Az Anjou királyok társadalmi és gazdasági reformjai



Az Árpád-ház kihalását követően (III. András 1290-1301) a trónharcok széthullással fenyegették az országot. Leányágon rokon trónkövetelők: a bajor Ottó, a cseh Vencel és a nápolyi Anjou-dinasztia tagja (V István dédunokája) Károly Róbert. Károly Róbertet a pápa, Nápoly hűbérura is támogatta ® végül ő lett a király (1308-1342). Először 1301-ben az esztergomi érsek koronázta meg. Vencelt a kalocsai érsek, Ottót a veszprémi és csanádi püspök koronázta meg.

Az ország jelentős része tartományurak, kiskirályok, oligarchák kezén volt: Csák Máté, az Abák, a Kőszegiek, Borsa Kopasz.

1308-ban a pesti domonkos kolostorban tartott gyűlés királlyá választotta Károly Róbertet. 1309-ben a budavári Nagyboldogasszony-templomban /Mátyás-templom/ ismét megkoronázták Károly Róbert mellett álltak az egyházi nagybirtokosok, a köznemesség, a városok és a falvak lakói is.

1312. rozgonyi csata – a király legyőzte a Csák Mátéval szövetkezett Abákat

1317. leverik Borsa Kopasz lázadását

1321. Csák Máté halála

1322. királyi székhely Temesvárról Visegrádra

A megerősödő királyi hatalomnak az új feudális nagybirtokosság lett a támasza ¬ ők kapták meg a legyőzött oligarchák földjeit.

Banderiális hadsereg létrehozása. Bandériumok: a magánföldesúri csapatok és a vármegye nemesi zászlóaljai. /Banderia: olaszul zászló/ A nagybirtokosoknak megengedte, hogy magánhadseregüket saját zászlójuk és címerük alatt vezessék. A hadseregben fontos szerepet játszottak még: a várkatonák, a kunok és a zsoldoskatonák.

Új gazdaságpolitika. Az államháztartást új alapokra fektette. Megnőtt a királyi felségjog alapján szedett jövedelmek, a regálék szerepe. Legfontosabb regálék: a megreformált bányamonopólium, a pénzverés monopóliuma, a harmincadvám és a kapuadó / jobbágyportánként évi 18 dénár/.

A földesurak a földjükön feltárt bányák után megkapták a királynak fizetendő bányapénz, az urbura egyharmadát /urbura: aranynak egy tizede, ezüstnek egy nyolcada/ ® érdekelté váltak a bányák föltárásba.

Pénzverés monopóliuma: a kibányászott nemesfémet be kellett váltani súlyban ugyanannyi pénzre. Hazánk évi 1500-2000 kg arannyal az első, évi 10000 kg ezüsttel második volt Európában.

Értékálló aranyforintot vezetett be /firenzei mintára/. A váltópénz ezüst volt, 1 aranyforint= 16 ezüstgaras, 1 garas = 6 dénár.

Kibővített az ország pénzügyi szervezetét, az állami jövedelmeket behajtó és kezelő kamarákat. Élükön kamaraispánok álltak. Fölöttük a tárnokmester állt ® Nekcsei Dömötör /nekcsei Biblia/.

A XIV. században kibontakozó fejlődés hatására megélénkült a külkereskedelem. Probléma: Bécs árumegállító joga. 1335. visegrádi királytalálkozó: Károly Róbert, Luxemburgi János cseh és III. Kázmér lengyel király. ® Bécset elkerülő kereskedelmi útvonal

Export: nyersanyag, élelmiszer, bor, élőállat, só

Import: ipari és luxuscikkek, keleti selyem, fűszer, flandriai és kölni posztó, fegyver

A király a pápai jövedelmek egyharmadát lefoglalta.

Külpolitikájában erősítette a dinasztikus kapcsolatokat a nápolyi és a lengyel uralkodóházzal ® fia, Lajos III. Kázmér halála után lengyel király is lesz

Károly Róbert politikája kedvezett a fejlődésnek, az eddig ritkán lakott országrészek benépesültek ® átrendeződött a népességszerkezet.

A földbirtokosok csökkentették a saját használatban levő földterületeiket. A parasztoknak állandósult a falubeli házhelye s a határbeli külsőségek ® ezek együtt alkották a jobbágytelket. A földesúri járadék alapja a jobbágytelek lett, terjedt a pénzszolgáltatás.

A jobbágy egyre több terméket vitt piacra. Ezekből a vásáros helyekből alakultak ki a mezővárosok. Ezek önállóan választhattak bírót és esküdteket, de a földesúr beleszólhatott az igazságszolgáltatásba. Egy összegben fizettek adót. A mezővárosok egy része közvetlenül a király alá tartozott, ezek voltak a szabad királyi városok, csak a királynak fizettek adót.

A XIV. sz. második felében kezdtek alakulni a céhek.

I. Nagy Lajos (1342-1382) Károly Róbert fia

Uralkodását hódító háborúk jellemezték. Több hadjáratot vezetett Nápolyba /a történelmi Toldi itt tűnt fel/.

1370-ben lengyel király is lett  /perszonálunió/® Lengyelországban a királyi hatalom meggyengült.

Az új nagybirtokos réteg tovább növelte hatalmát, a király ezek bandériumaira támaszkodott. A harcok költségeinek fedezésére az állam és a földesurak egyaránt növelték a terheket, meghonosodott a kilenced és ennek hatására vándormozgalom bontakozott ki. A bárók és a köznemesek között meglévő ellentét tovább mélyült. A köznemesek egyre önállóbbá váltak  a megyékben, ugyanakkor jelentős hányadukat familiárisi viszony fűzte a bárókhoz.

I. Lajos 1351-ben megújította az Aranybullát. Módosította a nemesi végrendelkezésről szóló cikkelyt: kimondta a nemesi birtok sérthetetlenségét ® ősiség törvénye /1848-ig/. Kilencedtörvény: a földesúri szolgáltatások azonossá tételével befejeződött a jogilag egységes jobbágyosztály létrejötte.

Az „egy és ugyanazon szabadság” elve az uralkodó osztály alsóbb rétegeinek nemesi jogait ismerte el, ez meggyorsította a köznemesi rend fejlődését.

Lajos a trónt idősebbik leányára, Máriára és annak jegyesére, Luxemburgi Zsigmondra (1387-1437) hagyta.