Az Árpád-kor – Gazdaság, társadalmi fejlődés a 11-12. században

1. Népesség

–     Kárpát-medencében honfoglaláskor 600 ezer ember; ez a szám az ezredfordulón 1 millióra; 12. sz. elejére 1,2 millióra nő. 12. sz. végén 2 millió

–     Mo.: sűrűn lakott belső sík-, dombvidék; lakatlan v. gyéren lakott peremvidék (hegyek)

–     halálozás: 35-40%-a csecsemőhalálozás

–     Természetes szaporodás: 4 ezrelék

–     születéskor várható élettartam: 28,7 év (magasabb, mint NY-Európában

–     Népvándorlások

–     K-pusztai népvándorlás: besenyők, dunai bolgárok; mohamedán katonák és kereskedők

–     Ny-Európa, környező országok: franciák, olaszok, szlávok, németek

2. Gazdaság

–     Önellátó természeti gazdálkodás

–     földesurak majorságain és parasztgazdaságokon folyik a termelés

–     parasztgazdaság: szabadok terményszolgáltatás és munkakötelezettség ellenében használatra kapnak a földesúrtól

–     fő foglalkozás: állattenyésztés; megjelenik a földművelés is

–     földművelés az állattartásnak van alárendelve: állatok telelőhelyének trágyázott földdarabján folyik

–     földművelés: vad talajváltó, később szabályozott talajváltó rendszerben

–     gabona, búza, árpa, köles, rozs, zab

–     kert (állatoktól elkerített rész): vetemény, szőlő, gyümölcs

–     legfontosabb munkaeszközök: eke, ökör

–     nyomtatás: magot állatokkal tapostatják ki

–     ridegen tartott ló, juh, kecske; istállózás terjedőben; halászat, vadászat

–     kivitel: rabszolga, só, réz, ón, ólom, bor, fa, méz, viasz, halál

–     behozatal: katonai felszerelések, kézműipari termékek, luxuscikkek

Szláv lakosság

–     hasonló gazdálkodás, de több emberi, kevesebb állati munka

–     szántó: felégetett erdő helyén

–     kölcsönösen hat egymásra magyar gazdálkodással ® 1 évszázad alatt egységes paraszti gazdálkodás alakul ki

Települések (falvak, városok)

–     Ny-i városok nincsenek

–     faluhoz szérű, kert, vízpart, telek és legelő is tartozik


3. Társadalom

–     felső réteg:  – királyi udvarházak

–                          – egyházi, világi nagybirtokosok

–     középréteg: vitézek (harcos jobbágyok)

–     szabad pásztorok ® lesüllyednek; elvesztik birtokaikat

–     közszabadok: saját földjükön dolgoznak; gazdasági és jogi önállóságukat megőrzik; állami adó helyett hadviselési kötelezettség

–     félszabadok: termelőeszközök birtoklása; szolgáltatások jellege; királyi, egyházi v. magánbirtokosi függés ® rétegződött

–     rab cselédek: legelnyomottabb réteg. Jogfosztottság, birtokos eszközeivel dolgozik; bármilyen munkára kötelezhető

–     szolgálónépek: egy szolgáltatásra szakosodva szolgálják urakat

–     nagybirtokos osztály: királyt támogató hazai előkelőségek, idegen lovagok, egyháznagyok.

–     hospesek (vándor telepesek) megjelenése: feltöretlen föld művelése ® adókedvezmény

–     Országos méltóságok viselői, megyék ispánjai ® közvetlen tanács királynak

–     hatalmi, egyházi központok körül kialakuló váralja ® későbbi városok magva: árucsere, iparos szolgáló népek, vásárok – mohamedán, zsidó távolsági kereskedelem

Várszervezet

–     föld többsége a király tulajdonában;

–     király hatalma és az ország katonai ereje a királyi birtokon és a várszervezeten alapul

–     várnépek: katonai, munka- és termékjáradék

–     várjobbágyok: várkatonák tiszti rétege; öröklött v. kapott földtulajdon


A magyar nép – Honfoglalás, letelepedés

1. Kárpát-medence népei:

–     rómaiak, hunok, germán törzsek (keleti gótok, longobárdok), avarok, frankok, dunai bolgárok, szlávok (Szvatopluk morva fejedelemsége és Pribina fejedelemsége)


2. Ok, bejövetel, letelepedés

–     besenyők, dunai bolgárok támadása – hirtelen ki kell üríteni a területet

–     honfoglalás szándékát besenyők támadása adja 895-896 körül

–     bejövetel két úton:          – Árpád: Vereckei-szoros
– Kurszán: Erdély

–     letelepedés nemzetségi rendben, törzsenként történik: egy-egy nemzetség egy-egy vármegyényi területet száll meg egy-egy megerősített hely, földvár körül

3. Pásztortársadalom válsága

–     honfoglalás előtt: vándorló, nomád állattenyésztés

–     letelepedés ® kapcsolat földművelést folytató szláv népekkel

–     legelőterület kiterjesztésére nem vagy alig van lehetőség ® válság


A magyar nép korai története

A magyar nép finnugor eredetű, az uráli nyelvcsaládhoz tartozik.

Az uráli őshaza Kr. e. 4000 körül őseink halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Eszközeiket pattintással készítették. Szavaink e korból: hal, háló.

Kr. e. 2000 körül különvált a finn és az obiugor ág. A finnek északra vándoroltak, az obingurok délre, az Ural hegység keleti oldalán.

Kr. e. 1000 körül az obingurok is elváltak egymástól a magyarok délre mentek a Kaszpi-tenger vidékére. Itt ment végbe a magyar nép magyarság tudatának kialakulása. Megismerkedtek ős iráni népekkel. Használták a fémet, földet műveltek, állatokat tartottak.

Kr. e. 500-tól Kr. u. 500 között őseink átköltöztek a mai Baskíriába, a Volga és a Káma folyó, valamint az Urál hegység által határolt területre az egykori Uagna Hungariaba.

A XIII. században talált rájuk Julianus barát.

Ott a földművelés jelentősen fejlődött (vaspapucsos faeke). Kialakult a hét törzs: Nyék, Megyer, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő.

A VIII. század környékén Levédiába költöztek és így a Kazár Birodalom fennhatósága alá kerültek. A kazár kagán egy fejedelmet (Kende) bízott meg a vezetésükkel, de a valóságos hatalma Gyulának volt, Ő intézte a hadügyeket is.

Gazdasági helyzetük rohamosan fejlődött, elterjedt a rovásírás, kereskedelem és a kertkultúra.

Politikai fejlődés: a IX. században a magyar nép elszakadt a Kazár fejedelemségtől. Népünk függetlenné vált, egyidejűleg szállásterületüket kiterjesztették az Al-Dunáig és a Kárpátokig. -> Ez etelköz! Innen írásos források is fennmaradtak.

Levedi majd Álmos fejedelem erős hatalmat épített ki, 862-től egyre többször indítottak zsákmányszerző harcokat nyugat fele. Etelköz az utolsó magyar szálláshely, itt történik a vérszerződés.

7 vezér: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. Árpád lett a fő fejedelem.  Árpád-Gyula hadvezér, Kursan volt a kündü-politikai vezető.

A kettős honfoglalás szerint (László Gyula prof.) a magyarok egy csoportja már korábban letelepedett a Kárpát-medencében, és az avar lakossággal keveredtek.

892-ben őseink a frank uralkodó kérésére; 894-ben a Szvatopluk morva fejedelem kérésére érkezett egy sereg a Kárpát-medencébe. A bizánci császár szövetségeseként harcoltak a bolgárok ellen.

Vázlat: –  Általános európai helyzet Géza uralkodása alatt

–          Géza felismerései, intézkedései

–          Géza halála utáni helyzet ( István, Koppány )

–          István kiépíti területi hatalmát

–          István megkoronázásának körülményei

–          Egyházszervezet

–          Vármegyerendszer

–          Következmények, trónöröklési kérdés

972-ben – amikor Géza lett a fejedelem – az ország igen súlyos állapotban volt. Megnőttek a belső ellentétek, ugyanakkor a külpolitikai körülmények bizonyultak a legveszélyesebbnek.

I. Ottó vezetésével megalakult a Német-Római Császárság, amely nagy erejű hadsereggel rendelkezett. A császárság terjeszkedése kelet felé indult meg, így Géza jobbnak látta, ha jó viszonyt alakít ki velük. A béke érdekében 973-ban Géza átadta nekik az ausztriai és morvaországi területeket.

Géza az egyházban látta fejedelmi támaszát, így a keresztény hittérítők munkájának szabad utat adott az országban.

Szomszéd népeinkkel igyekezett békés kapcsolatot kialakítani, ezért fiát a bajor hercegnővel, Gizellával házasította össze, míg lányait a velencei dózséhoz és a lengyel herceghez adta feleségül.

A független területeket saját irányítása alá vonta. Erdélyt házassága révén szerezte meg, ugyanis az erdélyi gyula lányát, Saroltát kérte feleségül. A Dunántúlon fegyveres erővel verte le az önállósodni kívánó nemzetségfőket, s katonailag szállta meg a fontosabb politikai              – stratégiai – pontokat.

Géza látta a magyarság számára kijelölt utat, amely a helyes jövőbe vezet, s igyekezett azon az úton haladni. 997-ben Géza halálával a magyarok vezér nélkül maradtak.

PRIMOGENITÚRA útján a legidősebb fiú utód örökli a trónt, tehát István.

A SZENIORÁTUS szerint a nemzetség legidősebb tagja lesz a király, vagyis Koppány.

A levirátus szerint Koppánynak feleségül kellene vennie Saroltát, de az tiltakozott e nász ellen. Koppány ugyanis pogány volt, s ágyasokat tartott, Sarolta pedig nem akart azzá lenni.

998-ban Veszprém mellett ütközött össze Koppány és István a trón megszerzése érdekében. Istvánt német lovagok is támogatták, így ő bizonyult erősebbnek. Koppány testét elrettentő példaként felnégyelték, s az ország különböző pontjaira kitették.

Istvánnak sikerült több területet is fegyveresen legyőzni. 1008 körül a Maros vidék ura, Ajtony ellen mozgósított csapatokat. Ugyanis Ajtony nem volt hajlandó elismerni István hatalmát. Végül Csanád győzte le Ajtonyt.

Istvánt e harcok közben koronázták királlyá. Koronát kérhetett István a pápától, a Német-Római császártól, valamint a Bizánci császártól. Ő végül a pápa mellett döntött, s attól kapta meg a koronát. A fő érv a pápa mellett az volt, hogy neki nem kellett hűbéresküt tenni, mint a másik kettő uralkodónak. Az Ortodox egyház feje a Bizánci császár, így tőle nem is lehetett volna koronát kérni ( cezaro papizmus ).

Végül 1000.december 25-én, vagy 1001.január 1-én koronázták királlyá Istvánt. Pogány neve Vajk volt. Ez az eredeti szentkorona a 11.században elveszett. A mai koronánk Bizáncból származik, s István sosem viselte.

Istvánnak két fontos feladata volt: az egyházszervezet megszervezése és a vármegyerendszer kialakítása.

  1. 1. Egyházszervezet

István tíz püspökséget alapított az országban: Győrött, Veszprémben, Vácon, Pécsett, Esztergomban, Kalocsán, Egerben, Biharban ( Nagyváradon ), Csanádon és Gyulafehérváron. Esztergom és Kalocsa érseki székhelyek is lesznek később. De a hercegprímás Esztergom, vagyis a magyarországi egyház feje.

Az első esztergomi érsek I. Asztrik vagy I. Anasztáz volt, s ő koronázta meg Istvánt.

A korban élő szerzetesrendek a következők voltak: a bencések telepedtek le Magyarországon, illetve itt éltek a görög-keleti apácarend tagjai is (akik Imre herceg feleségével jöttek az országba, s Veszprém mellett telepedtek le ). A bencések a Pécsváradi apátságba és a Szent Márton hegyi monostorba tömörültek ( ez a mai Pannonhalmi apátság – a 19.század óta ).

István vezette be a tizedet ( latinul dézsma – a decima szóból ). Azt mondták: „Akinek Isten földet, vagy terményt adott, az adjon Istennek 1 tizedet; ha azt nem adja, akkor 9 tizedet vesznek el tőle.”

István kötelező templomba járást rendelt el, s a templomi napokon tilos volt dolgozni is. Ezalól kivételt jelentett például a tűzőrző. Tíz falunak építenie kellett egy templomot, amely általában igen kicsi volt, és közel esett a falvakhoz. Ilyen például a Mánfai templom. A tíz falu lakossága csak 80-100 fő lehetett, így nem volt szükség nagy templomokra.

  1. 2. Vármegyerendszer

A megye területén királyi várak voltak, általában 2-3 darab, amelyek élén a várispán állt. A várispán felelt a vár környékéért. Ő volt a legfőbb igazságszolgáltató. Neki segített a várjobbágy, akire a hűbéri lánc nem vonatkozott. A várjobbágy szolgálatot teljesítő tiszt volt, aki alatt a várkatona állott. Ezen rétegeket a várnép tartotta el.

Az egyik várispán a megyés ispán pozícióját is betöltötte, így ő felet az egész megye területéért. Gyakori volt, hogy a megyés ispánról nevezték el az egész megyét.

Voltak udvarházak is a megye területén belül, illetve azokhoz tartozó területek. Az udvarházak élén udvarispánok álltak, ők irányították a teljes udvarházat. Ezek látták el a megyékben vándorolgató királyokat is. Ugyanis nem volt állandó királyi székhely, így a király folyton járta az országot. Az udvarispán alatt az udvarnép állt, felettese pedig a nádorispán ( comes ) volt, aki felett már csak a király állott.

A serviensek közvetlen a királytól függtek, földdel rendelkeztek. ( 13.század: csak a királynak szolgáló ) Őket a király kötelezte szolgálatra.

A vármegyék száma folyamatosan nőtt, végül 63 vármegye alakult ki. Folyamatos volt az ország benépesítése is. Szándékosan hagytak azonban lakatlan, műveletlen területeket a külső támadások ellen. Ilyen volt például a Fertő- tó környéke, amely járhatatlan volt. Ilyen helyeken is voltak kapuk, amelyek járható utakat rejtettek a szomszédos országok felé. A kapukat szigorúan őrizték.

István 1038.augusztus 15-ig uralkodott. Egész életét az államszervezésre áldozta föl. Egyetlen fia Imre herceg volt, aki egy vadászbalesetben korán meghalt. Ugyan felesége volt, de házaséletet nem élt, így törvényes utódot sem hagyott maga után.

Vazulnak ólmot öntetett a fülébe, s megvakítatta. Mivel Vazul pogány volt, s így uralkodásra alkalmatlan ( István szerint ). Vazul fiai: Levente, András és Béla külföldre menekültek István elől.

István unokaöccsére gondolt, mint uralkodóra: Orseoló Péterre ( István testvérének a fia – Orseoló Ottó fia ).

István halála után hagyományünneppé avatták augusztus 20-t, e királyunk előtt tisztelegve.

Gellért püspök ( Imre herceg nevelője ) jegyezte le István Imréhez intézett szavait:

„Ne törekedj arra, hogy más etnikumokat beolvassz;

annál többet ér egy nép, minél több a nyelv.”


A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás. Az államalapítás.

Az önállóvá vált és egységes etelközi magyarság vezetőiben már a 890-es években felmerült a Kárpát-medencébe költözés gondolata. 892-ben újból a Kárpát-medencében vannak a magyarok: a keleti frankokkal szövetégben pusztítják Szvatopluk Morva birodalmát. 894-ben viszont Árpád fia, Levente vezetésével a Balkánon a bolgárok ellen harcolnak. Még ugyanebben az évben Szvatopluk hívására újból a Kárpát-medencében teremnek a magyarok.

Ekkor történik az esemény, amely elindítja a honfoglalást. Váratlanul meghal a magyarok szövetségese, Szvatopluk nagyfejedelem. A Dunántúlt fosztogató hadak nem térnek vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékére vonulnak. Maga a fősereg Álmos fiának, Árpádnak irányításával 895 tavaszán nyomult be a Vereckei-hágón át az Alföldre. A 894-es háborúban vesztes bolgárok a magyarok háta mögött szövetkeztek a besenyőkkel és a fősereg távollétét kihasználva rátámadtak az etelközi magyarságra. A katonai védelem nélkül maradt nép fejvesztetten menekült, és átvergődött a Kárpát-medencébe. Ez a vereség az életébe került a főfejedelemnek: Álmosnak. Halála után Árpád lett a kündü, míg a gyulai méltóságot továbbra is Kurszán birtokolta. A katonai hatalom azonban nem a kündü, hanem a gyula kezében összpontosult, így a honfoglalás hadműveleteit valószínűleg Kurszán irányította. Az etelközi vereség súlyos volt, de nem sorsdöntő.

895-ben a Kárpát-medencének a Dunától keletre eső része került magyar uralom alá. Majd 4 éves szünet következett, amit a hadvezetés az ország védelmére használt fel.

899-ben a magyarok megverték az észak-itáliai királyt. A hadjárat közben azonban meghalt szövetségesük, Arnulf császár. Most már semmi sem tarthatta vissza a magyarokat a Dunántúl birtokba vételétől.

A Keleti-frank Birodalom 907-ben kísérletet tett a régi szövetséges magyarok visszaszorítására. A Pozsony mellett megvívott bajor-magyar csata a bajorok megsemmisítő vereségével végződött. Ezzel fejeződött be a honfoglalás. A záró harcban Árpád nagyfejedelem már nem tud résztvenni, mert 900-ban meghalt.

A honfoglalástól a korai magyar feudális állam megalakulásáig eltelt éveket a honfoglalás korának nevezzük. A honfoglaló magyarság létszámát nem ismerjük: a becslések 200-500 ezer közt ingadoznak. A gazdálkodásra a letelepült gazdálkodás a jellemző. A szántóföldek bősége miatt a földművelés került előtérbe. Az állatállomány is változik. A társadalom alapsejtjét a nagycsalád alkotta. Erre lehet következtetni a temetőtérképekből. A sírok szerkezete a társadalom szerkezetét tükrözi, csakhogy a másvilágon minden fordítva van (bal-gazdagok, jobb-szegények). A honfoglalók lakástípusai a nemezsátrak, faházak, később téglaházak voltak. A honfoglalók falvakban éltek. Már a honfoglalás előtt bekapcsolódtak a kereskedelembe. A társadalom felső rétegének támasza a fegyveres kíséret volt. Katonai feladataik ellátásáért szállást, eltartást, ruhát, fegyvert kaptak. Az ő eltartásukat szolgálták elsősorban a kalandozások. A magyarok többféle célt szolgáló hadjárat sorozata 7 évig szinte állandó hadiállapotban tartotta Európát. A magyar veszedelemmel szemben az európai népek kevésbé találták meg az eredményes védekezést, mert a magyarok a könnyűlovas harcmodor mesterei voltak. A 930-as években végeszakadt a győzelemsorozatnak, mert Európa megtalálta a hatékony védekezés módját. A városokat fallal veszik körül, várakat építenek. A magyarok a különböző királyoktól sorra szenvednek vereséget. A kalandozásoknak bealkonyult. A belső helyzet sem biztató: a törzsszövetség felbomlott és a legfőbb hatalom kicsúszott a nagyfejedelmek kezéből. A 972-ben uralomra jutott Géza sorsdöntő választás előtt állt.


Nyelvtörténet a honfoglalástól a XVI. szd.-ig

A honfoglalás idején már hoztuk magunkkal a népvándorlás korából a finnugor eredetű szavakat.

Névmások: te, ő mi

Számnevek: egy, hét, három

Testrészek nevei: agy, fej, fül, száj, fog, szív, epe, vér

Igék: fél, szül, hall, eszik, iszik, néz

Rokonságnevek: anya, atya, fiú, lány, nő, férfi

Természeti tárgyak: víz, ár, hab, ég, domb, kő, tavasz, ősz, tél

Ásványok: kő, szén, ólom, arany, ezüst

Növény és állatnevek: fű, fa, ág fenyő, sün, róka, eb, hangya, méh

Életmódra utalók: ház, küszöb, ágy, kés, farag, főz, fázik, fen

Egyebek: ének, csók, név, jó, fekete, kér, keres

A finnugor nyelvi egység kb. ezer évig állt fenn, majd i.sz. V. szd.-ban a népvándorlás hatására az erdőlakó gyalognépből lovas nomádnép lett. Törzsi, majd törzsszövetségi szervezetben éltek. A szókészletük tükrözte életmódjukat. A szavaik két szótagosak voltak, rövid magánhangzókra végződtek. A hangrendszerükből hiányzott a mai „c” hang és a „zs”. A zöngétlen zárhangok később réshanggá váltlak (p-f, k-h). Ragtalan volt a határozó és a tárgy. Léteztek az igemódok és az igekötők, de a jövőidő csak jelenalakban fejezték ki, valószínű, hogy nyelvjárásaik voltak (ü-ző, i-ző, píz-pénz). Használták az igenévszókat (fagy, les, nyom).

A nyelvemlékes kor: 950-1526. A honfoglaló magyarok írása türk eredetű volt (rovásírás). Fapálcákba vésték jobbról balra. Még a XVII. sz.-ban is használták a pásztor népek. A latin betűs írás a Halotti beszédben (1192) jelentkezett először a Pray kódex fedőlapjába préselve. Ez az első összefüggő magyar nyelvemlék.

Kisebb terjedelmű szövegemlékek:

– Szorványemlékek-oklevelekben, krónikákban, latin szöveg között, magyar tulajdonnevek (Pl.: Anonymus, Kálti Márk, Kézdi Simon).

– Kéziratos szövegemlékek: a XV szd.-ig öt kódexbe maradtak meg a hosszabb-rövidebb szókapcsolatok.

– Grosszák-lappszélre írt értelmező magyar szó (Pl.: a latin nyelvű oktatást szolgáló tankönyvekbe beírt magyar szavak)

– Nyomtatott nyelvemlékek: Budán az első nyomdát Hess András alapította 1471-ben. Krakkóban magyar nyomtatványok készültek (1527-ből Szylveszter János nyelvkönyvei)

Az ómagyar nyelv hangtani jellemzői

– A szavak végén rövid volt a magánhangzó (Pl.: 1055-ben keletkezett Tihanyi alapítólevélben)

– A szlávból átvett szavak még őrzik a szó elején a mássalhangzó torlódásokat. A magas nyelvállású magánhangzók idővel alacsonyabb nyelvállásúak lettek, nyíltabbá váltak (pl.: ü-ö).

Ómagyar szótövek:

– a rövid tővéghangzó lekopott, elmaradt (Pl.: madaru-madár, vizü-víz)

– a szóvégi „á” és „é” megrövidült (Pl.: já-ja)

Ómagyar toldalékok: Konstantin Bizánci császár feljegyzésében 950-ben a személynevek és földrajzi nevek mutatják -csi, -csa, -di képzőket (almádi). Sok képzőbokor létezett. A Tihanyi alapítólevélben 33 egyszerű és összetett képző volt (hordoz, álmod, álmodozik). Képzőbokrok pl. -gat, -get, -doz, -dez, -döz, -csha, -cshe.

Névutók és ragok: már a finnugor alapnyelvben létezett a birtokos személyragozás, az igénél pedig az alanyi és a tárgyi igeragozás.

Igekötők: már a Halotti beszédben szerepeltek. Pl.: meg, le, föl, ki, be

A nyelvjárások is léteztek: pl.: ő-zés a Dráva vidékén is, i-zés a Nyírségben, á-zás Szatmárban a palócoknál. A latin nyelvű fordítások gyakran szolgai módon adták vissza a tartalmat. Az írott nyelv eltávolodott a beszéd köznyelvtől. Oklevelek írásaival a királyi kancelláriák, illetve a szerzetes kolostorok foglalkoztak. A török hódítás megakasztotta a fejlődést, megszűnt az egységesítésre törekvő központosított királyi hatalom. A XVI. szd.-ban további lendületet adott: a török uralom alól kiszorult írástudók Erdélyben és a Felvidéken tömörültek, a humanizmus és a reformáció az anyanyelv fejlődését segítve, ez jelentkezik Balassi költészetében is. Könyvnyomtatás, reformáció, bibliai fordítások, Károlyi Gáspár Vizsolyi bibliája ekkor íródott. A latin mintára szabályozni kezdték a nyelvtant.  1549-ben  megjelent az  első magyar helyesírási könyv. Pázmány Péter katolikus főpap szónoklataival, és teológiai tanulmányaival erősítette a magyar irodalmi nyelvet. Szenczi Molnár Albert a nyelvtani egységet szorgalmazta.

Jövevényszavak:

– török: alma, árpa, búza, bor, gyertya, gyöngy, kapu, körte, bika, ökör, sátor, szakáll, szőlő

– szláv: bab, barack, család, cseléd, drága, iga, jászol, kocsma, kulacs, pad, péntek, szombat, szolga, zab

– német: bognár, céh, borbély, farsang, fillér, ostrom, páncél, polgár, vándor

– latin: angyal, iskola, kápolna, tinta

– francia: kilincs, lakat, mécses, szekrény

– olasz: füge, forint, mandula, piac