Az angol reneszánsz



Reneszánsz:

A francia eredetű „renaissance” szóból származik. Jelentése: újjászületés. Kettős jelentése van: művelődéstörténeti korszak és korstílus is.

Művelődéstörténeti korként a 14. század elejétől a 17. század elejéig tart. Az antikvitás, a görög-római kultúra újjáéledését hozta.

Észak-Itáliában, Firenzében alakult ki, majd innen indult európai hódító útjára, de itt csak a 15-16. században erősödik meg.

Gazdasági háttér: ipar, kereskedelem, pénzgazdálkodás, árutermelés fejlődése + kedvező földrajzi fekvés.

Társadalmi hatás: polgárság kialakulása, új gondolkodásmód.

Tudományok fejlődése: Kopernikusz heliocentrikus világnézete a geocentrikus helyett.

Technika fejlődése: könyvnyomtatás (Guttenberg János 15. század).

Reneszánsz életszemlélet:

–          A világi életszemlélet fölerősödik.

–          A reneszánsz nem jelent éles szakítást az egyházzal, a vallással.

–          Az egyház szerepe megváltozik.

–          A reneszánsz az antik kultúra újjászületése.

–          Ókor tisztelete.

–          Átmenti az ókor szellemiségét.

–          Megszűnik a túlvilági központúság, helyette az emberélet központja a földi élet.

–          Megnő az egyéniség szerepe.

–          A középkori anonimitást büszke költői öntudat váltja föl. ® Hírnévre, dicsőségre vágynak a művészek.

–          A szerelem fontos érzéssé válik. (Ez a fajta szerelem sokkal földibb érzés.)

–          A művészetekben megjelenik a testi szerelem ábrázolása.

–          A művészetekben harmóniára törekszenek (pl.: festészetben zárt kompozíció – háromszög, kör).

–          Építészet: emberléptékűség.

–          Tudományok, művészetek tisztelete.

–          Megváltozik a reneszánsz ember eszménye. Univerzális ember, polihisztor (művet gondolkodó) lesz az ember. Pl.: Leonardo da Vinci, Michalengalo.

Humanizmus:

A legtágabb értelemben azt jelenti: emberközpontúság.

Egyfajta életszemlélet, ahol mindennek mértéke az ember.

A reneszánsz korszakai:

–          14-15. század: humanizmus (latin nyelvű irodalom)

–          15-16. század eleje: reneszánsz fénykora, virágkora (anyanyelvű irodalom kibontakozása)

–          16. század: reformáció (főleg Itáliától terjed el)

–          17. század eleje: manierizmus (válság, hanyatlás kora)

A reneszánsz képzőművészet újításai:

–          Perspektíva fölfedezése.

–          Az emberi test élethű ábrázolása (anatómia tanulmányozása).

–          Harmónia megteremtésére törekedtek. (Ez az ókori művészetre vezet vissza.)

–          Építészetben megjelenik a vízszintes tagoltság.

–          Első sorban nem katedrálisokat, hanem palotákat építettek.

–          Festmények: Leonardo da Vinci – Mona Lisa, Utolsó vacsora; Bottichelli – Vénusz születése; Michelangelo – Dávid szobor, Mózes szobra.

–          Magyarországon Mátyás udvara volt a reneszánsz központja (Budai vár, Visegrádi vár, Sárospataki vár Perényi szárnya).

–          Az irodalomban törekedtek a zárt kompozícióra, a kötött formákra. Új műfajként megjelent a novella.

–          A zene jellemző műfaja a madrigál (hangszer kíséret nélküli, négyszólamú társas ének), amelynek leghíresebb művelője: Palestrina. Híres magyar művelője: Bahfard Bálint lantművész.

Reformáció:

A reneszánsz és a reformáció szorosan összekapcsolódik. 1517-től számoljuk a reformációt. Egy antifeudális mozgalom volt vallásos köntösben, melyet Luther Márton indított el. Luther a Wittembergi templom falára tűzte ki nézeteit. Szerinte a Bibliát mindenkinek anyanyelvén kell olvasnia. ® Ehhez kiművelt anyanyelv és olvasni tudó emberek szükségesek. ® Nyomdákat, iskolákat hoznak létre. ® Nő a közműveltség színvonala. Luther lefordítja a Bibliát németre. Ebben az időben megnő a költők szerepe, illetve az irodalom virágzásnak indul.

Angol reneszánsz:

Angliában a 16. században bontakozik ki, fénykora Erzsébet királynő és Stuart Jakab idején van. Az ipar és a kereskedelem lendületes fejlődése átalakította a társadalmat is: új rétegek, új viszonyok és új gondolkodásmódok alakultak ki. Ez a kedvezőhelyzet jótékonyan hatott a színjátszásra is, hiszen a polgárság széles nézőközönséget, az arisztokrácia bőkezű mecénásokat adott a színháznak. Angliában a dráma az uralkodó műnem. Képviselői: Shakespeare, Thomas Kyd, Christopher Marlove, Ben Johnson. Az angol reneszánszszínház előzménye, kiindulópontja a középkori színjátszás, mely epizódok sorozatát mutatja be, nincs hangulati egység, sűrítés és kiélezett konfliktus. A misztériumdrámák a Bibliát, a mirákulumok a szentek életét, a moralitások a megszemélyesített erények és bűnök viadalát vitték színpadra.

Színpadfajták:

–    szimultán,

–    processziós,

–    kocsiszínpad.

A dráma az uralkodó műnem. A drámában a kor érzelmi fölszabadulása, az egyén szabadsága jelenik meg. Két világrend, két értékrend összeütközése figyelhető meg. Témaválasztás: szerelmi tragédiák, de sok végzet- és bosszúdráma is megjelenik.

Shakespeare élete:

1564: a Stratford on Avonben született.

1582: feleségül veszi Ann Hathawayt.

1587: Vándorszínésznek áll.

1590: eléri első színházi sikereit.

1599: a Globe-színház főrészvényese.

1610: visszaköltözött családjához.

1616: halála.

Shakespeare pályája:

  1. I.          1590-1600:

Szonetteket, királydrámákat ír.

Rómeó és Júlia megszületése (1594-1596).

Vígjátékokat is ír (pl.: Tévedések vígjátéka, A makrancos hölgy, A velencei kalmár,  Szentivánéji álom, A windsori víg nők, Ahogy tetszik, Sok hűhó semmiért, stb.).

  1. II.          1601-1610:

Világképe komorabb, így a tragédiaírás felé fordul. Ekkor írja: Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopátra.

  1. III.          1611, a pályája vége:

Új drámatípust használ: tragikus hangütés után a megbocsátásé, a kiengesztelődésé a főszerep. E korszakának művei: Téli rege (1611), A vihar (1611).

Shakespeare-színház:

Az Erzsébet-kori színházakna eleinte nem volt állandó épületük: fogadók udvarán tartották a társulatok előadásaikat, az első állandó színházak is csak a városfalakon kívül épülhettek: így volt ez a Globe-bal is.

A Shakespear-színpad embermagasságú, széles dobogó, amely mélyen benyúlt a földszinti nézőtér közepébe. E korban függönyt nem alkalmaztak. Nem volt díszlet sem, legföljebb leeresztett hátsó függöny vagy kárpit, amely mögött egy-egy beugró hátsó színpadként használtak: ez jelezte a szobát, a börtönt, az épület belsejét. Volt fölső színpad: általában erkély szolgált erre a célra. A női szerepeket is férfiak játszották. A színészek díszes jelmezben szerepeltek. További jellemzői: kevert elemek, hármas egységről szó sincs, mozgalmas cselekmény, valódi konfliktus, sokoldalú jellemrajzok.

Rómeó és Júlia

1594-96-ban írta ezt a művét Shakespeare, de csak 1597-ben jelent meg. Ez a világ legismertebb szerelmi története.

Műfaja: tragédia.

Előzményei:

–    Dante Isteni színjátékában a Montechi és Capuletti család gyűlölete.

–    Mantteo Rómeó és Giulietta című reneszánsz komédiája.

A mű középpontjában a szerelem és a gyűlölet összeütközése áll. Nem csak generációs problémáról van szó, hanem két világnézet összeütközéséről: az egyik a középkor feudális szemlélete (mely szerint a gyermek köteles engedelmeskedni a szülő akaratának), a másik pedig a reneszánsz életszemlélet (amely a szabad párválasztást hirdeti).

Ez alapján a szereplőket két csoportra oszthatjuk:

–    Vannak, akik a középkori feudális életszemlélet képviselői: Montaque, Capulet szülők, Tybalt, Paris.

–    Vannak a reneszánsz éltfölfogás képviselői: Rómeó, Júlia, Benvolio, Mercutio.

Az újat képviselő és a megpróbáltatások során küzdeni tudó és felnőtté érő két szenvedélyes kamaszhős mellett fontos mellékszereplők:

–    Mercutio: nyughatatlan, ellentmondásokkal teli, okos, szellemes ifjú, korai veszte a dráma fordulópontja, a két családot haldokolva átkozza meg.

–    Tybalt: a bajkeverő, a gyűlölet megszállottja, nem tipikus – mert nem alattomos – intrikus, öldöklő gyűlölködése alig érthető

–    Paris: ő a férjjelölt Júlia számára. Még rokonszenves is lehetne, hiszen szintén őszintén szereti Júliát. A kezét mégse tőle kéri, apjával egyezkedik.

–    Dajka, Lőrinc barát: a titkos házasság két leleményes szervezője a dajka (a tragikus légkör oldója olykor, s a bölcs életismeret képviselője) és Lőrinc barát (az önzetlen cselszövő és lélekismerő, akaratlanul – és jószándékúan – a tragédia egyik előidézője). Mindketten támogatják a szerelmeseket, ugyanakkor nem szállnak nyíltan szembe a szülőkkel.

Részei:

–    előhang = prologus (szabályos szonett)

–    5 fölvonás

Szerkezete:

  1. Expozíció:

Ide tartozik a prológus, mely által megismerjük a szereplőket, a helyszínt, a témát, előrevetíti a tragédiát és az azt követő békét.

Ide tartozik még az első fölvonás is: szolgák utcai csetepatéi. Bemutatja a két család utálkozását, a szereplőket.

Ott fejeződik be az expozíció, hogy a szerelmesek találkoznak a bálon.

  1. Bonyodalom:

A két ifjú egymásba szeret, így elhatározzák, hogy összeházasodnak. Itt jelenik meg a Dajka, mint komikus figura, illetve Lőrinc barát, aki a mű végéig segíti a szerelmeseket.

  1. Cselekmény kibontakozása:

Rómeó megöli Tybaltot, így bűnéért száműzik.

  1. Tetőpont:

Júliát feleségül akarják adni Párishoz. Júlia azonban nem egyezik bele ebbe a házasságba, így apja ellen fordul, majd Lőrinc baráttól kér segítséget. A barát méreg (altatót) ad a lánynak, amitől „tetszhalott” lesz belőle. Rómeó megkeresi Júliát. Rómeó megöli Párist, majd bemegy a kriptába és látja a „halott” Júliát. A szerelme „halála” miatt Rómeó is öngyilkos lesz. Közben Júlia fölkel, meglátja a halott férjét és leszúrja magát.

  1. Megoldás:

A két család kibékül, de ezért a békülésért nagy árat kellett fizetniük: a két gyermek életét áldozták föl.

Koltai Tamás szerint: „Rómeó és Júlia nem attól híresek, hogy átzúdul rajtuk a sors. Tragédiájuk attól páratlan – és ettől katartikus –, hogy három nap alatt megélnek egy teljes életet”.

A Rómeó és Júlia első magyarországi bemutatója 1793-ban volt, mely német átdolgozásból nyert prózai fordítás. Majd 1844-ben.

Fordítói: Szász Károly, Kosztolányi Dezső, Mészöly Dezső.

Kedvelt mű ez a tragédia. Sok más híres alkotás készült ennek nyomán. Zenei földolgozások: Prokofjev (balett), Berlioz (drámai szimfónia), Gounoud (opera), Zingarelli (opera), Bellini (opera), Csajkovszkij (nyitány), Bernstein (West Sidy Story című musicalje), Zeffirelli, G. Czukor filmje.