“Már nem szövetségesek, még nem ellenfelek” – A hidegháború kialakulása.

A II. világháború namcsak méreteiben, de hatásában is sokkal nagyobb volt az elsőnél. A vesztes tengelyhatalmak (Németország, Olaszország, Japán) kiszorultak a nemzetközi politikából. A győztes szövetségesek közül Nagy-Brittania visszasüllyedt középhatalommá, s csupán két nagyhatalom maradt, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Bomlásnak indult a gyarmati renszer és új, független államok sora alakult. Tehát nemcsak Európa, de az egész világ térképét újra kellett rajzolni. A második világháború alatt egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a különböző országok között a korábbinál öszehangoltabb nemzetközi együttműködésre lesz szükség. Ezért 1945-ben létrehozzák az Egyesült Nemzetek Szervezetét (ENSZ).

Az USA a II. világháború legnagyobb nyertese lett. Gazdasági és katonai ereje látványosan megnöve-kedett, s az atombomba birtokában, valamint az „óceánpajzs” (maga a távolság) védelmében legyőzhe-tetlen, sőt sebezhetetlen nagyhatalommá vált. Az a tény, hogy a háború után a világ ipari termelésének felét az USA állította elő, lehetetlenné tette, hogy Amerika visszatérjen az elzárkózáds politikájához. Mint vezető gazdasági és politikai hatalomnak részt  kellett vállalnia a nemzetközi életben.

A Szovjetunió hatalmas anyagi és emberveszteséget szenvedve vált a világ második legerősebb, és E-urópa legerősebb hatalmává. A katonai óriás ugyanakkor gazdaságilag nyomorúságos helyzetben volt.

Az USA vezetése nem értette meg idejében, hogy a világháborúval új befolyási övezetek alakultak ki, s ezeken belül minden nagyhatalom azt tesz majd, amit akar. Jalta mindenekelőtt az amerikai rövidlátás következtében vál Európa kettéosztásának kiindulópontjává. S amikor az USA szembentalálta magát az általa megnőni engedett Szovjetunióval, már késő volt.

A szövetséges hatalmak 1945 őszén Londonban rendezett külügyminiszteri értekezletén egyértelmű-vé vált a szembenállás. A szovjet fél a nyugatiak értésére adta, hogy az általa megszállt országokban egyedül rá tartozik a békefeltételek megszabása. A közép- és kelet-európai, valamint az iráni szovjet előretörésre válaszolt Chuchill sokat emlegetett fultoni beszédében (1946 március 5.). A beszédet Sztálin a Szovjetunió elleni fegyverbe szólitásának minősítette.

1946 tavaszára befejezett ténnyé vált, hogy a volt szövetségesek szembefordultak egymással. Ugyan-akkor még hiányzott a háborút lezáró békeszerződés, de a Szovjetuniónak is érdekében állt annak megkötése, mert szentesíteni akarta hódításait. Az ellenségeskedés ellenére tehát 1946 áprilisában megkezdődött Párizsban a 21 győztes ország békeelőkészítő értekezlete.

Az amerikai feltartóztatási politikát Truman elnök hidette meg 1947. márciusi kongreszszusi beszédé-ben, majd egyértelműen Moszkva tudomására hozta, hogy az Egyesült Államok nem tűri el a második világháború után kialakult helyzet erőszakos megváltoztatását.

1947 júniusában vázolta fel George Marshall, az Usa külügyminisztere a később róla elnevezett segélytervet. Lényege, hogy a kimerült és részben elpusztult európai gazdaságot segélyekkel kell talpra állítani, ennek azonban előfeltétele, hogy az európa országok között kellő együttműködés jöjjön létre. A szovjetek nem akarták, hogy bbirodalmuka „nyugat által ellenőrzött legyen”, így távolmaradtak a segélyterv megvalósításától, és „szövetségeseinek” is megtiltotta a részvételt. A segély közös felhasználására és szétosztására létrejött Európai Gazdasági és Együttműködési Szervezet az 1957-ben megalakult Közös Piac előzményévé vált.


1351-es törvények

Hogy Lajos megőrizze maga mellett a köznemességet saját támaszaként, 1351-ben felújítja, módosítja az Aranybullát:

Az Aranybullában foglalt szabadságjogokat rögzíti (adómentesség, bírói ítélet nélkül nem ítélhetők el, külföldi hadjáratra nem kötelezhetők). Változik az öröklési rend a köznemesek érdekében. Szabad végrendelkezést megszűntetik; elfogadják az ősiségtörvényt (1848-ig létezik) = birtok nem eladható, mindig fiúörökösre száll, ha nincs, akkor visszaszáll a királyra. Az ősiségtörvényt azért fogadják el, hogy a földbirtokos ne veszítse el a földjét. Másik törvény a köznemesek érdekeit szolgálja. Nemesi szabadság elve: az országban élő nemesek azonos jogokkal bírnak. Következménye: a 14. században egységesedik a magyar nemesség = bárók lesznek, kis- és középnemesi réteg tovább erősödik, rendi szerveződés is előrehalad. Kialakul az egységes jobbágyság: 13. sz.-ra a jogaik egységesednek, 1351-ben a kötelezettségeik is azonosak lesznek. A 14. sz.-ban a városi polgárság rendi szerveződése is elindul, a legerősebb városok összefognak.

Bevezetik a 9-ed törvényt, amit a földbirtokos kötelező beszedni, így nem tudnak elvándorolni a birtokokról a jobbágyok.

A jobbágy adózik: egyháznak:10-ed

Államnak: kapuadó

Földbirtokosnak: robot, pénzjáradék (cenzus), 9-ed


1848 forradalmai, szövetségi rendszerei

1. Előzmények (18. sz.)

–     kettős forradalom: francia polgári és angol ipari

–     ipari forradalom hatása: Németo., Olaszo. belső határait elavulttá teszi az egységesedő gazdasági élet; tömegelégedetlenség

–     Napóleon végighódítja Európát Oroszo-ig

–     Európa rendezés Napóleon után (1814. bécsi kongresszus)

–     változásokat megállítani nem lehet; feudális monarchiák gazdaságába behatolnak a tőkés viszonyok; polgári eszméket sem lehet feltartóztatni

Szent Szövetség (1815.)

–     porosz, orosz, osztrák

–     cél: feudális monarchiák fenntartása; forradalmi mozgalmak fegyveres leverése


2. Liberalizmus, nacionalizmus

–     liberalizmus: feudális abszolutizmus eltörlése, polgári szabadságjogok érvényesítése, gazdasági életben szabadverseny; választójog esetében minél kisebb vagyoni cenzus; tv-eket általuk megválasztott parlament hozza

–     nacionalizmus: független, egységes nemzeti állam; nemzeti érdekeket tartja szem előtt

3. Forradalmi irányzatok

–     mérsékelten liberális: liberális földbirtokos, nagyburzsoázia. Önkényuralom ® alkotmányos monarchia. Vagyoni cenzushoz kötött választójog

–     radikális demokrata: közép-, kispolgárság; értelmiség. Demokratikus köztársaság

–     szocialista: ipari forradalom proletariátusa. Kapitalizmus elutasítása, közösségi társadalom megteremtése (Marx, Engels)

–     Közép-, Kelet-Európa: liberális nemesség ® jobbágyfelszabadítás, feudalizmus felszámolása

4. Szabadságmozgalmak

–     gazdaság, társadalom terén változások feltartóztathatatlanok ® szabadságmozgalmak

1820-as évek

–     1820. Spo. ® Fro. segít leverni

–     portugál, nápolyi, piemonti forradalmak ® nagyhatalmak beavatkozása visszaállítja régi állapotokat

–     1821. Görögo ® egyetlen sikeres szabadságmozgalom (1829.: elismerik Görögo. függlenségét)

–     1825. dec. Oroszo.: dekarbristák alkotmányos monarchiát akarnak (Cár korlátlan hatalommal rendelkezik) ® vérbe fojtják

1830-32

–     1830. Fro.: X. Károly uralkodó abszolutizmusra tör
– rendeletei: parlament és nemzetőrség feloszlatása
– barikádok Párizs utcáin; lemondásra késtetik X. Károlyt ® helyette Lajos                     Fülöp az új király ® bankárok + nagyvállalkozók alkotmányos királysága

–     1830. Belgium: fr. forradalom hírére. Siker ® önálló állammá válik

–     Ibériai-fsz.: forradalmak

–     Anglia: tömegmozgalmak

–     Ita. felkelések ® Ausztria fojtja el

–     1830-31.: Lengyelo-Oro. háború (oroszellenes lengyel szabadságharc) ® elbukik

–     1834.: Német vámszövetség ® lépés a német egységhez.
Habsburgok kimaradnak belőle
Szabadon vihetik-hozhatják német államok áruikat

–     Poroszország kezd megerősödni, vezető szerephez jutni


5. Fro-i osztályharcok

–     Lajos Fülöp ® vagyonosok támogatása; igazi burzsoázia kimarad a hatalomból

–     hatalomból részt követelő liberális, radikális polgári erők + párizsi proletariátus, diákság ® 1848. febr. 22.: párizsi forradalom

–     bankett: politizáló emberek összejövetele

–     Lajos Fülöp: katonák Párizs köré ® elűzik

–     új köztársaság, ideiglenes kormány (Louis Blanc)
– titkos és egyenlő választójog
– munkához való jog ® nemzeti műhelyek (nem profitorientált, hanem arra                   törekszik, hogy munkát adjon)

–     együttműködés megszűnik; liberális körök elfordulnak a tömegmozgalmaktól

–     május: általános választójog – választások: konzervatív többség a nemzetgyűlésben

–     június: egyedül maradt párizsi proletárok fegyveres felkelését a katonaság leveri

6. Forradalom és szabadságharc

–     ahol a forradalom nemzeti szabadságharccal párosul, ott tovább tart ki – pl. Mo.

–     1848.: Milánó, Berlin, Prága, Bécs, Budapest: forradalmak

7. 1848-49. forradalmainak bukása

–     forradalmak bukásának oka: liberális, radikális polgári erők félelme a tömegmozgalmaktól

–     francia polgárság nem támogatja Európa forradalmait

–     Anglia – egyensúlypolitika: változások ellen

–     Oroszo., Poroszo., Ausztria: szabad kéz a forradalmak leverésében

8. A forradalmak mérlege

–     nem érnek célt a nemzeti függetlenséget követelő törekvések

–     önkényuralom jegyei megerősödnek

–     Közép-, Kelet-Európa néhány országa: jobbágyfelszabadítás


1956 – A forradalom leverése

1. Menekülés és ellenállás

–     nov. 4.: szovjet hadsereg támadása megindul

–     Nagy Imre beszéde Rádióban; majd jugoszláv nagykövetségre menekül (reméli, hogy közvetíteni fognak; nem tudja, hogy Tito is támogatja szovjet beavatkozást)

–     ellenállás gócpontjai: Kilián laktanya, Corvin köz, Móricz Zsigmond körtér, Széna tér

2. Kádár bábkormányának megalakulása

–     Szu.: Kádár vegye át a hatalmat; Nagy Imre legalizálja katonai beavatkozást

–     nov. 4. Szolnok: Kádár bejelenti Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását; rend helyreállítása érdekében behívja szovjet csapatokkal ® idegen hatalom erőszakkal dönti meg az ország törvényes kormányát

3. Statárium

–     nov. 12.: Dobi István közt. elnök lemondatja Nagy-kormányt

–     nov. 14.: Nagy-Budapesti Központi Munkástanács (Rácz Sándor)

–     megtorlás elől Nyugatra menekülnek (kb. 200 ezer ember)

–     dec. 5.: munkástanácsok feloszlatása

–     dec. 9.: statárium kihirdetése ® letartóztatások, megtorlások

–     szovjet hadsereg „magyar kérésre, ideiglenesen” állomásozik az ország területén

4. A bosszú

–     kivégzések: 1958. ápr. Dr. Szilágyi József; 1958. jún. 16. Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál

–     Losonczy Géza börtönben hal meg

–     300-400 további személy kivégzése

–     „pufajkások” (fegyveres testületek új vezetésre felesküdött tagjai): megtorlás első végrehajtói

–     Münnich Ferenc: Munkásőrség – párt fegyveres karhatalmi szervezete

–     utolsó kivégzés: 1961.

5. Veszteségek

–     2500 magyar állampolgár hal meg, 20.000 sebesül meg a harcokban


1956 – Tervek itthon és külföldön

1. Nagyhatalmak érdeke

–     magyar forradalom helyzete két nagyhatalom alkujától függ; Mo. Ny-i segítségben reménykedik

–     jaltai világrend megbontása nem érdeke nagyhatalmaknak ® senkinek nem érdeke, hogy Mo-t kivonja Szu befolyása alól

–     USA nem tekinti Mo-t lehetséges katonai szövetségesnek ® Hrucsov szabad kezet kap rendteremtésben

–     Tito is támogatja beavatkozást ® új szovjet csapatok Mo-ra

2. Szovjet támadás előkészítése

–     nov. 3.: Andropov (szovjet nagykövet) indítványozására szovjet-magyar katonai tanácskozás Parlamentben, majd Tökölön ® szovjetek letartóztatják magyar tárgyalófeleket (vez. Maléter Pál)

–     Kádár János, Münnich Ferenc Ungvárra mennek (ismertetik velük teendőiket szovjet megszállással kapcsolatban)

3. Egyházfők megszólalásai

–     nov. 3.: Rádióban Ravasz László református, Ordas Lajos evangélikus, Mindszenty József katolikus egyházfő beszédei ® cél: 1945-ös demokratikus viszonyokhoz való visszatérés


A Habsburg-ellenes rendi küzdelmek és ennek okai a XVII. században.

A Bocskai-felkelés

–          az első magyar felkelés a Habsburgok ellen – 15-éves háború

–          kirobbantó ok: Bocskai István bihari várait ostromolja Belgiojoso

–          Bocskai (1557-1606) erdélyi nagybirtokos, kezdetben a Habsburgok híve

–          a felkelés támasza: hajdúk

–          elszegényedett kisnemesek, munkanélküli marhahajtók, szökött jobbágyok

–          korábban a császár is gyakran használja őket harcra, így ismerik a császári harcmodort

–          protestáns mivoltuk miatt gyűlölik a Habsburgokat

–          győzelem Álmosdnál

–          gyakran kisebb vereségeket szenvednek

–          elfoglalják a Felvidék és Erdély nagyobb részét (török segédcsapatokra támaszkodnak)

–          1605 február erdélyi rendek fejedelmükké választják

–          1605 magyar rendek is fejedelmükké választják

–          Bocskai rájön, hogy nem tudja Erdélyt és Magyarországot egyesíteni

–          béketárgyalásokra törekszik

–          1606 bécsi béke: magyar-Habsburg békeszerződés

–          protestánsoknak szabad vallásgyakorlat

–          az uralkodó nem indít felségsértési pereket

–          az udvar elismeri Erdély különállását

–          1605 Bocskai a hajdúknak kollektív nemességet adományoz és letelepíti őket

–          ezért a hajdúknak katonai szolgálatot kell vállalniuk

–          1606 meghal; eredménye: erősítette a rendi ellenállást, együttműködést a rendek között

II. Mátyás (1608-1619) uralkodása

–          a rendektől kapott támogatásért belenyugszik a rendi jogok kiterjesztésébe

–          1608 pozsonyi országgyűlés – a bécsi béke megerősítése

–          az uralkodó helyettese teljes jogkörrel a nádor

–          nem indíthat hadat a rendek megkérdezése nélkül

–          számos pénzügyi és igazságszolgáltatási kérdésben megkötik az uralkodó kezét

–          a nemesség megszilárdítja a második jobbágyság rendszerét – polgári fejlődés megreked

Bethlen Gábor erdélyi fejedelemsége (1613-1629)

–          1580-ban születik, Báthory Zsigmond udvarában nevelkedik

–          később Báthory Gábor tanácsadója

–          abszolút cél: az ország újraegyesítése

–          önálló erdélyi fejedelemség aranykora

–          pénzügyek rendezése

–          eladományozott, zálogba adott fejedelmi birtokok visszavétele

–          a fejedelem kereskedelmi monopóliumai: szarvasmarha, ló, réz, vas, bőr, viasz, méz

–          iparfejlesztés külföldiek segítségével

–          fellendül a kereskedelem

–          félmillió aranyforint évi jövedelem

–          rendektől független erős hadsereg

A harmincéves háború (1618-1648)

–          1618 cseh-morva rendek felkelése

–          Bethlen Pfalzi Frigyes cseh királyhoz csatlakozik a Habsburgok ellen

–          elfoglalja Pozsonyt, Kassát

–          1620 Dunántúl elfoglalása után a cseh rendek döntő vereséget szenvednek Fehérhegynél

–          hatalmas adók kivetése, Bethlen támogatottsága csökken, békét kényszerül kötni

–          1621 nikolsburgi béke II. Ferdinánddal, kényszerből

–          bécsi béke (1608) megtartása

–          Bethlen kivonul Alsó-Magyarországról

–          hét vármegye adójövedelme a fejedelemé lesz + hercegi cím

–          1623 török-tatár segédcsapatokkal ismét a Habsburgok ellen támad – 1624 békekötés

–          1626 csatlakozik a dán-angol-holland koalícióhoz

–          szembekerül Wallenstein seregével, csatára nem kerül sor

–          1626 pozsonyi béke

–          Bethlen utóda I. Rákóczi György lesz

–          1643 I. Rákóczi György erdélyi fejedelem csatlakozik a svéd-francia szövetséghez

–          1644 beveszi Kassát, a Vág folyóig előrenyomul

–          a svéd segédcsapatok nem érkeznek meg, a törökök kilépnek

–          vereség Galgócnál; Fülek, Szendrő, Szerencs is császári kézre kerül

–          1645 linzi béke III. Ferdinánddal

–          protestáns vallásszabadság kiterjesztése

–          megerősítik a nikolsburgi béke pontjait (7 vármegye)

–          a Rákóczi-család megkapja Tokajt és számos uradalmat

–          a harmincéves háborút a vesztfáliai béke zárja le

A szégyenteljes vasvári béke utáni elégedetlenség

–          Zrínyi Péter horvát bán (ZM öccse) XIV. Lajosnak ajánl szövetséget a Habsburgok ellen

–          Zrínyi felesége, Frangepán Katalin Velencében tárgyal a Habsburgok ellen


A 15 éves hárobú előzményei és a 15 éves háború

Előzmények:

A török 1552. évi hadjárata után Nádasdy Tamás nádor a törökök elleni védekezés fontos pontjaként a Királyság és a Hódoltság határain kiépítendő végvári vonalat jelölte meg. A mindennapos készültséget is ki kellett alakítani. A végvárrendszer kiépítése illetve megerősítése 1556 után kezdődött meg. Ez még jobban fokozódott a drinápolyi béke (1568) után. A Habsburg kormányzat igyekezett jól védhető, átjárhatatlan határokat kialakítani. A végvárrendszer igyekezett a természet adta lehetőségeket (hegyvidék, vizek) is kihasználni a védelemben. a várak korszerűsítését, átépítését a haditechnikában jártas olasz építészekre (da Milánó, da Vedano, Mirandola stb.) bízták. Ekkor épültek az új olasz és füles bástyák.

A költségeket a Királyságon túl az osztrák örökös tartományok, és más osztrák területek, Ferdinánd császárrá koronázása után a német fejedelemségek adójából és Pápai segítségből fedezték.

A várak katonáinak zsoldja akadozva érkezett, így azok kénytelenek voltak zsákmányolásból, illetve önellátásra berendezkedéssel fenntartani magukat.

1576-ban a császár, Miksa meghosszabbította a drinápolyi békét, illetve Murad szultánnal. De 1577-ben már összehívta Haditanácsot. A volt Észak-Magyarországi főkapitány (1565-68) Schwendi, és utóda Rueber egyetértettek abban, hogy a Birodalom nincs felkészülve a háborúra, de még Schwendi hosszú távú békét akart és a végvári vonal korszerűsítését, ennek érdekében, addig Reuber 6 éves előkészületek után támadó hadjáratot akart indítani a törökök ellen. A Haditanács Schwendi kiválóan felvázolt elképzeléseit fogadta el.

A végeken egyfolytában dúltak a határmenti harcok, így a korszerűsítés valóban fontos volt.Miksa halála után Rudolf igen keveset törődött az államügyekkel. A végvárrendszer építési munkáit Ernő és Miksa főhercegekre, a Királyság kormányzását Radóczy egri püspökre bízta.

Erdélyben János Zsigmond halála után feszült viszonyok uralkodtak. János Zsigmond bizalmasa, politikai végrendeletének hű híve (testámentumos főúr) a Habsburg-barát Bekes Gáspár a speyeri szerződés (1570) betartásához ragaszkodott.

Báthory István és a főurak jó része, valamint a törökök is a speyeri szerződés semmiségét vallották, és nem kívánták Erdélyt átadni a Habsburgoknak. Az uralkodóvá kikiáltott Báthory, hogy jelezze azt, hogy formálisan a király alattvalója, vajdának címezte magát. Miksa ennél azonban többet akart. bekes a császár engedélyével sereget toborzott a Felvidéken Erdély ellen, és a Portánál is próbálkozott: kétszeres adót ígért Erdély átengedése fejében.

1575-ben a Bekes által gyűjtött sereg és az erdélyi csapatok Kerelőszentpálnál csaptak össze (július 8.). A csatában Báthory nyert – Bekes elmenekült. Híveit kivégezték, s az őt támogató székelyek közül is sokat felakasztottak.

Ugyanez év decemberében Báthory istván lengyel királlyá választották. A fejedelem áttette a székehelyét Krakkóba, Erdélyt pedig testvére, Kristóf irányítására bízta. Felvette az erdélyi fejedelmi címet, és a dinasztialapítás reményében Kristóf fiát Zsigmondot nevezte ki vajdává. Báthory Kristóf halála (1581) után, mivel Zsigmond még kiskorú volt, kormányzótanács vette át a végrehajtást (Csáky Dénes Sombori László, Bocskai István), az irányítás a királyi kancelláriából történt (Lengyelországból). 1583-ban 3-as tanácsot állítottak Erdély élére (Kendi sándor, Kovacsóczy Farkas, Sombori László). A humanista „puha” kormányzatot 1585-ben váltották le. Ghiczy János lett a kormányzó, aki 1588-ig viselte ezt a tisztet Báthory István 1586-ban, törökellenes koalíciójának létrehozása előtt halt meg.

Báthory István másik öccsének, Andrásnak a fiai (Boldizsár, váradi kapitán, ifjabb István fogarasi parancsnok, illetve András püspök) nem nyugodtak bele, hogy a hatalmat a politikailag etikailag befolyásolható Zsigmond örökölje. A felbolydult politikai helyzetben az erdélyi rendek elértéka  jezsuiták kitiltását Zsigmond nagy korsítása fejében. Ezután a kancellária megkísérelte a leszámolást Boldizsárral akit a tervről maga Zsigmond értesített. boldizsár megölette a fejedelem titkárát (Gyulay Pál) és nevelőjét (Gálffy János) (1592. december 10.)

Zsigmond – a halott B. István, és anyai nagybátyja, Bocskai István hatására törökellenes terveket szőtt. A pápa szándéka is az volt, hogy Erdélyt bevonja a törökellenes szövetségben (Carillo atya követ), a „törökös párt” vezetői, Báthory Boldizsár, Kovcsóczy Farkas és Kendi Sándor (előbbiek Kendi vejei) azonban hallani sem akartak a török szövetség felbontásáról. Zsigmond 1594-ben fegyverrel kényszeríttette őket és az országgyűlést a Portával való kapcsolat felszámolására, és a Szent Ligához (pápa, Habsburgok, Velence) való csatlakozásra. Néhány hét után a törökös párt került fölénybe, újra szövetséget kötöttek a törökkel, Zsigmond lemondott. Már augusztusban (1594) azonban vissza is vette azt Boldizsártól, Bocskai segítségével. A törökös párt vezetőit (Kendy, Báthory Boldizsár, Kovacsóczy Farkas éa 9 úr) kivégezték. A török szövetséget ismét felmondták (augusztus 27).

Zsigmond Rudolf oldalára állt a 15 éves háborúban, cserébe fejedelmi címének elismerését, Habsburg feleséget és a fegyverrel visszaszerzett területek tulajdonjogát követelte. A szövetséget 1595. január 28-án Prágában kötötték meg, Zsigmond felesége Mária Krisztierna főhercegnő lett. A „hosszú háború” ekkor már 2 éve zajlott. 1593-ban, annak ellenére, hogy 1590-ben Rudolf meghosszabította a drinápolyi békét, a törökök hadmozdulatokba fogtak: elfoglalták Veszprémet és Palotát. A magyar támadás Pálffy Miklós gróf, alsó-magyarországi  főkapitány vezetésével indult 1593 őszén. Von Teuffenbach, Dobó Ferenc, Rákóczy Zsigmond Romhánynál (1593. november 11) állították meg a törököket és visszavették Fülek várát.

Pálffy Nógrád várát foglalta vissza, Zrinyi György és Mátyás főherceg a Dél-Dunántúl kisebb területeit, (1594 tavasz), s májusban megkezdődött Esztergom ostroma is. (Balassi Bálint itt halt meg). Sem ezt a várat nem sikerült bevenni, sem Tatát és Győrt megtartani. 1594-ben Tata és Győr is török kézre került.

1595-ben szállt be a háborúba Erdély és Havasalföld illetve Moldva is (Vitéz Mihály, illetve Áron vajdák) Szinán nagyvezír a függésből kilépni akaró vajdák ellen sereget indított).

Zsigmond és Vitéz Mihály seregei Gyurgyevónál győzelmet arattak a török felett (1595. október 29). Közben sikerült Esztergom visszafoglalása is (szeptember) A vár kapitánya Pálffy Miklós lett. Nekilátott Buda ostromának előkészítéséhez.

A gyurgyevói csatában való részvételért Zsigmond a székely szabadság visszaadását ígérte, ez azonban az erdélyi nemesek ellenállásán meghiúsult. A lázadó székelyeket Bocskai István verte le („székely farsang” 1596).

A keresztény és török csapatok ütközetére 1596. október 26-28. közt került sor Mezőkeresztesnél. A kezdeti keresztény fölény ellenére a törökök arattak győzelmet. Zsigmond „szégyenében” 1597-ben Erdély átadásáról kötött szerződést Rudolffal (Oppeln és Ratiborn hercegségekért) és megint lemondott a trónról. Erdély irányítását Miksa főherceg vette át. Zsigmond a „szegényes” birtokok és az őt fogadó ellenszenv miatt 1598-ban újra visszaszerezte hatalmát, majd nemsokára újra lemondott és Báthory Andrást beszélte rá a fejedelemségre (1599). András törökbarát politikáját sok erdélyi nemes is támogatta.

Erdély felett azonban viharfelhők gyülekeztek: Rudolf fegyverrel készült Erdély megszerzésére a törökkel még nem született béke, Bocskai pedig a törökellenes harcra gyűjtött seregeket.

A székelyek kiábrándulva a Báthoryakból a „törökös” Erdélyre támadó Mihály vajda mellé álltak, és Sellenberk falu mellett 1599. októberében legyőzték Báthory Andrást, akit menekülés közben öltek meg. Mihály vajdát a gyulafehérvári országgyűlés fejedelemmé választotta. Miután kijelentette, hogy Erdélyt nem adja át a Habsburgoknak, Rudolf megvonta a támogatását. Vitéz Mihály emberei rablásból tartották fenn magukat. Az erdélyi nemesség Giorgio Basta segítségével 1600 szeptember 18án Miriszlónál legyőzte Mihály vajdát. Erdély meghódolt a Habsburgoknak, a törökösök azonban puccsot hajtottak végre: visszaültették a fejedelmi székben Zsigmondot, akit Mihály vajda és Basta seregei győztek le Goroszlónál (1601. augusztus 3.). 1602-ben Székely Mózes vette át a kezdeményezést: a szultán támogatásával 1603-ban fejedelemnek címezte magát, de Radul havasalföldi vajda Brassónál legyőzte és megölette.

A háborúra érkező segélyek jelentős része elfolyt, nem oda került ahová szánták. A kiadások helyreállítása érdekében a nemesek vállalták a költségek egy részét, bevezették a háziadót, kiárusítottak egész országrésznyi területeket – a költségvetést azonban nem sikerült rendbe hozni.

Felülvizsgálták a városi költségvetéseket is, s amikor azok tiltakoztak, eretnekséggel vádolva őket a protestantizmus felszámolása érdekében Belgiojoso kapitány elfoglalta a lutheránusok birtokában lévő kassai főtemplomot. A vármegyék az ígért vallásszabadságért cserébe megszavazták az adót, Rudolf viszont utólag belefoglalta a törvényekbe azt is, hogy az országgyűlésen vallás ügyekről nem eshet szó (1604). a városok fegyveres tiltakozásra készültek.

A városok és a mindenből kiábrándult erdélyiek egyszerre találták meg emberüket Bocskai István személyében (1605. február 21.) Az erdélyiek fejedelemmé választották. Bár törökellenes tervei voltak egészen addig, a Porta is elismerte fejedelemségét. Bocskai vezetésével szabadságmozgalom bontakozott ki. Bocskait a rendek Szerencsen az egész ország fejedelmévé választották (1605. április 20.).

Bocskai nem kívánta hosszúra nyújtani a háborút a háborúban, ezért első sikerei után békét ajánlott. Az 1606. júniusban kötött bécsi béke szabad vallásgyakorlatot, nádor választását, az alkotmány vissaállítását, az erdélyi fejedelemség elismerését szögezte le.

1606. november 11-én Zsitvatoroknál (a Duna és a Zsitva torkolata) megkötötték a Habsburg-török békét is. a szultán felmentette a Habsburgokat az évi adófizetéstől. A béke 20 évre szólt.


A Bocskai-féle rendi mozgalom

A 15 éves háború (1593-1606/08) közben az országban belső ellentétek is feszültek.

Erdélyben Báthory Zsigmond folytatott kiszámíthatatlan politikát, többször is lemondott, majd visszatért a trónra. Megkísérelte átadni Erdélyt Habsburg Rudolfnak, de mivel elégedetlen volt a kárpótlásul kapott Oppeln és Ratiborn hercegségekkel, visszatért Erdélybe, majd megint lemondott. Unokatestvére, Báthory András újra a törökbarát politikát helyezte előtérbe. A törökös Erdély ellen Vitéz Mihály havasalföldi vajda indított hadjáratot. 1599. október 28-án Sellenberk mellett Mihály vajda és a hozzá csatlakozó székelyek legyőzték B. András seregét, a fejedelmet pedig megölték.

Vitéz Mihály kikiáltotta magát erdélyi fejedelemnek, de mivel kijelentette, hogy nem adja át Erdélyt a Habsburgoknak, büntetőhadjárat indult ellene. 1600. szeptemberben Basta vezetésével a Habsburgok Miriszlónál legyőzték Vitéz Mihály seregét.

Az erdélyiek visszahívták Zsigmondot, Basta pedig immár ellene fordult, csatlakozott hozzá a legyőzött Mihály is. 1601. augusztusban Goroszlónál győzött a Habsburg sereg. A fejedelmi címet Székely Mózes vette fel, de őt néhány hónap uralkodása után Radul havasalföldi vajda megölette 1603-ban Brassónál. 1602. Báthory Zsigmond utolsó kísérlete Tövisnél vereség.

A királyságban a háborús kiadásokra hivatkozva felemelték az adókat, új adónemeket (pl. házadó) vezettek be, a kiadások egy részét maga a nemesség finanszírozta. Az elégedetlenség nőtt eredményeket, pedig alig sikerült felmutatni. Rudolf felülvizsgáltatta a városok költségvetését, ami felháborodást váltott ki, az udvar, pedig eretnekségnek nyilvánította a dolgot, és újra elkezdődtek a protestánsüldözések. Széleskörű felháborodást váltott ki, hogy 1604-ben Belgiojoso főkapitány elfoglalta a lutheránusoktól a kassai főtemplomot. Az országgyűlés törvényt hozott a szabad vallásgyakorlatról, Rudolf pedig titokban leszövegezte a törvénybe azt is, hogy vallási kérdést ezentúl az országgyűlés nem tárgyalhat. A cikkely felkavarta az amúgy is nyugtalan kedélyeket. A vármegyék fegyveres ellenállásra készültek. Mid az erdélyi rendek, mind a királyi Magyarország elégedetlen nemesei a századforduló óta száműzetésbe kényszeríttet Bocskai István személyében találták meg emberüket.

Bocskai is sérelmezte a törvényt és a koholt felségsértési pereket (birtokelkobzások). Kapcsolatba lépett a Bethlen Gábor által vezetett erdélyi és részekbeli menekültekkel. A Habsburg csapatokat vezető Barbiano megtámadta Bocskai bihari várait. Bocskai az ellentámadást választotta. A császári zsoldban álló hajdúk a protestánsüldözések sérelmei miatt átálltak Bocskai oldalára, aki így 1604. október 15-én Álmosdon győzelmet aratott Barbiano felett. Kassa elzárkózott Barbiano elől, megnyitotta viszont kapuit Bocskainak, aki itt rendezte be főhadiszállását.

November 11-én athnamé érkezett a szultántól, aki – törökellenes harcai ellenére – Erdély fejedelmének ismerte el Bocskait.

Sem Basta, sem Belgiojoso nem tudta kiostromolni Kassáról Bocskait, aki mögött lassan felsorakoztak a protestánsüldözések és a birtokelkobzások sértettjei is. (Illésházy István, Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond, Bethlen Gábor, Báthory Gábor) Csatlakoztak a bányavárosok és az alföldi mezővárosok is. Bocskai 1605-re a Királyság jelentős területét mondhatta magáénak. Az erdélyi székely és magyar előkelők, majd a fegyveres ellenállás leverése után a szászok is fejedelmüknek ismerték el. Bocskai, mivel a Királyságban hadakozott gubernátort állított Erdély élére Rákóczi Zsigmond személyében.

1605. április 20-án a szerencsi országgyűlés egész Magyarország fejedelmévé választotta Bocskait. A Habsburg-ellenes hangulat tetőfokára hágott. Bocskai lehetőséget látott a két országrész egyesítésére, ezért a Porta segítségét és támogatását kérte. A Bocskait támogató magyarországi főurak azonban értetlenül álltak ez előtt a politika előtt, és eszük ágában sem volt adófizetőjévé válni a szultánnak. Bocskai is kénytelen volt belátni, hogy a török segítség csak növelné a feszültséget és a Hódoltságot így 1605. november 11-én Rákos mezején már az óvatosság vezérelte: a királyi címről szóló athnamét nem fogadta el, és a koronát is csak ajándékként, s nem hatalmi jelvényként vette át Lala Mohamed követtől.

1605. végére Bocskai már a békére hajlott, nem akarta a 15 éves háborúban amúgy is elgyötört országot még jobban próbára tenni. 1605. december 5-én a korponai országgyűlésen rendezi a hajdúk helyzetét: mintegy 10.000 hajdút emelt nemességre és 7 kiváltságolt helyre telepítette őket, akik immár érdekeltté váltak a béke megkötésében.

A korponai országgyűlés döntést hozott a békefeltételekről is (vallásszabadság, Magyarország kormányzati önállósága, Erdély önállósága), amelyekről Habsburg részről Miksa főherceg, a felkelők részéről Illésházy István egyezett meg 1606. júliusában Bécsben.

A törökök és a Királyság Bocskai közvetítésével jutottak megegyezésre: 1606. őszén kötötték a 20 évre szóló zsitvatoroki békét, amelyben a Porta lemond a királyi Magyarország adójáról.

Bocskai halála (1606. december) után az öröklés kérdése került napirendre. Szóba jöhetett a Bocskai által megjelölt Drugeth Bálint, a dinasztikus előzményekre támaszkodó Báthory Gábor és a gubernátori címet betöltő Rákóczi Zsigmond is. Amíg a trónkövetelők a temetésnek tulajdonított öröklést törvényesítő funkciókat tulajdonítva távol voltak Erdélytől, eközben Rákóczi Zsigmond magához ragadta a kezdeményezést: az erdélyi országgyűlés 1607. februárjában fejedelemmé választotta.

Hatalmának megszilárdítása érdekében törvényeket hozott a székelyeket lófőség adományozásával maga mögé zárkóztatta, kitiltatta Erdélyből a jezsuitákat, feloldotta a jus ligatumot, vagyis alapot adott az 1594-ben kivégzett urak elkobzott földjeinek visszakövetelésére.

A Porta elfogadta Rákóczi Zsigmond fejedelemségét, a bécsi és prágai udvar azonban nem, mivel ők alkalmasabbnak találták a posztra Báthory Gábort, aki katolizálásra és az ellenreformáció erdélyi terjesztésére tett fogadalmat. Zsoldjába fogadta a Bocskai halála után kiváltságaiktól megfosztott hajdúkat (Nagy András vezetésével) és 1608-ban a segítségükkel lemondásra kényszeríttette Rákóczi Zsigmondot. 1608. március 30-án az erdélyi országgyűlés Báthoryt emelte trónra. Rákóczi kárpótlást kapott. Báthory fejedelemségét a Habsburgok is elismerték. A fejedelem békét kötött II. Mátyással 1608. augusztus 20-án, Kassán, amelyben lemondott a Bocskainak juttatott királysági területekről. A fejedelem a szultántól is megkapta az elismerő okiratot. A hajdúknak visszaadta kiváltságait, amelyek megtartására ezúttal a budai pasa és II. Mátyás is ígéretet tett. Báthory kb. 30.000 hajdút telepített le. Báthory további politikája – felélte a nemesek vagyonát, az új nemeseket támogatta, stb. – elégedetlenséget szült. Kendi István és Kornis Boldizsár összeesküvése azonban meghiúsult. Kendi elmenekült, Kornist lefejezték.

Báthory ekkor a királyi Magyarország felé fordult. Célja a lengyel és a magyar trón összekapcsolása lett volna. Nemsokára letett szándékáról és délnek fordult, elfoglalta a szász központot, Szebent (1610. december), majd megtámadta Radul havasalföldi vajdát. A vajda elmenekült ugyan, de kapcsolatba lépett a brassói szászokkal, és Kendi Istvánnal Lengyelországban. Az együttes támadásban Báthory Gábor maradt alul, akit eddigre már a hajdúk is elhagytak. A kettős támadás (Forgách Zsigmond alsó-magyarországi kapitány is Erdélyre támadt) azonban a boszniai pasa seregének megjelenésével összeomlott.

Báthory fejedelmi trónja megingott, a Porta új uralkodót keresett. Báthorynak még sikerült félreállítania a jelöltet, Ghiczy Andrást, 1613-ban szövetséget kötött a Habsburgokkal, hogy fejedelemsége elismeréséért cserébe beengedi a királyi csapatokat Erdélybe. A várható támadás leküzdésére a korábbi főtanácsos, Bethlen Gábor vállalkozott. A Porta segítségével bevonult Kolozsvárra, ahol fejedelemmé választották (1613. október 23.), a kószáló Báthoryt pedig Ghiczy András emberei gyilkolták meg.


A démosz politikai harca Athénban

Nincs egységes Görögország. Poliszok (városállamok).

3 nagy törzs: akháj, ión, dór

Földrajzi adottságok: dimbes-dombosàmezőgazdaság nem számottevő

Távolsági kereskedelem: bor, olaj.

A gazdasági és a politikai hatalom az arisztokrácia kezében van.

Kr.e. 8-6. században görög gyarmatosításàkereskedelmi lerakatok

Fellendül a kereskedelem, erősödnek a kereskedők és az iparosok, és összefognak a parasztokkal (megszületik a démosz).

Követeléseik: adósrabszolgaság eltörlése, törvények írásba foglalása, politikai egyenlőség.


A Dózsa-féle parasztháború és a középkori magyar állam bukása!

Mátyás halála után azonnal megindult a harc a koronáért. Ugyanakkor a főurak megragadták a lehetőséget hatalmuk visszaállítására. Átvették a király halálával megbénult kormányszervek irányítását. Corvin János hadseregét leverték. és Beatrix királynét félreállították és Ulászló cseh király jelölését fogadták el. II. Ulászló már megválasztásakor elvesztette a pénz- és hadügyek irányítását. Nem volt támasza, ezért a bárókkal kellett együttműködnie. Mátyás zsoldosseregét szétverték, a jövedelmek a bárókhoz folytak be. Uralmukat a köznemesség sem korlátozta. A köznemesség úgy jutott később politikai szerephez, hogy a legnagyobb főúr, Szapolyai  János hatalmi törekvései mögé állt. 1505. Rákosi országgyűlés. A köznemesség elfogadta a törvényt: ha Jagelló fiú utód nélkül hal meg, akkor magyar királyt választanak.

A XV.-XVI. század fordulóján a parasztság felemelkedése  egyre több akadályba ütközött. A Mátyás idején megemelkedő adóterhek súlyosan érintették a szegény jobbágy réteget. 1490 után a köznemesség indított rohamot a jobbágyság kivívott jogai ellen. Korlátozni igyekeztek a szabad költözködést, meg akarták semmisíteni a mezővárosok kiváltságait és vissza akarták állítani a terménykilencedet. A földesurak és a jobbágyok közötti feszültségek 1514-ben parasztháborúban robbantak ki. A felkelésben a jobbágyság valamennyi rétege részt vett. A mozgalom ott vált legerősebbé, ahol a paraszti árutermelés és a mezővárosi fejlődés korábban felvirágzott. A felkelés legfőbb vezetője Dózsa György, más néven Székely György végvári katonatiszt volt. A felkelőknek a jövőről általános elképzeléseik voltak: szolgaságból szabadságba akartak jutni. Elhivatottságukat vallásos hitük erősítette. Önmagukat “szent had”-nak nevezték. Az április 19-én meghirdetett keresztes hadjárat május közepén vált parasztfelkeléssé. Az uralkodó osztály július végére nyomta el a felkelést Szapolyai János vezetésével. Bár a paraszt hadak szervezettebbek voltak, mint a parasztmozgalmak általában, hosszabb távon mégsem állhatták a harcot. A korabeli hadviselés már mesterség volt. Képzettséget, begyakorlást igényelt. A felkelők hosszú fegyverben tartását pedig lehetetlenné tette az, hogy folyamatos munkájuk nélkül gazdaságuk tönkrement volna. A nemesi megtorlás törvényes kereteket kapott. Az országgyűlésben Werbőczy ekkor mutatja be jogi mestermunkáját a Tripartitumot (Hármaskönyv). Ehhez hozzákapcsolták azokat a törvényeket, amelyek megtiltották a jobbágyok szabad költözését és rögzítették szolgáltatásaikat.


A dualizmus megszilárdulásának legfontosabb eseményei.

A monarchia Európában: 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés láncszem volt az európai polgári és nemzeti átalakulások során. A Habsburgok régi monarchiája két központú (dualista) alkotmányos monarchia lett. A régi-új birodalom területét nézve Európa második, lakói számát tekintve a harmadik hatalma volt. Igaz csak papíron. Megoldatlan belső problémái, az egymásnak feszülő nemzeti ellentétek végig másodrendű szerepre kárhoztatták.

A Deák-párt a rendszer megszilárdításáért: Mindenekelőtt a nemzetiségi kérdést kellet megoldani. Horvátország széleskörű önkormányzatot kapott. A horvátok azonban Magyarországgal azonos jogállást követeltek, és az ún. horvát kiegyezést csak horvát országgyűléssel lehet elfogadtatni. Az új nemzetiségi törvény biztosította a  nemzetiségiek nyelvhasználatát. Az alsó fokú iskoláztatás teljesen nemzetiségi nyelven történt, magyar nyelvet még tantárgyként sem kellett tanítani. Autonóm területek szervezését viszont megtagadták. Úgy fejezték ezt ki, hogy Magyarországon politikai szempontból csak egy nemzet létezik, a magyar. Az 1868-as nemzetiségi törvény Európa egyik első lépése volt a nemzetiségi jogok törvénybe foglalására. A törvényjavaslat készítője Eötvös József.

A jobbágyfelszabadításból hátramaradt ügyeket törvényesen rendezték. A céheket fölszámolták. Az új ipartörvény mid a munkás mind a munkaadó jogait és kötelezettségeit szabályozta. 1868-ban Eötvös József javaslatára törvényt hoztak a kötelező népoktatás bevezetéséről 12 éves korig.

Mit akart az ellenzék? A birtokos nemesség egy része attól félt, hogy Bécs nem adta föl beolvasztó szándékát és csak alkalmas pillanatra vár. 1869-ben balközépnek nevezett  erős, ellenzéki párt jelent meg a parlamentben . Nem a kiegyezést hanem annak módját kifogásolták. A demokratikus reformoktól elzárkóztak. A kevés képviselővel rendelkező szélső balnak jelentős tömegek álltak a háta mögött. Tisza Kálmán a balközép vezére fölismerte vagy balra nyit és demokratikus programot fogalmaz meg, vagy a kormánypárthoz közeledik. Az utóbbit választotta. Tisza Kálmán 15 éves megszakítatlan miniszterelnöksége önmagában a dualizmus megszilárdulását mutatja. Az új miniszterelnök kitűnő taktikusnak bizonyult. Pártjának képviselőitől a “mamelukoktól” feltétlen engedelmességet követelt Tisza és kormánya folytatja a közigazgatás kiépítését. Megformálták a főrendi házat is. Tisza a gazdaságban következetesen érvényesítette a liberális elveket, és nem engedett a nagybirtokosok nyomásának. Törvényekkel, állami kedvezményekkel támogatta az ipar fejlődését. Tisza végül a véderővitán vérzett el. Népszerűsége a mélypontra jutott.  Ferenc József elégedetlen volt , a miniszterelnök népszerűsége nem nőtt, még mamelukjai is ellene fordultak. Tisza Kálmán tudta, bukott politikus. 1890. március 9-én beadta lemondását. A 90-es évek reformtörekvéseinek Wekerle Sándor a főszereplője, aki miniszterelnök lett. MIniszetrelnökként támogatta a polgári házasság törvénybe iktatását.

Kossuth Lajos temetése: 1894 március 20-án Torinóban meghalt Kossuth Lajos. Ferenc József nem engedélyezte az állami pompát. A kulisszák mögött azonban Wekerle elősegítette, hogy a főváros méltó temetést rendezzen.

A millennium: 1895. december 31-én éjfélkor Magyarország egész területén megkondultak a harangok. Megkezdődött az egy esztendőn át tartó ünnepségsorozat, amellyel a magyarság fönnállásának ezredik évfordulóját ünnepelte. A kiegyezést követő három évtized alatt a feudalizmusból kilépett Magyarország modern európai állammá vált.

Magyarországon az ipari forradalom kibontakozásához még hiányoztak az előfeltételek. Hiányzott a szükséges mennyiségű hazai pénztőke, amely hazai pénzintézetekben összpontosulva fedezni tudta volna a modern közlekedés kiépítésének, a mezőgazdaság korszerűsítésének, a gyáripar megteremtésének hatalmas költségeit. Magyarországon az előfeltételek megteremtése viszonylag gyorsan ment.  A kiegyezés után a vezető politikusok az Ausztriával közös vámterület mellett döntöttek. Ez biztosította folyamatosan bővülő piacát az élelmiszernek és a mezőgazdasági nyerstermékeknek. Ausztriával való együttélés nem akadályozta meg, hogy a könnyűipar szerepét az élelmiszeripar játssza le.

A hitelszervezet megerősödése: 1867 után osztrák, angol és francia tőkével 5 nagy bank alakult Magyarországon. A vállalkozási kedvet az 1873-as tőzsdekrach törte meg. Már hazai tőkével alakult a Jelzáloghivatalbank és a Pesti Kereskedelmi Bank.

A szállítás forradalma: A vasútépítés dinamizmusa megközelítette a hitelrendszerét. A 90-es évek elejére a Magyar Államvasút az ország legnagyobb vállalatává fejlődött. A vasútépítéssel együtt fejlődött a hídépítés, a távíró-és postaszolgálat. A belső hajóforgalom átmenetileg háttérbe szorult.

A gyáripar születése: A magyar találmányok sora, a búza minősége és a tőke mozgékonysága Budapestet a 70-es évek végére a világ legnagyobb malomipari központjává tette. A malomiparban fölhalmozott tőkék más élelmiszeripari ágba áramoltak. A közlekedés és az ipar elsőrendű szükséglete a szén. A legnagyobb vállalattá a Salgótarjáni Kőszénbánya RT fejlődött. A Budapesti gépgyárak között az Államvasutak gyára, az Óbudai Hajógyár, a Ganz-villamossági gyár voltak a legnagyobbak. A termelés növekedése tartóssá és rendszeressé vált Magyarországon az 1880-as évek derekán kibontakozott az ipari forradalom.

A mezőgazdaság fejlődése: A mezőgazdaság fejlődését a folyamatosan bővülő Lajtán túli piacok ösztönözték. A búza ezekben az években lett a magyar föld vezető terméke. Terjedt a gyümölcs és zöldségtermesztés. Az állatállomány nem tartott lépést a lehetőségekkel. A magyar szürkemarhát kiszorítják a hízékonyabb állatok. Általánosan használják a vasekét. Aratógép is van de az aratás még kézimunka. A magyar mezőgazdaság egésze a “porosz” úton járt, de a parasztgazdaságok az “amerikai” út bizonyos elemeit hordozták.


A fasizmus uralomra jutása Németországban. A fasizmus fő jellemzői.


Előzmények

–          1929-re a gazdasági válság hatására elapadtak az USA-kölcsönök

–          a weimari köztársaság rendszere gazdasági és politikai válságba kerül

–          a kis- és középtulajdonosok tömegesen tönkremennek

–          munkanélküliség, általános elégedetlenség, politikai káosz

–          megnő a szélsőséges pártok népszerűsége

–          a tömegek az „erős kéz” politikáját igényelték

Az NSDAP

–          1919. Münchenben megalakul az NSDAP – Német Nemzetiszocialista Munkáspárt

–          nácizmus = nacionalista szocializmus

–          vezetői:

–          Adolf Hitler – a „Führer”

–          Ernst Röhm – az SA vezére

–          Hermann Göring – légimarsall, a Luftwaffe parancsnoka

–          Joseph Goebbels – propagandaminiszter

–          Rudolf Hess – Hitler helyettese

–          1923-ban sikertelen müncheni „sörpuccs”

–          Hitler börtönbe kerül, megírja a Mein Kampfot

–          a Mein Kampf főbb pontjai

–          a békeszerződés minden korlátozásának felszámolása

–          élettérelmélet – Németország túlnépesedik, új területekre van szükség

–          első lépés: Európa valamennyi németjének egyesítése

–          második lépés: egész Európára kiterjedő nagynémet birodalom létrehozása

–          harmadik lépés: német világbirodalom létrehozása

–          fajelmélet: a német felsőbbrendű, uralkodó nép

–          másodrendű fajok az úgynevezett rokon népek

–          nyugati germánok, flamandok, hollandok, skandinávok

–          alsóbbrendű rabszolga népek: szlávok, keleti népek

–          kiirtandó népek: zsidók, cigányok

A náci párt hatalomra jutása

–          1930 az NSDAP már komoly eredményeket ér el

–          a weimari köztársaság megbukik, Hindenburg elnöki köztársaságot alapít

–          1931 Hamburgban a jobboldali pártok szövetséget kötnek

–          Hitler a nagybirtokosokat biztosítja támogatásáról

–          1932 az NSDAP megnyeri a választásokat, a kommunisták is sok szavazatot kapnak

–          1933. január 30-án Hindenburg kinevezi Hitlert kancellárnak

A totális hatalom kiépítése

–          1934. augusztusban Hindenburg meghal, Hitler lesz a köztársasági elnök

–          hadsereg vezetője, a legfőbb külpolitikai, katonai vezető

–          Reichstag kikapcsolása – létrejön a politikai egypártrendszer

–          SA kikapcsolása – a legénységét beolvasztja a hadseregbe

–          1934 júl. „hosszú kések éjszakája” – SA vezetők meggyilkolása

–          1935 nürnbergi faji törvények – a zsidókat megfosztja állampolgárságuktól

–          gazdasági válság felszámolása

–          állammonopolista kapitalizmus, óriás-beruházások, foglalkoztatáspolitika

–          hadiipar fejlesztése

–          profitkiviteli tilalom

–          munkatáborok felállítása, maradék német zsidók internálása

–          1938 nov. „kristályéjszaka”: a zsidóság elleni általános pogrom

–          agresszív külpolitika

–          1931 nem-teljesítési politika

–          1932 Németország kilép a Népszövetségből

–          1934 antidemokratikus népszavazás a Saar-vidéken – 90%-os német győzelem

A fasizmus fő jellemzői

–          szélsőjobboldali, radikális ideológia

–          antiszemitizmus

–          hatalomra jutás okai: belpolitikai helyzet, világgazdasági válság


A fasizmus uralomra jutása Olaszországban.

Előkészítő szakasz (1919-22)

–          1919 után Olaszország „vesztes a győztesek között” – nem kapja meg a várt területeket

–          politikai és polgári elégedetlenség, megerősödnek a szélsőségek

–          háború előtti ígéretek (földreform) nem teljesülhetnek

–          a munkásság kisajátít egyes gyárakat, földeket foglalnak el

–          a visszavételre katonai alakulatok szerveződnek, pl. Squadro

–          Benito Mussolini szövetsége: Fasci di confattimento

–          a kormányzat a fasiszták segítségével elhárítják a kommunista forradalom veszélyét

–          1921 Mussolini megalapítja a Nemzeti Fasiszta Pártot

–          maga mellé állítja a vagyonos rétegeket: fasizmus által a proletárdiktatúra ellen

–          köztársasági törekvésekről lemondanak, így a király is melléjük áll

–          program: nemzeti és szocialista eszmék; rend, fegyelem, munka

Parlamentáris szakasz (1922-26)

–          1922 okt. 8 Marcia su Roma: Mussolini 50ezer „feketeingessel” bevonul Rómába

–          király megtiltja a fegyveres ellenállást, miniszterelnöknek nevezi ki Mussolinit

–          Squadro átalakítása rendőrséggé

–          kommunisták visszaszorítása

–          koalíciós kormány alakul

–          támasz az egyház: a katolicizmus egyedüli államvallás

–          1924 megváltoztatják a választójogi törvényt

–          csalások és erőszak által a fasiszta párt győz

–          két új törvény

–          miniszterelnök (Mussolini) csak a királynak tartozik felelősséggel

–          a kormány parlamenti vita nélkül is hozhat törvényeket

–          a parlament feloszlatja magát

Totális fasizmus (1926-43)

–          cél: mindennek a fasiszta pártállam irányítása alá kell kerülnie

–          korporatív állam létrehozása

–          korporáció: az állam együttműködése egyes társadalmi rétegekkel

–          korporációk képviselőket választanak a központi kongresszusba (a parlament utódja)

–          a kormány tanácsadó testületként működik tovább

–          nem fasiszta pártok és szakszervezetek megszűntetése

–          osztályharc és társadalmi ellentétek kiküszöbölése

B.      Az 1929-33-as gazdasági világválság

–          oka: a termelés üteme jóval meghaladja a fogyasztás ütemét az USA-ban

–          túltermelés alakul ki, eladhatatlan árukészletek halmozódnak fel

–          1929. október 24. (fekete csütörtök) a New York-i tőzsde összeomlása

–          a válság kibontakozása:

–          a bankok fizetésképtelenné válnak

–          a tőkét kivonják a beruházásokból

–          a fogyasztási cikkeket gyártó ipar nagy része leáll

–          a nyersanyag-kitermelés nagy része is leáll

–          mezőgazdasági válság

–          összeomlik a pénzügyi és a kereskedelmi világ

–          a válság társadalmi következményei

–          a kis- és középüzemek tönkremennek

–          óriási munkanélküliség – általános elégedetlenség

–          felerősödnek a szélsőséges politikai megnyilvánulások

–          1933 Roosevelt elnök 100 napot kér Keynes New Deal programjának végrehajtására

–          bankok, tőzsdék bezárása, kereskedelmi bankok szabályozása

–          hiperinfláció, aranykivitel tilalma, dollárt leveszik az aranyalapról

–          mezőgazdaság helyreállítása: nemtermelés támogatása

–          ipar helyreállítása: kényszerkartellesítés, államosítások

–          állami nagyberuházások, foglalkoztatáspolitika

–          húzóágazat a hadiipar

–          hatás: kereslet növekedése, gazdasági fellendülés, a munkanélküliség visszaszorul


A feudális abszolutizmus kialakulása Angliában és Franciaországban.

A XVI. századi nagy átalakulások Nyugat-Európában megteremtették a tőkés gazdaságot. A folyamat hosszú időt vett igénybe. A kialakuló tőkés polgárság, a burzsoázia sokáig a királyi hatalom védelmére szorult. Az uralkodók viszont új anyagi eszközöket kaphattak a tőkés gazdaságtól (hitelek, adók). A megerősödött királyi hatalom szerepe ellentmondásos: a tőkés gazdasági fejlődést elősegíti, de  a polgárság politikai törekvéseit korlátozza. A kialakuló új rendszert abszolút (korlátlan) királyi hatalomnak nevezzük. Angliában VIII. Henrik (1509-1547) már szilárd hatalmat örökölt, amelyet továbbfejlesztett a központi hivatalszervek létrehozásával. Királyi hatalmát kiterjesztette az egyházra: elszakította Rómától, és megalapította az anglikán államegyházat. Leánya I. Erzsébet (1558-1603) uralkodása alatt Anglia a legjelentősebb európai országok közé emelkedett. A kialakuló tőkés gazdaság egyik központja lett. A gazdasági felvirágzás fő tényezője  a világelső posztóipar volt. Fejlődött a vasipar, ahol ekkor már felhasználták a kőszenet is . gyorsan terjeszkedett a kerskedelem. A mezőgazdaság tőkés átalakulását jelezte, hogy meógsokasodtak a piacra termelő földesúri és gazdag paraszti gazdaságok. Holland termelési eljárásokat vettek át. Növekvő mértékben alkalmazztak fizetett munkaerőt. I. Erzsébet abszolutizmusa olyan belső egyensúlyt teremtett, amelyben a  tőkésgazdaság gyorsan fejlődhetett. Az állam támogatta a kereskedelem fejlődését, a hajóépítést, fejlesztette a kikötőket. Az angol társadalomban mélyreható változások mentek végbe. A feudális földesurak mellett egyre nagyobb lett a tőkés mezőgazdasági vállalkozók száma. A vállalkozók közé a nemesi származású dzsentri (új nemesség) és a paraszti eredetű yeomenek csoportja tartozott. Megerősödött a kerskedő- és ipari burzsoázia. Kialakuló félben volt a bérmunkások osztálya.

A XVI. század első felétől a francia gazdaságban is megindult a tőkés fejlődés. Lyon sokáig a második legjelentősebb pénzügyi és kereskedelmi központ volt Antwerpen mögött. Létrejöttek az első manufaktúrák. Az erős királyi hatalom megrendült az 1560-1598 között tomboló vallásháborúk idején. A katolikusok és a francia protestánsok a hugenották nyolc háborút vívtak egymással. A vallásháborúkat a Bourbon-családból származó Hugenotta IV. Henrik  (1589-1610) zárta le, akinek az uralmát a katolikusok is elfogadták, miután katolizált. A vallásháború utáni zűrzavar, a sokasodó parasztlázadások, a Habsburgokkal való ellentétek megkövetelték az erős királyi abszolutizmus létrehozását. IV. Henrik kezdi, majd a kiskorú XIII. Lajos nevében kormányzó Richelieu folytatja ezt a munkát. A rendi gyűlés szerepe az ország irányításában megszűnt. A századforduló után a francia tőkés fejlődés egyre inkább elmaradt a Holland és az Angol mögött. Az általában kis méretű, luxuscikkeket előállító francia manufaktúrák nem voltak versenyképesek a tömegcikkek gyártásában. A megtorpanás következménye, hogy a francia nemesség nem kapcsolódik be a tőkés termelésbe, a burzsoázia egy része viszont földbirtokot, nemesi címet, öröklődő hivatalt vesz.

Az angol polgári forradalom története és jelentősége

I. Előzmények:

A tőkés gazdaság igényei szembe kerülnek a Stuart házi királyokkal

– I. Jakab és fia I. Károly az arisztokrácia és az elmaradott területek nemességére támaszkodhatott

– a parlament pedig a gazdaságilag fejlett déli és keleti országrészt tudhatta magának

– a parlament nem hátrál meg I. Károly elől aki először föloszlatja majd újból összehívja azt

– a parlament oldalán áll még a londoni kézművesek és a dohmunkások tábora

– a király velük kerül szembe , és 1642 január 10-én elhadja Londont

– Notthingembe menekülés ott nyíltan felvonja lobogóját

– Anglia két táborra szakadt és kitört a polgárháború

II. A polgárháború:(1642-1649)

– a parlament tábora az erősebb de az abszolutizmus fölszámolása után egysége megbomlik

– Cromwell Olivér megszervezi az újmintájú hadsereget

– A harcok egészen 1648-ig tartottak

– Cromwell katonái megnyerték a döntő ütközeteket

– 1648 december 2-án a győztes csapatokkal bevonul Londonba

– az Angol katonai sikerek nyomán létrejött Anglia, Skócia, és Írország politikai egysége (a későbbi Nagybritannia)

– Cromwell halála után II. Károly majd II. Jakab lesz a király

– ezután a parlament meghívja Orániai Vilmost a trónra

– mindenki hódolni siet a magára maradt II. Jakab Franciaországba menekül.

– Győzött a népfelség elve

– a fordulat után elfogadott Jognyilatkozat (1689) elvei alapján a XVIII. századi Angliában kifejlődött az alkotmányos monarchia rendszere


A feudalizmus bomlása és a kapitalista viszonyok kialakulása a XVI. Század elejétől 1640-ig

Vázlat: –    Németország gazdasági helyzete a 16.sz.-ban

–          Luther fellépése

–          A reformáció okai, hatása a lakosságra

–          Warms, Speyer

–          A reformáció irányzatai

–          Az ellenreformáció

A reformáció a 16.sz elején Németországból indult útjára. A 16.századi Németország nem volt egységes állam, inkább városállamok, grófságok halmazaként tekinthető. A Német-Római Császárságon belül, amely csupán politikai keretként szolgált, mindenki saját hatalmát próbálta továbbfejleszteni. A császárnak szinte nem is volt hatalma, ugyanis őt az 1356-os Német Aranybulla értelmében a választófejedelmek választották, tehát nagymértékben függött tőlük. A városszövetségeknek azonban igen nagy hatalmuk volt. Gyakran olyan kiváltságaik voltak, amelyekkel máshol csak királyok bírhattak (pl.: pénzverés joga). Az ország gazdaságilag sem volt egységes, de voltak élen járó területek (pl.: a Hanza szövetség, amely a későbbiekben el is veszítette jelentőségét). A Hanza szövetség a Balti államokkal kereskedett; a Rajna-menti városok Champagne-val; a dél-német városok Itáliával; Nürnberg pedig Magyarországgal, kelet-Németországgal. Ebből is látszik, hogy az államnak nem volt belső piaca. A kelet-német területek igen fejletlenek voltak, többen bekapcsolódtak – a földes-urak közül – a majorság mozgalomba.

A 16.század elején sem gazdasági, sem politikai egység nem volt tehát. Ehhez kapcsolódott a reformáció megjelenésével a vallási megosztottság is. Okai:

ü  A búcsúcédulákat X. Leó (Giovanni Medici) adta ki először. Az ebből származó bevétel az egyházat gazdagította, e pénzből fejezték be, pl. a Római Szent Péter templom építését. A búcsúcédulák száma azonban oly nagymértékben elszaporodott, hogy őszinteségük megkérdőjeleztetett.

ü  A simonia nagy felháborodást váltott ki a népen belül. A Mainzi érsek pl. a Fuggerektől felvett kölcsönből fizette ki a tisztségét a pápának. Majd a pápa tudtával búcsúcédulákat adott ki, hogy vissza tudja fizetni a kölcsönt. Ez a súlyos visszaélés igen felháborította a népet.

ü  IV. Szép Fülöp a 16. században megtiltotta a pápai jövedelmek kivitelét Németországból. Most azonban akadálytalanul áramlott a pénz Rómába.

ü  Bordzsa Sándor pápasága alatt az egyház mélyponton volt.

1517.október 31-én Luther Márton (Martin Luther) 95 pontból álló vitairatot függesztett ki a Wittenbergi apátság falára. Luther ágoston – rendi szerzetes volt, s tette nem volt meglepő. Hiszen a korban a papok közötti hitvita szinte mindennapos volt. Volt azonban e vitairatban –amelynek címe: A búcsú erejéről – egy pont, amely azellen tiltakozott, hogy az ember valójában nem a búcsúcédulák által nyer bűnbocsánatot, hanem saját hite által. Ezt továbbvezetve arra a következtetésre jutottak, hogy ha az ember bűnbocsánata csupán önnön magától függ, akkor nincs szükség az egyházra. Ez pedig jól jött a tartományfejedelmeknek, s a polgárságnak egyaránt. A tartományfejedelmek rögtön arra gondoltak, hogy ha nincs szükség az egyházra, akkor az egyház birtokait szét lehet osztani, vagyis szerintük szekulari-zációra van szükség. A polgárság ezzel szemben úgy gondolta, hogy az egyház hiányában az ünnepek is megszüntethetők, vagyis dolgozni lehet azon napokon is, és az adományozás is feleslegessé válik. A parasztságnak az kedvezett leginkább, hogy így nem kellett volna adót fizetnie. Luther tanai főleg Németországban, Skandináviában, Dániában és Svédországban voltak igen népszerűek.

Tehát a reformáció valamilyen szempontból minden réteget magával ragadott, mindenki mást helyezett a tanok középpontjába. A pápa azonban felismerte Luther veszélyességét, s kiátkozta őt. Erre reagálva Luther széttépte a pápai bullát, s a pápát Antikrisztusnak nevezte. 1519-től V. Károly is a reformáció ellen lépett fel.

V. Károly császársága azzal fémjelezhető, hogy uralkodása alatt „soha nem nyugodott le a nap”. Felismerte, hogy államában nincs gazdasági egység, s a reformáció vallási megosztottságot eredményezhet. Ezért birodalmi átokkal sújtotta Luthert. 1521-ben a Warmsi zsinaton kimondták, hogy Luther Márton akár meg is ölhető. Luther helyzete tehát egyre súlyosabb lett, s hogy a tartományurak megmentsék őt a császár haragjától, Bölcs Frigyes (szász választófejedelem) Wartburg várába menekítette Luthert ún. látszatfogságba. 1521-ben Luther itt fordította le a Bibliát német nyelvre, megteremtve ezzel a német irodalmi nyelvet. A reformáció tanai azonban közben is folyamatosan terjedtek, egyre népszerűbbé váltak, ezért V. Károly úgy döntött, hogy újabb birodalmi gyűlést hív össze.

Az 1529-ben tartott Speyeri birodalmi gyűlésen a császár olyan döntést hoz, miszerint az eddig áttért vallásúak megtarthatják új vallásukat, de mindenkinek az 1529-es vallását kell megtartania. Tehát az új hívek toborozását megtiltotta V. Károly. A hívek ezellen protestáltak tiltakoztak 1530-tól. Luther követői Melanton Fülöp vezetésével pontokba foglalták tiltakozásukat. Ezzel alapozták meg az ágostai hitvallást (1531).

A katolikus vallásúak csupán egy kiutat láttak: a fegyveres háború lehetőségét. Így alakult ki az ún. Schmalkaldeni háború, a vallásháború; amely a katolikus unió és a protestáns liga között dúlt. A háborút végül V. Károly nyerte meg, s Ferdinánddal intéztette el az ügyet. Az 1555-ös Augsburgi vallásbékében rögzítették a „cuius regio, eius religio” (Akié a föld, azé a vallás.) elvét. Ez azt jelentette, hogy a földbirtok tulajdonosa határozhatta meg, hogy a földjén élők milyen vallásúak legyenek.

Luther követőinek egyháza az evangélikus egyház.

Bár Luther eszméi a parasztság körében is elterjedtek, ők mégis radikálisabbak voltak. Kialakult tehát a reformáció népi irányzata, az anabaptizmus. Ők pl. a csecsemőkori keresztelkedést elvetették, ugyanis úgy gondolták, hogy csak felnőtt fejjel hozható érett döntés a vallást illetően. Amikor a jobbágyi származású plébános, Münzer Tamás, Zwickau prédikátora az élükre állt, akkor váltak igazán veszélyessé. Fontosabb tanaik azok voltak, hogy Isten országát – amely békés, nyugodt környezetet jelent – itt, a földön kell megteremteni. Ehhez pedig csak úgy lehet eljutni, ha társadalmi és jogi egyenlőség alakul ki. A vagyoni egyenlőség tehát igen fontos. Münzer és a tartományurak között így alakult ki a nagy ellentét, amely elvezetett a nagy német parasztháborúhoz (1524-26). Az egyik vezetője a parasztháborúnak Florián Geyer volt. A tartományurak végül leverték a parasztokat, ezt pedig tömeges kivégzések követték. Sok anabaptista Magyarországra menekült, főleg Baranyába (itt nevük: habánok)

A reformáció harmadik nagy irányzata a svájci (vagy helvét) vallás volt, az ún. kálvini reformáció. Ezen vallást nem Kálvin indította el, hanem egy zürichi lelkész, Ulrich Zwingli. A vallás kiterjesztője azonban Kálvin János (Jan Kálvin) volt. Kálvin nem volt felszentelt pap, csupán a párizsi egyetem teológia tanára volt, de nézetei miatt Genfbe kellett menekülnie. Itt a polgárságot fogták meg a kálvini tanok. Kálvin a predestináció elvét vallotta, ami az eleve elrendelést jelentette. Eszerint az adott ember sorsát a fogantatása pillanatában Isten dönt el. Vagyis hivatásunk nem tőlünk, hanem csakis istentől függ. Pl. az uzsorások válláról leemelte a terhet Kálvin azzal, hogy azt mondta, hogy ha valaki uzsorakamat fejében ad kölcsönt, azzal nem saját erkölcstelenségét bizonyítja, hanem azt, amelyet Isten rendelt neki. Az uzsorásokat ugyanis a korban az egyház nagyon elítélte.

Kálvin vázolta fel a zsarnokölési elméletet is, amely szerint a király a hatalmát Istentől kapja ugyan, de csak a nép érdekeit szolgálhatja azzal, vagyis ha nem teszi ezt, akkor a nép felléphet ellene, akár meg is ölheti azt. Ezt Kálvin tulajdonképpen a híres olasz gondolkodó, Nicolo Machiavelli: A fejedelem című művére alapozva jelentette ki.

Kálvin szerint nagyon fontos volt átalakítani az egyházszervezetet, mégpedig svájci minta szerint. Az egyházat úgy kell tehát felépíteni, mintha köztársaság lenne. A katolikus egyházat túl hierarchikusnak gondolta Kálvin, ezért azt javasolta, hogy az irányítást ne a pápa, hanem egy választott testület, a prédikátorokból (egyháziak) és presbiterekből (világiak) álló consistorium végezze. Ezen elv népszerűvé vált azon területeken, ahol a polgárság erősödése volt jellemző, így pl. Skóciában, Franciaországban, Németalföldön és Magyarországon. Luther tanai egyébként nagy népszerűségnek örvendtek a Németalföldön, Skandináviában, Dániában és a Balti tenger környékén.

Kálvin saját tanaival szemben elfogult volt, és másokra féltékeny. Mivel szabad kezet kapott a vallási ügyekben Genfben, ő volt a „genfi pápa”. Genfben üldözte a katolikusokat, és ellenezte a reformáció negyedik irányzatát, az antitrinitáriusok elveit. Kálvinék csupán három dolgot tartottak meg a katolikus szertartásból: az éneket, a keresztelkedést és az imát. Kálvin követőiből alakult ki a protestáns egyház.

Az antitrinitáriusok vezetője Servet Mihály (Miguel de Servet) volt, a spanyol király udvari orvosa. Az ő nevéhez fűződik a tüdő vérkeringésének felismerése. Bármilyen jó orvos is volt, Spanyolországból menekülnie kellett nézetei miatt. Genfbe menekült, ahol megölette őt Kálvin, 1553-ban máglyán végezte. Az antitrinitáriusok az atya, a fiú és a szentlélek egységét tagadták. Servet követőinek is menekülni kellett, s sokan Erdélybe telepedtek le unitárius név alatt. Az unitárius templomok egyszerűek, polgári puritanizmus jellemzi őket, s csillag van a tetejükön. Az unitáriusok jelszava „Egy az Isten” volt.

Az egyház nem nézhette tétlenül a történteket, valamit lépnie kellett. Az 1545-ben összehívott Tridenti zsinaton (1545-63) kezdődött az ellenreformáció.

  • Eltörölték a búcsúcédulák árusítását.
  • Az egyházfőnek saját egyházterületén kellett tartózkodnia, felügyelnie kellett a vallási életre, s a teológia oktatására.
  • Felismerték, hogy egyetemekre van szükség, hogy mindenki megismerhesse a Bibliát. A protestánsok is igen sok egyetemet alapítottak, a katolikusok is belekezdtek hát a katolikus egyetemek megalapításába.
  • Újból felállították az Inkvizíciót (Szent Offícium). Rávették az 1540-ben megalakult Jezsuita rendet, hogy álljanak ők az inkvizíció élére. A Jezsuita rendet (Jézus társasága) Loyolai Ignác alapította, a rend élén álló személyt pedig generálisnak vagy „fekete pápának” nevezzük. A jezsuiták előtt a domonkosok látták el e feladatkört. Az inkvizíciónak kellett végezni a hittérítést az újvilágban, Amerikában.
  • Bevezették az indexet, a tiltott könyvek jegyzékét. Főleg olyan természettudósok által írt művek tartoztak ide, amelyek kikezdték a katolikus vallást.
  • Képzett papok vezették ezután a miséket.

Az ellenreformáció megjelenésével vette kezdetét az új művészeti stílus, a barokk elterjedése. Az ellenreformáció kulturális hatása igen nagy volt. A képzett papok tömeges elterjedése volt jellemző. Egyetemek egyre nagyobb számban kerültek megalakításra. Egyre több helyen oktattak teológiát. Hiedelbergben (Németország) ekkor alakult meg a protestáns egyetem, valamint Hollandiában is alakult egyetem a protestáns tanoncok számára.

A nyomdaipar fellendülése is e korban indult meg. Kezdetét vette az egyházi, teológiai művek nyomtatásban való megjelenése.


A folyamat, melynek során Magyarország Géza fejedelem és Szent István uralkodása idején a keresztény Európához csatlakozott.

Géza, Árpád dédunokája, Taksony fejedelem fia volt: 970 körül állt a magyar törzsszövetség élére. Nem sokkal hatalomra kerülése után már fel is vette a kapcsolatot Nagy Ottó császárral és térítő papokat kért tőle. Arról, hogy miként győzte meg a kereszténység felvételének előnyeiről az előkelőket, nem maradt fenn tudósítás, csak annyi, hogy “kezéhez vér tapadt”. Géza fenntartotta magának a jogot, hogy pogány isteneinek is hódoljon, de családját megkereszteltette, és fiát is keresztény hitben neveltette. Géza megteremtette a jó kapcsolatokat a szomszédos országokkal. Uralma alá kényszerítette a függetlenségre törekvő törzseket, törzsi csoportokat. Energikusan végrehajtotta a nyugat felé “nyitást”. Tisztában volt azzal, hogy szilárd belpolitikai támasz nélkül a kedvező külpolitikai helyzet mit sem ér. Kijelölte az első latin szertartású püspökség székhelyét és ő kezdte meg a pannonhalmi bencés apátság építését is. Fia, Vajk részére megszerezte feleségül Ottó unokahúgát, Gizella bajor hercegnőt. Örökösének és utódjának Vajkot jelölte ki, aki a keresztségben az István nevet kapta. Géza tehát szakított a trónöröklés szeniorátusi rendszerével, melyben a legidősebb férfirokonra száll a hatalom. A hagyományos öröklődési rend szerint Koppánynak kellett volna Géza örökébe lépni. Istvánnak 997-es trónralépése után először vele kellett megküzdenie. Koppány felnégyelt holttestét mintegy István hatalmának demonstrációjaként Veszprém, Győr és Fehérvár kapujára szögezték ki, a negyedik darabját az erdélyi gyulának küldték el.

A magyar államalapítás egyik legfontosabb mozzanata a koronázás volt. István II. Szilveszter pápától kért koronát, és 1001. újév napján tétette fejére Esztergomban. Ezután folytatta az egységes ország kialakítását. 1003-ban meghódította Erdélyt, majd legyőzte a Temesvidék urát, Ajtonyt. Miután István befejezte a régi rend lerombolásának apjától rámaradt részét, az ország átalakításához látott. A legfontosabb tennivalók a földesúri jogok szilárd rendjének megteremtése és a világi, valamint egyházi kormányzás intézményrendszerének megalapozása volt. Az egyházszervezés már a koronázás után kezdetét vette. Sikerült független egyházat teremtenie két érsekség alapításával és 8 püspökség létrehozásával. Az egyházszervezettel párhuzamosan megjelentek az első kolostorok is. Bár az egyházi tized szerzését már István elrendelte, mégis fontosabbak voltak az egyház birtokába jutott hatalmas földterületek. Az egyházi birtokok kialakulása azért hozott jelentős változást a tulajdonviszonyokban, mert addig inkább csak a szolgák és a jószág számított tulajdonnak: a vándorlás miatt a föld értéke alig-alig számított. A kiterjedt és jól szervezett egyházi birtokokon jött létre az uradalmak rendszere. Az uralkodók bővében voltak az egyháznak adományozható földnek. A Csepel-sziget, az ország legnagyobb erdőségei, s az ott élő emberek szintén a királyi család tagjainak tulajdonában voltak. A világi nagybirtok még nem alakult ki olyan szilárdan, mint az egyházi és a királyi. István politikájának fő támaszai mégis inkább a betelepített, jobbára német lovagok voltak, akik az egyházhoz hasonlóan hatalmas birtokadományokban részesültek. Az ország tényleges határai a természetes vagy mesterséges védőrendszerek, a gyepűk voltak. Az ország belsejének védelme a várakra hárult, melyek kevés kivételtől eltekintve földvárak voltak. A várakra épült a királyság katonai szervezete. Az egykori kalandozó harcosokat és a közrendűeket száz háztartásból álló egységekbe szervezték, élükre ispánokat állítottak. A várakhoz tartozó várföldek biztosították az élelmezést, a várjobbágyokból kerültek ki a tisztségviselők: a századosok, a hadnagy, a várnagy. A közrendűekből álló várnép jogilag szabad maradt, de gyakorlatilag egész életére a várhoz volt láncolva, a szolgálat számára elsősorban terményadót jelentett. A vármegyék elöljárója a megyésispán volt. Ő látta el az igazságszolgáltatás feladatait, gondoskodott az adók beszedéséről, és háborúban ő vezette a vár hadi népét. A vármegyék jövedelmén az uralkodó és az ispán osztozott, a bevételek a szabadok pénzadójából, a híd- és útvámokból tevődtek össze. A várfalakon kívül a hét meghatározott napjain heti vásárokat tartottak. Az ország vezetését Szent István uralkodása alatt és után a királyi tanács végezte, mely a püspöki karból és az ispánokból állt. A tanács két vezetője kezdettől fogva a püspöki kar feje és a nádorispán volt. I. István átgondolt és határozott államszervező munkájának eredményeként Magyarország a hasonló időszakban keresztény hitre tért államok talán legtekintélyesebbje lett. Az egyedülálló egyházi függetlenség mellett a külpolitikai helyzet is kedvező volt. István szövetséget kötött II. Baszileiosz bizánci császárral. Szent István kései éveiben leginkább a trónörökléssel volt gondban, hiszen fia, Imre herceg meghalt, és azzal próbálta elejét venni a trónviszálynak, hogy ősi szokás szerinti örökösét, unokatestvérét, Vazult megvakíttatta, a fülébe öntött forró ólommal pedig végképp alkalmatlanná tette az uralkodásra. Örökösének egyik nővére fiát, a Velencében uralkodó Orseoló család tagját, Pétert jelölte ki. István 1038. augusztus 15-én halt meg.


A görög-perzsa háborúk (i.e. 492-449)

A Perzsa birodalom Dareiosz uralkodása alatt uralma alá kényszerítette a kis-ázsiai görögöket is. Mindemellet nem lépett fel ellenségesen a görög anyaországgal szemben.

A Marathoni  győzelem

i.e. 499-ben Milétosz hatalmi törekvései kirobbantották a ion felkelést (Perzsa túlerő leverte (Perzsákban ekkor merül fel a gondolat, hogy el kéne foglalni a Balkánt.

i.e. 492-ben  indult az első perzsa támadás (a vihar miatt el sem jutottak Görögo.-ig

i.e. 494-ben Dareiosz kevésbé veszélyes útvonalon büntető expedíciót küldött a görög városok ellen (maratoni öbölben vetettek horgonyt

i.e. 490. szeptember 12-én Marathonnál volt a döntő csata (3-szoros perzsa túlerő (Miltiádész serege győz

Perzsák mennek Athén ellen, hogy az athéni seregek előtt megérkezzenek, de ez nem sikerül  az erőltetett menet miatt és inkább úgy döntenek, hogy visszamennek Ázsiába. (Marathoni futó).

A thermopülai hősök és áldozatok

i.e. 480-ban a többszörös  perzsa hadsereg Xerxész vezetésével betört É-görögo.-ba. (Leónidasz élén odavezényelt csapatok feladata a szoros megvédése (6 napig bírják ( az áttörés védhetetlenné tette Athént (a várost  át kellet adnni (a lkosságot Szalamisz szigetére menekítik. Themisztoklész a perzsák és a spártaiak eszén túljárva kikényszerítette és megnyerte a szalamiszi tengeri csatát.

A plataiai győzelem

A görög földön áttelelt perzsa haderő i.e. 479 nyarán újra bevonult Athénba és a város  lakói másodszor is Szalamisz szigetére kényszerülnek. A görög szárazföldi haderők Plataiánál, a tengeri erők pedig Mükalé hegyfokánál mérnek végső csapást a rájuk támadó perzsákra. Megkezdődik a kis-ázsiai görögök felszabadítása.

Az athéni állam virágkora Periklész békekorszakában azaz a klasszikus korban

(i.e. 480 – szalamiszi  győzelem — i.e. 431 – Athén-Spárta testvérháború)

Periklész irányító szerepét nem annyira tisztségének (hadvezér), mint személyes adottságainak köszönhette. Nemcsak jó hadvezér, messzire tekintô politikus volt, hanem kitűnô szónok is, aki a népgyűlésben valósággal lenyűgözte hallgatóit. Ezért tudta az állam ügyeit szinte teljesen irányítása alatt tartani.

Elônye:

  1. A fiatal demokráciát komoly megpróbáltatás éri: a görög-perzsa háborúk (i.e. 492-449)
  1. 478 Athén létrehozza a perzsaellenes védelemre szolgáló szövetséget a Déloszi szövetségetet. Tagjai közösen akartak védekezni a perzsa támadásokkal szemben, azonban fokozatosan Athén vette át a védelem terhét, a szövetségesek pedig adót fizettek Athénnak.
  1. A háború után megerôsödik Athén (a rabszolgák száma megnôtt Athén a déloszi szövetséget a perzsa háborúk befejezése után is fenntartotta, s hogy helyzetét a szövetségen belül minél inkább biztosítsa igyekezett a szövetséges államokban mindenhol a démoszt hatalomra juttatni. A szövetség így Athént az arisztokratikus Spártával szemben katonailag is, politikailag is megerôsítette.
  1. Athén jelentôs fejlôdésnek indul, amely párosul egy társadalmi jóléttel
  1. Kialakul a klasszikus rabszolgatartáson alapuló árutermelés. Ez az amely megalapozta Athén nagyhatalmi helyzetét.

A demokrácia azonban sohasem lehet teljeskörű. Az athéni demokrácia az egész ókor leghaladóbb társadalmi és politikai formája volt. Teljes jogú polgárai számára politikailag teljes demokráciát biztosított. Azonban csak a szabad polgárok számára volt teljes a demokrácia, a többiek (metoikoszok, nôk, rabszolgák) ki voltak zárva a polgárjogokból és az ezzel járó elônyökbôl.

Gazdasági egyenlôséget természetesen még a polgárok számára sem tudott nyújtani. Egyre növekvô mértékben vette igénybe a rabszolgák munkáját, virágzásához pedig szükséges volt a szövetségesek kizsákmányolása és a terjeszkedés is.

II. A demokrácia államszerkezete, gazdasági alapja, társadalmi háttere

1. Gazdasági alap: – klasszikus rabszolgatartáson alapuló rabszolgatartás.

A rabszolgákat nemcsak a ház körül dolgoztatták, hanem az ipari és mezôgazdasági kisüzemekben is. Ahogy a műhelygazdálkodás magasabb fok, mint a háztartási gazdálkodás, úgy a rabszolgáknak az árutermelő műhelyekben való foglalkoztatása is magasabb fokot jelent, mint a családias házi rabszolgaság. Ezt nevezzük klasszikus rabszolgatartásnak.

– a rabszolgaság elônyeibôl fakadó jólét

Az árutermelés viszonylag általános jólétet biztosított. Voltak gazdagabbak és szegényebbek, de a különlegesen nagy vagyon ekkor még éppoly ritka volt, mint a nyomor. A polgárok valóban önálló tulajdonosok voltak, együttesen a polisz „társtulajdonosai”, az állam valóságos irányítói. Ez a szabad embereknek tág teret adott arra is, hogy képességeiket sokirányúan fejlesszék. Az árutermelésbe való bekapcsolódásra viszont nem volt egyenlô lehetôsége a jómódúaknak és a szegényebbeknek, a tehetôs iparosoknak, kereskedôknek és a parasztoknak. Aki nagyobb anyagi erôkkel rendelkezett, mint több munkaerôt, rabszolgát foglalkoztatott, mind nagyobb haszonra tett szert. A fejlôdés tehát a vagyoni különbségek növekedése irányába mutatott, s a rabszolga munkaerő fokozott alkalmazásával járt. Nincsenek szélsôséges vagyoni különbségek a, amely ugyancsak feltétele a demokráciának.

2. Társadalmi háttere: A társadalom két nagy osztályát a szabadok és a rabszolgák alkották.

I. A szabadok: A szabadok sem voltak – sem anyagilag, sem jogilag – teljesen egyenlôk.

– gazdagok, akiknek birtokán vagy műhelyében számos rabszolga dolgozott

– szegények, akik legföljebb egy-két rabszolgát tartottak, s maguk is közvetlen termelômunkát végeztek.

Jogi szempontból különbség volt a teljes jogú polgárok és a polgárjoggal nem rendelkezô idegenek közt. Az ilyenek betelepedését a fejlett poliszok szívesen látták, hiszen munkájuk fejlesztôleg hatott a termelésre, de a polgárjoggal járó elônyökbôl nem akarták ôket részesíteni.

II. A rabszolgák: A háztartási gazdálkodásban a rabszolgák elsôsorban a házimunkában vettek részt. A műhelygazdálkodás ugyan már az i. e. VIII. századtól kezdve tért hódított, de a szabad munkaerô még jó ideig általában elegendô volt a munkaerőszükséglet kielégítésére. A rabszolgákat nemcsak a ház körül dolgoztatták, hanem az ipari és mezôgazdasági kisüzemekben is. Ahogy a műhelygazdálkodás magasabb fok, mint a háztartási gazdálkodás, úgy a rabszolgáknak az árutermelő műhelyekben való foglalkoztatása is magasabb fokot jelent, mint a családias házi rabszolgaság. Ezt nevezzük klasszikus rabszolgatartásnak.

A rabszolgák helyzete a termelési ágak és az államok szerint változó volt:

  • legkedvezôbb helyzetben az iparban dolgozó rabszolgák éltek. Itt volt a legnagyobb jelentôsége a szaktudásnak, s ezért itt volt a legfontosabb, hogy a rabszolga érdekelve legyen a termelésben. E célból a jól dolgozó rabszolgáknak nemcsak jutalmakat adtak, hanem a legfejlettebb iparú poliszokban azt is megengedték, hogy a rabszolgák önállóan munkát vállaljanak. Csak a nyereség bizonyos hányadát kellett tulajdonosuknak átadniuk. Athénban a rabszolga életét is védték, hiszen a szakképzett munkaerô nagy érték volt.
  • lényegesen rosszabb volt a helyzet a mezőgazdaságban dolgozó rabszolgáknak. Itt ugyanis a szaktudásnak kisebb volt a szerepe.
  • a legnyomorúságosabb élete a bányában dolgozó rabszolgáknak volt. A bányaművelés meglehetôsen kezdetleges volt, szinte csak kézi erôvel történt.

III. A polgárok:

Saját maguk alakítják életüket. Ők szabják meg életüket. Athénban kötelezô volt a közösség ügyeinek intézésében részt venni. Ez az önigazgatás nemcsak az ókor legfejlettebb formáját jelenti hanem más meg nem haladott gondolat példáját.

Athén és Spárta lakosságának megoszlása:

Teljes jogú polgárok : 54% 5,4% (családtagokkal)

Metoikoszok : 9,3% 21,8% (perioiokoszok (családtagokkal)

Rabszolgák : 35,6% 72,7% (helóták)


A hidegháború és a kétpólusú világ jellemzői

A hidegháború

A kétpólusú világ

A második világháború alatt és azt követően jöttek létre a század második felét jellemző nemzetközi intézményrendszer legfontosabb elemei. Bár a legjelentősebb intézményben, az ENSZ Biztonsági Tanácsában öt állandó tagállam (USA, Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína) foglalt helyet, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a két szuperhatalom – USA és Szovjetunió – jelentőségét tekintve messze kiemelkedik a világpolitika többi résztvevője közül. A második világháborút követően az Egyesült Államoknak rá kellett jönnie, hogy nem vonulhat vissza világ ügyeitől, mint azt az első világháború után tette. Csapatai így továbbra is Európában és Ázsiában állomásoztak, a szovjet érdekszféra határai mentén, miközben a szovjetek sokkal durvábban igázták le érdekszférájuk népeit (így a magyarokat is), mint ahogy arra a nyugati hatalmak számítottak.
Azonban nemcsak nagyhatalmi vetélkedésről volt szó. A Szovjetunió vezetőinek meggyőződése volt, hogy övék a világ legfejlettebb társadalmi rendszere, amely idővel az egész világon győzedelmeskedni fog, a kapitalizmus elleni folyamatos harcot követően; ezenkívül úgy érezték – nem minden alap nélkül -, hogy ők hozták a legnagyobb áldozatot a németek legyőzése érdekében, s hogy a világ tartozik ennek elismerésével. Az amerikaiak többségében ugyancsak erős volt saját országuk kivételezettségének tudata: hajlamosak voltak úgy gondolni, hogy ők egy új világ fiatal, dinamikus nemzete, amely mentes az “Óvilág” hibáitól; hogy a második világháború alatt ők mentették meg a “szabad világot” a náci zsarnokságtól, most pedig ők menthetik meg a kommunista zsarnokságtól. A szovjet-amerikai ellentét két világnézet, két életforma, két világ szembenállásának kezdett tűnni, amelyben mindkét fél magát gondolta a fejlettebbnek, s úgy vélte, a történelem a másikat fogja halálra ítélni. Néhány évvel a második világháború után dúlt a hidegháború, és sokakat nyomasztotta annak a veszélye, hogy mindez elvezethet a harmadik, minden korábbinál pusztítóbb világháborúhoz.

Amerikai Egyesült Államok

Az USA gazdasági erejét tükrözte katonai potenciálja. A haderő létszáma a háború után (1945-1946) 12,5 millió fő körül mozgott, amiből 7,5 millió külföldön állomásozott. Világelső haditengerészetének köszönhetően a világ bármely tengerén megközelíthető térségére ki tudta terjeszteni hatalmát, befolyását, s légiereje (stratégiai-nagy távolságú bombázók) és atomfegyver-monopóliuma is meghatározó volt. A szárazföldi erőket kivéve (Szovjetuniónak volt a legnagyobb) az USA katonai ereje messze fölötte állt a világ országainak, és ez így maradt egészen a koreai háborúig (1950-1953).
A hagyományos nagyhatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország) háború utáni meggyengülésével az USA töltötte ki a hátrahagyott hatalmi vákuumot, támaszkodva világelső gazdasági és katonai potenciáljára. A világháborút követően az Egyesült Államok hadserege és támaszpontjaik a világ minden térségében megtalálhatóak voltak (pl. Görögország, Törökország, Nyugat-Európa).

Az USA számára létfontosságú volt, hogy biztosítsa a szabad kereskedelmet és a nyersanyagforrások elérését, mivel így tudta biztosítani a növekedési pályára állított gazdaságának továbbfejlődését a kormányzati pénzek csökkenését jelentő időben. A nemzetközi gazdasági egyezmények (1942-1946) is ezt a célt szolgálták (pl. Nemzetközi Valutaalap, Nemzetközi Rekonstrukció és Fejlesztési Bank, Általános Kereskedelmi és Vámtarifa Egyezmény – GATT). A Marshall-segély programot Európa újjászületéséért és a szovjet befolyás megállításáért indították el.

Szovjetunió

A Szovjetunió sikeres hadjárata a nyugati fronton megváltoztatta az ország 1917 utáni európai értékelését, amikor a hatalmas orosz hadsereg volt Közép-Kelet-Európa csendőre. Az ország területe megnagyobbodott (Finnországtól és Romániától elfoglalt területek), s nyugati és déli határainál csatlós “ütköző” államokat hozott létre (Lengyelország, Kelet-Németország, Magyarország, Románia, Bulgária). Mindeközben keleti határait is kiterjesztette (Mandzsúria, Észak-Korea Szahalin megszállása).
Míg az USA gazdaságilag erősen jött ki a második világháborúból, addig a Szovjetunió gazdaságát megtörte a háború (egyoldalú gazdaság, milliónyi halott, mezőgazdasági szektor csődben, nehézipar erőltetett fejlesztése). Ez meglátszott katonai erején: bár a világ legnagyobb védelmi erejét bírta, a felszerelése már elavult volt 1945-46-ban. Céljuk a lépéstartás volt az USA-val, amit végül az erőletett fejlesztéssel el is értek. Mindeközben a sztálini belpolitikát kiterjesztették az uralmuk alatt lévő kelet-európai államokra is, bármiféle demokratikus kezdeményezéseket letörtek, az ellenzéki pártokat betiltották.
A szovjet tömb országai a kapitalista világgazdasággal szemben egy ellen-világgazdaságot akartak létrehozni, amelyben nem a tőke, a pénz és a piac logikája diktál, hanem a politikai vezetés akarata. Ennek jegyében hozták létre 1949-ben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát, a KGST-t. 1955-ben a Szovjetunió a NATO ellensúlyaként létrehozza saját katonai szervezetét,a Varsói Szerződést.
Az USA kezdeti gazdasági, katonai és nemzetközi politikai egyedülálló helyzetét a Szovjetunió 1950-re a katonai és a nemzetközi politika területén behozta, aminek következményeként a Pax Americana-ból kinőtt a bipoláris világ (a koreai háborúig). A kétpólusú világ fenntartását segítette, hogy a küzdelem az ideológia területére is kiterjedt: Churchill 1946-os “vasfüggöny”-beszéde; Truman 1947-es doktrínája,miszerint az USA fel fogja tartóztatni a szovjet terjeszkedést, s valamennyi állam, amely szembeszáll a szovjetekkel, számíthat az Egyesült Államok támogatására. A szovjet oldalon Zsdanov által 1947-ben kifejtett doktrína volt érvényben. Kimondta, hogy a Szovjetunió a demokratikus államok tömbje élén áll, és harcol a háborúpárti imperialista blokkal, amelynek élén az USA áll. A két szuperhatalom több évtizedes szembenállása azonban nem vezetett közvetlen katonai összecsapáshoz – ezt az állapotot nevezik hidegháborúnak. A hidegháborúban a liberalizmus-kommunizmus kölcsönösen kizárták egymást: a világot olyan küzdőtérré alakították, ahol az ideológiai vita nem választható el a hatalmi fölénytől. Az országok vagy az amerikai vagy a szovjet blokkhoz csatlakoztak – középút a Sztálin-McCarthy korszakban nem volt( McCarthy szenátor „kommunistagyanús” személyeket idéztetett az Amerika- ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság elé. Ha valaki nem volt hajlandó a bizottság előtt esküt tenni, hogy nem kommunista, rendszerint állása elvesztésével és zaklatással kellett számolnia. 1954-ben menesztik a szenátort). Ehhez az állapothoz Európa országain kívül Ázsia, Közel-Kelet, Afrika és Latin-Amerika népeinek is alkalmazkodniuk kellett.

A hidegháború

A hidegháború célja kezdetben az európai határok újrarajzolása volt, illetve a Szovjetunió részéről ez az 1918-22-es területi rendezések megsemmisítését jelentette. A hidegháború folyamatára három jelenség volt jellemző: az európai blokkok közötti szakadás, a hidegháború hatása a gyarmati felszabadító küzdelmekre és a fegyverkezési verseny.

1. Kulcsfontosságú kiemelni Németország helyzetét, mivel ez az ország képezte a határt Európában a keleti és a nyugati tömb államai közt. Az 1945. júliusi potsdami nagyhatalmi konferencia döntésének megfelelően Németország nyugati része amerikai, brit és francia megszállás alá került, míg a keleti régióba szovjet csapatok vonultak be. A fővárost, Berlint is megszállási övezetekre osztották. 1949. augusztusában a nyugati övezetben megalakult a Bonn központú Német Szövetségi Köztársaság (NSZK), válaszképpen a szovjet zóna területén létrejött a Német Demokratikus Köztársaság (NDK),melynek fővárosa Kelet-Berlin volt.
A szövetségesek Nyugat-Berlin ellátása érdekében 1945 után pontosan kijelölték a légifolyosókat, a közúti hozzáférést azonban nem szabályozták. Ezt használta ki Sztálin, amikor 1948-49-ben blokád alá vette a várost. Meglepetésére azonban a nyugatiak képesek voltak légi úton is ellátni Nyugat-Berlint, így nem volt szükségük-háborús veszélyt keltve- a közúti közlekedés kierőszakolására.
Berlin kettéosztottsága azonban továbbra is feszültségek forrása maradt, ugyanis ez volt a ,,rés” a szovjet tömb falán, amelyen keresztül keletnémet állampolgárok milliói menekültek nyugatra. Ennek megszüntetésére 1961. augusztus 13-án a keletnémet hatóságok egyetlen éjszaka alatt kijelölték, majd felhúzták a Nyugat-Berlint körülvevő falat, mely a hidegháború egyik jelképévé vált.

2. A Szovjetunió és az Egyesült Államok szembenállása az európai ügyeken kívül kiterjedt az egész világra, s céljuk azoknak politikai átalakulása, csatlósállamok létrehozása volt. (1947. Indiát elhagyják a britek; az USA 1951-ben beavatkozik a Fülöp-szigeteken; 1949. Indonéziát elhagyják a hollandok; Japánt erősíti az USA. Míg a Szovjetunió 1950-ben Észak-Koreában átlépi a 38. szélességi kört.)
Az Egyesült Államok, Kanada és az európai államok egy része biztonságuk megerősítése érdekében 1949. április 4-én létrehozzák az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetét (NATO), majd létrejött az ANZUS, SEATO, CENTO, megkötötték a Bagdadi paktumot (1955), s más különleges szerződéseket Izraellel, Szaúd-Arábiával, Jordániával. Mindeközben Hruscsov kapcsolatokat épített ki a harmadik világgal (India, Burma, Afganisztán, afrikai országok, Vietnam, Kuba). A Szovjetunió kihasználta a gyarmati sorból felszabaduló országok kapitalizmus-ellenességét. A két fél működésének következményeként 1955-ben Bandungban a harmadik világ függetlenné vált országainak többsége meghirdette az ún. el nem kötelezettek mozgalmát. Ennek lényege az volt, hogy ezek az országok elutasították mind az USA befolyását, mind a Szovjetunióét. A mozgalom rámutatott arra, hogy a bipoláris világ széttöredezett: ezek az államok igyekeztek önálló politikai tényezővé válni a világpolitikában. A két nagyhatalom befolyásának csökkenését kívánták jelezni, hisz nagyobb problémák vannak Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban.
Az el nem kötelezettek csúcstalálkozói: 1961. Belgrád, 1964. Kairó, 1970. Lusaka; vezetőik: Tito (Jugoszlávia), Nasszer (Egyiptom), Nehru (India).
Jellemző volt azonban a harmadik világ országaira, hogy együttműködésüket társadalmi-politikai-kulturális illetve vallási különbségek gátolták, és szinte sohasem tudtak függetlenedni a hidegháborús viszonyoktól. Bármilyen összecsapás tört ki a harmadik világban –akár egy országon belül, akár országok között -, ha az egyik fél megszerezte valamelyik tömb támogatását, ellenfele számíthatott a másik szuperhatalom segítségére. A hidegháború legjelentősebb konfliktusai az alábbiak:
Szuezi válság: Az 1950-es években Gamal Nasszer egyiptomi elnök gyarmatosításellenes és szovjetbarát politikát hirdetett meg. Ugyanakkor,mint a legnépesebb arab ország feje, az 1948-ban megalakult Izrael elleni arab koalíció egyik legfontosabb irányítójának számított. S mikor Nasszer államosította a Szuezi-csatornát, ellenfelei összefogtak ellene. 1956.október 29-én brit, francia és izraeli csapatok támadták meg Egyiptomot. A támadók szétverték az egyiptomi főerőket, elérték a Szuezi-csatornát, a katonai sikert azonban nem tudták politikailag is kiaknázni: szovjet, illetve amerikai követelésre vissza kellett vonulniuk.
Kubai rakétaválság: A két szuperhatalom 1962-ben, az ún. karibi válság idején került a legközelebb az atomháborúhoz. Kubába, ahol néhány évvel korábban kommunista rendszer került hatalomra, szovjet rakétákat telepítettek-ellensúlyozandó a Törökországba telepített, a Szovjetunió ellen irányuló amerikai rakétákat. Az amerikaiak blokád alá vették a szigetet, a két katonai tömb hadseregeit riadókészültségbe helyezték, és a feszültség csak két hét után enyhült,amikor mindkét fél ígéretet tett rakétái visszavonására.
Koreai háború: 1950-ben Kim Ir Szen ,a kommunista Észak-Korea diktátora- megszerezve a szovjet és kínai támogatást- megtámadta Dél-Koreát. Az USA csapatokat küldött Dél-Korea megsegítésére, az északiak oldalán pedig kínaiak avatkoztak be. A váltakozó sikerű harcok után megkötött panmindzsoni fegyverszünet (1953) lényegében visszaállította a korábbi határokat. A két Korea hivatalosan még az ezredfordulón sem kötött békét.
Vietnami háború: Vietnamban 1946-ban felszabadító háború kezdődött a francia gyarmatosítók ellen a kommunisták vezetésével, amely 1954-ben Dien Bien Phunál döntő győzelemmel végződött. Az 1954-es genfi egyezmény értelmében a franciák elhagyták Vietnamot, amelyet ideiglenes demarkációs vonallal kettéosztottak, s választások megtartását írták elő mindkét országrészben. Ehelyett északon kommunista rendszer alakult Vietnami Demokratikus Köztársaság néven, Ho Si Minh vezetésével, míg délen az Amerika-barát Vietnami Köztársaság jött létre. 1960-ban Dél-Vietnamban északi támogatással partizánháború kezdődött. Az amerikai kormány előbb tanácsadókat és fegyvereket küldött, majd katonákat is. Számuk 1968-69-re 500 000-re nőtt, és az amerikai légierő bombázta Észak-Vietnamot is. Az 1973-as párizsi békét követően az amerikai egységeket fokozatosan kivonták, és 1975-ben a győztes kommunisták egyesítették a két országrészt.

3. A hidegháború időszakában a két szuperhatalom között fegyverkezési verseny folyt, amely az erőviszonyok kiegyenlítődését eredményezte: az 1960-as évek elejére közel azonos összeget költöttek fegyverekre. 1949-ben a Szovjetunió is előállította saját nukleáris fegyverét. 1957 októberében, a világon először a Szovjetunió lőtt fel mesterséges tárgyat, a Szputnyik nevű műholdat Föld körüli pályára (“Szputnyik-sokk”). 1961 áprilisában pedig elsőként szovjet ember, Jurij Gagarin jutott fel a világűrbe. A nukleáris fegyverek új generációját jelentő hidrogénbombát már kevesebb, mint egy évvel az amerikaiak után, 1953-ban előállították.
A hatvanas évekre világossá vált, hogy a két szuperhatalom birtokában lévő több száz, majd több ezer nukleáris robbanófej gyökeresen új stratégiát követel. Egyrészt, mert támadás esetén a másik szuperhatalom vezetőjének esetleg a szó szoros értelmében néhány perc áll csak a rendelkezésére, hogy döntsön: megindítja-e ellencsapásként saját rakétáit és bombázóit. Ez felvezette annak veszélyét, hogy egy hamis riasztás, például egy légvédelmi radar hibás jelzése miatt, véletlenül atomháború törhet ki. Az új doktrína így a kölcsönös elrettentés stratégiája lett: az atomhatalmak azért tartottak atomfegyvereket, hogy elrettentsék a többieket az ellenük irányuló csapástól.
1952-ben Nagy-Britannia, 1960-ban Franciaország, 1964-ben pedig Kína is kifejlesztette saját nukleáris fegyverét. 1963-ban a két szuperhatalom főhadiszállásai között állandó összeköttetést, ún. “forró drótot” létesítettek a véletlen atomháború kockázatának csökkentésére. A szuperhatalmak, illetve Nagy-Britannia megpróbálta keretek között tartani a nukleáris fegyverkezést (1963. atomcsend szerződés, 1968. atomsorompó szerződés).

A enyhülés időszaka

A hidegháború időről időre bekövetkező békülékenyebb, az együttműködést hangsúlyozó szakaszait “enyhülésnek” nevezték. Az első ilyen hullám Sztálin 1953-as halála után következett be, amikor az új szovjet vezetés csökkenteni akarta az ország külpolitikai terheit.
Az ötvenes évek végén a kommunista tömb egysége meghasadt: Kína eltávolodott a Szovjetuniótól, a hatvanas évek elején szakított vele, s az évtized végén már határincidensek is előfordultak a két ország között. Mao és a republikánus amerikai elnök, Richard Nixon 1972-ben tárgyalásokat kezdtek. Ennek nyomán gazdasági, katonai és kulturális kapcsolatok épültek ki a két ország között. (Henry Kissinger külügyminiszter új külpolitikai elve: csak ott kell beavatkozni, ahol alapvető amerikai érdekek forognak kockán, s ahol a beavatkozás nem követel túl nagy árat Amerikától.)
Az enyhülés irányába hatott a nyugatnémetek ún. keleti politikája is (Willy Brandt). A két német állam 1972-ben kölcsönösen elismerte egymást. Hamarosan az NSZK vált a szovjet tömb legfontosabb gazdasági partnerévé. Ugyanebben az évben aláírták az első jelentős szovjet-amerikai fegyverzetkorlátozási egyezményt, a SALT-1 szerződést. 1975-ben,az enyhülési folyamat csúcspontján 33 európai ország, valamint az USA és Kanada vezetői aláírták a Helsinki Záróokmányt,amely kimondta az államok egyenjogúságának elvét, a területi sérthetetlenséget, a viták békés rendezésének elvét és az emberi jogok tiszteletben tartását. Az 1970-es évek végén azonban a szovjetek megjelenése egy sor afrikai és ázsiai országban, s hadseregük 1979-es bevonulása Afganisztánba átmenetileg megakasztotta az enyhülési folyamatot.

Kis hidegháború; a kétpólusú korszak vége

Az amerikai politikai elit a hetvenes években úgy érezte, hogy az USA fokozatosan visszaszorul a világ számos pontján. A szovjet politikusokban ezzel szemben az évtized számos eseménye a diadalmas előrenyomulás illúzióját keltette. Az addig nem túl jelentős flottájukat korszerűsítették, számos afrikai országban megjelentek csapataik, valamint új közép-hatótávolságú rakétákat telepítettek Európába. 1979 decemberében szovjet csapatok vonultak be Afganisztánba, hogy kommunista rezsimet jutassanak hatalomra.
Az amerikai politika irányváltással reagált: rakétákat telepítettek Európába, és támogatták a szovjetek ellen harcoló afgán gerillákat. A két szuperhatalom viszonya ismét megromlott, megkezdődött a „kis hidegháború”.
A Szovjetunióban 1985-ben hatalomra került Gorbacsov azonban felismerte, hogy a szovjet gazdasági rendszert súlyos válság fenyegeti,ezért átfogó reformokat kezdeményezett. Gorbacsov hamarosan bejelentette, hogy kivonja csapatait Afganisztánból,s 1989-re valóra váltotta ígéretét. 1985 és 1991 között a Szovjetunió feladta a Brezsnyev-doktrínát (külpolitikai gyakorlat,a Szovjetunió minden szocialista ország politikájába beavatkozhat, ha úgy ítélte meg, hogy az veszélyezteti a katonai tömb érdekeit), és elfogadta a Varsói Szerződés felbomlását is. A Szovjetunió számára a legnagyobb kihívást az NDK 1989. novemberi összeomlása jelentette, mivel a kommunista rendszert elsöprő tömeg Németország újraegyesítését is követelte a rendszerváltozás mellett. Gorbacsov beleegyezett az újraegyesítésbe, és Moszkvában az ún. 2+4 tárgyalások eredményeként aláírt megállapodások lehetővé tették, hogy a két Németország egyesüljön.
A kelet-európai szocialista tömb összeomlásával 1991-ben megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST, s valamennyi országból kivonultak a szovjet csapatok. A hidegháború és a bipoláris világ korszaka véget ért.


A hidegháború és szakaszai

A hidegháború

–          USA és Szovjetunió tömegpusztító fegyvereket fejlesztettek ki a háborúban

–          közvetlen fegyveres összecsapást igyekeznek elkerülni

–          ideológiai, politikai és gazdasági háború

–          cél: befolyási övezetek biztosítása és kiterjesztése

–          USA a tőkés világot védi

–          Szovjetunió a kommunista érdekszférát tartja fenn

–          eszközök: erőegyensúly, fegyverekre támaszkodó elrettentés

A Truman-elvtől Sztálin haláláig

–          1947 Truman-elv

–          demokráciáknak erkölcsi kötelességük támogatni a szabad életformát választó népeket

–          kommunista pártok kiszorítása a nyugati kormányokból

–          Marshall-program megindítása: háborúban kimerült gazdaságok segélyezése

–          megalakul a Kominform (Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája

–          kommunista pártok segélyezése szovjet dominanciával

–          1949 megalakul a NATO (Észak-Atlanti Szövetség)

–          Szovjetunió létrehozza a KGST-t (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa)

–          1950-52 Koreai háború súlyos válsághelyzetet idéz elő

–          újabb világháború kitörésével fenyeget

–          1953 Sztálin meghal

–          enyhülés, a csatlós országok elkezdik „önállóan építeni a kommunizmust”

A keletnémet felkeléstől a kubai válságig

–          1955 az NSZK-t felveszik a NATO-ba, megkötik az osztrák államszerződést

–          Varsói szerződés: szovjet csapatok maradnak Csehszlovákiában és Magyarországon

–          1956 az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov kritizálja a sztálini rendszert

–          1962 kubai rakétaválság (Fidel Castro)

–          USA blokád alá veszi Kubát, hogy kikényszerítse az ottani szovjet rakéták kivonását

Enyhülés, majd újabb szovjet fegyverkezés

–          1963-79 enyhülés a nemzetközi kapcsolatokban

–          Moszkva-Washington forródrót, atomcsend-egyezmény

–          SALT-1: stratégiai fegyverek korlátozása

–          megindulnak a fegyverkorlátozási tárgyalások

–          1975 Helsinki biztonsági és együttműködési tárgyalás – a szűken vett hidegháború vége

–          1976-tól újabb elhidegülés

–          a Szovjetunió fegyverkezik, megszállják Afganisztánt

–          1983 Ronald Reagan bejelenti az űrfegyverkezési programot

A Szovjetunió felbomlása

–          a 80-as évekre a szovjet gazdaság kimerül

–          1985 Gorbacsov az SZKP főtitkára

–          peresztrojka (átalakítás), glasznoszty (nyilvánosság) meghirdetése

–          leszerelési megállapodás, afganisztáni kivonulás

–          1989 rendszerváltozások, forradalmak a Varsói Szerződés tagállamaiban

–          1990 a két Németország egyesülése

–          1991 a Varsói szerződés és a KGST megszűnése, a Szovjetunió felbomlása


A hidegháborús korszak

ENSZ megalakul – nemzetek egyenjogúsága ?

Részei:   – Közgyűlés

– Biztonsági tanács:  USA, USSR, Fr.o., Kína, Anglia

– Nemzetközi bíróság (Hága)

Szakosodott szervek:        – FAO

– UNESCO: Nevelés&Kultúra

– WHO: Egészségügy

– Nemzetközi valutaalap

– GATT: vámtarifa, kereskedelem

Hidegháború

Hidegháború:      Nincs igazi háború a két nagyhatalom közt, a csatlósaik harcolnak.

Két szuperhatalom alakul ki, kétpólusú világ. Keleti tömb vs. nyugati tömb, nincs köztük együttműködés.

Jellemzők:            Fegyverkezési verseny, kémháború, űrverseny, mindenverseny (sport, gazdasági, stb.)

Közvetlen harc nincs, de a határokig többször is elmennek (pl. Kuba, 62)

Churchill levelet ír Trumannak: félnek a szovjetektől

1945 Május:        Vasfüggöny felhúzása, Lübech-Trieszt-Korfu (?)-vonaltól keletre lesz a keleti tömb

1955-ben létrejön az El Nem Kötelezettek Mozgalma, akik egyik blokkhoz sem tartoznak: India, Jugoszlávia

Fultoni beszéd (1946 Március 5.):

–          Egyre több országra kényszerítik rá a kommunista rendszert, a nép akarata ellenére

–          A kommunizmus keresztényellenes, a szabadságjogokat feloszlatja

–          Ötödik hadoszlopok (kémek): a nyugati országok kommunista pártjai, akiket a kommunista központokból irányítanak. Ezek ellen fel kell lépni.

–          Veszély a kommunisták nyugati terjeszkedésére

–          Össze kell fogni a hatalmi egyensúlyért, és az USÁnak is be kell ebbe szállnia

McCarthy: Kommunistaellenes bizottságok felállítása (antidemokratikus boszorkányüldözés) – jogtalan lehallgatások, postafelbontások, figyeltetések; a sajtó is szeretettel csinálja a hírkeltést.

Washingtoni kongresszus (1947): Truman-doktrína kidolgozása.

„Európát ellepték a totalitárius rendszerek; támogatni kell a világ sok országát, mert a nyomor és a polgárháborúk szülik a totalitárius rendszereket” – mondja Truman.

–          Görögország és Törökország támogatása: $400 millió.

–          CIA megalakítása: A Truman-doktrína megvalósítását segítik: információgyűjtés, emberek eltűntetése, megvesztegetések, rábeszélések

George Marshall-segély: Európa-újjáépítési program.

–          30 milliárd dollár meghirdetve, ennek 1/3-a átutalva mindösszesen.

–          Amerika piacot teremt Európában – Ny-Eu országok csak közvetlenül az USÁból vehetnek mindent, amerikai hajókról à közvetlenül visszaáramlik rengeteg pénz

–          Európa hamar talpra áll.

Ország Közvetlen segély Feltételekkel Hitel
Franciaország 1800 millió 61 millió 191 millió
Anglia 1799 millió 530 millió 346 millió
Olaszország 873 millió 84 millió 74 millió
Magyarország 0 0 0                 ^^;

Berlini válságok

–          Németország két részre osztva: Kelet – szovjet fennhatóság alatt, és nyugat – a nyugatiak kezén.

–          Berlin 4 részre osztva: USA, Fr.o., Anglia és Szovjetunió fennhatóság alatt – az utóbbi elválik erősen

–          Berlin sziget a keleti blokkban à kémháborúk

–          Nyugat-Berlint a szovjetek blokád alá veszik, hogy a nyugatiak húzzanak el. Erre a nyugatiak légihidat csinálnak – két szélen (Hamburg, Frankfurt) berepülő, középen kirepülő útvonal (1948 októberéig). Főleg szenet vittek (67%), költségek 400 márka/bevitel

–          1949-ben megalakul az NSZK (május) és az NDK (október), így válik szét Ny- és K-Berlin. Még megalakul a NATO (1949), a Truman-doktrína intézménye (Atlanti összefogás) + a kínai népköztárs.

–          Az NSZK-t 1955-ben veszik be a NATO-ba.

–          Kelet-Berlinből mintavárost akar csinálni az USSR.

–          1961-ben felhúzzák a berlini falat (egy nap alatt).

Kína

–          Csang Kai-Sek és Mao Ce Tung közt polgárháború, amit Mao nyer végül.

–          Mao Ce Tung kilóg a kétpólusú világból (kínai kártya), mert nem USSR csatlósa. Ezért diplomáciai manőverek felé mind USA, mind USSR részről.

–          Kuomintangot Taiwanra űzték (1,5 millió ember), ahol USA támaszpontok védték őket.

–          A két Kínából az ENSZ a Kínai Köztársaságot fogadja el (Taiwan), a Kínai Népköztársaságot nem. De végül a Kínai Népköztársaságot is beveszik USA nyomásra.

Koreai háború (1950-1953)

–          (1950 Június)                      Észak-Korea kínai önkéntesekkel lerohanja D-Koreát.

–          Az ENSZ haderőt akar odaküldeni (ebbe az USSR nem tudott beleszólni), küldenek is.

–          McArthur vezette, sikeresen indult. D-i és É-i részen is partra szállnak. A Yalu folyónál majdnem elérték a kínai határt, ahol jött pármillió kínai katona.

–          Nem lett tönkreverve az É-koreai hadsereg, visszaszorították az USA csapatokat.

–          Dzsungelháború. Volt olyan, hogy bevegyszerezték a dzsungelt, hogy kiirtsák a növényzetet, aztán amikor odamentek, belehaltak a saját vegyszerükbe.

–          38°-nál rögzül a front.

Következmények:

–          USA-Japán kapcsolat helyreáll, mert Japán helyzete felértékelődik. Ekkor indul el Japán óriási fejlődése, modernizációja. Ipari kémkedés: japán turistáknak álcázott kémek.

–          Félelem Európában: NATO-hadosztályok létesülnek, atomfegyverek Angliának és Franciaországnak.

Fegyverkezési verseny

Ország Atombomba Hidrogénbomba
USA 1945 1952
USSR 1949-1950 1953
GB 1950 Nincs adat
Fr. o. 1960 második fele Nincs adat
Kína 1964 Nincs adat

–          Rakéta- és torpedógyártás à rakétaprogram, rakétaelhárítás is fontos szerepet kap

–          (1957 dec.)           USA feltalálja az 1. Interkontinentális rakétát à oroszok betojnak

–          (1960)   U2-es gép lelövése 20000 méter magasan

Űrverseny

–          (1961 ápr.)           Jurij Gagarin, Vosztok-1-gyel megkerüli a Földet elsőként (elsőként peersze)

–          (1962)   John Glenn (USA) szintén megkerüli

–          (1969 júli 21.)      Armstrong és Aldrin holdra szállnak

–          (1981)                   1. űrrepülőgép: a Columbia

–          (1986)                   Challenger felrobban

Osztrák államszerződés

–          1955-ben véget ér Ausztriának a II. Világháború: Osztrák államszerződés.

–          Semlegesség; Anschluss betiltása, minden idegen katona el kell hagyja Ausztriát

–          Senkinek sem kell jóvátételt biztosítani

–          Fura módon Magyarországról nem mennek ki az orosz csapatok, pedig elvileg azért voltak itt, mert biztosítani kell Ausztriának az utánpótlási vonalat…

Május 14              Varsói szerződés, Moszkvában a főparancsnokság (??)

Szuezi válság

–          A Szuezi-csatornát a franciák építették

–          Nasszer, Egyiptom szovjetbarát elnöke államosítani akarja

–          USSR és USA minden régióban akar bástyát magának

–          Izraellel megtámadtatja Egyiptomot az USA, jön az angol flotta

–          Világháborús helyzet alakul ki: USSR ultimátumot küld: „Vonják vissza Egyiptom támadását, mert különben támadnak.”

–          USA végül kidumálja a dolgot. Nem érdekövezetük M.o. úgyhogy nem lépnek fel 56-nál.

Hruscsov

1956 második felében 20. SZKP konferencia

–          Hruscsov szakít a sztálinizmussal – felsorolja a hibáit: antidemokratikus, stb

–          Kommunizmushoz több út vezet

–          A nemzeti sajátságok is fontosak

–          Enyhül a személyi kultusz és a diktatúra

–          A delegáltak nem beszélnek arról hogy mi történt ott mert sztálinisták

Kubai Válság (1962)

–          Fidel Castro kormánya: szerencsejáték, drog, pénzmosás

–          Che Guevara: Nagy forradalmár

–          Rakétabázisokat építenek a szovjetek, az USA-féle interkontinentális rakéták miatt

–          USA erre blokádot von Kuba köré

–          Végül az USSR visszavonja

Vietnam

–          Indo-kínai félszigeten található

–          1962-ben a franciák kezdték (?), 1955 D-Vietnámi köztársaság (??), igazából 1964-ben indul.

–          Ho-Si Mink az északiak vezetője, le akarják ölni a délieket.

–          É-Vietnamot az USSR, D-Vietnamot az USA támogatja (Johnson elnök rendeli el a bombázást, Kennedy már ki akar szállni).

–          50000 USA-halott, 500000 vietnámi halott, 750000 tagadta meg a bevonulást.

–          Vietkong: gerillacsapatok

–          Megőrültek az amerikai csapatok.

–          Napalmbomba bevetése (az USA hadiipara háborút akart és kapott is, ez is benne volt a pakliban)

–          1973 Párizsi fegyverszüneti szerződés

–          1975 Saigont elfoglalják a szovjetek


A Horthy-rendszer konszolidációjának legfontosabb elemei.

Az átmeneti kormány

A tanácsköztársaság bukását követően három hatalmi tényező alakult ki Mo.-n:

– román megszálló csapatok

– egymás helyébe lépő kormányok

– a „fővezérség”: a nemzeti hadsereg irányítása (Horthy M.)

1919 aug. 1.-én a Forradalmi kormányzótanács lemond, helyette szakszervezeti kormány alakul Peidl Gyula vezetésével.

– visszaállította a régi bíróságokat

– elrendelte a rendőrség és a csendőrség újjászervezését

– államosított üzemek visszaadása

– nem volt belpolitikai támasza, hiányoztak hatalmi eszközei + hadsereg

– feloszlatják a Vörös Őrséget (a Vörös Hadsereg már feloszlott)

A békekonferencia ellenére a román hadsereg folytatta az előrenyomulást. Megszállta a Duna-Tisza közét és aug. 4-5.-én bevonult Bp.-re.

1919 aug. 6.-én Friedrich István és Cslléry András sikeres puccsot hajt végre.

Habsburg Józsefet bízza meg a kormányalapítással, de ebbe az antanthatalmak nem mennek bele (egyetlen Habsburg családból származó ember sem lehet az ország államfője).

A Clerk-missió

A magyar békeszerződés aláírása nélkül nem lehetett lezárni a háborút Európában. Független kormányról mindaddig szó sem lehetett, amíg az ország nagyobb része és a főváros idegen katonai megszállás alatt állt. Sürgetővé vált tehát a román hadsereg kivonása. 1919 okt. 23.-án Sir George Clerc angol diplomata Bp.-re érkezik, hogy az antantnak is elfogadható kormány alakuljon. Úgy véli, hogy Horthy Miklós altengernagy (a Dunántúlon szerveződő Nemzeti Hadsereg fővezére) az ő embere.

1919. nov. 16.-án Horthy bevonul Bp.-re, a tényleges hatalom az övé lesz. (közben dúl a Fehérterror – a terror nem a vezetőkön, hanem a proletárdiktatúra alatt szerepet vállalt kisembereken áll bosszút.)

A hatalom törvényesítése

1919. nov. 24.-én koalíciós kormány alakul Huszár Károly vezetésével (szocdem politikusok is, ezért az antant is elismeri ® ennek örömére meghívást kap a béketárgyalásokra). 1920 jan. nemzetgyűlési választások (dem. választójog, 24 éven felüli férfiak 75%-a szavaz)

MSZDP nem indul a pogromhangulat miatt (a kéviselőjelöltjei ellen elkövetett súlyos atrocitások miatt),

kisgazdapárt győz (birtokos parasztság)

– második a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (kispolgárság + középrétegek)

– a választások a fennálló hatalmi viszonyokat nem befolyásolják

1920. márc. 1. Horthy Miklós altengernagy lesz a kormányzó

– királyság államforma megmarad

– 1920/1-es és 17-es tv.:

– királyi jogosultságok (kiv: tv. szentesítés és főkegyúri jog)

– államfő

– hadsereg főparancsnoka

– miniszterkinevezési jog

– személye sérthetetlen (alkotmánysértés esetén felelősségrevonható)

– képviseli az országot a diplomáciában

– háborút és békét Ogy. nélkül nem

– kétszeres vétójog a tv.hozásban

– utódkijelölési jog (nem kötelező erejű)

A Trianoni békeszerződés

A területi hovatartozás már a háború alatt eldőlt. 1919. jan.-tól a szomszédos országok hadseregei a határon vannak, a párizsi béke csak a határok pontos meghúzásáról és a békeszerződés egyéb kérdéseiről döntött.

1920. jún. 4. Trianon palota (Bénárd Ágoston, Drasche Lázár Alfréd)

– terület: 282 ezer (Horváto.-val 325) helyett 93 ezer km2; T=72%; L=62%,

– lakosság: 20,8-ról 7,6 millió + a magyar etnikum 30%-a (3,2 millió fő) idegen fennhatóság alá került,

– hadsereg maximum 35 ezer fő + modern fegyverzetet nem tarthat,

– általános hadkötelezettség betiltása,

– jóvátétel (30 évig)

– eredetileg Sopron is Ausztriához került volna, de a Héjjas – Prónay különítményesek akciói és az

olasz diplomácia segítségével sikerül népszavazást kicsikarni (1922. jan.1. – 65% győzelem – civitas

fidelissima – „hűséges város” )

– Millerend levél: a béke később felülvizsgálható.

Mo.-n minden társadalmi réteg célja a revízió + hivatalos propaganda is ezt terjeszti.

Sajátosan alakult az egyházak helyzete, mivel az új határok egyházmegyéket, püspökségeket vágtak szét, de az egyházmegyék területét csak a Szentszék változtathatta meg, amely kitért ez elől, mondván „Az egyház örök, csak a politikai határok változnak”. A határok átjárhatatlansága miatt sok helyen a püspök és a plébániák kapcsolata megszakadt, ennek ellenére a Szentszék többszöri óhajra sem igazította az egyházmegyei határokat a trianoni határokhoz. A Szentszék álláspontját osztották a hazai egyházak is, ezzel az elcsatolt területeken a templom és az iskola maradt a nemzetmentő erő.

Iskolai ima:          „Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában,

hiszek egy isteni örök igazságban,

hiszek Magyarország feltámadásában.

Ámen”.

Propaganda versike:          „Csonka Magyarország nem ország,

egész Magyarország mennyország”.

Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja

1920-ban fordulat a belpolitikában: rendszer megszilárdulása, gazdasági és politikai élet stabilizálódik.

1920. jún.-tól Teleki Pál a kormányfő (erdélyi főnemesi családból származik)

Baloldal:  – 1919 Korvin Ottó és László Jenő kivégzése (a fehérterror visszaszorítása tv.-es keretek között)

– 1920 népbiztos per: halálra ítél 10 népbiztost

– 1921/3 tc.: társadalmi rend hathatós védelméről

– 1920/36.tc. Nagyatádi Szabó István féle földreform – politikai földosztás

– ország területének 8,5 %

– jómódú parasztgazdák birtokkiegészítés címén

– 500.000 ember 1,7 holdnyi birtokot kap

– de: tulajdonosok száma nő, magántul. tisztelete növekszik

1920-ban fogadta el a nemzetgyűlés a tanszabadságot korlátozó ún. numerus clausus (zárt szám) tv.t. Kimondta, hogy az egyetemekre és a főiskolákra a mo.-i nemzetségekből csak a népességen belüli aránynak megfelelőt szabd fölvenni. (Ez volt az első antiszemita jellegű törvény Európában).

A Betleheni-konszolidáció

Gróf Betlehen István 1921 április 14.-én vette át a miniszterelnöki tisztséget és 1921 dec. 22.-én megegyezést írt alá a MSZDP vezetőivel (Bethlen – Peyer Károly paktum).

– MSZDP legális párt maradhat

– lemond a közalkalmazottak, vasutasok és postások szervezkedéséről

Kormányzati módszer

Bethlen célja: abszolút többséggel rendelkező kormánypárt alakítása a parlamentben

1921 márc. 26-án és okt. 20-én (Budaörsi csata ® Madeira) IV. Károly sikertelen visszatérési kísérlete után kimondták a Habsburg ház trónfosztását (november), de a királyság államformát fenntartották

– Bethlen belép a kisgazdapártba (1921 okt.) + KNEP = Egységes Párt

– 1922 dec. új választójogi rendelet: felére csökkentették a választásra jogosultak számát + néhány

nagyváros kivételével nyílt szavazás

– 1922 választások: állandósul a kormánypárt fölénye

Horthy rendszer jellege

– diktatórikus vonásokkal is rendelkező, konzervatív parlamentáris hatalom

– véglet:

– fasiszta jelleg hangsúlyozva, szabadságjogok korlátozása

– többpártrendszer, szabad sajtó, amely bírálhatja a kormányt

– 1926/22 tv.: 1927 felsőház visszaállítása (egyházi és világi főméltóságok, Habsburg ház Mo.-i tagjai, 152

választott, Horthy 40 küldötte)

Mo. nemzetközi helyzete

– 1920-as évek: kedvezőtlen helyzet

– 1922 Népszövetség (de revíziós elképzelések a győztesek és kisantant oldaláról elképzelhetetlenek)

– 1926 frankhamisítási botrány (ezzel kívánták fedezni a külföldi magyar revíziós propaganda költségét –

Anglia közbelépésére elsimították az ügyet)

– 1927 Mussolini és Betlehen – olasz (Fro. és Jug. ellen keres szövetségest) – magyar barátsági szerződés

Gazdasági stabilizáció (OMM felbomlása új helyzetet teremt)

Eddig:

– OMM-n belül belkereskedelmi jellegű kapcsolat volt

– vám nélküli kereskedelem

– közös pénz, bank és hitelrendszer

– külkereskedelem 80%-a Ausztriával és Cseho.-val

Most:

– Mo. külkereskedelemre utalt ország

– mg. értékesítési lehetőségei beszűkültek

– nő az ipar részaránya, de fémekben szegény ország (ipari nyersanyagokban behozatalra szorul,

amelyet, mg.-i kivitellel kell ellensúlyozni)

– nem kedvez az exportnak a nyugati protekcionista gazdaságpolitika és a keleten jellemző

kereskedelmi kapcsolatok felszámolása

20-as évek eleje

– kormány által támogatott infláció kezdetben segít, mert a tőke megszabadul adósságaitól

– árak mögött azonban elmaradnak a bérek, ez társadalmi feszültséghez vezet

– 1924 Népszövetségi kölcsön + egyéb hitelek (307 millió aranykorona)

– 1924 MNB létrehozása

– 1927 jan. 21. korona helyett pengő

– 1929 a termelés meghaladja a háború előtti szintet


A II. világháború előzményei a háború kirobbanásáig

1. Egyetemes

–     1936.: Berlin-Róma-tengely: No-Olo. érdekegyeztetés, szövetség

–     1936. No-Japán: antikomintern paktum (1937.: Olo. csatl.)

–     1938. márc. 12-13.: Anschluß

–     1938. szept. 29.: Müncheni konf. (Hitler, Mussolini, Chamberlain, Daladier) ® Szudéta-v. No-hoz

–     1939. márc.: Hitler megszállja Cseho-t

–     1939. márc.: brit, fr. pol. biztosítja Lo. sérthetetlenségét

–     1939 tavasza: Hitler követelése varsói kormánynak ® Danzig visszaadása; Lo-on átvezető német autó- és vasútpálya engedélyezése ® Lo. elutasítja

–     1939. ápr.: Nbr, Fro. tárgyalásai Szu-val németellenes fellépésről

–     1939. ápr.: Moszkva német kezdeményezést is megértéssel fogadja

–     lengyelek nem hajlandók átengedni Vörös Hadsereget ® szovjet-nyugati katonai egyezmény értelmetlen

–     1939. júli: brit-német titkos tárgyalások megszakadnak

–     1939. aug. 24.: szovjet-német megnemtámadási szerz. Molotov-Ribbentrop. (Hitler hátát akarja biztosítani; Sztálin időt akar nyerni – hadsereg vezérkar nélkül). Lo., Baltikum felosztása; No. elismeri Szu. területi követeléseit Rom, Finno-gal kapcs.

–     1939. aug. 24.: Fro. támogatja Lo-t; aug. 25.: Nbr.-Lo. kölcs. seg. nyújt. szerz.

–     1939. szept. 1. No. lerohanja Lo-t ® 2. vh. kirobbanása; 1. kat. háború ® villámtámadás

2. Magyar

–     1938. nov. 2.: 1. bécsi döntés ® Felvidéket visszakapjuk

–     1939. febr.: Teleki min. eln. ® angolbarát; próbál semleges maradni

–     1939. márc.: Kárpátalja megszállása

–     1939. szept.: ideiglenes semlegesség lengyel háborúban; nem engedi át német csapatokat

–     Jugon keresztül antanttal próbál kapcsolatot tartani


A II. világháború eseményei

1. A Szu megtámadása

–     balkáni győzelmek ® Hitler Szu meghódítását tervezi (nyersanyag, ásványi kincsek – főleg kőolaj)

–     No. akkor harcolhat jó eséllyel az USA-val és Angliával, ha a szovjet nyersanyaglelőhelyeket  megszerzi

–     Hitler gyors és könnyű győzelmekre számít; fro-i offenzívához hasonlóan egy csapással akarja fegyverletételre kényszeríteni az óriási országot

1941. jún. 22.: Barbarossa terv ® Szu támadása

–     É: Leningrád, Baltikum

–     középen: Moszkva

–     délen: Kijev, Kaukázus

–     Leningrád ® 900 napos blokád

–     Kijev elesik; Ukrajna német kézre kerül

–     1941. okt. 2.: Moszkva támadása ® Szu megállítja, majd visszaszorítja német támadást

Villámháború nem sikerülhet ® okai:

–     szinte kifogyhatatlan létszámú szovjet hadsereg

–     diktatórikus államvezetés (Állami Honvédelmi Bizottság)

–     új fegyverek bevetése (T-34-es, KV-2-es harckocsik)

2. Az antifasiszta koalíció létrejötte

–     1941. márc.: kölcsönbérleti tv. életbe lép (USA szállíthat hadianyagot más országnak)

–     1941. jún. 22.: szovjet-angol szerződés

–     1941. aug. 10.: Churchill és Roosevelt közös nyilatkozata, az Atlanti Charta
1941. szept.: Szu is csatlakozik a nyilatkozathoz

–     1942.: Egyesült Nemzetek Deklarációja

–     1942. jan.: szovjet-amerikai szerződés

–     antifasiszta koalíció feladata: agresszorok lefegyverzése; békés világrend megvalósításának szándéka

3. Az Egyesült Államok és Japán hadba lépése

–     1941. szept-okt.: Japán-USA tárgyalások csendes-óceáni, K-ázsiai térség hatalmi rendezéséről ® USA nem elégíti ki Japán igényeit ® 1941. dec. 7.: Japán megtámadja Pearl Harbor kikötőjét

–     1941. dec. 8.: USA hadüzenete Japánnak

–     1941. dec. 9.: angol hadüzenet Japánnak

–     1941. dec. 11.: német-olasz hadüzenet USA-nak

–     Japán elfoglalja USA, európai szövetségesei távolkeleti és csendes-óceáni gyarmatait

–     harcok főleg tengeren és levegőben (repülőgép-anyahajók)

–     1942. jan. 15.: Szingapúr elesik

–     1942. márc. 9.: Jáva szigete elesik

–     1942. jún.: japánok döntő győzelmet próbálnak kivívni ® Midway-szigeteknél USA megállítja terjeszkedésüket

4.A fordulat évei

–     É-Afrika: Rommel (No.) csapatai Alexandriáig jutnak ® El-Alamein – vasútállomás: angol seregek (Montgomery tábornok vez.) megállítja német-olasz erőket (1942)

–     1942 nyara: új német támadás (német, román, finn, magyar, olasz, szlovén hadosztályokból álló sereg) Szu ellen Kaukázus felé az olajmezőkért + Voronyezs, Sztálingrád irányába ® két hadsereg Perzsa-öbölnél találkozott volna az Egyiptomot és a Szuezi-csatornát meghódító Rommel seregeivel

–     kezdetben jelentős német sikerek; Sztálingrádnál elakadnak; szovjet erők itt koncentrálódnak

–     1942. aug. 23.: általános támadás ® nem sikerül elfoglalni a várost

–     1942. nov.: 2 szovjet hadsereg meglepetésszerűen bekeríti a Sztálingrádot ostromló német hadsereget ® No. nem tudja áttörni a gyűrűt

–     1943. jan. 12.: Szu támadása (doni magyar hadsereg ® febr. 9.: teljesen összeomlik)

–     1943. febr. 1.: német főparancsnok (Paulus) fogságba esik ® febr. 2.: németek kapitulálnak

–     1943 nyara: németek látnak esélyt a harcok megfordítására ® kurszki tankcsata: szovjetek újra megállítják német offenzívát

–     1942. okt.: Montgomery serege áttöri az É-afrikai német frontot ® Hitler terve (Egyiptom, Szuezi csat. elfoglalása) nem sikerül

–     1942. nov. 7-8. Casablanca: szövetséges partraszállás ®1942. dec.: No. visszavonul Tunéziába

–     1943. máj. 12.: Tunisznál a német-olasz csapatok leteszik a fegyvert

–     angol-amerikai haderők É-afrikai győzelmük után Szicília felé mennek; Európa felszabadításához első lépés Ola. legyőzése

–     1943. júl. 10.: angol-amerikai csapatok partraszállása Szicíliában

–     1943. júl. 24.: Fasiszta Nagytanács megvonja a bizalmat Mussolinitól; király letartóztatja

–     1943. szept. 3.: Olaszo. leteszi a fegyvert

–     1943. szept. 3.: szövetségesek partra szállása Salernónál ® harc az itt állomásozó német csapatokkal

–     Mussolini német segítséggel kiszabadul; É-Olaszo-ban német támogatással bábkormányt hoz létre

–     németek a Monte Cassinónál levő Gusztáv-vonalnál megállítják a szövetségeseket

A csendes-óceáni harcok (1942-43)

–     Midway-szigeteknél aratott győzelem után USA kezdeményezi összecsapásokat

–     McArthur tábornok: „békaugrás” hadművelet ® szigetről szigetre szorítja vissza a japán flottát

–     1943. márc.: amerikai győzelem a Bismarck-szigeteknél

–     5. amerikai flotta létrehozása (önellátó, mozgó hadsereg)

–     Japán külső védelmi övezetének felszámolása

5. A teheráni konferencia

–     1943 nov. 28-dec. 1; Sztálin, Churchill, Roosevelt ® személyes megbeszélésen döntenek további együttműködésükről

–     A háborút No. teljes vereségéig közös erővel folytatják

–     1944-ben megnyitják a második frontot, vagyis az angolszászok partra szállnak Fro-ban. Ezzel egy időben a Szu K-ről intéz támadást No ellen

–     Churchill indítványát (szövetséges partraszállás a Balkánon) Sztálin elutasítja

–     háború után No-t részekre bontják

–     Szu. No. legyőzése után csatlakozik a Japán elleni háborúhoz

6. Mo. a Szu elleni háború idején

–     Teleki Pál öngyilkossága ® kormányzó Bárdossy Lászlót nevezi ki kormányfőnek

–     1941. jún. 23-24.: Szu-val dipl. kapcs. megszakítása

–     Románia, Szlovákia No. oldalán lép hadba ® Horthy, Bárdossy fél, hogy ha kimarad a Szu elleni háborúból, akkor elveszti megszerzett területeit

–     1941. jún. 26.: ismeretlen eredetű gépek Kassát, Munkácsot és Rahót bombázzák ® hadba lépés indoka

–     1941. jún. 27.: Bárdossy bejelenti a Szu-nak szóló hadüzenetet

–     1941. júl. 1.: Kárpát-csoport átlépi szovjet határt; később egyetlen gyorshadtest marad a fronton novemberig

–     1941. dec-től Mo. hadiállapotban áll USA-val, Angliával


Belpolitikai intézkedések

–     német igényeknek megfelelő árukivitel

–     katonai bíráskodás kiszélesítése, munkaszolgálat

–     III. zsidótörvény ® vegyes házasság megtiltása

–     1942. ápr.-tól német kérésre Don folyóhoz vonul a 2. magyar hadsereg ® 1943. jan. 12-febr. 9.: megsemmisül

Antifasiszta, háborúellenes megmozdulások

–     1941. okt. 6.: tüntetés a Batthyány-örökmécsesnél

–     1941. nov. 1.: halottak napja ® tüntetés Kossuth, Táncsics sírjánál

–     1941. dec. 25.: Népszava karácsonyi száma

–     1942. febr.: Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakul

–     1942. márc. 15.: többezres háborúellenes tüntetés

–     1942. márc.: Horthy lemondatja Bárdossyt; Kállay Miklóst nevezi ki min. elnökké

–     1942. dec. 31.: Kiugrási Iroda nevű titkos szervezet megalakulása ® tárgyalások az angolszász hatalmakkal

–     1943. szept. 9.: olasz kapituláció után titkos fegyverszüneti egyezmény Anglia és Mo. között ® Mo. feltétel nélkül leteszi a fegyvert a Balkánról érkező angol-amerikai csapatok előtt ® kapcsolatteremtésről tudomást szerez német vezetés

–     1943. dec.: USA kormány felszólítja magyar kormányt, hogy ne folytassa a háborút No. oldalán

–     teheráni megállapodások ® szertefoszlik a remény, hogy Mo. területére angolszász seregek lépnek (Sztálin nem engedi, hogy Churchill Balkánon frontot nyisson) ® egyértelmű, hogy Vörös Hadsereg fog e térségben szárazföldi hadműveletet folytatni ® magyar kormányzat nem akarja az országot a szovjetek kezére adni


A II. világháború évszámai

Berlin-Róma tengely létrejötte: 1936.nov.1.       (fasiszta Olaszo., nemzeti szoc. Németo.)

1936.nov. végén Németország és Japán szövetsége: ( antikomintern paktum )

Népfront kormány alakul Spanyolo.-ban: 1936

Franko tábornok felkelést robbant ki Spanyolo.-ban – polgárháború : 1936-39

Madridi bevonulás: 1939. március

Abesszíniai = etiópiai háború (Olaszorsz.): 1935

Olaszország meghódítja Albániát: 1939

Tanaka-terv: 1931

Kína és a Szovjetunió között harcok: 1937

Anchluss ( Ausztria bekebelezése ) : 1938 novembere

Csehszlovákia megsemmisítése a németek által: 1939. November

Lengyelország lerohanása, a II. világháború kezdete: 1939. Szeptember 1.

Párizs elesik: 1940.jún.14.

Olaszország megtámadja Görögországot: 1940

Jugoszlávia szembefordulása Németországgal: 1941. március

Hitler megtámadja a Szovjetuniót: 1941. Június 22.

Angliában légicsata: 1940. VI. – X.

Első bécsi döntés: 1938. November 2.

Második bécsi döntés: 1940. augusztus

Kárpátaljai bevonulás: 1938. Március 14-15.

Jugoszláv-magyar meg nem támadási szerződés: 1940. XII. 12.

Teleki Pál halála: 1941. Április

Délvidék megszállása (Bácska, Bánát) : 1941. Április 11.

Hitler elhatározta Jugoszlávia megtámadását: 1941 tavasza

A háború már egész Európára és Afrikára is kiterjed: 1941

A magyar katonák is átlépik a határt: 1942. Jún. 27.

Pearl Harbor (Hawaii-szk.) : 1941. XII. 7.

Washingtoni egyezmény: 1942. Jan. 1. (USA-Anglia, Szu. Szövetség bejelentése)

Csendes-óceán (japán fölény, Fülöp-szk., Szinapur) : 1941-42.

Midway–szk. – USA nyerő helyzetben van Japánnal szemben: 1942 nyara

A Csendes-óceán másodlagos hadszíntérré válik: 1942. Jún.

Orvlövész vérengzésének tömegesen esnek áldozatul: 1942. Január – Újvidék, Zsablya

Új  német villámháború: 1942. Jún. Sztálingrád ellen

Sztálingrád megtámadása: 1942. szept. 23.

Sztálingrádi csata: 1942. Szept. – 1943. Február

Németország orosz megtámadása: 1943. II. 2. –Német vereség (Paulus)

Kurszki csata: 1943 nyara

Németország ellentámadás: 1943. Júl.

Hazánkban is szerveződik a háború ellen az ellenállási mozgalom: 1941. Ősze

Német vereség Moszkvában: 1941

A szovjetek megtámadják Magyarországot: 1943. Január

Németek megszállják hazánkat: 1944. Márc. 19.

Olasz kiugrás: 1943. május

Afrikában a szövetségesek 275.000 hadifoglyot ejtenek: 1943. Május 13.

Román kiugrás: 1944. Aug. 23.

Szovjetek betörnek az Alföldre: 1944. Szept.      Elfoglalják Pestet: 1945. Jan.18.

Debreceni páncélos csata: 1944. Okt. 20.

Fegyverszünet Moszkvával: 1944. Szept.

Kormányzói nyilatkozat, magyar kiugrási kísérlet: 1944. Okt. 15.

Budapest ostroma: 1944. Dec. 23- 1945. Febr. 13.

Német ellentámadás, székesfehérvári csata: 1945. Március – április

Magyarország felszabadítása: 1945. Ápr. 4.

Normandiai partraszállás (angol-amerikai-kanadai csapatok): 1944. Jún. –partraszállás

Földközi-tengeri frontvonal alakul ki: 1944. Aug – szept.

Hitler utolsó nagy támadása (sikertelen) : 1944. december


A II. világháború kirobbanása és első évei

1. Lengyelország megtámadása

–     1939. szept. 1.: német hadihajó tüzet nyit lengyel őrnaszádra ® német támadás Lengyelo. ellen

–     1939. szept. 3.: Anglia, Fro. hadüzenete No-nak

–     Lengyelo esélytelen, de nem adja fel a harcot
– szept. közepe: német sereg áttöri frontokat; lengyel kormány Londonba                        menekül
– szept. 28.: Varsó elesik
– Ny-Lo. beolvasztása a Harmadik Birodalomba
– be nem olvasztott területeken: Lengyel Főkormányzóság

–     1939. szept. 17.: Szu megtámadja K-Lo-t
– okt.: Ny-Ukrajna, Ny-Belorusszia Szu-hoz csatolása
– 1939. szept. 28.: szovjet-német határszerződés ® Szu határa Curzon-vonal               közelében (Észto, Letto, Litvánia orosz érdekszférába kerül)
– 1939-40.: Sztálin nyomására szovjetbarát kormányok a balti államokban

–     1939. nov.: Szu megtámadja Finno-t ® stratégiailag fontos tengerparti területek elfoglalása


2. A „furcsa háború”

–     1939-40 ápr.: hadüzenetek ellenére nem folynak hadműveletek

–     Fro.: Maginot-vonal (350 km-es erődrendszer svájci határtól Belgiumig) kiépítése

–     angol hadsereg: expedíciós seregek Fro-ba

–     francia, angol diplomaták szerződéssel akarják megállítani német agressziót

3. Hadműveletek É-, Ny-Európában

–     1940. ápr. 9.: No. lerohanja Dániát, Norvégiát
– 1940. júni.: Norvégiában Quisling a németekkel együttműködő kormányt                    alakít

–     É-Európa elfoglalása    ® német flotta közel kerül a brit sziget felé vezető tengeri                                              utakhoz
® No. nem támadható É-ról

–     1940. máj. 10.: Belgium, Hollandia, Fro. letámadása No. által
– 1940. márc. 20.: fr. min. eln. lemond ® Reynaud ® várakozás politikája
– 1940. máj. 10.: Gelb-hadművelet (Be-Ne-Lux. lerohanása) ® máj. 13.:                       Rotterdam, Amsterdam bombázása ® Hollandia kapitulál, majd Belgium is                       leteszi a fegyvert

– Ardennek: term. akadály ® 1940. máj. 12.: No. átkel rajta a Maginot-vonalat    megkerülve; két tűz közé szorított angolok tengerre vonulnak vissza
– 1940. máj. 28-jún. 3.: Dunkerque-i csata: ang. menteni próbálja csapatait
– Mussolini is megtámadja Fro-t D-i irányból
– 1940. jún. 14.: Párizs elfoglalása harc nélkül; kormány D-re menekül
– 1940. jún. 17.: Reynaud lemond ® Petain min. eln.
– 1940. jún. 20.: Fro. fegyverszüneti kérelme Hitlernek
– 1940. jún. 22. compiegne-i béke

–     Fro. sorsa:
– Elzász-Lotaringiát No-hoz csatolják
– É-Fro. német megszállás alá; D-en   Vichy székhellyel Petain fr. bábállama
– 1875-ös alkotmány eltörlése; parl. feloszlatása; Ang-val dipl. kapcs.                           megszakítása ® Churchill: angol flotta semlegesítse fr. flottát
– 1940. jún. 10.: Olo. megtámadja Fro-ot ® határmenti kis sáv elfogl.

–     Német hadsereg 3 hónap alatt megvalósítja az 1. vh-ban kudarcba fulladt terveit. Sikerek oka:
– támadások váratlan helyen, váratlan időben
– páncélos hadosztályok bevetése
– szűk területen nagyerejű támadások a légierő támogatásával

4. Az angliai csata

–     1940. máj. 10.: Churchill angol min. eln. ® elszánt németellenes politika

–     fr. kapituláció után NBr. egyedül marad No-gal szemben ® meg kell akadályozni német partraszállást; meg kell őrizni tengerek feletti uralmat

–     Hitler partra akar szállni NBr-ban ® angol védekezés: radar, léggömb

–     1940. júl. 10.: 1. nagy bombázás (brit repterek)

–     1940. júl. 18.: Anglia visszavág

–     1940. aug. 24.: tévedésből London bombázása ® Berlin bombázása ® Hitler: terrorbombázás (civil épületek is) ® van idő helyreállítani angol reptereket

–     jórészt Amerikából származó angol repülőgépek fejlettebbek ® német légierő kudarca

–     szept. 15.: brit királyi légierő visszaveri támadást ® 1940. szept. 18.: Hitler elhalasztja angliai partraszállást

5. Diplomáciai események

–     1940. nov.: Roosevelt újabb választási győzelme ® kölcsönbérleti szerződés: USA bármilyen hadianyagot kölcsönözhet bármely országnak, ha annak a győzelme érdekében áll

–     1940. dec.: titkos amerikai-brit tárgyalások az Atlanti-óceán biztonságáról; fő ellenségnek nyilvánítva No-t

–     1940. szept. 27.: háromhatalmi egyezmény (No., Ita, Japán) ® No. elismeri Japán jogát Ázsiára, Japán viszont No és Olo. jogát Európára

6. A háború kiterjesztése É-Afrikára és a Balkánra

–     Olaszo. igyekszik lépést tartani német szövetségesével
– 1940. szept. 13.: Egyiptom támadása ® sikertelen
– 1940. okt. 28.: Görögo. támadása ® sikertelen

–     1941 eleje: Hitler felismeri, hogy nem nézheti tétlenül szövetségese kudarcait; Balkán megszerzése fontossá válik ® párhuzamosan több offenzívát indít

–     1941. ápr.: Hitler megtámadja Jugot ® Jugo 1941. ápr. 17-én leteszi a fegyvert

–     1941. ápr. vége: Görögo. is német fennhatóság alá kerül; angol seregeket evakuálják a térségből

–     1941. febr.: No. (Rommel vez.) támadja Tripolit ® egyiptomi határig visszaszorítják itt állomásozó csapatokat

7. Népirtás a világháború idején

Hitler

–     zsidó etnikumú lakosság elkülönítése, deportálása ® munka-, koncentrációs táborok

–     Auschwitz, Dachau stb. ® 5,9 zsidó áldozat

–     politikai ellenfelek is zsidók sorsára jutnak

Sztálin

–     deportálások

–     GULAG-szigetek: Szu egész területéről deportálnak foglyokat


8. Magyarország belépése a második világháborúba

–     Teleki Pál min. eln. fegyveres semlegességre törekszik

–     1939 nyara: közli tengelyhatalmakkal, hogy Mo. nem vesz részt a lengyelek elleni háborúban

–     1939. szept.: megtiltja, hogy az ország vasútvonalain a német hadsereg Lengyelo-ba szállíthasson hadianyagokat

–     lengyel-magyar határszakaszon lengyelek tízezrei menekülnek hazánkba

–     1940 nyara: magyar hadsereg csapatösszevonásai. politikai nyomás gyakorlása Romániára a revízió kérdésében

–     No. jobbnak látja békésen rendezni a konfliktust ® 1940. aug. 30.: második bécsi döntés (német-olasz területi döntőbíróság): 43 ezer km2 kerül vissza Mo-hoz
(É-Erdély, Székelyföld)

–     1940. nov.: Mo. csatlakozik a 3 hatalmi egyezményhez

–     1940. dec.: örök barátsági szerződés Jugo-val. Cél: külpolitikai helyzet, nyugati orientáció erősítése

Válaszút

–     1941. márc.: Hitler felszólítja Horthyt, hogy a magyar hadsereg vegyen részt a Jugo elleni háborúban ® fegyveres semlegesség politikája megbukik

–     1941. ápr. 3.: Teleki öngyilkos

–     1941. ápr. 11.: Mo. támad ® Bácska, Muraköz és a baranyai háromszög elfoglalása

–     1941. ápr. 7.: Anglia megszakítja Mo-gal a dipl. kapcsolatot ® Mo. hadviselő fél a németek oldalán


Régebbi bejegyzések