Reneszánsz:
A francia eredetű „renaissance” szóból származik. Jelentése: újjászületés. Kettős jelentése van: művelődéstörténeti korszak és korstílus is.
Művelődéstörténeti korként a 14. század elejétől a 17. század elejéig tart. Az antikvitás, a görög-római kultúra újjáéledését hozta.
Észak-Itáliában, Firenzében alakult ki, majd innen indult európai hódító útjára, de itt csak a 15-16. században erősödik meg.
Gazdasági háttér: ipar, kereskedelem, pénzgazdálkodás, árutermelés fejlődése + kedvező földrajzi fekvés.
Társadalmi hatás: polgárság kialakulása, új gondolkodásmód.
Tudományok fejlődése: Kopernikusz heliocentrikus világnézete a geocentrikus helyett.
Technika fejlődése: könyvnyomtatás (Guttenberg János 15. század).
Reneszánsz életszemlélet:
– A világi életszemlélet fölerősödik.
– A reneszánsz nem jelent éles szakítást az egyházzal, a vallással.
– Az egyház szerepe megváltozik.
– A reneszánsz az antik kultúra újjászületése.
– Ókor tisztelete.
– Átmenti az ókor szellemiségét.
– Megszűnik a túlvilági központúság, helyette az emberélet központja a földi élet.
– Megnő az egyéniség szerepe.
– A középkori anonimitást büszke költői öntudat váltja föl. ® Hírnévre, dicsőségre vágynak a művészek.
– A szerelem fontos érzéssé válik. (Ez a fajta szerelem sokkal földibb érzés.)
– A művészetekben megjelenik a testi szerelem ábrázolása.
– A művészetekben harmóniára törekszenek (pl.: festészetben zárt kompozíció – háromszög, kör).
– Építészet: emberléptékűség.
– Tudományok, művészetek tisztelete.
– Megváltozik a reneszánsz ember eszménye. Univerzális ember, polihisztor (művet gondolkodó) lesz az ember. Pl.: Leonardo da Vinci, Michalengalo.
Humanizmus:
A legtágabb értelemben azt jelenti: emberközpontúság.
Egyfajta életszemlélet, ahol mindennek mértéke az ember.
A reneszánsz korszakai:
– 14-15. század: humanizmus (latin nyelvű irodalom)
– 15-16. század eleje: reneszánsz fénykora, virágkora (anyanyelvű irodalom kibontakozása)
– 16. század: reformáció (főleg Itáliától terjed el)
– 17. század eleje: manierizmus (válság, hanyatlás kora)
A reneszánsz képzőművészet újításai:
– Perspektíva fölfedezése.
– Az emberi test élethű ábrázolása (anatómia tanulmányozása).
– Harmónia megteremtésére törekedtek. (Ez az ókori művészetre vezet vissza.)
– Építészetben megjelenik a vízszintes tagoltság.
– Első sorban nem katedrálisokat, hanem palotákat építettek.
– Festmények: Leonardo da Vinci – Mona Lisa, Utolsó vacsora; Bottichelli – Vénusz születése; Michelangelo – Dávid szobor, Mózes szobra.
– Magyarországon Mátyás udvara volt a reneszánsz központja (Budai vár, Visegrádi vár, Sárospataki vár Perényi szárnya).
– Az irodalomban törekedtek a zárt kompozícióra, a kötött formákra. Új műfajként megjelent a novella.
– A zene jellemző műfaja a madrigál (hangszer kíséret nélküli, négyszólamú társas ének), amelynek leghíresebb művelője: Palestrina. Híres magyar művelője: Bahfard Bálint lantművész.
Reformáció:
A reneszánsz és a reformáció szorosan összekapcsolódik. 1517-től számoljuk a reformációt. Egy antifeudális mozgalom volt vallásos köntösben, melyet Luther Márton indított el. Luther a Wittembergi templom falára tűzte ki nézeteit. Szerinte a Bibliát mindenkinek anyanyelvén kell olvasnia. ® Ehhez kiművelt anyanyelv és olvasni tudó emberek szükségesek. ® Nyomdákat, iskolákat hoznak létre. ® Nő a közműveltség színvonala. Luther lefordítja a Bibliát németre. Ebben az időben megnő a költők szerepe, illetve az irodalom virágzásnak indul.
Angol reneszánsz:
Angliában a 16. században bontakozik ki, fénykora Erzsébet királynő és Stuart Jakab idején van. Az ipar és a kereskedelem lendületes fejlődése átalakította a társadalmat is: új rétegek, új viszonyok és új gondolkodásmódok alakultak ki. Ez a kedvezőhelyzet jótékonyan hatott a színjátszásra is, hiszen a polgárság széles nézőközönséget, az arisztokrácia bőkezű mecénásokat adott a színháznak. Angliában a dráma az uralkodó műnem. Képviselői: Shakespeare, Thomas Kyd, Christopher Marlove, Ben Johnson. Az angol reneszánszszínház előzménye, kiindulópontja a középkori színjátszás, mely epizódok sorozatát mutatja be, nincs hangulati egység, sűrítés és kiélezett konfliktus. A misztériumdrámák a Bibliát, a mirákulumok a szentek életét, a moralitások a megszemélyesített erények és bűnök viadalát vitték színpadra.
Színpadfajták:
– szimultán,
– processziós,
– kocsiszínpad.
A dráma az uralkodó műnem. A drámában a kor érzelmi fölszabadulása, az egyén szabadsága jelenik meg. Két világrend, két értékrend összeütközése figyelhető meg. Témaválasztás: szerelmi tragédiák, de sok végzet- és bosszúdráma is megjelenik.
Shakespeare élete:
1564: a Stratford on Avonben született.
1582: feleségül veszi Ann Hathawayt.
1587: Vándorszínésznek áll.
1590: eléri első színházi sikereit.
1599: a Globe-színház főrészvényese.
1610: visszaköltözött családjához.
1616: halála.
Shakespeare pályája:
- I. 1590-1600:
Szonetteket, királydrámákat ír.
Rómeó és Júlia megszületése (1594-1596).
Vígjátékokat is ír (pl.: Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A velencei kalmár, Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Ahogy tetszik, Sok hűhó semmiért, stb.).
- II. 1601-1610:
Világképe komorabb, így a tragédiaírás felé fordul. Ekkor írja: Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopátra.
- III. 1611, a pályája vége:
Új drámatípust használ: tragikus hangütés után a megbocsátásé, a kiengesztelődésé a főszerep. E korszakának művei: Téli rege (1611), A vihar (1611).
Shakespeare-színház:
Az Erzsébet-kori színházakna eleinte nem volt állandó épületük: fogadók udvarán tartották a társulatok előadásaikat, az első állandó színházak is csak a városfalakon kívül épülhettek: így volt ez a Globe-bal is.
A Shakespear-színpad embermagasságú, széles dobogó, amely mélyen benyúlt a földszinti nézőtér közepébe. E korban függönyt nem alkalmaztak. Nem volt díszlet sem, legföljebb leeresztett hátsó függöny vagy kárpit, amely mögött egy-egy beugró hátsó színpadként használtak: ez jelezte a szobát, a börtönt, az épület belsejét. Volt fölső színpad: általában erkély szolgált erre a célra. A női szerepeket is férfiak játszották. A színészek díszes jelmezben szerepeltek. További jellemzői: kevert elemek, hármas egységről szó sincs, mozgalmas cselekmény, valódi konfliktus, sokoldalú jellemrajzok.
Rómeó és Júlia
1594-96-ban írta ezt a művét Shakespeare, de csak 1597-ben jelent meg. Ez a világ legismertebb szerelmi története.
Műfaja: tragédia.
Előzményei:
– Dante Isteni színjátékában a Montechi és Capuletti család gyűlölete.
– Mantteo Rómeó és Giulietta című reneszánsz komédiája.
A mű középpontjában a szerelem és a gyűlölet összeütközése áll. Nem csak generációs problémáról van szó, hanem két világnézet összeütközéséről: az egyik a középkor feudális szemlélete (mely szerint a gyermek köteles engedelmeskedni a szülő akaratának), a másik pedig a reneszánsz életszemlélet (amely a szabad párválasztást hirdeti).
Ez alapján a szereplőket két csoportra oszthatjuk:
– Vannak, akik a középkori feudális életszemlélet képviselői: Montaque, Capulet szülők, Tybalt, Paris.
– Vannak a reneszánsz éltfölfogás képviselői: Rómeó, Júlia, Benvolio, Mercutio.
Az újat képviselő és a megpróbáltatások során küzdeni tudó és felnőtté érő két szenvedélyes kamaszhős mellett fontos mellékszereplők:
– Mercutio: nyughatatlan, ellentmondásokkal teli, okos, szellemes ifjú, korai veszte a dráma fordulópontja, a két családot haldokolva átkozza meg.
– Tybalt: a bajkeverő, a gyűlölet megszállottja, nem tipikus – mert nem alattomos – intrikus, öldöklő gyűlölködése alig érthető
– Paris: ő a férjjelölt Júlia számára. Még rokonszenves is lehetne, hiszen szintén őszintén szereti Júliát. A kezét mégse tőle kéri, apjával egyezkedik.
– Dajka, Lőrinc barát: a titkos házasság két leleményes szervezője a dajka (a tragikus légkör oldója olykor, s a bölcs életismeret képviselője) és Lőrinc barát (az önzetlen cselszövő és lélekismerő, akaratlanul – és jószándékúan – a tragédia egyik előidézője). Mindketten támogatják a szerelmeseket, ugyanakkor nem szállnak nyíltan szembe a szülőkkel.
Részei:
– előhang = prologus (szabályos szonett)
– 5 fölvonás
Szerkezete:
- Expozíció:
Ide tartozik a prológus, mely által megismerjük a szereplőket, a helyszínt, a témát, előrevetíti a tragédiát és az azt követő békét.
Ide tartozik még az első fölvonás is: szolgák utcai csetepatéi. Bemutatja a két család utálkozását, a szereplőket.
Ott fejeződik be az expozíció, hogy a szerelmesek találkoznak a bálon.
- Bonyodalom:
A két ifjú egymásba szeret, így elhatározzák, hogy összeházasodnak. Itt jelenik meg a Dajka, mint komikus figura, illetve Lőrinc barát, aki a mű végéig segíti a szerelmeseket.
- Cselekmény kibontakozása:
Rómeó megöli Tybaltot, így bűnéért száműzik.
- Tetőpont:
Júliát feleségül akarják adni Párishoz. Júlia azonban nem egyezik bele ebbe a házasságba, így apja ellen fordul, majd Lőrinc baráttól kér segítséget. A barát méreg (altatót) ad a lánynak, amitől „tetszhalott” lesz belőle. Rómeó megkeresi Júliát. Rómeó megöli Párist, majd bemegy a kriptába és látja a „halott” Júliát. A szerelme „halála” miatt Rómeó is öngyilkos lesz. Közben Júlia fölkel, meglátja a halott férjét és leszúrja magát.
- Megoldás:
A két család kibékül, de ezért a békülésért nagy árat kellett fizetniük: a két gyermek életét áldozták föl.
Koltai Tamás szerint: „Rómeó és Júlia nem attól híresek, hogy átzúdul rajtuk a sors. Tragédiájuk attól páratlan – és ettől katartikus –, hogy három nap alatt megélnek egy teljes életet”.
A Rómeó és Júlia első magyarországi bemutatója 1793-ban volt, mely német átdolgozásból nyert prózai fordítás. Majd 1844-ben.
Fordítói: Szász Károly, Kosztolányi Dezső, Mészöly Dezső.
Kedvelt mű ez a tragédia. Sok más híres alkotás készült ennek nyomán. Zenei földolgozások: Prokofjev (balett), Berlioz (drámai szimfónia), Gounoud (opera), Zingarelli (opera), Bellini (opera), Csajkovszkij (nyitány), Bernstein (West Sidy Story című musicalje), Zeffirelli, G. Czukor filmje.