A szavak néha torlódnak, vagyis több mássalhangzó kerül egymás mellé. Ezeket nem mindig tudjuk írásban jelölni.
Teljes hasonulás:
a., A mássalhangzóra végződő főnév, -val, -vel ragos alakjánál a „v” kiesik, és kettőzzük a szövegi mássalhangzót.
Pl.: lappal, székkel
A régies családnevekben a szövegi régies betű után közvetlenül összekapcsolom a hasonult ragot.
Pl.: Kossuthtal, Madáchcsal, Királlyal, Kiss-sel
b., Az „ez”, „az” mutatónévmáshoz ha határozórag járul, akkor a „z” kiesik, és a határozórag mássalhangzója kettőződik.
Pl.: ahhoz, ehhez
c., Ha az ige sziszegő mássalhangzóra végződik és ehhez a felszólításmód jele vagy tárgyas személyrag járul, akkor a sziszegő hangot kettőzni kell.
Pl.: moss, eddz, ússz
Részleges hasonulás:
Ha két mássalhangzó közül olyanná lesz, mint a másik, de írásban nem jelölöm.
Pl.: zöngéssé vagy zöngétlenné lesz a másik hatására:
fogkefe, háztető, zsebkendő
Összeolvadás:
Két mássalhangzót együtt ejtve egy harmadik hangot mondunk.
Pl.: látjátok, szabadság
Rövidülés:
A mássalhangzók torlódása miatt nem ejtjük ki mindegyiket.
pl.: szállnak, bevallja, varrd