A névszók és az igenevek

Az igék kapcsolata az igenevekkel

Az igék és a névszók közt átmenetet képeznek az igenevek. Igéből szóképzéssel alkotjuk őket.

Fajtái:     főnévi igenév (beszélni, aludni, fáradozni),

melléknévi igenév       – folyamatos (olvasó, nyíló),

– befejezett (olvasott mű),

– beálló (adandó alkalom),

határozói igenév (játszva, látva, tárva)

Az igenevek mondatbeli szerepe: igei és névszói tulajdonságaik következtében alkalmasak arra, hogy többféle mondatrész szerepét betöltsék. Általában a névszói jellegüknek megfelelő szerepet töltik be.

főnévi szerep

-főnévi igenév             Leggyakrabban:

alany                   (Dohányozni tilos!) a dohányzás…

tárgy                   (Enni kérek) ételt…

célhatározó             (Pihenni mentek a hegyekbe) pihenés végett

melléknévi szerep

-melléknévi igenév

minőségjelző            (Száradt falevelek elhullanak.)

névszói állítmány      (Már érett a gyümölcs.)

mód- és állapothatározó (Fáradtan ért haza.)

határozói szerep

-határozói igenév: igen erős határozói jellege, ezért különféle határozó lehet a mondatban. (Hazatérve azonnal munkához látott.) Főleg mód- és állapothatározó.

-főnévi igenév: erősen őrzi igei jellegét. Ragozott alakjában személyhez kötött cselekvést fejez ki (Nem szabad elkésnem.), ragozatlan alakban  jelentése általánosabb (Nem szabad elkésni.).

-melléknévi igenév: igei jellegére utal, hogy idővonatkozást (jelen, múlt, jövő) hordoz. (Pl. A jól tanuló gyereket dicsérik.) A mondat igei állítmánya jelen idejű. Ehhez az idősíkhoz viszonyítjuk a háromfajta melléknévi igenév idővonatkozását (egyidejűség, előidejűség, utóidejűség). Mindhárom igenévhez kapcsolhatunk  igekötőt (bevásárolni, elfáradt, bezárva).
A névszók

A névszók ragozási rendszerébe beletartozik valamennyi névszó jellel ellátott és ragos alakja. Egy-egy jel vagy rag jellemző valamelyik névszóra, de járulhat más névszókhoz is.

1., A főnév jelei és ragjai:

-Jelek:

-k: többesjel (folyók, erdők)

-i: a birtok többesének jele (könyvei, házai)

-m, -d, -a, -e, -ja, -je: birtokos személyjel (egy birtokos)

-nk, -unk, -ünk, -tok, -tek, -tök, -uk, -ük, -juk, -jük

-Ragok: a főnévhez járuló ragok a szófaj mondatbeli szerepére utalnak.

-A tárgy ragja: -t (erőt, hazát, gondolatot)

-Különféle határozóragok:

hely: -ba, -be, -ban, -ben, -tól, -től, -ból, -ből, … (szobában)

idő: -kor, de sok helyhatározórag kifejezhet időviszonyt is (órában)

mód, állapot: -an, -en, -ul, -ül, -lag, -leg (emberül)

ok: -ért, -tól, -től, -ban, -ben (szorgalmáért dícsérik)

cél: -ért (a győzelemért küzd)

eszköz: -val, -vel (tollal ír)

tár: -val, -vel, -stul, -stül (szüleivel ment el)

eredet: -ból, ből, -tól, -től, -ról, -ről (búzából őrlik)

eredmény: -vá, -vé, -ra, -re (lisztté őrlik)

részes: -nak, -nek (a növénynek szüksége van)

állandó: -ban, -ben, -n, -tól, -től, -val, -vel (biztos a sikerben)

A birtokos jelző ragja: -nak, -nek (a mondatnak a része), gyakran ragtalan (a könyv lapja). Több birtokos egymás után állásakor az utolsó kap ragot (a könyv lapjának a széle).

2., A melléknév jelei és ragjai

-Jelek: -bb a középfokozás jele (kisebb, hosszabb)

-Ragok: -n, -an, -en,

-lag, -leg a mód- és állapothatározó ragja (olvashatóan)

-val, -vel(pirossal írj), az eszközhatározó és társhatározó ragja

Más ragok is járulhatnak a melléknevéhez attól függően, hogy milyen mondatrész szerepét tölti be. (tisztává, jóból)

3., A számnév leggyakoribb ragja a -szor, -szer, -ször. E rag számhatározói szerepére utal a mondatban (többször szóltam már). Más ragok is járulhatnak a számnévhez attól függően, hogy milyen mondatrész a mondatban. (százban, kettőnél több, nyolcig tart).

4, A névmások is ragozhatók. Ragozott alakjuk mondatbeli szerepükre utal. (valakivel, hányszor?, egymásért)