Szófajok rendszere, ige



A szó a nyelvnek az a legkisebb egysége, amelynek meghatározott hangalakja és meghatározott jelentése van. A hangalak az a betűsor, ami a jelentést felidézi bennünk.

A szófajok kialakulása

A későbbi fejlődés során a szavak jelentésének hasonlósága alapján kialakultak olyan szavak, melyek

– élőlényeket

– ezek tulajdonságát

– ezek mennyiségét

– ezek meglétét, állapotát, cselekvését fejezték ki, nevezték meg.

Így rendeződtek a szavak szófaji csoportokba. A megnevező szófajok között a viszonyszók (névelő, névutó, kötőszó, segédige) teremtettek kapcsolatot.

A szavakat bizonyos közös tulajdonságaik alapján szófaji csoportokba rendezzük.

A mai magyar nyelv szófajai

1., Ige (cselekvés, történés, létezés)

– a cselekvő és a cselekvés viszonya szerint;

cselekvő, műveltető, szenvedő, visszaható (mos, mosat, mosatik, mosakszik)

– a cselekvés irányulása szerint (mond, áll)

tárgyas és tárgytalan

– a cselekvés minősége szerint

huzamos cselekvést kifejezők: folyamatos, gyakorító (néz, nézeget), mozzanatos (dobbant).

2., Névszók

Tulajdonképpeni névszók:     1., főnevek, főnévi igenevek

2., melléknevek, melléknévi igenevek

3., számnevek

Tulajdonképpeni névszókat helyettesítők: főnévi, melléknévi, számnévi névmás.

3., Határozószók (valóságosak, határozói igenevek, igekötők)

4., Viszonyszók (névelők, névutók, kötőszók, segédigék)

5., Indulatszók (érzelmet, akaratot kifejezők, hangutánzók)