Az ókori Görögország története



Vázlat: –   a görög állam jellege, adottságai

–          általánosan a városállamokról, a társadalomról

–          Athén felépítése, vezetése

–          Drakón arkhón

–          Szolón arkhón

–          Peiszisztrátosz (és fiai), türrannisz- rendszer

–          Kleiszthenész és a demokrácia

–          Mindennapi élet, kultúra

I. e. 8- 6. században az ipar és a kereskedelem fejlődése, az árutermelés és a pénzgazdálkodás kialakulása növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, de megnehezítette a parasztság helyzetét. Voltak ugyan, akik az új rendszerbe is be tudtak illeszkedni, de a többség sorsa rosszra fordult. Akinek volt is némi földje, csak magfeszített munkával tudta biztosítani létét, esetleg anyagi gyarapodását. Ezen emberek véleményét fejezte ki Hésziodosz, i.e. 7. században élő parasztköltő.

A görög rabszolgák számának növekedésével a termelés is folyamatosan nőtt. A kisbirtokos parasztok egyre aprózódó birtokai nem bírták a versenyt az arisztokrata nagybirtokkal. Az arisztokraták, pedig már nem csak a fizetni nem tudók földjét vették el, hanem azok szabadságát is (ugyanis az árutermelésbe bekapcsolódva gyors profitot akartak szerezni). Ez a folyamat az adós rabszolgaság.

Akit megfosztottak földjétől, az elveszítette polgárjogát is. Az eladósodás oly nagy mértékű volt, hogy a nagybirtokok már nem bírták foglalkoztatni a tömegeket. Elvándoroltak lakhelyükről, új városokat építettek, felkeléseket robbantottak ki ezen emberek. Az egyetlen megoldásnak a gyarmatosítás tűnt számukra. Ez a mozgalom a görög gyarmatosítás, amelynek főbb irányai: Szicília, Dél- Itália, Égei-tenger partvidéke, Fekete- tenger partvidéke.

A gyarmatosítás eleinte az arisztokrácia érdekeit is szolgálta, mert anyagilag gyarapodtak általa, s megszabadultak a nincstelen tömegektől. A gyarmatosítás azonban növelte az iparosok, kereskedők gazdasági súlyát is. Harc indult meg a különböző rétegek között a gazdasági, politikai hatalomért, amely eddig kizárólag az arisztokrácia kezében volt.

DÉMOSZ (NÉP)        Û        ARISZTOKRÁCIA

A démoszt iparosok, kereskedők és parasztok alkották. Ezen harcban a démosz gazdasági erejére, katonai jelentőségére támaszkodhatott. Az arisztokratikus lovas harcmodor mellett egyre nagyobb szerepet kapott a nehézfegyverzetű gyalogosság (a démosz módosabb tagjaiból).

Mivel Görögországban nincs nagy folyó, eleinte nem voltak központi irányítást igénylő munkák. Nem alakult ki befolyásosabb papság (kisebb a matematika, a csillagászat szerepe), s nem a mezőgazdaság, hanem a kereskedelem lesz jelentős (hegyes a vidék, de a tengerpart tagolt – félsziget). A nehezen járható területen külvilágtól elzárt városkák alakultak, így nem beszélhetünk egységes államról, jóval inkább városállamok halmaza Görögország. (Városállam: -polisz- egységes birodalom elleni települési forma, megerősített központi település).

Az első nagyobb görög civilizáció Kréta (i.e. 3000-1450), amely i.e. 1400-1450-ben élte fénykorát.

I.e. 9. században az archaikus kor ( vagy gyarmatosítás kora ) felváltotta az átmeneti kort. Megerősödött a magántulajdon, az érdek. Az arisztokratikus birtokon rabszolga munkaerő dolgozott. Az olcsóbb áru oka az olcsó munkaerő, nagy terület. (Korbáccsal stb. kényszeríttették munkára a munkásokat. )

Hoplita: nehéz gyalogos hadrend (a démosz jómódú tagjaiból).

ATHÉN:

Athénban az arisztokratikus köztársaság élén 9, évente változó, arisztokrata származású tisztviselő arkhón állt. Ők irányították az állam politikai, gazdasági, vallási életét, a hadügyeket és az igazságszolgáltatást. Hivatali idejük letöltése után lesznek tagjai az areioszpagosznak (Árész dombján üléseztek). Ez a testület az arkhónok tanácsadója, ellenőrzője.

i.e. 621.     Drakón arkhón

A démosz nyomására írásba foglalja a törvényeket! Ezek igen szigorú törvények, s véget vetnek az arisztokrácia önkényes bíráskodásának, mégis az ő érdekeiket szolgálják főleg.

i.e. 594.     Szolón arkhón

Szolón eltörölte az adós-rabszolgaságot és az adósok adósságát is ( ezek a parasztságnak kedveztek ). Felállította az Esküdt Bíróságot, amelyben több ember döntött egy ítéletben. Kötelező állásfoglalásra készteti az embereket, s megfosztja polgárjogától azt, aki nem használja azt ki.

A timokratikus elv segítségével elkülöníti egymástól a vagyoni osztályokat:

  • Pentakoszomedimnosz (500 mérő) 500-
  • Hippeisz (lovagok) 500 – 300
  • Zeugitész (ökörfogatosok) 300 – 200
  • Thészek (napszámosok) 200 –

A teljes társadalmi egyenlőség nem valósult meg, ugyanis ezen elv az alapja a tisztségre választhatóságnak, az adózásnak, a katonai szerep meghatározásának. (Lovas: pentakoszomedimnosz, hippeisz; nehéz fegyverzetű gyalogos: zeugitész; könnyű fegyverzetű gyalogos: thészek)

Szolón olyan államot tartott helyesnek, amelyben az egyén és a közösség viszonya kölcsönös. Ez az alapja ugyanis minden demokratikus közösségnek.

Szolón a hét görög bölcs egyike volt. Bár a thészeket kirekesztette a hatalomból, az arisztokráciák hatalma folyamatosan csökkent, míg a démoszé nőtt; ennek kapcsán, pedig lassan egyensúly alakult ki.

A démosz vagyonosabb lett, de nem volt politikai hatalma ( bár az ipar és a kereskedelem a kezében volt ). Az arisztokrácia szegényebb lett, de volt politikai hatalma, s a földek nagy részét is ő birtokolta.

Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták a démoszra támaszkodva megszerezték a hatalmat ( ha volt benne érdekük, pl.: kézművesség ), s azt a többi arisztokrata visszaszorításával gyakorolták. Ez a rendszer a türanniszrendszer, amelyben az egyeduralkodót türannosznak nevezzük. Athénban i.e. 560 – 527 között Peiszisztrátosz teremti meg e rendszert, s őt követő két fia: Hippiász és Hipparkhosz.

A türannisz- rendszer élén álló Peiszisztrátosz nagy építkezéseket szervezett, amelyekben démoszbeli tagokat alkalmazott. Vidékre bírókat küldött ki az ellentétek elsimítása végett. Apollón isten kultusza mellé emelte Dionüsszoszét, állami ünneppé tette napját. Részt vett a kereskedelem nagymértékű fejlesztésében. Mindkét fél bizalmát élvezte, ugyanis megtévesztette őket.

i.e. 513 – ban Hipparkhosz fiát megölték, Hippiászt i.e. 510 – ben elűzték. Ő a perzsákhoz menekült.

Ahhoz, hogy a démosz tovább tudjon fejlődni, a politikai hatalmat kézbe kellett vennie, s mivel e rendszer ennek gátja volt, fel kellett számolni.

i.e. 508 – ban Kleiszthenész rendezte el az ügyeket Athénban. Politikai jogot biztosított a démosznak, s így tőle számítjuk a demokráciát Athénban.

  • 10 phülére osztotta fel Attikát, s minden phülé három részből (trittüszből) állott: egy tengerpartiból, egy szárazföldiből és egy városiból. Ezen trittüszök területileg nem érintkezhettek egymással.
  • Felállította az 500-ak tanácsát, amely törvényjavaslatokat terjesztett elő, a törvényeket végrehajtatta, s végső soron irányította az államot. A tagok hivatali ideje egy év volt, amelyért fizetést kaptak. Minden phülé 50 tagot választhatott a tanácsba, s a küldött bármilyen rangú lehetett.
  • A népgyűlés törvényeket hozott, az állam fontos kérdéseiről döntött. Ez az állam legfőbb irányítója volt, s tagjai választott képviselők voltak. Minden athéni születésű, 20. életévét betöltött férfi részt vehetett a népgyűlésen.
  • Az athéni polgárok közül bárki lehetett arkhón.
  • Az egyeduralomra törőket 10 évre száműzték Athénból. (cserépszavazás: osztrakiszmosz)
  • Az areioszpagosz ellenőrizte a tisztviselőket, politikai ügyekben bíráskodott.

Az athéni polgárok szabadok, egyenjogúak lettek ( i.e. 508. ).

Metaikosznak nevezzük a nem Athénban született, de ide települt iparosokat, kereskedőket, akik polgárjogot nem kaphattak. Akár a rabszolgák, ők is ki voltak zárva a polgárjogból.

Mindennapi élet Athénban:

Emberi kinézettel és isteni tulajdonságokkal megáldottak neve: félisten vagy titán. Az istenek az Olümposzi hegycsúcson élnek. Eledelük az ambrózia, italuk a nektár.

Vallási hely volt Delphoi, itt volt Apollón jósdája, ahol kénes gáz és gőz segítségével kétértelmű jóslatokat adtak. Zeusz jósdája Dodomán volt, ahol tölgyfalevelek zörgéséből jósoltak.

Zeusz tiszteletére négyévenként olimpiát rendeztek, az első ilyen feljegyzések i.e. 776-ból származnak. Az olimpián fogathajtó versenyt rendeztek az arisztokráciának, míg a démosz tagjai birkózásban, távolugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és futásban mérhették össze tudásukat. A filozófusok a városokban (pl.: Milétosz) a világ keletkezésével foglalkoztak sokat, s a földet e négy anyagból származtatták: tűz, víz, levegő, föld. Ennek ellenében Thálesz azt vallotta, hogy a világ számból keletkezett.

Filozófusok voltak: Auximenész, Gorgiász, Anaximandrosz.

Herakleitoszt (i.e. 535-475) a világ fennálló rendje izgatta, úgy gondolta, minden ellentétre épül, így ő állította fel a dialektikus szemléletet.