal meg összesen)

Curzon: angol külügyminiszter, a curzonvonal szerint Lengyelország határait a nemzetiségek szerint kell kialakítani

Jodl: 1945. május 8-9-én aláírja Eisenhoverrel a fegyverszünetet, ő volt német részről, hiszen ekkor Hitler már öngyilkos lett

Attlee: angol miniszterelnök, Churchill után őt választották meg, a postdami konferencia második részén már ő vett részt

Truman: amerikai elnök, Roosevelt után, a postdami konferencián már ő vesz részt, 1945 júliusában, ahol a nácizmus felszámolását, a német nemzetiségek összegyűjtését és a Külügyminiszterek Tanácsának létrehozását tűzik ki célul

Oppenheimer: 1945-ben ő volt az atombomba kísérletek vezetője, miután az USA felszólítja Japár a fegyverletételre és az megtagadja, az USA atombombát dob le Hiroshimára és Nagasakira (előtte lévő tenger alatti, sivatagi kísérletek vezetője is ő volt)


A II. Világháború története. Magyarország részvétele.

A németek által megszállt területeken megkezdődött az élettér kialakításának politikája. Előre meghúzták Kelet-Európa leendő határait, majd igyekeztek az etnikai viszonyokat hozzáigazítani az élettérhez. Ez elsősorban a cigányságra és a szlávokra vonatkozott, a zsidóságra pedig megsemmisítés („endlösung”=végső megoldás) várt a haláltáborokban (Auschwitz, Birkenau). A birodalom országaiban ellenállási mozgalom bontakozott ki, több helyen fegyveres partizánakciók formájában.

1944 tavaszán a Vörös Hadsereg kiűzte a német csapatokat a Szovjetunió területéről (’44 elején 900 napos ostrom után szabadult fel Leningrád). Románia aug. 23-án bejelentette kilépését. Bulgária okt.-ben kötött fegyverszünetet a szovjetekkel. Magyarország okt. 11-én aláírta a fegyverszünetet, a 15-i kiugrási kísérlet azonban nem járt sikerrel. A szovjetek megindultak Jugoszláviában is, az angolok felszabadították Görögországot. A finnek is fegyverszünetet kötöttek szept.-ben. Lengyelország felszabadításában a Honi Hadsereg kirobbantotta varsói felkelés akart segíteni, de szovjet támogatás hiányában elbukott, majd azok ’45 jan.-ban szabadították fel.

’44 jún. 6-án, a „D”-napon megtörtént a szövetségesek normandiai partraszállása. Aug.-ban sikerült a szajnai átkelés, Párizsban felkelés tört ki, a szövetségesek bevonultak, és De Gaulle bejelentette az Ideiglenes Kormány megalakulását. A németek utolsó nagy ellentámadása ’44 decemberében az Ardenneki Hadművelettel nem tudta megállítani a szövetségeseket.

A szövetségesek ’45 febr.-ban mindent eldöntő offenzívát indítottak a nyugati fronton. Márc.-ban elfoglalták Kölnt, és átkeltek a Rajnán. Az amerikaiak ápr.-ban az Elbánál találkoztak a Vörös Hadsereggel. Sorban szabadulr fel Magyarország, Jugoszlávia, Olaszország (itt a szövetségesek kijutottak a Pó-vidékre, majd elfogták és kivégezték Mussolinit).

’45 ápr.-ban megindult a szovjet támadás Berlin ellen. Hitler öngyilkos lett, máj. 2-án a berlini helyőrség letette a fegyvert. 7-én Dönitz aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt, megkötötték a fegyverszünetet.

’44 szept.-ben ült össze Londonban az Európai Tanácsadó Bizottság, ahol megkezdték a vitát Németország megszállási övezeteinek felosztásáról. Az USA nem ismert el semmiféle háború alatti területgyarapodást. Erről angol (Churchill, Eden)-szovjet (Sztálin, Molotov) tárgyalások folytak, és Kelet-Közép-Európában meghúzták az érdekszférákat. Görögország Angliáé lett, Románia, Bulgária és Magyarország a Szovjetunióé.

A febr.-i jaltai konferencián (Sztálin, Roosevelt, Churchill) megegyeztek az ENSZ alapvető elveiben, a szovjetek részvételéről a Japán elleni háborúban. Határoztak a nácizmus teljes felszámolásáról, a német megszállási övezetekről és a jóvátételekről. Lengyelországot a Szovjetuniónak adott területeit német területekkel kívánták kárpótolni.

Az európai hadműveletek lezárása után ’45 júl.-ban kezdődött a Potsdami Konferencia (Sztálin, Truman, Attlee). Véglegesen meghatározták Németország megszállási zónáit (francia, angol, amerikai, szovjet), döntöttek a háborús bűnösök felelősségre vonásáról, a németek kitelepítéséről Európa országaiból. Elhatározták a Külügyminiszterek Tanácsának felállítását a legyőzöttek békeszerződéseinek kidolgozására. Felszólították Japánt a fegyverletételre, mivel pedig az visszautasította, az amerikaiak aug.-ban atombombát dobtak Hirosimára és Nagaszakira, a szovjetek megtámadták a mandzsúriai japán hadtestet. A japánok szept.-ben írták alá a megadásról szóló okmányt. Ezzel véget ért a háború.

A háborúban 61 állam vett részt, 40 állam területe vált hadszíntérré, 52 millió ember halt meg (a haláltáborokban 6 millió zsidó), a halottak fele polgári személy volt.


A II. világháború utáni békeszerződések.

A II. világháborút lezáró békerendszer

Az ideiglenes fegyverszüneteket rendezni kivánó konferencia 1946 nyarán ült össze Párizsban. Meghallgatták a vesztes országokat is, de ez az aktus formálisnak bizonyult. A békeszerződésseket Párizsban 1947. február 10-én írta alá Magyarország, Finnország, Bulgária, Románia és Olaszország.

– A fenti országoknak jóvátétlt kell fizetniük

– Magyarország a trianoni határok közé szorult,  ezenfelül 3 község Csehszlovákiához került

– A Szovjetúnió 1940-es határaihoz térhrtett vissza

(Baltikum, volt finn területek), és ezeken kivül megkapta a Kuril-szigeteket, Dél-Szahalint, Kárpátalját, valamint volt lengyelországi területeket és Kelet-Poroszországot

– Olaszország elvesztette afrikai gyarmatait, Etiópia és Albánia független lett

– Fiume és az Isztriai-félsziget Jugoszláviáé lett

– Trieszt Olaszországé

– Ismét Romániáé lett a teljes Erdély, a Partium , a magyar Alfőld keleti része, de át kellett adnia a Szovjetúniónak Besszarábiát és Bukovinát

– Csehszlovákiától a Szovjetúnióhoz csatolták Kárpátalját

A békeszerződésekből kimaradtak a kisebbségi jogok védelmét garantáló cikkelyek.

Nem született békeszerződés Németországgal és Japánnal.


A jobbratolódás és a német befolyás növekedése a harmincas évek Magyarországán.

1931 nyarán a nemzetköziés pénzügyi hitelrendszer összeomlása elérte Mo.-t. (Bankzárlat, korlátolt betétkifiz.)

A mezőgazdaság helyzete

1929-ben kibontakozó agrárválság, így a válság mindvégig az mg.-t sújtotta jobban

– oka: a magyar termények nem versenyképesek a világpiacon

Az ipari válság

1929 ipari válság, ezzel a belső piac tovább szűkül

– a termények ára jobban csökken, mint az ipari áraké (agrárolló)

– hiteleket vesznek fel a gazdaságuk fenntartására, ezzel nő az eladósodás

– legjobban a birtokos parasztságot érinti

– iparban leginkább a vas- és fémgyártást, építő- és élelmiszeripart érinti

Társadalmi hatás: fizetések csökkennek + munkanélküliség

A növelvő elégedetlenséget a strájkok és a munkástüntetések szaporodó száma jelezte. (1930 szept.1 bp.-i munkásság /MSZDP/ tüntetése)

A Bethlen-kormány bukása

A válság hatására megbomlott a Bethlent támogató stabil szövetség

– finánctőke: mérsékelt földreform, belső piac szélesítése

– nagybirtok: elveti, finánctőke nagy befolyását teszi felelőssé

– középparasztság: 1930 FKGP (Eckhardt Tibor)

1931 Hitelválság: elsöpri a Bethlen kormányt (augusztusban lemond)

1931. aug. 24. gr. Károlyi Gyula a miniszterelnök (1931-32)

– takarékossági mozgalom (fizetés csükken, adó nő)

– hiteleket próbál szerezni

– 1931 bevezetik a statáriumot (rögtönítélő bíróság), korlátozzák a gyülekezési jogot (1931 szept. 13.

Biatorbágy ® mégis a kommunistákat hibáztatják)

– új, felnövő generációk nem kapnak munkát, mezért vevők a jobboldali radikális nézetekre, egy faji

alapokra helyezkedő, szélsőséges nacionalista mozgalom jelenik meg

– parasztság: kaszáskeresztes mozgalom

– úri szélsőjobb: Gömbös Gyula (honvédelmi miniszter)

1932. szept. Bethlen a kormánypárt és az agrárusok kezdeményezésére felszólítja Károlyit a lemondásra.

1932. okt. 1. Gömbös Gyula a miniszterelnök (1932-36)

A hajdani vezérkari százados erőszakosságáról volt ismert + fajvédőprogram (1924-28 között külön párt – sajátos magyar eszmerendszer).

– azt várják tőle, hogy kivezeti az országot a válságból

– 95 pontos Nemzeti Munkaterv:

– túl sokat ígér

– szociális demagógia

– totális fasiszta hatalom megteremtésének programja

– cél:      – egységes nemzeti világnézet

– fasiszta típusú tömegpárt

– olasz mintájú korporációs rendszer

– meghiúsul, ennek oka, hogy a társ. nagy része ragaszkodik a Bethlen féle parlamentáris rendszerhez.

Külpolitika:

– 1932 Lausanne: jóvátételi kötelezettségek megszűntetése

– Olaszo.val, majd Ausztriával kereskedelmi szerződés

– Csehszlovák-Magyar áruforgalmi megállapodás

– törekvéseket No.-val és Ausztriával látja biztosítottnak

– 1933 jún. Gömbös Hitlernél

– 1934 feb. diplomáciai kapcsolatok a SZU-val (piacok)

– 1936 üdvözli a Berlin – Róma tengelyt

Revízió kérdése:

Trianon revíziója a teljes magyar társadalom jogos igénye volt. A revíziótól gazdasági fellendülést is vártak. Az elképzelések szerint az ország gazdaságára igazán csak az ország természetes, történelmi határainak visszaállításával érhető el. A revízió azonban csak külső politikai támogatással látszott lehetségesnek. A németbarát politikában ennek a reménye is fontos szerepet játszott. Ugyanakkor a Bethlen – Teleki csoport mindvégig ellenezte az egyoldalú kötődést.

Gazdasági kapcsolatok kérdése:

A válságból kilábalva a magyar gazdaság létkérdése lett a német kapcsolat. Nem kockáztathatták tehát egyik irányzat képviselői sem, hogy a külkereskedelemre utalt Mo. ismét tönkremenjen.

Baloldal ellenesség:

E kérdésben viszonylag azonosak voltak az álláspontok. Az első világháborút követő forradalmi hullám és a Tanácsköztársaság után következett Trianon. A nemzeti tragédiát ezért sokan a forradalmárok számlájára írták. A kommunista uralom egyébként is sötét árnyékként élt a politikai köztudatban. A mindent felforgató 133 nap román megszállást és katasztrofális káoszt eredményezett. A bolsevik diktatúrával az egész magyar társadalom szembeállt.

Zsidókérdés:

A magyarországi zsidóság egy részével szemben jelentős ellentétek éltek a társadalom konzervatív elemeiben. Ennek okai:              – A dualizmus korában a gazdaságba sok zsidó tőkés invesztált. Ennek nyomán a 20-as évekre a

zsidó nagytőke meghatározó jelentőségűvé vált a hazai iparban és kereskedelemben. A konkurens

cégek felemelkedését sokszor lehetetlenné tették a kialakuló monopóliumok.

– Ellenszenvet váltott ki a konzervatív körökben a zsidóság iránt az is, hogy a Tanácsköztársaság

politikai irányítói csaknem kivétel nélkül zsidók voltak.

– Ugyancsak feszültséget okozott a zsidó származásúak aránya az értelmiségi pályákon. 1920-ban a

magyarországi lakosság 6%-a volt zsidó. A fővárosban ez az arány meghaladta a 23%-ot.

– A fajgyűlölet az említett feszültségek ellenére sem jellemző a magyarság és a Horthy-korszak

egészére. Az 1920-ban bevezetett numerus clausust, ami az egyetemre jutást az egyes

magyarországi etnikumok arányában határozta meg, és ily módon diszkriminatív volt, Bethlen

1926-ban hatályon kívül helyezte.

30-as évek politikai életének jellemzői: alkotmányvédő – reformer ellentét

– konzervatív erők (Bethlen István, Chorin Ferenc): alkotmány védelme, fennálló parlamentáris

viszonyok, jobbratolódás fékezése

– reformer erők: úri középosztályból toborzódott jobbszárny a kormányzaton belül

– társ-i bázis: keresztény középosztály

– parlament feloszlatása, rendeleti úton való kormányzás, „vezéri” szerepkörű

miniszterelnök, korporációs rendszer, szabadságjogok korlátozása, ellenzék eltávolítása a

pol.-i életből

1936. okt. Darányi Kálmán lesz a miniszterelnök (1936-38)

– németbarát politika kell, de a fasiszta csoportok visszaszorításával.

– társadalom problémái miatt mind többen fordulnak a szélsőjobb felé

– 1937 Szálasi Magyar Nemzeti Szocialista Pártjának betiltása (1939 Nyilaskeresztes Párt – Hungarista Mozgalom)

– programja:  – munkanélküliség felszámolása

– hadiipar és nagyüzemek felszámolása

– földreform

– kisipar és kereskedelem szabadsága

– zsidómentes állam

Darányi tevékenységével nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket:

– német politikai sikerek hatására:

– magyar – német közeledés

– 1938 márc. győri program: fegyverkezés

– jobbratolódás

– parlament hatásköre csökken, gyakran rendeleti úton való kormányzás

– 1938 dec. első zsidótörvény: értelmiségi pályákon max. 20% (a társadalmi és gazdasági élet

egyensúlyának hathatósabb védelméről)

– titkos választójog, de a szavazók száma 200.000 fővel csökken

– szociális tv.hozás (dolgozók érezzék az állam védelmét a zsidó nagytőkétől)

1938 máj. – 1939 feb. Imrédy Béla

– kezdetben németellenes

– 1938 márc. 12-13. Anschluss

– 1938 nov. 2. első bécsi döntés: Mo. területeket kap

– Hitler bűvöletébe esik és még szorosabbra fűzi a kapcsolatokat

– megalakul a Volksbund

– 1939 jan. Mo. csatlakozik az antikomintern paktumhoz

1939 feb. 15. Teleki Pál

– remény: parlamentáris rendszer. visszaállítása + nyilasokkal való leszámolás + lazítás a fasiszta

hatalmakkal való kapcsolatokon

– második zsidótv. (nem vallási, faji alapon), szellemi foglalkozásúaknál 6 %, ipar és kereskedelem 12 %

– 1939 márc.15 Cseho. (Cseh-morva protektorátus), Szlovákia (bábkormány), Mo. bevonul a Kárpátaljára

– 1939 ápr. Mo. kilép a Népszövetségből

– egyre valószínűbbé válik a háború, de Mo. nem akar beavatkozni, Teleki fegyveres semlegességet hirdet


A Jozefinizmus

A felvilágosult abszolutizmus Magyarországon II. József uralkodása (1780-1790) alatt teljesedett ki.

Mária Terézia nem volt felvilágosult abszolutista uralkodó, mégis tanácsosai sugalmazására az uralkodása 2. felében született olyan rendelkezései, amelyek ebben az irányba mutatnak. A reformok még nála is következetesebb végrehajtója fia, II. József volt.

1765-től anyja mellett uralkodótársként működött, (Német-római császárrá koronázták) de csak korlátozott jogkörrel.

Megvetette az udvar fényűzését, és az volt a véleménye, hogy a nemességet is meg kell törni. Mindezek miatt már saját korában sem volt túl népszerű.

Anyja halála után következetesen és nagy lendülettel látott neki a reformok véghez vitelének. Nem koronáztatta meg magát királynak Magyarországon, hogy ne kelljen a rendi alkotmányra felesküdnie. Rendeletek egész sorát adta ki.

1781-ben lazított a cenzúrán, majd 1781. októberében kiadta a türelmi rendeletet, amely szabad vallásgyakorlatot biztosított, ugyanakkor abból indult ki, hogy az egyház alá van rendelve az államnak. Ezért feloszlatta a nem tanítással foglalkozó szerzetesrendeket, és átszervezte a papképzést.

1782-ben egyesítette az osztrák és a cseh kancelláriát az udvari kamarával. Összevonta a magyar és erdélyi kancelláriát, a kincstartói hivatallá alakított magyar kamarát pedig a pozsonyi helytartótanács alá rendelte, és az így létrejött hivatal központját Budára helyezte, Niczky József vezetésével.

1784 Április 13-án II. József Pozsonyböl Bécsbe vitette a koronát.

1784-ben az egész birodalomban a hivatalos ügyek intézésére a német nyelvet vezette be, s a közép- és felsőoktatás nyelve is a német lett.

„Tévedés azt hinni,hogy elakarom nyomni a magyar nyelvet. Rendeletem nem irányul sem a magyar nyelv sem a Magyarországon beszélt tőbbi nyelv ellen.Csupán az a célom, hogy felszámoljam a latint ezt a holt nyelvet, melyet csakis a tudósok használnak.Semmiképp sem szándékom az anyanyelv kiírtása, sem a saját kényelmem szolgálata, mivel latinul is igen jól ki tudom fejezni magam.”

A népesség összeírása 1784-ben már az új adórendszer, a nemesi adózás céljából készült.

Elrendelte a lakosság ősszeírását a házak beszámozását.Ez lett volna az első lépés a közteher-

viselés felé. A magyar vármegyék szabotálták az összeírást, erre II.József elrendelte a katonai

felügyelet alatti összeírást, és aki ellenáll azt talpig vasban küldjék Bécsbe. Az 54 ispán közűl

25 tartózkodott Bécsben a zavargás alatt ezeket felfüggesztette hivatalukból.

A nemesség persze élénken tiltakozott, s mivel az ellenállás központja a megyék voltak József

1784 Erdély: Feltűnik a színen Horea egy megváltott jobbágy aki ácsként dolgozik a csizéri templom építésénél. Ő képviseli három esetben is a román parasztok érdekeit az uralkodó előtt, 1779,1782, 1784-ben. Ekkor személyesen adhatja elő panaszaikat az uralkodónak. Két ok a felkelés kirobbanásához:1.II.József  megakarja erősíteni a határőrvidéket, önként jelentkezőket vétetne fel bele a határőrség körzetének falvaiból.(Erről kiderült csak álhír.)

2.Az átlagosnál jobb területü vidékek terheinek hirtelen, erős megnövekedése.

Az összeírások idején a Bécsből hazatérő Huan-Horea-t akit azzal engedett haza II.József, hogy nem lesz bántódása rögtön lecsukattak,és bántalmazták. Megszökve a börtönből Closcaval és Crisannal kirobbantották a román parasztfelkelést. Gheorghe Crisan a zalatnai uradalom szökött jobbágya, gyűjti egybe Meszkátonba a parasztnépet azzal, hogy Gyulafehérvárra vonulnak felvenni a fegyvert. Erdély napokon belül lángokban áll, főleg Hunyad, Zaránd, az Érchegység, de Magyarország szomszédos területei is.

1784.12.07-én illetve 11.-én a felkelést leverik. Crisan a börtönben öngyilkos lett, Horeát és Closcat Gyulafehérvárott kerékbetörik.

/ A lázadók a megtámadott települések lakóitól sokszor azt követelték, hogy térjenek át a pravoszláv hitre.

Aki megtagadta azt kivégezték.Ld.: Abrudbánya /

1785-ban az országot 10 (+3 Erdély) kerületre osztotta, élükre „kerületi biztosok” kerültek.

A megye ezeken belül pusztán közigazgatási egység maradt, királyhű alispánnal.

1785-ben született a jobbágyrendelet, amely megszüntette az örökös jobbágyságot, megadta a költözés szabadságát.

1789. február 10-én kelt pátens föld mérete utáni adózást tervezett paraszti- nemesi rétegnek egyaránt. a paraszt ezen felül egy összegben adózott volna a nemesnek, letudva minden járadékát (a robot a jobbágyrendelet eltörölte).

A rendelkezések a birodalomban mindenhol ellenkezést váltottak ki. II. József így halála előtt kénytelen volt a vallási, jobbágy, illetve alsópapság anyagi helyzetére vonatkozó törvények kivételével valamennyit intézkedését visszavonni.


A kettős királyság korszaka (1526-1541)



A mohácsi csata után az ország király nélkül maradt. A trónért két jelölt versengett: a Habsburg-Jagelló szerződések (1506,1515) értelmében Habsburg Ferdinánd, aki mellett a nádor (ecsedi Báthory István) és húga, II. Lajos özvegye, Habsburg Mária foglalt állást, a másik jelölt az erdélyi vajda, Szapolyai János volt, aki az 1505-ös rákosi végzésre és köznemesi híveire támaszkodhatott.

A két jelölt közül Szapolyai lépett gyorsabban. Már 1526. októberére részországgyűlést hívott össze Tokajban. A Ferdinánd-pártiak ezt a gyűlést nem fogadják el, mivel a törvények szerint országgyűlést csak a nádor hívhat össze (ő viszont Habsburg oldalon áll). A tokaji gyűlés résztvevői a – szintén Szapolyai által meghirdetett – királyválasztó gyűlésre mennek, Fehérvárra. Szapolyai királysága mellett szólt a kegyeleti szokás is, amely szerint az lehet méltó utódja a halott királynak, aki tisztességgel eltemeti (november 10.). Szapolyait a Fehérvárra összegyűlt rendek november 11-én Magyarország királyává választják. Uralkodását Horvátország és a németek által megszállt Pozsony, Sopron és vidéke kivételével az egész ország elismerte. A külföldi elismerés érdekében Szapolyai széleskörű diplomáciát folytatott, követei még Angliába is eljutottak. Királyságát a pápa, Velence és I. Ferenc francia király is elismerte.

A török politikát a Habsburg-magyar viszonyok alakították. I. Szulejmán követei már 1526 végén megjelentek Szapolyai udvarában, és biztosították a királyt, hogy a Porta nem tekinti ellenségének őt. Szapolyai rákényszerült a törökbarát szerep vállalására, mivel 1527 nyarán a Habsburgok (Róma elfoglalása után) jelentős hadsereget tudtak felszabadítani és Magyarországra vezényelni.

Augusztus 20-án Ferdinánd hadserege elfoglalta Budát, Szapolyai kénytelen volt a Felvidéki birtokaira visszahúzódni. 1527. november 3-án Székesfehérvárott Ferdinánd is királlyá koronáztatta magát. Szapolyai katonailag magára maradt, mivel pénzt, katonát egyetlen európai hatalom sem volt hajlandó adni. Szapolyai így végül 1528. január 27-én megkötötte a szultánnal a szerződést, amely védnökséget biztosított a Szapolyai által birtokolt keleti országrészben.

1529. szeptember 8-án a törökök visszafoglalták Ferdiándtól Budát, amely így visszakerült Szapolyai kezébe.

Bécs elfoglalása azonban nem sikerült, így a nyugati országrész is Ferdinánd kezén maradt. Az ország gyakorlatilag kettészakadt, valahol Tolna-Zemplén (Ozora-Kassa) vármegyék vonalán, de a határok nem állandók, folytonos mozgásban vannak attól függően, éppen melyik fél kerekedik felül.

Szapolyai és Ferdinánd között 1538-ig tartott a csatározás. (Erdély tűzfészek – 1527 Reicherstorffer)

Szapolyai szerződését a törökkel jóformán egész Európa elítélte. A pápa 1529. december 21-én kiközösítette Magyarországot. A kiközösítés egészen 1534-ig tartott. Szapolyai 1529-ben hazatért lengyel emigrációjából. (A távozásra Buda 1527. évi elvesztése, majd a szeptember 27-i tokaji és az 1528. március 8-i szinai csatavesztés késztette.) 1530-ban Szapolyai kormányzóvá nevezi ki Lodovico Grittit, a török követ Andrea Gritti fiát. Lodovico becsvágyó kalandorpolitikájával a saját hasznára igyekezett fordítani az ország jövedelmeit. Szemet vetett a magyarországi sóbányákra is.

(A Gritti-időszakról Haus Dernschwam útinaplója – Fugger követ, Ferdinánd híve – tudósít.)

Ilyen körülmények között mindennapossá vált a főurak folytonos pártváltása. Volt, aki többször is uralkodót cserélt (pl.: Török Bálint), s az sem volt szokatlan, hogy akinek két fia volt, az az egyiket Ferdinánd, a másikat János szolgálatába állította.

Egyes főurak már egyik királyban sem bíztak, a megoldást egy harmadik király választásában látták, vagy olyan biztosítékot akartak valamelyik királytól, ami az ország nyugalmát és egységét garantálja. Ennek érdekében több ún. királytalan országgyűlés is zajlott, pl. Bélavárott, Zákányban vagy Balatonkenesén 1530 és 1532 között.

Felvetődött Szapolyai utódlásának a kérdése is, akinek ekkor még nem született meg a fia. Egyes főurak szerint a félig mohamedán, félig keresztény Gritti kormányzóságával a szultán is beérte volna. Gritti túlkapásai azonban egyre tűrhetetlenebbé váltak. 1534-ben Gritti meggyilkoltatta az uralmát megelégelő Czibak Imre váradi püspököt. Erre az erdélyi urak 1534. szeptemberében Medgyesi várába szorították, majd felkoncoltatták Grittit.

Gritti megölése nem váltott ki megtorlást a szultáni udvarban, mivel nem sokkal ezután Gritti legfőbb portai pártfogója, Ibrahim nagyvezír is kegyvesztett lett.

Közben 1532-ben a szultán újabb hadjáratot indított Bécs ellen. Ezúttal Eszéknél kelt át a Dráván, és egészen Kőszegig zavartalanul hódoltatta be az útjába eső várakat. Kőszegen Jurisics Miklós állította meg a török ostromot. Mivel az ostrom sokáig elhúzódott, Szulejmán nem vállalta Bécs ostromát, annál is inkább, mivel ezúttal hatalmas birodalmi sereg gyűlt össze Bérsnél. Ezek feloszlottak, amikor Szulejmán visszavonult. Nem vonultak az üldözésére. Szulejmán a visszavonulás közben végigdúlta Alsó-Ausztriát, Stájerországot és Szlavóniát.

Az 1534-38 közti időszakban a két király sűrűn kötött fegyverszünetet egymással. Ezt szorgalmazta a kincstartói és váradi püspöki széket is megörökölt Fráter György is, aki Gritti halála után Szapolyai első számú bizalmasa lett. Szapolyai azért kívánta a békét, mert csak azzal a feltétellel vehette feleségül a lengyel Izabellát, ha házasságát a Habsburgok is elismerik. Ferdinánd viszont a Hans Katzianer által vezetett 1537. évi Dráva-menti törökellenes hadjárat és eszéki csata kudarca után kénytelen volt belátni, hogy egyedül nem veheti fel a harcot a török ellen. A két király 1538. február 24-én Váradon békeegyezményt írt alá, amely a két király által bírt területeket azok haláláig a kezükön hagyja; a Habsburgok elismerik Szapolyai Izabellával való házasságkötését; Szapolyai pedig ígéretet tesz, hogy még ha fia születik is, halála után az egész ország kormányzása Ferdinánd kezébe száll, ennek fejében viszont ő és utódai Szepességi hercegséget nyernek.

1539-ben János feleségül vette a lengyel Zsigmond király lányát, Izabellát, de 1540-ben (július) meghalt. Fia születéséről még értesült. Országát Fráter Györgyre bízta, aki 1540. szeptember 13-án a rákosi országgyűléssel egész Magyarország királyának kiáltatta ki a csecsemőt. Bécs beárulta a váradi titkos szerződést, Szulejmán erre 1541.


A kiegyezés létrejöttének külső és belső körülményei.

A belső bajokkal küszködő Ausztria önhitt vezetői maguk mentek a háború elé. A régen várt háborús életre villanyozta a magyar emigrációt is. Az események kulcsa  III. Napóleon kezében voltak. Ezért ragaszkodott Kossuth ahhoz, hogy Magyarországon csak akkor lehet fölkelés, ha földünkre francia csapatok lépnek. Hiába alakult meg azonban a magyar légió, III. Napóleon a solferínói győzelem után Cavourt és a magyarokat egyaránt becsapva, sebtében fegyverszünetet kötött. Keserű volt a bizonyság: a dinasztikus nagyhatalmi politika csak eszköznek tekinti a nemzeti mozgalmakat. A háborús vereség leleplezte az új-abszolutizmus gyöngeségeit. Bachot menesztették. Ferenc József teljhatalma erejével alkotmányos elemeket ötvöző alaptörvényt ajándékozott népeinek. Ez volt az októberi diploma (1860. október 20.) Ferenc József elsősorban a magyar fölkeléstől félve kötötte meg a fegyverszünetet. Már az októberi diplomát, de még inkább a centralisztikus februári pátenst az 1861-ben összehívott magyar országgyűlés egységesen visszautasította. A képviselők ragaszkodtak az 1848-as törvényekhez. Nézeteltérés a képviselők között látszólag csak abban volt, hogyan fejezzék ki véleményüket. Deák a szokásos, királyhoz intézett felirat mellett érvelt. A képviselők többsége nem ismerte el Ferenc Józsefet törvényes uralkodónak és ünnepélyes határozat kimondását kívánta. A véleménykülönbség sokkal nagyobb volt. Deák és a Felirati Párt az 1848-as törvényeket maximumnak tekintette, Teleki László és a Határozati Párt számára 1848 a minimum volt. Teleki keserűen tapasztalta, hogy törekvéseiben a Határozati Párton belül saját párthívei is egyre kevésbé támogatják. a döntő szavazás előtt Teleki öngyilkos lett. Deák és a Felirati Párt győzött. A hatalom bécsi birtokosai Deák feltételeit is visszautasították, és föloszlatták a magyar országgyűlést.

A nyílt önkényuralmat a miniszterelnök Schmerling is átmenetinek tartotta. Az 1861-65-ig tartó időszakot ezért nevezték provizóriumnak. A kormányzat tapogatózását követően Deák a Pesti Naplóban 1865 húsvétján közzétette álláspontját. A ’48-as állapotok visszaállítása helyett egy olyan alkotmányos rendezést tett kiindulópontjává, mely az állami önállóság egy részének föladásával Bécs és Pest számára egyaránt elfogadható. A megegyezés hívei Bécsben is fölülkerekedtek, és Schmerlinget menesztették. 1865. decemberében Ferenc József összehívta az országgyűlést.

A königgrätzi csatavesztés után az események fölgyorsultak. A Habsburg Birodalom nagyhatalmi állását csak Magyarország közreműködésével tarthatta meg. Az alkut megkönnyítette, hogy Deák ajánlatát Ausztria veresége ellenére is fönntartotta.

1867 elején gróf Andrássy Gyulát kinevezték magyar miniszterelnöknek. Az összehívott országgyűlés becikkelyezte a kiegyezési törvényt. A talpig magyar ruhába bújt Ferenc Józsefet királlyá koronázták. A kiegyezés előnyei és hátrányai abból fakadnak, hogy mennyit vesztett el és mennyit szerzett az önálló magyar államiságból. A kiegyezés után lehetőség nyílott a közlekedés és a közoktatás fejlesztésére. A kiegyezést azonban a birodalom két legerősebb, de számszerűen kisebbségben lévő nemzete kötötte meg a többi nemzetiség kizárásával. S a két egyezkedő, az osztrák-német és a magyar is kölcsönösen elégedetlen volt. A kiegyezést reális kompromisszumként értékelhetjük, mert megfelelt az erőviszonyoknak. Ez a kompromisszum azonban nem volt továbbfejleszthető.


A Királyi vármegye felbomlása (II. András, IV. Béla)

A XIII. század a lényeges változások ideje. A királyi birtokadományok következtében megnő a főurak hatalma. A kis- és középbirtokosok védekezni kényszerülnek. IV. Béla megkísérli a királyi birtokok visszaszerzését, a hatalom helyreállítását.

III. Béla halála után fia, II. András (1205-1235) került a trónra. Uralkodásának idején a királyi birtokok nagyon megfogyatkoztak. A királyi vármegyerendszer nem volt képes ellátni közigazgatási és katonai feladatait. A vármegyerendszer felbomlása miatt elvesztett várkatonaság pótlására a király igénybe vette a feudális urak magánhadseregeit. Szükség volt a katonaságra, mert II. András keresztes hadjáratot vezetett a Szentföldre. A királyi birtok csökkenése és a hadjáratok kiürítették a királyi kincstárt. II. András az elveszett jövedelmek helyett a királyi jogon szedett regálejövedelmekre akart támaszkodni. A vámszedés és a sóértékesítés jogát zsidó és izmaelita bérlőknek adta. Emellett a pénzt a királyi kamarák évenként bevonták, és helyette egyre kevesebb ezüstöt tartalmazó új pénzt bocsátottak ki.

A királyi hatalom hanyatlása nagy veszélyt jelentett a királyi vitézek, a szerviensek számára. A feudális nagyurak igyekeztek megszerezni a szerviensek (kis- és középbirtokosok) birtokait is. Hasonló sors várt a királyi megyerendszer széthullásával tulajdonossá váló várjobbágyokra. Mindkét réteget az fenyegette, hogy állandó katonáskodásra kényszerülnek a nagybirtokosok magánhadseregeiben. A világi nagybirtok nyomása ellen a szerviensek szervezkedi kezdtek.

Eltérő okok miatt ugyan, de szinte az egész társadalom szembekerült a királyi hatalommal. Az elégedetlenség társadalmi mozgalommá alakult. Élére az ellenzéki főurak álltak, fő erejét pedig a szerviensek fegyveres csoportjai adták. A várnépek és parasztok támogatásával 1222-ben, a fehérvári törvénylátó napon kényszerítették a királyt, hogy jogaikat törvénybe, az

Aranybullába erősítse meg. Az 1222-ben kiadott Aranybulla 31 cikkelyből állt. Megvalósítása azonban a királyi hatalom erőtlensége miatt elmaradt.

A szervienseket sem védték meg a bulla cikkelyei a nagybirtokosok önkényeskedéseitől. Ezért szervezkedni kezdtek érdekeik érvényesítésére. Először 1232-ben a királyi szolgák azt kérték, hogy szolgabírákat választhassanak a jogtalanságok megtorlására, önvédelmük elérésére. Ettől az eseménytől számítjuk a királyi vármegyét fölváltó szerviensi, későbbi elnevezéssel nemesi varmegye kezdetét. A XIII. századtól sorra megalakultak a nemesi vármegyék, a földbirtokosok önkormányzati szervei. Élükre a király nevezett ki főispánt, és a vármegyék fegyveres ereje volt a biztosíték a határozatok végrehajtására.

II. András halála után fia, IV. Béla (1235-1270) lett az uralkodó. Azonnal hozzáfogott a nagybirtokosok megfékezéséhez, a királyi tekintély visszaállításához, megkísérelte visszaszerezni a régi várbirtokokat. Még tovább romlott a király és a birtokosok közötti kapcsolat, amikor Béla befogadta az országba a tatárok elöl menekülő kunokat.

IV. Béla törekvése az erős királyi hatalom megteremtésére szükséges volt, de eszközei hibásak voltak, az egész uralkodó osztályt szembefordította vele. Ezért a közönnyel fogadták a hírt, hogy Kijev mongol horda martalékává lett (1240). Julianus barát, aki négy társával még András életében elindult az őshazában maradt magyarok fölkutatására, 1237-ben második utjáról visszatérve hírt hozott a fenyegető mongol támadásról. IV. Béla segítséget kérő leveleket küldött a pápához, a császárhoz és a nyugat keresztény uralkodókhoz, de mindenhonnan elutasító leveleket kapott. A tatár betörésért a magyar urak a kunokat okolták és meggyilkoltatták Köteny kun királyt. Erre a kunok pusztítva kivonultak az országból. IV. Béla megerősítette az északkeleti határt. A nádor vezette seregek elzárták a Vereckei-hágót, de a tatárok nagy erők összevonásával 1241 márciusában áttörték a védelmet, s megszállták Erdélyt. Egy másik sereg Lengyelországon át érkezett földünkre. A Pesten összegyűlt magyar sereg a Batu kán vezette fősereg ellen vonult. Sajó menti Muhi pusztán a mongol sereg hatalmas csapást mért a magyar seregre, 1241. Április 12-13-án. Ezután a tatárok bevették Pestet. A Dunától keletre eső terület uralmuk alá került. A királyt is üldözőbe vették, Béla először az osztrák herceghez, majd Dalmáciában, a tenger védte Trau várába menekült. A tatárjárás okozta pusztulás elérte a 50-75 százalékos arányt is, ez már százezrek halálát és a településhálózat szétroncsolódását jelentette.

1242 márciusában a mongolok elhagyták az országot. (Ennek oka a mongolok harci stratégiájából ered). A király az ellenség visszavonulása után azonnal hozzálátott az élet, a munka feltételeinek megteremtéséhez. Az elnéptelenedett országrészeket betelepítette. Az Alföldre visszahívta a kunokat, a Felvidék keleti és középső részeire cseh és morva, az ország nyugati határvidékeire német telepeseket(hospes) hívott. Erdélyben románok találtak otthont. IV. Béla tanult hibáiból és felhagyott a birtokvisszavétel politikájával, sőt maga is adományozott földeket. Föltételként kővárak építésére és páncélos seregek állítására kötelezte a nemességet. Külpolitikáját megváltoztatta szövetséget kötött a halicsi fejedelemmel, valamint megerősítette a szerviensek jogait. IV. Béla 1267. Évi törvénye nevezte először nemeseknek a szervienseket, a nagybirtokosokat pedig báróknak hívták.

IV. Béla a köznemesek mellett szövetségeseinek tartotta a városokat is. A tatárjárás után a legfejlettebb városoknak kiváltságleveleket adott, néhányuknak megadta a vámmentes kereskedelem jogát, a szabad bíró- és tanácsválasztást. A városok köré kőfalat építetett. Megindult a szolganépek fölemelkedése. A királyi vármegyék várjobbágyainak egy része felemelkedett a szerviensek közé, de jelentősebb hányaduk a földesúr fennhatósága alá került. Ezek a lesüllyedt várjobbágyok adták nevüket a jogilag már csaknem teljesen egységes paraszti osztálynak, a jobbágyságnak, amely 1298-as törvényekben megkapta a szabad költözés jogát.

IV. Béla tatárjárás utáni politikájának elkerülhetetlen következménye volt a bárók további erősödése. A köznemesek ha meg akarták őrizni vagyonukat, valamely nagyúr szolgálatába kellett állniuk. Részt vettek birtokai gazdasági irányításában, harcoltak magánhadseregében. Ők alkották uruk udvarát, környezetét, tágabb értelemben vett családját. Ezért nevezték őket a nagybirtokos familiárisainak. Szolgálataikért uruk megvédte őket más bárók támadásaitól.

Utolsó Árpád-házi királyaink, V. István (1270-1272), IV. (Kun) László (1272-1290) és III. András (1290-1301) tehetetlenek voltak a nagybirtokosok hatalmával szemben. A XIII. sz. második felére a királyi birtokrendszer teljesen szétzilálódott, a bárók országnyi területek tulajdonosai voltak. Megszerezték a jobbágyaik feletti bíráskodás, az úriszék jogát. A köznemesség és a városok a XIII. sz. második felében Magyarországon éppen csak megjelentek. Ezért nem lehetett képes III. András, az utolsó Árpád-házi uralkodó arra, hogy megtörje a tartományurak hatalmát, felszámolja a feudális anarchiát.


A kommunista diktatúra kiépítése Magyarországon

1944-től 56 tart. A magyar események végig a világpolitika eseményeitől függnek. Főbb szakaszai: 1: 44-47 a demokratikus szakasz. 2: 47-49 átmenet évei. 3: 49-53-ig a rákosi diktatúra. 5: 53-55-ig az új szakasz Nagy Imre elnökletével. 6: 55-56 a forradalom előzményei.

A demokratikus szakasz: 44. Dec. 21.-én lérejön Debrecenben az ideiglenes nemzetgyűlés, ami 22-én megválasztja a kormányt. A miniszter Dálnoki Miklós Béla. Helyi szinte a közigazgatást a nemzeti bizottságok végzik, de ezeket ellenörzi a Szövetségi Ellenörző Bizottság. Teljgatalma van, vezetője Vorosilov. 45-ben fokozatosan helyreáll a rend.

1945-ös választások: Pártok: Kisgazdapárt, amely egy parasztpárt, és gyűjtőoártként fukncionál. Vezetője Tildy Zoltán. Van egy Szociáldemokrata párt, amely egy munkáspárt. Vezetője Szakasics Árpád. Létezik egy kisebb parasztpárt, amely baloldali parasztpárt, vezetője Veres Péter. Ami később lényeg lesz, a kommunista párt, amely egy szélsőbaloldali párt, vezetője Rákosi Mátyás. És végül egy egész kicsi párt, a polgári demokrata párt, vezetője Teleki Géza.

Ez egy demokratikus, szabad választás volt. Nyert a kisgazdapárt 57%-al. A Sz.E.B. nyomásra koalíciós kormány alakul, amibe a PDP kivételével mindenki benne van. A miniszter Tildy Zoltán, de kulcstárcákat kapnak a kommunisták. Legnagyobb gondok az élelmiszerhiány, az infláció, a jóvátétel, és hogy a gazdaság alig működik. Ennek fellendítésére létrehozzák a gazdasági főtanácsot, vezetője Vas Zoltán. 46. Ferbuár 1.-én kikiáltják a köztársaságot. 46- pedig megkezdődik a földosztás, ahol az egyház földjét osztják szét. Kisparaszti gazdaságok jönnek létre. Aug. 1-én bevezetik a forintot. 47-ben viszont megtörténik a párizsi békeszerződés. Elvesznek a revízió eredményei, 300 millió dollár jóvátétel terhel minket, itt maradnak a szovjetek, és megbélyegzett ország maradunk. A hidegháború élesedése miatt fokozatosan hajtják végre az államosítást, a kisparaszti pártokat folyamatosan gyengítik.

Az átmenet évei: Fokozatosan felszámolják a demokráciát, és kialakul a diktatúra.

1947-es választások: Ez már nem demokratikus, történnek törvénytelenségek. Több mint fél millió embernek elveszik a szavazati jogát, persze ezek kommunistaellenesek, plussz a komcsik még a kékcédulákkal csalnak. Így 100 ezer hamis szavazatot szereznek. Ennek eredményeképpen nyernek a komcsik. Ellenfeleiket ezután fokozatosan eltávolítják. Nagy Ferencet emigrációba, Kovács Bélát a Szovjetúnióba kényszerítik. Ezután maguk a baloldali politikusok is támadásba kerülnek. 1948-ban az SZDP és az MKP egyesül MDP-re. A pártelnök jogkör nélkül Szakasics Árpád, de az igazi hatalom Rákosi kezében összpontosul.

1949-ben egy baloldali politikust, Rajk Lászlót koholt vádak alapján kivégeznek. Ugyanebbe az évben van a:

1949-es választások: Ez már full csalásos volt, kommunista nyomásra olyan közös lista jött létre, amelyen csak kommunista jelöltek indultak, így kétségtelen volt a győzelmük.

Támadták az egyházat is. Vagyonukat elvették, iskoláit bezárták, tagjait üldözték. Az esztergomi érseket, Mindszenty Miklóst életfogytiglanra ítélték, és Ordass Lajost is börtönbe zárták. 49-re kiépült a diktatúra.

A rákosi diktatúra: A többpártrendszert megszüntették, a legfőbb szerv a Honvédelmi  Bizottság, amely teljhatalommal rendelkezik. A 4 vezér: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai Jószef, Farkas Mihály. Rákosi Mátyás körül személyi kultusz alakult ki, és létrehozta az ÁVH-t. Ez végezte a terrort. A letartóztattakat, akik kb egymillióan voltak, lelki és testi terroral kínozták. A börtönök megtelte után rabtáborokat hoztak létre. Pl: Oroszlány, Recsk, Kistarcsa. A legfelsőbb vezetésből is kerültek börtönbe, pl: Kádár János. 1949-ben új alkotmányt hoznak létre, ez valójában a sztálini alkotmány fordítása. 1950-ben létrehozzák a tanácsrendszert, ami a felsőbb körök utasításait hajtják végre. A szűk párt elit végrehajtotta Sztálin utasításait. Így sztálini diktatúra épült ki Magyarországon.

Gazdaság: A nehéz és hadipart erőltetett menetben fejlesztik, a könnyűipart hanyagolják. Meghirdetik az 5 éves tervet, terjed a Sztahanovizmus. A kiadások 25%-a a hadseregtr ment el.

Mezőgazdaság: Államosítás, a gazdákat erőszakkal TSZ-ekbe kényszerítik. Ezenkivül bevezették a beszolgáltatási rendszert.


A középkor Európája – A nyugat-európai feudalizmus kialakulása egy frank példán keresztül!

Mindazon barbár királyságok közül, amelyek a Nyugat-római birodalom területén létrejöttek, a frank volt a legnagyobb és a legerősebb. Különösen nagy sikereket értek el a frankok a Meroving-uralkodócsaládból származó Klodvig uralkodása alatt (481-511).

Klodvig után kitört feudális anarchiából az egyik országrész udvarnagya, Martell Károly kezdte kiemelni a királyságot. A régi római hadi úton Párizs felé nyomuló hadseregnek 732-ben Poitiersnél útját állta, így Európa megmenekült az arab inváziótól. A győzelem közvetlen politikai követelménye olyan hadseregreform lett, amely nagy hatással volt az egész frank társadalom fejlődésére. Martell károly egyházi birtokokból katonai szolgálathoz kötött, életfogytig tartó adományokat juttatott a szegény szabadok részére, így próbálta életre kelteni a király kíséretet. a birtokadományok intézménye fokozatosan az egész társadalmat behálózta olyannyira, hogy gyakran saját birtokot is felajánlottak hűbérbirtoknak. A hűbérbirtok később örökletessé vált, de mindvégig megőrizte szolgálati birtok jellegét. Ezt hangsúlyozta a személyi hűségkapcsolatot létesítő felajánlkozás is. e kettő együttesen létesíti a feudális, vagy hűbéri kapcsolatot a hűbérúr és hűbérese között. Ez a kapcsolat kétoldalú kötelezettséget jelentett. A hűbéres segítségnyújtásával és odaadásával szemben ott áll a hűbérúr ugyan csak mindenre kiterjedő pártfogása, védelme. Ha az egyik fél megszegi kötelezettségét, a másikat is felmenti a magáénak teljesítése alól. A hűbérrendszer új összetartókapcsokat adott a már-már széthulló frank feudális államnak.

Károly fia, kis Pippin eltávolította útjából a tehetetlen meroving-királyt, majd a pápa segítségével királlyá kenette magát 751-ben. Kis Pippin fia és utódja, Nagy Károly (768-814). Kiváló hadvezér volt. Hatalmas birodalmat kovácsolt össze. A 800. év karácsonyán a pápa római császárrá koronázta. A kiterjedt állam megkívánta az igazgatás újjászervezését. Az államigazgatás központja a királyi udvar volt. A tartományok élén a grófok és esküdtek álltak. Nagy Károly fő jövedelmeit a birodalom területén szétszórt uradalmaiból húzta, ahol háromnyomásos gazdálkodást folytattak. a gazdálkodás kifejezetten természeti gazdálkodás. Nagy Károly 814-ben meghalt. halála után birodalma felbomlott. A 843-ban megkötött verduni egyezményben három részre osztották a birodalmat.

A feudalizmus keletkezése a 19. századra tehető. Nagy Károly állama még nem tekinthető igazán feudális államnak. gazdasági téren megindult a rabszolgák és a szabad parasztok összeolvadása egy feudális nagybirtok keretei közt oly módon, hogy mindezek az elemek kisgazdasághoz, telekhez jutottak olyan feltétellel, hogy ennek fejében ingyen megműveli a földesúr magánkezelésű földjeit, majorját. ez a földesúr viszont hűbéres lovag, aki hűséggel és katonai szolgálattal tartozik birtoka adományozójának, hűbérurának. Az európai feudalizmus történetének első szakasza a X-XIII. századig élénk gazdasági és demográfiai fellendüléssel járt. Ezek miatt a politikai tér is átalakulásra kényszerült. A közhatalom három. egymást szorosan kiegészítő intézmény között oszlik meg: A világi nagybirtok, az egyház és a város között

A társadalom lényege: a feudális társadalmi és politikai rend is kettős: Antik és barbár eredetű. Az antikvitástól örökölte a feudalizmus a rabszolgamajor és a jobbágytelek kettős struktúráját kialakító késő római nagybirtokot, és katonai kíséretet a barbár világtól. Az ellentétes irányzatok harcából a feudalizmus került ki győztesen. Az ellentétes érdekek és törekvések csak egy olyan társadalmi és gazdasági rendszerben egyenlítődhettek ki, amelyben a rabszolgát a szabad paraszt helyettesíti, aki azonban le van fegyverezve, és személyi függésben van földesurától. A feudalizmus a frank modellben nyerte el legtisztább, klasszikus formáját.


A középkor Európája – A pápaság és császárság küzdelme!

A Német-római Császárság és a pápaság kapcsolatában a vallási és a hatalmi ügyek bonyolult szövevényt alkottak. Ha a pápa a császár megbízható támasza, akkor a császár hatásosabban tud fellépni saját hűbéreseivel szemben. A pápa akkor tölthette be igazán a császártól nekiszánt szerepet, ha erős és tekintélyes volt.

Ezért vette pártfogásába III. Henrik császár az egyházon belüli reformmozgalmat, amely a pápai hatalom megszilárdítását és az egyházon belüli anarchia felszámolását célozta.

A IX-X. században az egyház elvilágiasodott a pápai méltóság a világi főurak hatalmi versengésének eszköze lett. az egyes országok főpapjai feudális hűbérurakként éltek. Mindez gyengítette az egyház hitbeli tekintélyét. Az egyházat megújító mozgalom a burgundiai Cluny bencés kolostorából indult ki a X. században. A mozgalom célja kezdetben a kolostorok mentesítése volt a világi főurak befolyásától. a Cluny hamarosan európai méretű szervezet és a kolostorok kongregációjának központja lett.

A XII. században már 2000 kolostort irányított. Önmagát közvetlenül a pápa védelme alá helyezte. Megszigorította a kolostorok belső rendjét, s újra megnövelte tekintélyüket a hívők előtt. A szerzetesi reformmozgalom hamarosan túlnőtt a kolostori kereteken. Most a cél az egész egyház megújítása volt.

Legfontosabb, hogy a főpapok kinevezésének, az invesztitúrának a joga a pápáé legyen. A pápaság és a császárság hosszú küzdelme VII. Gergely pápa (1073-1085) és IV. Henrik (1056-1106) összecsapásával indult meg. Az 1075-ös zsinat megtiltotta az invesztitúrát a fejedelmeknek. IV. Henrik nem mondhatott le erről hatalma csorbítása nélkül, ezért támadást intézet a pápa ellen. VII. Gergely kiátkozással válaszolt. IV. Henrik Canossa várában nyert feloldozást a pápától, de utána hosszú háborúskodás indult meg. A pápák és császárok hatalmi harcában rövid szünetet jelentett az 1122-es Wormsi konkordátum. Eszerint az egyházi invesztitúrát (a gyűrű és a pásztorbot átadását) a császár átengedte a pápának. A kiújuló harcok egyre inkább feltárták a császári hatalom gyengeségét: A németországi főurak akkor fordultak szembe a császárral, amikor akartak. Ezt kihasználva győzték le a pápák a legendás Barbarossa Frigyes (1152-1190) és II. Frigyest (1215-1250). A másfél évszázados harc a pápaság javára dőlt el.


A középkori ipar, kereskedelem, városfejlődés jellemzése a virágzó feudalizmus időszakában!

Középkori ipar fejlődése

–          római birodalom bukása után a háziipar van jelen

–          legfontosabb mesterségek: kovácsmesterség, ötvösség

–          utána vándoripar: mesteremberek járták a vidéket

–          céhes ipar

–          céh: szabad kézművesek önkéntes társulása termelési céllal érdekeik védelmében

–          jellemzők:

–          céhmonopólium: egy adott városhatáron belül csak egy céh volt

–          céhkényszer: az ipar csak céhes keretek között űzhető

–          céhszabályzat megszabja:

–          technológia, munkafolyamat, munkaidő, alkalmazottak száma

–          minőség, nyersanyag, termék ára

–          ezáltal kiküszöbölik a versenyt

–          nincs munkamegosztás

–          ismert piacra és részben megrendelésre termel

–          tekintélyes céhmesterek a városok vezetői

–          mesterré válás hosszú folyamat

–          inasévek: kisegítő évek

–          legényévek: mesterség elsajátítása

–          vándorévek: más műhelyben tanul

–          visszatér a városba, készít egy műremeket

–          ha sikerül, akkor lakoma a mesterekkel

–          a céhek a további fejlődés gátjaik

Középkori kereskedelem:

–          exportiparos vidékek

–          Lombardia, D-német városok, Flandria

–          átlagos termékmennyiség 10-15-szörösét termelik

–          jellemző áru: posztó, fém

–          római birodalom bukásával a kereskedelmi kapcsolatok többsége megszakad

–          regionális csere

–          egyes régiók egymással termékeket cseréltek

–          alacsony szintű pénzforgalom

–          távolsági kereskedelem – nem nagyon jellemző

–          zsidók, mohamedánok, lombardok

–          leginkább luxuscikkekkel foglalkoztak

–          kereskedelem akadályai

–          naturál gazdálkodás alacsony szintje

–          csekély igény az árucikkek iránt

–          városok hiánya

–          normann, arab kalózkodás

–          magyarok kalandozásai

–          lassú, de biztos fejlődés indul

–          városok kialakulása elkezdődik, céhek létrejönnek

–          keresztes hadjáratok fellendítik a K-tel való kereskedelmet

–          két kereskedelmi régió

–          Hansa városok szövetsége

–          Hamburg és Lübeck vezetésével jön létre

–          közszükségleti cikkekkel kereskednek

–          Levantei kereskedelem

–          Velence, Genova

–          összeköti Európát kelettel

Városfejlődés

–          a római birodalom bukása után a városok elpusztulnak

–          jellemző településforma a falu

–          az ezredforduló után ki- és újraalakulnak a városok

–          városképző tényező: kereskedelmi utak

–          alapított városok nem fejlődtek annyira

–          városok típusai:

–          kiváltságos város

–          szabad királyi város

–          teljes önkormányzattal rendelkezik

–          évenkénti egyösszegű adó

–          előjog: kőfal

–          a városhatáron kívül az embernek nem lehet földje

–          rendelkezhetett árumegállítási, vásártartási és pallosjoggal

–          fegyverviselés tilalma

–          mezőváros

–          földesúri fennhatóság

–          városköztársaság

–          nagyobb területű fennhatóság

–          városszövetségek

–          pl. Hansa

–          városi élet:

–          keskeny utcák

–          többszintes faépületek, tűzveszély

–          nincs csatornázás, hulladékszállítás, ivóvíz

–          rossz higéniai viszonyok

–          átlagéletkor 25-28 év

–          legfontosabb táplálék a hús és a kenyér


A középkori magyar állam, egyház, társadalom, gazdaság fejlődése az Árpád-korban

Az utódlásra igényt tartott a régi rend híve, az idősebb unokatestvér: Vazul. Megvakították és fiai elmenekültek az országból.

Trónviszályok: István király halálát követően unokaöccse, a velencei Orseolo Péter került a trónra 103-1041-ig, akit még István életében kijelölt utódjának. A magyarokat mellőzve uralkodott németekkel, olaszokkal vette körül magát, ezért a főurak 1041-ben Aba Sámuelt választották királlyá. 41-44-ig uralkodott, mikor Orseolo Péter a német-római császárt hívta segítségül, aki a ménfői csatában leverte Aba Sámuel seregét, Orseolo Péter hűbéresküt tett a német római császárnak, aki visszahelyezte hatalmába. (44-46). 1046-ban a magyar főurak hazahívták Vazul fiait, Andrást, Bélát és Leventét (ő meghalt). Fogadásukra érkezik Gellért püspök, akit pogányok szekerével együtt lelöktek a Kelen-hegyről (a mai Gellért hegy).

I. András 1046-60-ig uralkodott. Pogány lázadásokkal kellett küzdenie: 1046-ban a Békés megyei Vata vezetésével lázadás tört ki, de leverték őket.

Külpolitika: 1051-ben IV Henrik, a bizánci császár a Vértes-hegységig jutott, de sikerült megállítani őket. 52-ben már csak Pozsonyig jutottak ahol Búvár Kund megfúrta az ellenséges hajókat, így az ellennek vissza kellet vonulnia Vákony várába. András választás elé állította öccsét, Bélát: halál vagy hercegség -> Béla elmenekült Lengyelországba. Salamai András fia lett a trónörökös. 1060-ban meghalt I András akit a tihanyi apátságban temettek el. I Béla lett a király 1060-tól 1063-ig. 61-ben ismét egy pogánylázadás tör ki Vata fia János vezetésével, de ezt is leverték. Bélára Dömösdön rászakadt a trón-> három napra rá meghalt. Salamon lett az uralkodó (63-74), feleségül vette a német római császár lányát. 1074-ben lecserélik -> Németországba menekül, ezután 74-77-ig I Géza került a trónra, akit a bizánciak támogattak, a koronát is ők küldték Gézának. Ez a korona illetve összeötvözött változata a hiteles korona. Megszűnnek a polgári lázadások és a trónviszályok. Ezután következnek az erős kezű uralkodók, László és Kálmán.

I. László (1077-1095) –lovagkirály-: Vazul unokája, I Béla és a lengyel hercegnő fia. III. Béla idején szentté avatták.


A középkori város jellemzői Európában és Magyarországon

A kora középkorban kibontakozó mezőgazdasági fejlődés, mely technikai és módszerbeli újításokat hozott (nehézeke, szügyhám, borona, patkó; két- illetve háromnyomásos rendszer) a 11-12. században kiteljesedett és egyre nagyobb területeken hódított tért. Míg 1000 körül Nyugat-Európa kétharmadát erdőségek borították, a 13. századra az erdők helyét jelentős részben szántók foglalták el. A gabona terméshozama ugyanezen időszak alatt két-háromszorosára emelkedet. Ennek legjobb fokmérője, s egyben a fejlődés egyik mozgatója a népesség számának nagymértékű emelkedése volt. A növekvő és biztosabb termés csökkentette az éhínségek lehetőségét, a jobban táplálkozó emberek szervezete könnyebben ellenállt a betegségeknek. A lakosság gyarapodása nagy vándormozgalmat indított el. Egyrészt Nyugat-Európán belül az addig lakatlan területeket vették birtokba, másrészt tömegek indultak Közép-Európa szabad földjei felé, ahol a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező telepeseket (hospesek) szívesen fogadták. A mezőgazdasági árutermelés fejlődése felesleget hozott létre, ismét megjelent a pénzforgalom. Mindez elősegítette a városok kialakulását. A városok forgalmas kereskedelmi utak vagy folyók mentén, kikötőkben, korábbi földvárak környékén vagy hegyvidék és völgy találkozásánál jöttek létre.
A városok kialakulásával megjelent egy új társadalmi réteg, a polgárság. A városlakó, a polgár sajátos helyet foglalt el a középkor társadalmi szerkezetében; nem volt nemes, de jobbágy sem: szabad ember volt a polgár minden kötöttség nélkül rendelkezett tulajdonával, szabadon adhatta-vehette. Számára ez a városi önkormányzathoz való tartozást biztosította, aminek fő jellemzői a szabad bíróválasztás és bíráskodás; saját adószedés, egy összegben történő adózás, saját igazgatás, saját plébános választás, a vásártartás joga, árumegállítás joga és a vámmentesség. A városokra jellemző volt az érdekvédelem szervezetek kialakulása is, melyet a kereskedők kezdtek, akik személyük és áruik biztonsága érdekében gildékbe tömörültek. A 11. században a kereskedőkhöz sokan csatlakoztak, akik között egyre nagyobb számban voltak kézművesek. A kereskedők vezetésével szervezett községekbe, kommunákba tömörültek érdekeik védelmében.
A városokat rendszerint fallal vették körül. A hely kihasználása érdekébe az utcák szűk sikátorokká váltak, s mivel nem volt csatornázás, az állatok és emberek szennyét legfeljebb az eső takarította el. Így az összezsúfolt városi népesség ki volt téve járványoknak, betegségeknek, ami magas halandósághoz vezetett.
A város vezetését, így a főbírói vagy a polgármesteri tisztet és az emellett működő városi tanácsot (szenátus) a leggazdagabb réteg, a patríciusok tartották a kezükben. A patríciusok általában a vagyonos távolsági kereskedők közül kerültek ki. Az ő házaik övezték a város központját, a főteret, ahol a városháza és a templom is épült. A polgárság zömét a házzal és műhellyel rendelkező iparosmesterek illetve kereskedők alkották. A mesterek szakmánként céhekbe tömörültek. A céhek érdekvédelmi szerveződések voltak. Biztosították a piac szabályozását, hogy a korlátozott felvevőképesség ellenére minden mester megéljen. Korlátozták az iparűző számát: csak annyi mester felvételét engedték ugyanis a céhbe, amennyit meg tudott élni a szakmájából a városban. A céhen kívüli iparűzőket, a kontárokat üldözték. A lakosság nagy részét a polgárjoggal nem rendelkező plebs alkotta. A városi szegénység alkalmi munkából, gyakran a polgárok város környéki földjeinek megműveléséből élt. Folyamatos volt a jobbágyok bevándorlása, amit a magas halandóság tett szükségessé, lehetővé pedig a szokásjog: a városban eltöltött egy év és egy nap elteltével ura nem követelhette vissza jobbágyát. („ A városi levegő szabaddá tesz!”) A polgárság kialakulásához szorosan kapcsolódik a rendek kialakulása. A rend biztosította a polgárság számára, hogy hallassa szavát a politikában. A rendiség Angliából a 13. században indult.
Városok jöttek létre a 10. században Itáliában, Dél-Franciaországban; majd a 11-12. században az észak-francia, német és angol területeken bontakozott ki e folyamat; a 13. században már Közép-Európában is megjelentek. A középkor folyamán Európa két leginkább városias vidékévé Észak-Itália és Flandria vált. A nyugat-európai értelemben vet, önkormányzattal rendelkező városok ortodox és muzulmán területeken nem alakulta ki. Nyugat-Európa városainak átlagos lakosságszáma 4-5000 körül mozgott. A távolsági kereskedelembe bekapcsolódó, árumegállító joggal rendelkező nagyvárosok 10-15000 lélekkel rendelkeztek. A városok méretei még elmaradtak a Kelet metropoliszaitól, de sűrűn és viszonylag egyenletesen oszlottak el Európában.
A városok részvétele a keresztes hadjáratokban: A kereskedővárosoknak jelentős szerepük volt a keresztes hadjáratokban. Elsősorban Genova és Velence óriási jövedelemhez jutottak a keresztesek szállítása, az utánpótlás biztosítása és elsősorban a Közel-Kelet és Európa közötti levantei kereskedelem révén. Ők közvetítették a keleti fűszereket, luxuscikkeket Európába.
Az egyházak szerepe a városi életben: A 12. századra az egyház párhuzamos megújulásával kapcsolatban a szellemi élet is felpezsdült. Az európai kultúrában ismét megjelent a kételkedés, az okok keresése, s ezzel az emberi értelem, logika tisztelete. A hit kérdéseit új módon kezdték megközelíteni, megszületett a hittudomány, a teológia. A legfontosabb kérdés a hit és tudomány összeegyeztetése lett, s a 12. században pezsgő szellemi élet alakult ki városok székesegyházi iskoláiban. Innen származik a kor teológiai irányzatának, a skolasztikának az elnevezése. A szellemi élet megélénkülése, a fokozatosan terebélyesedő egyházi és világi adminisztráció egyre több művelt szakembert igényelt. A kora középkorban kialakult kolostori iskolák mellett a 12. században egy új oktatási forma jelent meg a városokban, az egyetem. Először Bolognában, Párizsban, Oxfordban (12. század második fele), majd Cambridge-ben, Padovában (13. század) és másutt is sorra alakultak egyetemek. A 14. századra már behálózták Nyugat-Európát, s megjelentek Közép-Európában is. A városokban kibontakozó egyetemek (universitas) a céhek mintáját követve, önkormányzattal rendelkező szervezetként jöttek létre, ahol a tanárok által választott rektor kezében volt a vezetés. A teljes egyetem négy fakultánsból állt: a szabad művészetek, a teológia, az orvosi és jogi fakultánsból. A hét szabad (szabad emberhez méltó) művészet is két részből tevődött össze. A triviumból: grammatika (latin nyelvtan és ókori latin írók olvasása), retorika (latin beszéd és fogalmazás), dialektika (formális logika, vitatkozás, érvelés művészete); és a quadriviumból: aritmetika (számtani alapműveletek), geometria (szerkesztések), asztronómia (csillagászat, egyházi ünnepek idejének meghatározása, földrajzi ismeretek), muzsika (egyházi énekek). A műszaki tudományokat nem oktatták, mert nem is tartották a tudomány részének. Ezen ismereteket a mesteremberek alkalmazták, és adták tovább.
A román és gót építészet: A 11-12. században a gazdasági fellendülés Nyugat- és Közép-Európában a román stílus kialakulásához vezetet. A román épületeket általában tömör formák, falak és egyszerű, áttekinthető szerkezet jellemzi. Legjellegzetesebb alkotásai a római bazilikákat utánzó templomok voltak. Római mintát követtek a félköríves dongaboltozatok (födémek, ajtók, ablakok) is. A födémek terhét a vaskos oldalfalak és oszlopkötegek viselik, ezért az ablakok, ajtók kisméretűek.
A 12. század végétől hódított tért az új stílus, a gótika. Stílusjegyet alapvető szerkezeti újításoknak köszönhette. A keresztboltozatos, bordás födémek terhét a falakról az oszlopokra, támívek segítségével a támpillérekre hárították. Ezáltal a falak vékonyakká, magasakká, s áttörhetőkké váltak A nagy ablakfelületeket színes ólomüvegekkel fedték, így csodálatos képeket és egyben belső világítást hoztak létre. A gótika jellegzetes formái a csúcsíves boltozatok és ablakok, rózsaablakok, a magas, gazadagon csipkézett karcsú tornyok.

Magyarországon a 12. században az ország gyarapodó népessége nagyrészt már letelepült, falvakban, városokban élt. Igaz, ezek a települések silányak voltak, nádból és sárból összetákolt épületekből álltak. Az átmeneti életmódra utal az a körülmény is, hogy a lakosság egy része a tél elmúltával sátrakba költözött. A korszakban már teret nyert a földművelés. A legelőváltó gazdálkodás rendszerével a legelőből kihasított szántót a kimerülésig művelték, majd a legelő egy másik részét művelték meg. A csoroszlyás ekével, ökörrel művelt szántóföldeken gabonát (búzát, kölest, rozst) termeltek. Fontos volt a gyümölcs és szőlőtermesztés. Az állattartás továbbra is jelentős maradt, de átalakulóban volt. A marha, aló és a juh tartása mellett terjedt a sertés és a baromfi tenyésztése is. A vizek és az erdők gazdag vadállománya hozzájárult a lakosság élelemellátásához. A kézműipari termékeket továbbra is az e szolgáltatásokra kötelezett falvak (Lovászi, Kovácsi, Üllő stb.) állították elő. A kézművesek közül elsőként az ötvösök függetlenedtek, az igazgatási központba kötöztek. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődését elősegítették a nyugatról érkező bevándorlók, a hospesek. A vendégek között parasztok, kézművesek és lovagok is megtalálhatók. II. Géza idején a Felvidéken a Szepességben és Erdély déli részén a Rajna vidékéről érkező szászok telepedtek le. Főleg latin (olasz, vallon, francia) hospesek alapították első két nyugati értelemben vett, vagyis önkormányzattal rendelkező városunkat, Esztergomot és Székesfehérvárt. Az ásványkincsekben (só, arany, ezüst) gazdag Magyarország bányászatának fellendítésében is döntő szerepet játszottak a hospesek. Az árucsere a politikai központok közelében kibontakozó vásárokon bonyolódott le. A távolsági kereskedelmet és a pénzügyleteket izmaeliták, böszörmények és zsidók végezték.
A tatárjárás után IV. Béla belátva korábbi politikájának kudarcát, lemondott a királyi birtokállomány helyreállításáról, sőt a bárók megnyerése érdekében maga is jelentős adományokat juttatott híveinek. Az adományokat – a tatárok elleni felkészülés érdekében – katonaállításhoz, és a korábban tiltott várépítéshez kötötte. A király maga is számos erődítményt emeltetett (Buda, Visegrád Sárospatak). Ösztönző intézkedéseinek következtében tömeges várépítés indult meg. Gazdasági és védelmi okok egyaránt vezették a városfejlesztés pártolásában. Számos településnek adott városi rangot, amelyek fallal vehették magukat körül. A városok olyan, nyugati jelleg kiváltságokat nyertek, amelyet a korábban Fehérvárra költöző hospesek is kaptak. Béla tevékeny részt vett az elpusztult területek benépesítésében.
A 14. században a földesúri birtokokon alakultak ki mezővárosok (oppidum), melyeknek lakói a földesúri terheket egy összegben fizethették ki, és saját bírót választhattak. A lakosság továbbra is döntő mértékben mezőgazdasággal foglalkozott, de már éltek itt kézművesek, s jelentős volt a kereskedelmi forgalom. A városok száma is emelkedett az Anjouk idején. Nőtt Buda jelentősége, árumegállító jogot kapott. A szabad királyi városok csak a király alá tartoztak, és hasonló kiváltságokkal rendelkeztek, mint nyugat-európai társaik. De a városok lélekszáma elmaradt a nyugati városokétól (2-3000 fő), és magas volt a mezőgazdaságból élők száma. Az ipar fejlődésére utal, hogy megjelentek a céhek. Ahogy az európai városok esetében, úgy a magyar viszonylatban is igaz, hogy a szabad királyi város (liberae regiae civitates) a következő privilégiumokkal rendelkeztek: királyi fennhatóság, részvétel a rendi országgyűléseken (követek által), szabad bíróválasztás, plébános választás, vásártartás joga, árumegállító jog, vámmentesség illetve pallosjog.
Luxemburgi Zsigmond idején, a 14. század elején a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan folytatódott a városok szerepének növekedése. Nőtt a földesúri joghatóság alatt élő mezővárosok és a nyugati értelemben vett városok, a szabad királyi városok száma. Zsigmond pártolta a városfejlődést, kiváltságokat adományozott, támogatta az egységes (budai) súly- és mértékrendszer elterjedését, vámkönnyítésekkel segítette a hazai kereskedőket. Ösztönözte rendi szerveződésüket, meghívta a városok képviselőit az 1405-ös országgyűlésre.
A hazai városok érdekeik érvényesítését városszövetségekben biztosították: tárnoki szék alá tartozó városok pl. Buda, Kassa, Pozsony, Eperjes, Bártfa, Sopron, Nagyszombat; bányavárosok pl. Besztercebánya, Körmöcbánya, Selmecbánya; szász városok pl. Brassó, Szeben.


A köztársaság megteremtése Magyarországon

1918.  november 12. – Osztrák Köztársaság kikiáltása

november 13. – IV. Károly lemond, mint magyar király

november 16. – Magyar Köztársaság kikiáltása

(Nagy György a Magyar Nemzeti Tanács jegyzője kiáltotta ki)

cél: dem. reformok, választójog kiszélesítése, állampolgári szabadságjogok biztosítása

É – Pozsonyig törtek előre a csehek

K – Gyulafehérváron kimondják Erdély és Románia egyesülését

D – a szerbek kimondják Újvidéken a dél-magyarországi megyék csatlakozását a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz

A magyarok az Antanttól kértek egy küldöttséget, hogy segítsenek rendezni a helyzetet, mire a francia Vix alezredest küldték.

1918. november 24. – Megalakul az MKP (Magyar Kommunista Párt) vezetője: Kun Béla

1919. januárKárolyi Mihály = köztársasági elnök

Berinkey Dénes = miniszterelnök

Károlyi szerint nincs békés út. Csak az Erdélyi Hadosztály és a leszerelt tisztek által alapított Magyar Országos Véderő Egylet (MOVEelnöke: Gömbös Gyula) harcképes.

Februárra földosztást terveznek. Károlyi birtokán kezdik el, de a kezdeményezés itt abba is maradt.

Áprilisban a választásokon jól szerepel a Nemzeti Egyesülés Pártja (NEP)

elnöke: Bethlen István

A kommunisták szétverték a Népszava c. újság szerkesztőségét, sőt még a kiérkező rendőrök közül is párat. Károlyi letartóztatta a vezetőket. (Kun Bélát is megverték, de ezt a sajtó nagyon felfújta, még vendégeket is fogadhattak)

Károlyi betiltotta a MOVE-t.

1919. március 20. – Vix-jegyzék napvilágot látott, miszerint új vonalat húztak, a Tiszántúl semleges. Erre Berinkey lemondott.


A magyar államalapítás

1. Kalandozások: nyugat, Bizánc irányába; cél: zsákmányszerzés, katonai kíséret eltartása
sikerek oka: Ny-Európa felkészületlen, szokatlan harcmodor.
Kik vezették a kalandozásokat ?: Valószínűleg a törzsfők és nemzetségfők.
Vagy törzsfők + nomád katona elemek, vagy törzsfők (bő), nemzetségfők, védelmükre szabad harcosok, szolgálók (ín). A második valószínűbb.


A magyar jakobinus mozgalom

1791-ben megállapodás született a magyar rendek és az udvar között ® 10. törvénycikk. A megállapodás oka: a francia forradalom radikalizálódik és a nemesség is megijed. A törvénycikk tartalma:

  • II. Lipótot (1790-92) magyar királlyá koronázzák, mert 25 év után először összehívta az országgyűlést
  • Kimondja, hogy Mao. önálló állam, melyet saját törvényei szerint kell kormányozni
  • Az adó- és újoncmegszavazás joga az országgyűlésé
  • A közigazgatás nyelve a latin, de kötelezővé teszik, hogy az iskolában magyar tanárokat alkalmazzanak a nyelv fejlesztése miatt
  • Az uralkodó rendeletekkel nem kormányozhat
  • 9 bizottságot állítanak fel a szükséges reformok előkészítésére

A javaslatok 1793-ra készülnek el, de ekkor már I. Ferenc az uralkodó (1792-1835). A kompromisszumot csak a nemesség többsége kötötte a Habs.-kal, a vármegyei nemesség egy része szemben áll az udvarral, ami a magyar jakobinus mozgalom kialakulásához vezet. A szembenállás legfontosabb helyszíne a vármegye.

A nemesség mellett a plebejusok is szembefordulnak a Habs.-kal és mikor Mao.-ra eljutnak a francia forr. eszméi, erősödnek a rokonszenv megnyilvánulások mindkét fél részéről ® szabadságfákat ültetnek, olvasóköröket rendeznek, el kezdenek franciául tanulni.

Kezdetben mozgalomként van jelen, de módosul a helyzet, amikor Martinovics Ignác áll a Habs. ellenes erők élére. Ő már konkrét szervezeti formát teremt az ellenállásnak, 2 társaságot szervez számukra.

1) Reformátorok Társasága

bázisát a nemesek és a vagyonos polgárok alkotják, mert a polgárosodás kérdésében megfogalmazzák, hogy a nemeseknek megmarad a tulajdonjoguk, a volt jobbágyok bérelhetik a földeket.

A legfontosabb kérdés: nemzeti függetlenség kérdése, ami a reformkor egyik fő problémája. Azt szeretnék, ha Mao. szövetséges köztársasággá alakulna, ahol minden nemzetiség használhatná a nyelvét.

2) Szabadság, Egyenlőség Társasága

bázisát a plebejus értelmiség alkotja.

Programjuk is radikálisabb: elsősorban a polgári átalakulás feltételeivel foglalkoznak, ami a reformkor 2. fontos kérdése. A kiváltságok megszűntetését akarják, s ennek akadályát a nemesség és a papság kiváltságos helyzetében, ill. a Habs. kormányzásban látják.

Tagjait úgy szervezik, hogy a programot odaadják lemásolásra. Programjukat a Kátéban fogalmazzák meg, ami kérdés-felelet formájú. Mindenki csak azt ismeri, akitől kapta és, akinek adja.

Martinovics áll a mozgalom élén. 4 igazgatót választ maga mellé:

  1. Hajnóczy József: a korszak egyetlen nem nemesi származású alispánja. A polgári nemzet fogalom nála jelenik meg először már 1790 körül. Megfogalmazza a kötelező örökváltság szükségességét = a jobbágy megválthatja a szabadságát a földesúrtól, földtulajdonhoz is juthat. A magyar nyelvet fejleszteni kell és a kultúra fejlesztésére is nagy gondot kell fordítani.
  2. Szentmarjai Ferenc: nemesi ellenzék egyik vezetője
  3. Lackovics János: huszárezred parancsnoka, nyugdíjazzák, mert magyar nyelvet alkalmazott
  4. Sigray Jakab: arisztokrata

1795-ben Martinovics feljelentése alapján a mozgalmat felszámolják. (feladja a titkos társaságokat, mert Bécsben házkutatást tartanak nála) 1795-ben kivégzik a vérmezőn M.-ot és a 4 igazgatót, ill. többen börtönbe kerülnek, pl.: Kazinczy.


A magyar nép – A vándorlás szakaszai

1. Őshaza

–     ie. VI-IV. évezred

–     Ny-Szibéria, Ob alsó folyása

–     halászat, vadászat; ősközösségi társadalom

2. Ie. 2. évezred

–     vándorlás délebbi sztyeppés területekre ® Ob, Irtisz, Iszim, Tobol folyók által határolt vidék

–     megkezdődik az állattenyésztésre való áttérés

3. Magna Hungaria

–     ie. 500-isz. 550

–     Ural hg., Volga, Káma folyók

–     főleg állattenyésztés

4. Levédia

–     750 körül

–     Don, Dnyeper, Fekete-tenger

–     kapcsolat kazár birodalommal – zsidó vallás;
– kettős fejedelemség: törzsszövetség élén két                        fejedelem: kende (uralkodói tisztség) és gyula               (hadvezér)

–     kapcsolat török-tatár eredetű népekkel

5. Etelköz

–     840-850.

–     Dnyeper, Al-Duna, Dél-Kárpátok

–     nemzetségi rendszer: nagycsalád ® nemzetség ® törzs

–     7 törzs (Nyék, Megyer, Kürt-Gyarmat, Kér, Keszi, Jenő, Tarján) törzsszövetsége a hagyomány szerint vérszerződéssel

–     8. törzsként csatlakozik a kabarok törzse


A magyar nép – Géza fejedelem (970-997)

1. Fő céljai

–     békés külkapcsolatok, belső egység megteremtése

2. Belpolitika

–     fejedelmi hatalom kiépítésére törekszik

3. Házasságpolitikája

–     eredményeként legfőbb ellenségei rokonokká válnak

–     felesége az erdélyi gyula lánya, Sarolt

–     lányai a velencei dózse és a lengyel, bolgár fejedelem feleségei

–     fia, a keresztény szellemben nevelt Vajk (a keresztségben István nevet kapja) a bajor Gizellát veszi feleségül

4. Külpolitika

–     973.: küldöttség I. Ottóhoz

–     békét és barátságot ajánl; papok és lovagok küldését kéri segítségként a feudális magyar állam megszervezéséhez – ennek fejében lemond  ausztriai, morvaországi területeiről

5. Tevékenységének eredménye:

–     erős központi hatalom, területileg egységes ország

–     kereszténység felvétele


A magyar nép – Honfoglalás, letelepedés

1. Kárpát-medence népei:

–     rómaiak, hunok, germán törzsek (keleti gótok, longobárdok), avarok, frankok, dunai bolgárok, szlávok (Szvatopluk morva fejedelemsége és Pribina fejedelemsége)


2. Ok, bejövetel, letelepedés

–     besenyők, dunai bolgárok támadása – hirtelen ki kell üríteni a területet

–     honfoglalás szándékát besenyők támadása adja 895-896 körül

–     bejövetel két úton:          – Árpád: Vereckei-szoros
– Kurszán: Erdély

–     letelepedés nemzetségi rendben, törzsenként történik: egy-egy nemzetség egy-egy vármegyényi területet száll meg egy-egy megerősített hely, földvár körül

3. Pásztortársadalom válsága

–     honfoglalás előtt: vándorló, nomád állattenyésztés

–     letelepedés ® kapcsolat földművelést folytató szláv népekkel

–     legelőterület kiterjesztésére nem vagy alig van lehetőség ® válság


A magyar nép – I. (Szent) István (997-1038)

1. Pogánylázadások leverése

–     Somogyban Koppányé, Erdélyben Gyuláé, Békésben Ajtonyé ® egész ország ura

2. Királyság

–     1000. dec. 25.: királlyá koronázzák – hatalma egyházi szentesítést kap

–     koronázás ® államforma: fejedelemség helyett feudális királyság

–     koronát nem a császártól, hanem II. Szilveszter pápától kéri és kapja ® elkerüli német-római császártól való hűbéri függést; csupán egyházát rendeli alá Rómának


3. Államszervező tevékenysége

1. Közigazgatási rendszer megteremtése frank példára: királyi vármegyék létrehozása

–     levert vezérek földjét kisajátítja, királyi birtokhoz csatolja ® ország területének 2/3-a kezébe jut

–     vármegye: vár és a körülötte elterülő birtokok összessége
élén: várispán – gazdasági, katonai, igazságszolgáltatási jellegű feladatok
lakói:  – várat védő várkatonák
– várjobbágyok (várkatonák tiszti rétege)
– várnépek (termelő munka)

2. Egyházszervezés

–     10 püspökség  létrehozása a papság irányítására

–     Esztergom: érsekség ® magyar egyház ne kerüljön német fennhatóság alá

–     minden 10 falu köteles 1 templomot építeni

–     vasárnapi templomba járás kötelező (kivétel: tűz őrzői)

–     egyházi tized (dézsma) bevezetése

–     szerzetesrendek meghonosítása – bencés apátságok

3. Törvényalkotás (száli törvények)

–     első írott törvényeink – frank törvények alapján

–     két törvénykönyve maradt fenn ® királyi birtok és magántulajdon védelme; több szokásjog felbontása

4. Királyi udvartartás megszervezése

–     11. sz. első feléig nincs állandó királyi székhely; király udvartartásával együtt vándorol az országban

–     11. sz. 2. fele: Székesfehérvár, Esztergom: királyi székhely kialakul

–     nádorispán: udvartartás vezető tisztségének viselője

5. Királyi tanács

–     tagjai: királyi család, vezető egyházi és világi főurak

–     részt esz a törvényalkotásban, az ország irányításában, de a királyi hatalmat nem korlátozza

6. Királyi kincstár

–     pénzjövedelmei: vámok, sókereskedelem, ezüstbányászat, pénzverés, bírságok, pénzjáradékok

4. Külpolitikája

–     védekező háború lengyel Boleszló ellen

–     Erdély: védekező háború besenyők ellen

–     1018.: bizánciak szövetségeseként részvétel Bulgária elleni hadjáratban

–     1030.: védekező háború II. Konrád német császár ellen


A magyar nép – Kalandozások

1. Célja

–     zsákmányszerzés

–     szomszédos népek gyengítése, megfélemlítése; saját biztonságuk növelése

–     hadifoglyok ejtése, harci készség fenntartása

2. Kezdetekben sikerek – okai:

–     új, szokatlan harcmodor (nyilazó könnyűlovasság)

–     Ny-Európában politikai anarchia Nagy Károly halála után

3. Siker nem tartós, mert:

–     magyarok harcmodorát néhány évtized alatt kiismerik

–     védelem érdekében várépítések; páncélzat erejének növelése

–     Ny-Európa politikai összefogása

két meghatározó vereség: – 933. Merseburg
– 955. Augsburg – I. Ottó német király

4. Következményei

–     pásztortársadalom válsága elmélyül

–     kalandozásokban részt vevők meggazdagszanak – vagyoni különbségek nőnek

–     feudális uralkodó osztály és közrendűek rétege kialakul


A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás. Az államalapítás.

Az önállóvá vált és egységes etelközi magyarság vezetőiben már a 890-es években felmerült a Kárpát-medencébe költözés gondolata. 892-ben újból a Kárpát-medencében vannak a magyarok: a keleti frankokkal szövetégben pusztítják Szvatopluk Morva birodalmát. 894-ben viszont Árpád fia, Levente vezetésével a Balkánon a bolgárok ellen harcolnak. Még ugyanebben az évben Szvatopluk hívására újból a Kárpát-medencében teremnek a magyarok.

Ekkor történik az esemény, amely elindítja a honfoglalást. Váratlanul meghal a magyarok szövetségese, Szvatopluk nagyfejedelem. A Dunántúlt fosztogató hadak nem térnek vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékére vonulnak. Maga a fősereg Álmos fiának, Árpádnak irányításával 895 tavaszán nyomult be a Vereckei-hágón át az Alföldre. A 894-es háborúban vesztes bolgárok a magyarok háta mögött szövetkeztek a besenyőkkel és a fősereg távollétét kihasználva rátámadtak az etelközi magyarságra. A katonai védelem nélkül maradt nép fejvesztetten menekült, és átvergődött a Kárpát-medencébe. Ez a vereség az életébe került a főfejedelemnek: Álmosnak. Halála után Árpád lett a kündü, míg a gyulai méltóságot továbbra is Kurszán birtokolta. A katonai hatalom azonban nem a kündü, hanem a gyula kezében összpontosult, így a honfoglalás hadműveleteit valószínűleg Kurszán irányította. Az etelközi vereség súlyos volt, de nem sorsdöntő.

895-ben a Kárpát-medencének a Dunától keletre eső része került magyar uralom alá. Majd 4 éves szünet következett, amit a hadvezetés az ország védelmére használt fel.

899-ben a magyarok megverték az észak-itáliai királyt. A hadjárat közben azonban meghalt szövetségesük, Arnulf császár. Most már semmi sem tarthatta vissza a magyarokat a Dunántúl birtokba vételétől.

A Keleti-frank Birodalom 907-ben kísérletet tett a régi szövetséges magyarok visszaszorítására. A Pozsony mellett megvívott bajor-magyar csata a bajorok megsemmisítő vereségével végződött. Ezzel fejeződött be a honfoglalás. A záró harcban Árpád nagyfejedelem már nem tud résztvenni, mert 900-ban meghalt.

A honfoglalástól a korai magyar feudális állam megalakulásáig eltelt éveket a honfoglalás korának nevezzük. A honfoglaló magyarság létszámát nem ismerjük: a becslések 200-500 ezer közt ingadoznak. A gazdálkodásra a letelepült gazdálkodás a jellemző. A szántóföldek bősége miatt a földművelés került előtérbe. Az állatállomány is változik. A társadalom alapsejtjét a nagycsalád alkotta. Erre lehet következtetni a temetőtérképekből. A sírok szerkezete a társadalom szerkezetét tükrözi, csakhogy a másvilágon minden fordítva van (bal-gazdagok, jobb-szegények). A honfoglalók lakástípusai a nemezsátrak, faházak, később téglaházak voltak. A honfoglalók falvakban éltek. Már a honfoglalás előtt bekapcsolódtak a kereskedelembe. A társadalom felső rétegének támasza a fegyveres kíséret volt. Katonai feladataik ellátásáért szállást, eltartást, ruhát, fegyvert kaptak. Az ő eltartásukat szolgálták elsősorban a kalandozások. A magyarok többféle célt szolgáló hadjárat sorozata 7 évig szinte állandó hadiállapotban tartotta Európát. A magyar veszedelemmel szemben az európai népek kevésbé találták meg az eredményes védekezést, mert a magyarok a könnyűlovas harcmodor mesterei voltak. A 930-as években végeszakadt a győzelemsorozatnak, mert Európa megtalálta a hatékony védekezés módját. A városokat fallal veszik körül, várakat építenek. A magyarok a különböző királyoktól sorra szenvednek vereséget. A kalandozásoknak bealkonyult. A belső helyzet sem biztató: a törzsszövetség felbomlott és a legfőbb hatalom kicsúszott a nagyfejedelmek kezéből. A 972-ben uralomra jutott Géza sorsdöntő választás előtt állt.


A magyar nép korai története

A magyar nép finnugor eredetű, az uráli nyelvcsaládhoz tartozik.

Az uráli őshaza Kr. e. 4000 körül őseink halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Eszközeiket pattintással készítették. Szavaink e korból: hal, háló.

Kr. e. 2000 körül különvált a finn és az obiugor ág. A finnek északra vándoroltak, az obingurok délre, az Ural hegység keleti oldalán.

Kr. e. 1000 körül az obingurok is elváltak egymástól a magyarok délre mentek a Kaszpi-tenger vidékére. Itt ment végbe a magyar nép magyarság tudatának kialakulása. Megismerkedtek ős iráni népekkel. Használták a fémet, földet műveltek, állatokat tartottak.

Kr. e. 500-tól Kr. u. 500 között őseink átköltöztek a mai Baskíriába, a Volga és a Káma folyó, valamint az Urál hegység által határolt területre az egykori Uagna Hungariaba.

A XIII. században talált rájuk Julianus barát.

Ott a földművelés jelentősen fejlődött (vaspapucsos faeke). Kialakult a hét törzs: Nyék, Megyer, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő.

A VIII. század környékén Levédiába költöztek és így a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek. A kazár kagán egy fejedelmet (Kende) bízott meg a vezetésükkel, de a valóságos hatalma Gyulának volt, Ő intézte a hadügyeket is.

Gazdasági helyzetük rohamosan fejlődött, elterjedt a rovásírás, kereskedelem és a kertkultúra.

Politikai fejlődés: a IX. században a magyar nép elszakadt a Kazár fejedelemségtől. Népünk függetlenné vált, egyidejűleg szállásterületüket kiterjesztették az Al-Dunáig és a Kárpátokig. -> Ez etelköz! Innen írásos források is fennmaradtak.

Levedi majd Álmos fejedelem erős hatalmat épített ki, 862-től egyre többször indítottak zsákmányszerző harcokat nyugat fele. Etelköz az utolsó magyar szálláshely, itt történik a vérszerződés.

7 vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Árpád lett a fő fejedelem.  Árpád-Gyula hadvezér, Kursan volt a kündü-politikai vezető.

A kettős honfoglalás szerint (László Gyula prof.) a magyarok egy csoportja már korábban letelepedett a Kárpát-medencében, és az avar lakossággal keveredtek.

892-ben őseink a frank uralkodó kérésére; 894-ben a Szvatopluk morva fejedelem kérésére érkezett egy sereg a Kárpát-medencébe. A bizánci császár szövetségeseként harcoltak a bolgárok ellen.

Vázlat: –  Általános európai helyzet Géza uralkodása alatt

–          Géza felismerései, intézkedései

–          Géza halála utáni helyzet ( István, Koppány )

–          István kiépíti területi hatalmát

–          István megkoronázásának körülményei

–          Egyházszervezet

–          Vármegyerendszer

–          Következmények, trónöröklési kérdés

972-ben – amikor Géza lett a fejedelem – az ország igen súlyos állapotban volt. Megnőttek a belső ellentétek, ugyanakkor a külpolitikai körülmények bizonyultak a legveszélyesebbnek.

I. Ottó vezetésével megalakult a Német-Római Császárság, amely nagy erejű hadsereggel rendelkezett. A császárság terjeszkedése kelet felé indult meg, így Géza jobbnak látta, ha jó viszonyt alakít ki velük. A béke érdekében 973-ban Géza átadta nekik az ausztriai és morvaországi területeket.

Géza az egyházban látta fejedelmi támaszát, így a keresztény hittérítők munkájának szabad utat adott az országban.

Szomszéd népeinkkel igyekezett békés kapcsolatot kialakítani, ezért fiát a bajor hercegnővel, Gizellával házasította össze, míg lányait a velencei dózséhoz és a lengyel herceghez adta feleségül.

A független területeket saját irányítása alá vonta. Erdélyt házassága révén szerezte meg, ugyanis az erdélyi gyula lányát, Saroltát kérte feleségül. A Dunántúlon fegyveres erővel verte le az önállósodni kívánó nemzetségfőket, s katonailag szállta meg a fontosabb politikai              – stratégiai – pontokat.

Géza látta a magyarság számára kijelölt utat, amely a helyes jövőbe vezet, s igyekezett azon az úton haladni. 997-ben Géza halálával a magyarok vezér nélkül maradtak.

PRIMOGENITÚRA útján a legidősebb fiú utód örökli a trónt, tehát István.

A SZENIORÁTUS szerint a nemzetség legidősebb tagja lesz a király, vagyis Koppány.

A levirátus szerint Koppánynak feleségül kellene vennie Saroltát, de az tiltakozott e nász ellen. Koppány ugyanis pogány volt, s ágyasokat tartott, Sarolta pedig nem akart azzá lenni.

998-ban Veszprém mellett ütközött össze Koppány és István a trón megszerzése érdekében. Istvánt német lovagok is támogatták, így ő bizonyult erősebbnek. Koppány testét elrettentő példaként felnégyelték, s az ország különböző pontjaira kitették.

Istvánnak sikerült több területet is fegyveresen legyőzni. 1008 körül a Maros vidék ura, Ajtony ellen mozgósított csapatokat. Ugyanis Ajtony nem volt hajlandó elismerni István hatalmát. Végül Csanád győzte le Ajtonyt.

Istvánt e harcok közben koronázták királlyá. Koronát kérhetett István a pápától, a Német-Római császártól, valamint a Bizánci császártól. Ő végül a pápa mellett döntött, s attól kapta meg a koronát. A fő érv a pápa mellett az volt, hogy neki nem kellett hűbéresküt tenni, mint a másik kettő uralkodónak. Az Ortodox egyház feje a Bizánci császár, így tőle nem is lehetett volna koronát kérni ( cezaro papizmus ).

Végül 1000.december 25-én, vagy 1001.január 1-én koronázták királlyá Istvánt. Pogány neve Vajk volt. Ez az eredeti szentkorona a 11.században elveszett. A mai koronánk Bizáncból származik, s István sosem viselte.

Istvánnak két fontos feladata volt: az egyházszervezet megszervezése és a vármegyerendszer kialakítása.

  1. 1. Egyházszervezet

István tíz püspökséget alapított az országban: Győrött, Veszprémben, Vácon, Pécsett, Esztergomban, Kalocsán, Egerben, Biharban ( Nagyváradon ), Csanádon és Gyulafehérváron. Esztergom és Kalocsa érseki székhelyek is lesznek később. De a hercegprímás Esztergom, vagyis a magyarországi egyház feje.

Az első esztergomi érsek I. Asztrik vagy I. Anasztáz volt, s ő koronázta meg Istvánt.

A korban élő szerzetesrendek a következők voltak: a bencések telepedtek le Magyarországon, illetve itt éltek a görög-keleti apácarend tagjai is (akik Imre herceg feleségével jöttek az országba, s Veszprém mellett telepedtek le ). A bencések a Pécsváradi apátságba és a Szent Márton hegyi monostorba tömörültek ( ez a mai Pannonhalmi apátság – a 19.század óta ).

István vezette be a tizedet ( latinul dézsma – a decima szóból ). Azt mondták: „Akinek Isten földet, vagy terményt adott, az adjon Istennek 1 tizedet; ha azt nem adja, akkor 9 tizedet vesznek el tőle.”

István kötelező templomba járást rendelt el, s a templomi napokon tilos volt dolgozni is. Ezalól kivételt jelentett például a tűzőrző. Tíz falunak építenie kellett egy templomot, amely általában igen kicsi volt, és közel esett a falvakhoz. Ilyen például a Mánfai templom. A tíz falu lakossága csak 80-100 fő lehetett, így nem volt szükség nagy templomokra.

  1. 2. Vármegyerendszer

A megye területén királyi várak voltak, általában 2-3 darab, amelyek élén a várispán állt. A várispán felelt a vár környékéért. Ő volt a legfőbb igazságszolgáltató. Neki segített a várjobbágy, akire a hűbéri lánc nem vonatkozott. A várjobbágy szolgálatot teljesítő tiszt volt, aki alatt a várkatona állott. Ezen rétegeket a várnép tartotta el.

Az egyik várispán a megyés ispán pozícióját is betöltötte, így ő felet az egész megye területéért. Gyakori volt, hogy a megyés ispánról nevezték el az egész megyét.

Voltak udvarházak is a megye területén belül, illetve azokhoz tartozó területek. Az udvarházak élén udvarispánok álltak, ők irányították a teljes udvarházat. Ezek látták el a megyékben vándorolgató királyokat is. Ugyanis nem volt állandó királyi székhely, így a király folyton járta az országot. Az udvarispán alatt az udvarnép állt, felettese pedig a nádorispán ( comes ) volt, aki felett már csak a király állott.

A serviensek közvetlen a királytól függtek, földdel rendelkeztek. ( 13.század: csak a királynak szolgáló ) Őket a király kötelezte szolgálatra.

A vármegyék száma folyamatosan nőtt, végül 63 vármegye alakult ki. Folyamatos volt az ország benépesítése is. Szándékosan hagytak azonban lakatlan, műveletlen területeket a külső támadások ellen. Ilyen volt például a Fertő- tó környéke, amely járhatatlan volt. Ilyen helyeken is voltak kapuk, amelyek járható utakat rejtettek a szomszédos országok felé. A kapukat szigorúan őrizték.

István 1038.augusztus 15-ig uralkodott. Egész életét az államszervezésre áldozta föl. Egyetlen fia Imre herceg volt, aki egy vadászbalesetben korán meghalt. Ugyan felesége volt, de házaséletet nem élt, így törvényes utódot sem hagyott maga után.

Vazulnak ólmot öntetett a fülébe, s megvakítatta. Mivel Vazul pogány volt, s így uralkodásra alkalmatlan ( István szerint ). Vazul fiai: Levente, András és Béla külföldre menekültek István elől.

István unokaöccsére gondolt, mint uralkodóra: Orseoló Péterre ( István testvérének a fia – Orseoló Ottó fia ).

István halála után hagyományünneppé avatták augusztus 20-t, e királyunk előtt tisztelegve.

Gellért püspök ( Imre herceg nevelője ) jegyezte le István Imréhez intézett szavait:

„Ne törekedj arra, hogy más etnikumokat beolvassz;

annál többet ér egy nép, minél több a nyelv.”


Régebbi bejegyzések Újabb bejegyzések