Magyarország újjáépülése és beilleszkedése a Habsburg Birodalomba a XVIII. században.



Magyarország beépülése a Habsburg Birodalomba

A Habsburg Birodalom a XVIII. sz. elején

A Habsburgok kísérlete a spanyol trón megszerzésére kudarcba fulladt. Kárpótlásul a Spanyol-Németalföldet, Szardíniát és Milánót kapták meg.

Savoyai Jenő az újabb török háborúban Szerbia északi részét is meghódította. Igaz. hogy az egymástól messze eső tartományok növelték a birodalom területét, de erejét alig. A birodalom erejét az állandó háborús készenlét meghaladta.

Az új hatalmi szervezet Magyarországon

A magyar nemesség a Szatmári békének (1711) köszönhetően nem jutott a cseh nemesek sorsára. A bécsi udvar elismerte, hogy a nyílt, brutális erőszak Magyarországon nem alkalmazható, de értelmét sem látta. A nemesség most elégedett a rendi látszatönnállósággal.

Még a XVI. században felállították a kormányszéket a magyarországi ügyek intézésére. Az un. magyar kancellária Bécsben, az intéző  kamara és a helytartótanács Pozsonyban székelt, ez utóbbit később II. József Budára helyezte át. Önálló magyar haditanácsot azonban nem állítottak föl. Viszont az újoncok és az adók megszavazása a magyar és az erdélyi kormányszékek önállósága csak látszat volt. Titkos konferncián, majd államtanácsban döntöttek Magyarország sorsáról.

A Habsburgok a katolikus egyházat fontosnak tartották, hatalmukat mindenképp növelni próbálták. A XVIII. században óriási egyházi birtokok keletkeztek. Az erőszakot még mindig igyekeztek felcserélni finomabb eszközökre.

Pragmatica Sanctió

Mivel sem III. Károlynak, sem I. Lipótnak, sem pedig I. Józsefnek nem lesz fiú örököse, ezért a Habsburg család törvényt hozott ezen uralkodók nőágának örökösödési jogáról. A Pragmatica Sanctiót az 1722-23-as országgyűlés becikkelyezte. A rendek kikötötték, hogy az uralkodóknak a jövőben  is kell esküt tenniük „az ország szabadságának megtartására”. Ezek után kialakultak azok a viszonyok, melyek a hazai politikai élet kereteit nagyjából meghatározzák 1918-ig. A Hb.-ok igyekeztek a Pragmatica Sanctiónak minél általánosabb értelmezést adni. Ezzel a veszéllyel azonban a főnemesség mit sem törődött.

Osztrák örökösödési  háborúk

III. Károly igen nagy áldozatokat hozott annak érdekében, hogy a nőágú örökösödést az európai hatalmakkal elfogadtassa. Azonban halála után az „osztrák örökségért” kitört az un. osztrák örökösödési háború (1740-1748). III. Károly leányára, Mária Teréziára üres kincstárat hagyott, és szerencsétlen vállalkozásai miatt sok D-Itáliai birtokát és É-Szerbiát is elvesztette. A Hb. birodalom igencsak meggyöngült., ezért sikerült II. Frigyes porosz királynak elfoglalnia Sziléziát, melyet hadüzenet nélkül rohant le. Ez a Hb.-ra nézve jelentős csapás volt, ugyanis egyik legiparosabb tartománya volt ez.

Miután Mária Terézia Pozsonyban segítséget kért, a birodalom léte Mo.-tól függöt. A rendek nem késtek hadsereget toborozni, rövid úton 35.000 főnyi haderőt állítottak ki, mielőtt a nemesi föld adómentességét alaptörvénnyé emelték ki. Ám Szilézia visszaszerzése sikertelen volt, hasztalanul vívtak harcot (ún. hétéves háború, 1756-1763), ennek ellenére változatlanul támogatták a birodalom törekvéseit.

A Habsburgok gazdaságpolitikája:

Az állam a XVIII. században a merkantilista tanok jegyeiben igyekezett serkenteni Európa-szerte az ipart és a kereskedelmet. A magyar ipar, mely ekkor igen kezdetleges volt, különösen rászorult volna az állam támogatására, ám ez szinte csak és kizárólag az örökös tartományok javára érvényesült.

Magyarország hátrányos helyzetét az 1754-ben kiadott vámrendeletben rögzítették. Eme rendelet kettős vámhatárt húzott: a külső a Hb. birodalomtól elzárta a külföldi iparcikkeket, míg a belső vámhatár egész Mo.-t és az örökös tartományokat is elválasztotta. Ennek az volt az értelme, hogy az olcsó magyar árukat bent akarták tartani az országban amellett, hogy a cseh és az osztrák termékeknek ne legyen versenytársa. Ez a belső vámhatár 1850-ig fennmaradt, súlyos károkat okozva a magyar gazdaság szerkezetében.


Ajobbágy-földesúri viszony és a Habsburg-államhatalom

A jobbágyparasztság állami tervei

A jobbágyparasztság áramlat a benépesítésre váró hódolságbeli területekre, ahol földesuraiktól kedvezményt kaptak. Pénzben a legtöbbet a hadiadó jelentette, de a nemesi megye költségeit is a parasztság ún. házaidója fedezte. A beszállásolt katonát etetni továbbá szállítani kellett. 1735 parasztemgmozdulás ® a fölkelést elnyomták

A földesúri terhek és a parasztság differenciálódása

A földesúri  követelések nagy helyi eltéréseket mutattak. A paraszt kilenceddel, ajándékkal, robottal tartozott a földesurának. Egyre kevésbé létesítettek új telkeket. Szaporodott a kicsiny földű v. teljesen nincstelen zsellérek száma. A zsellérek kénytelenek voltak a majorságból egy-egy parcellát felvállalni. A parasztság  egy vékony rétege gazdagodott.

Az úrbérrendezés

1765–66-ban Dunántúlon jobbágymozgalom bontakozott ki, megtagadták a robotot, visszafoglalták a jogtalanul elvett földjeiket. A mozgalom alkalmat adott a Hb. államhatalomnak a beavatkozásra.

1767 szabályozási rendelet

Urbárium:   – kilenced

– heti egy nap igás vagy két nap kézi robot

– pénztartozás 1 Ft

A parasztság tömegét is érintette volna az alsó és középfokú oktatás rendjét szabályozó Ratio Educations (1777). Az állam előírta, hogy 6 és 12 év között minden gyermk iskolába járjon.