XIV. Károly Róbert hatalomrajutása, uralkodása, intézkedései



1301-ben III András halálával kihal az Árpád – ház. Leányági örökösödés jogán több trónkövetelő is volt: 1. Károly Róbert (Anjou Caroberto), 2. II Vencel cseh király fia, a későbbi III. Vencel, 3. Bajor Ottó, osztrák herceg.

1. Harc a trónért:

1301-ben Károly Róbert, akit egyenlőre csak a pápa és néhány délvidéki úr támogatott, Magyarországra indult, hogy megkoronáztassa magát. Az ő nagyanyja (Martell Károly anyja = II. Károly felesége) V. István magyar király lánya volt. Károly azonban csak a délvidéki urakra támaszkodhatott Magyarországon, de a pápa (VIII. Bonifác), mint Nápoly hűbérese mögötte állt, és ez igen sokat számított.

1301-ben megkoronázza Károlyt Bicskei Gergely esztergomi érsek Esztergomban egy alkalmi koronával. A főurak többsége nem támogatja, és ezzel egy időben II. Vencel cseh király fiát Vencelt koronázza meg a kalocsai érsek a szent koronával, Vencel a László nevet vette fel. Egyik koronázás sem volt azonban teljesen érvényes. Az akkori magyar szokásjog szerint a az esztergomi érseknek, Székesfehérváron, a szent koronával, a főurak jelenlétében kell a királyt megkoronáznia. (Károly esetében sem a hely sem a korona nem volt jó, ráadásul Bicskei Gergely érseki rangját is sokan megkérdőjelezték. Bár Vencelt nem az esztergomi érsek koronázta meg, őt tekintették királynak. Politikai és egyéb hatalma azonban nem volt, így amikor apja halála után 1305-ben cseh királlyá koronázzák lemond a magyar trónról Bajor Ottó javára. (Vencel dédanyja IV. Béla lánya volt, tehát leányágon ő is az Árpád – ház leszármazottja). Ottó is jogos követelő volt (édesanyja IV. Béla lánya), de őt sem a főurak, sem a pápa nem támogatta. Csak két püspök (a csanádi és a veszprémi) vállalta a koronázást Székesfehérváron. ( A 2 püspököt a pápa kiátkozta). Ottó házassági ajánlatot kap Kán Lászlótól, az azonban elfogja, elveszi a koronát, Ottót azonban elengedi, aki kimenekül az országból. Károly így egyedül marad, mint királyjelölt, és egyre több híve lett. A papság nagy része a pápa nyomása miatt állt mellé, a kisnemesek, és parasztok pedig békét akartak, elegük lett a bárok önkényuralmából. Néhány főúr és Buda azonban ellenállt. A budai német polgárság és két pap kiközösítette a  pápát és a magyar főpapságot, és nem engedték be Károlyt. Erre a pápa egyházi tilalom alá vette a várost (tilos volt a szentségeket kiszolgál-tatni, Károly pedig fegyveres erővel indult ellenük. Erejüket azonban csak 1307 – re sikerült megtörni. Az 1307-es országgyűlésen néhány főúr elismeri Károlyt királynak. 1308-ban Gentilis bíboros jön legátusba Magyarországra hogy a többi főurat is meggyőzze. Ez sikerül is, az 1308-as országgyűlésen már Csák Máté és Kán László képviselői is jelen vannak, Károlyt megválasztják királynak. Kán László azonban nem akarja kiadni a koronát így Károlyt 1309-ben csak egy alkalmi koronával koronázza meg Tamás esztergomi érsek  a Nagy-boldogasszony templomban (ma Mátyás templom). 1310-ben kiadja Kán László a koronát, és Károlyt teljesen szabályosan megkoronázzák Székesfehérváron.

2. Harc a hatalomért: Károly(1308-1342) király lett végül, de hatalma kezdetben nemigen volt, a tényleges hatalmat a főurak (oligarchák) tartották kezükben. Egész országrésznyi területeik voltak, fosztogattak, kiski-rályként viselkedtek: adót szedtek, egymásnak és más országoknak hadat üzentek, háborúztak. 1311-ben Aba Amadé el hatalma alá akarta vonni Kassát, a város azonban ellenállt, és a kassai tumultusban véletlenül megölték Amadét. A fiai  Csák Mátéval szövetkeztek és a király ellen vonultak. Károlynak ekkor már elég sok híve volt: Az papság (többnyire a pápa hatására), a kisnemesség, polgárság, jobbágyság, az alföldi kunok, tehát mindenki aki rendet és békét akart. 1312-ben Károly csapatai megverik Csák Máté csapatait Rozgonynál. 1314-es országgyűlésen a bárók cserben hagyják Károlyt, ezért kiközösíti őket, és megfosztja minden méltóságuktól. 1315-ben Károly biztonsági okokból átteszi székhelyét Temesvárra. Ebben az évben meghal Kán László. 1316-ban Károly megveri a Kőszegieket, majd 1316 – 17-es hadjáratban Borsa Kopasz hatalmát is megtöri. 1321-ben meghal Csák Máté. 1322-ben Károly megveri a Subicokat, majd 1323-ban a Babonicokat. Ebben az évben visszateszi Károly a székhelyét Visegrádra. Ezután már csak kisebb zavargások vannak, pl.: 1330-ban Zách Felicián rátört az ebédelő királyi párra, de csak a királynét sebesíti meg. A testő-rök azonnal megölik. Ezt az esetet iszonyatos megtorlás követte, Zách testrészeit különböző városokban teszik ki, rokonságát harmadíziglen kivégzik, lányának megcsonkítva kell az országot járnia és ezt kiabálni: “Így jár aki szembeszegül a királlyal”. A merénylet oka: vagy összeesküvés, vagy Felicián a lánya becsületéért akart bosszút állni (a pletyka szerint a királyné öccse elcsábította Zách lányát).

3. Az ország újjászervezése: Károly Róbert gyakran hangoztatta, hogy az Árpád háziakkal rokon, és hogy az ő rendszerüket folytatja (a zászlójában és a címerében is megtalálható az Árpádok címere). Valójában másfajta politikát folytatott, a régi bárói réteget teljesen lecserélte, és új vezető réteget hozott létre (ezt személyi politikának hívjuk). A magas tisztségekbe saját idegen vagy magyar híveit ültette. Így lett nádor a nápolyi származású Drugeth, így emelkedtek fel a Széchényiek (erdélyi vajda), a Garaiak (Macsói bán), Nekcsei Demeter (tárnokmester), Nagymartoni Pál (országbíró), Bebekek, Cudarok, Szécsiek, stb. Károly többnyire mellőzte az országgyűlést, csak szűkebb tanácsadó testületével kormányzott. Minden tisztség mellé kiadott honorbirtokokat, amelyek nem voltak örökíthetők, viszont ameddig a tisztséget betöltötte az illető személy a birtok minden jövedelme az övé lett. Károly fő jövedelme a királyi jogon szedett ún. regáléjövedelmek voltak. Ennek növelése érdekében Nekcsei Demeterrel reformok egész sorát hajtották végre.

I. Pénzügyi reform:

– A nemesércek felkutatásának és bányászatának fokozása érdekében a bányabér (urbura)  egyharmadát annak adta, akinek a birtokán a bánya volt. (Előtte a földesúr nem volt érdekelt a bányák felkutatásában, vagy eltitkolta, mivel annak hasznából semmit nem kapott). A királyi kamarák felvásárolták az aranyat, így a nemesérc forgalmazása a 20-as évektől állami monopólium lett.

– Értékálló aranyforintot vezetett be firenzei mintára 1326-tól, az ezüstpénz megmaradt, de aprópénz lett. A pénzverést a kamarák végezték, melyek élén kamaraispánok álltak(10 db).

– A király elesett a pénzrontásból befolyó haszontól, ennek ellensúlyozására bevezette a kapuadót. Minden olyan kapu után szedték, melyen átfért egy szekér (más néven portális adó).

– Bevezette a harmincadvámot, ezt a főútvonalak mentén lévő harmincad helyeken kellett fizetni. Ez kereskedelmi vám volt.

– A király jövedelme volt még a birtokaiból származó pénzösszeg. Ezenkívül külön megadóztatta a zsidókat, kunokat, jászokat.

– Néha kivetett rendkívüli hadiadót is, ezt azonban mindenhol csak a földesúr beleegyezésével szedhette be.

– Károly a 30-as évektől az egyházat is megadóztatta, a tized egyharmadát saját kincstárába juttatta. (emiatt összetűzésbe is került a pápával).

II. Hadseregreform: A banderiális hadsereg felállítását Károly nevéhez fűzik, de ez a rendszer már korábban is működött. Sőt Károly megcsonkította azok számát, akik saját zászló alatt vezethették embereiket (csak ha több, mint 50 főből állt a zászlóalj). A többiek a király zászlaja alatt küzdöttek. A király alatt főleg kisnemesek, familiárisok, néha parasztok harcoltak. Ha szükséges volt, igénybe vette a kunok, jászok, székelyek hadait is, néha harcolt zsoldosokkal is.

4. Károly külpolitikája: Károly szerette volna a balkán államokat(tengermellék) ténylegesen is magyar fennhatóság alá vonni (névleg hűbéresek voltak). A Macsói Bánságot helyreállította, de a horvát és dalmát városok Velencéhez fordultak segítségért, így Károly itt nem ért el különösebb eredményt. 1330-ban Basarab havasalföldi vajda ellen fordult, mivel az nem akarta elismerni Magyarországot hűbérurának. Károly csapatai azonban csapdába estek, és a románok négy nap alatt szinte megsemmisítették a magyar sereget. Károly Hédervári Dezsővel cserélt páncélt, így néhány katonával sikerült kitörni. Ausztriával kezdetben jó volt a viszony, majd fokozatosan megromlott, mivel elfoglalták a Muraközt(Károly 28-ban visszafoglalta), és a Kőszegiek lázadásait nyíltan támogatták. 1337-ben magyar seregek lépnek Ausztria területére, de békét kötnek, baráti viszony azonban ezután sem lesz. Cseh- és Lengyelországgal végig  jó viszony, bár a csehek és lengyelek többször is összetűzésbe keveredtek. (Károly remek diplomáciai érzékének volt köszönhető a Visegrádi Egyezmény, és az, hogy mindkettővel jóba tudott lenni). A csehek a lengyel trónt, a lengyelek Sziléziát akarták. 1319-ben meghal Luxemburgi Beatrix, Károly felesége. Új feleség 1320-tól Lokiletek Erzsébet lesz. 1335-ben Károly megszervezi a Visegrádi Királytalálkozót, melyen ott van a lengyel III. Kázmér, és a cseh Luxemburgi János. Megállapodtak, hogy:

– a csehek lemondanak lengyel trónigényükről, cserébe a lengyelek lemondanak Sziléziáról.

– külső támadás esetén kölcsönösen segítik egymást.

– felállítanak egy Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalat.

– ha III. Kázmér örökös nélkül halna meg Károly egyik fia örökli a lengyel trónt.

Eközben Károly gyakorlatilag kisemmizik Nápolyi örökségéből( a pápa közbenjárására, mivel nem akart két tűz közé kerülni). Károly fia hozzámegy ugyan Johanna nápolyi királynőhöz, de nem ő lesz a király. Károly halála után Johanna megöleti férjét.

Károly Róbert uralkodása elején az országban teljes anarchia volt, uralkodása végére egy gazdaságilag jól fejlett országot hagyott fiára Lajosra. Károly alatt a kultúra is fejlődésnek indult, 1333-45 Károly utasítására írják az Anjou-kalendáriumot. Temesváron, Visegrádon, és Budán pedig várat kezdtek építeni.