Vörösmarty Mihály – Gondolatok a könyvtárban, A vén cigány, Előszó



Gondolatok a könyvtárban

A költemény rapszódia, kínlódó monológ tele kétséggel, önmarcangoló vívódással. Vörösmartyt mindig foglalkoztatta, hogy az ember életében milyen szerepe van a könyvnek. A költemény terjedelme hosszú. Nem könnyű olvasmány, a költő elmélyült gondolkodására utal.

Szerkezete három részből áll:

Az 1. részben a költő hangulata elkeseredett. Hiába van kultúra, ha „nyomorra milliók születnek”, és nem a felemelkedést szolgálja. „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” -erre tagadó választ ad. A hangulatát jól jellemzi a gúnyos felkiáltás: „országok rongya, könyvtár a neved!”.

A 2. részben megváltozik a hangulat. A költő úgy érzi, mégsem volt felesleges, amit az írók és tudósok leírtak. Hiszen nem a kultúra a felelős a tömegek nyomoráért. A szellemi élet nagyjai azért dolgoztak, hogy segítsenek a nép helyzetén.

A 3. részben a költő véleménye egyértelmű. Az első rész bizonytalansága teljesen megszűnt. Vallja, hogy a könyv segíti a haladást. Ennek érdekében kell mindenkinek törekednie. „Mi dolgunk a világon? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért” -ez szállóigévé vált.

Vörösmarty a vers végén az írók és költők feladatáról is szól. ”Előttünk egy nemzetnek sorsa áll” -ezzel utal arra, hogy a nép felemelkedéséért kell dolgozniuk.

A vén cigány

Vörösmarty felismerte, hogy az emberekben ébren kell tartani a reményt. A címszereplő a költő akaratának végrehajtója. Muzsikája búfelejtő, ám a világ bajaitól nem lehet megszabadulni. A költő hangulata elkeseredett. Eszébe jut a szabadságharc bukása. Prometheus példájával az önkény elleni lázadást fejezi ki.

A vihar bemutatása jól érzékelteti a költő lelkiállapotát. Jelzői találóak („zengő zivatar”). Elkeseredését felsorolással fejezi ki: „nyög, ordít, sír és bömböl”. A versben találunk hasonlatot is („véred forrjon, mint az örvény árja”). A hangulat egyre elkeseredettebbé válik. Az igazságtalan világ pusztulását kívánja a költő. Az utolsó versszakból a reménykedés sugárzik („lesz még egyszer ünnep a világon”), hiszen bízik a szabadság győzelmében. Akkor a vén cigány szerepe is megváltozik. Muzsikája a győztes szabadságot fogja ünnepelni.

Előszó

A szabadságharc bukása után íródott. A nemzet sorsa a természet évszakváltozásaival fonódik egybe.

Az 1. részben a költő hangulata kellemes. A közelmúltra emlékszik, a forradalomra. Ezt fejezi ki a természeti képekkel („zöld ág virított”).

A 2. részben az 1. rész kellemes hangulata komorrá válik. „A vész kitört” -állapítja meg a költő. A szabadságharc bukásával kapcsolatban hátborzongató képeket idéz fel („emberfejekkel labdázott”). Jelenleg a tél, az elmúlás évszaka uralkodik („Most tél van, és csend, és hó, és halál”).

A 3. részben már bizakodóbb. A tavaszt idézi fel a költőt. Az évszakot hajfodrászhoz hasonlítja.