Magyarország a Habsburg birodalomban: Mária Terézia és II.József



A XVIII. sz. elejére Magyarország lakossága erősen megfogyatkozik, egyes területek pedig teljesen elnéptelenednek a török uralom következtében. A benépesítést III.Károly (1711-1740) kezdi meg. A nemzetiségek számaránya ekkor növekszik 50%-ra. Egyúttal sajnos be is építi Magyarországot a Habsburg birodalomba. Ehhez nagyban hozzájárul a Pragmatica Sanctio, amelyben elfogadtatta a magyar nemesekkel a Habsburg-háznak a magyar trónra való örökös jogát, és elfogadtatja velük a leányági örökösödést is (a Habsburg-ház nőágának uralkodási joga). Erre azért volt szüksége, mert nem volt fia. Így 1740-től lánya, Mária Terézia uralkodott 1780-ig, mint magyar királynő és mint osztrák császárné. Az európai hatalmak nem akarták elismerni trónigényét, ezért 1740-től 1748-ig folyik az osztrák örökösödési háború. Fő ellenfelei a poroszok és a franciák. Végül elismerik, de elveszíti Sziléziát.

1756-1763: Szilézia visszaszerzéséért bekapcsolódik a 7 éves háborúba, de terve nem sikerül.

Belpolitikája: Bécsből a titkos konferencia és az államtanács bevonásával irányította Magyarországot. Mária Terézia jó szakembereket alkalmazott. A III.Károly halálára kiürült kincstárat kellett megtöltenie. Nemcsak a bevételeket növelte, hanem takarékoskodni is próbált: megszüntette az udvari könyveléssel való visszaéléseket.

1754-ben látott napvilágot a vámrendelet. Ebben kettős vámhatárt állit fel: a belső vámhatár Magyarországot választja el az örökös tartományoktól, a külső vámhatár pedig a birodalmat Európától. A vámok úgy voltak megállapítva, hogy ha Magyarország az osztrákoknak adja el a mezőgazdasági termékeit és nyersanyagait, úgy kevesebb vámot kellett fizetnie. Ha viszont az osztrákok vagy a csehek iparcikkeket akartak eladni, akkor Magyarországon eladva kevesebb vámot kelljen fizetniük, mint ha Európába adják el, mert Magyarország ebből a szempontból nagyon fontos felvevőpiac volt. Ennek a vámrendeletnek nagyon fontos az utóélete, mert ennek következtében a magyar gazdaság szorosan összefonódik a birodalom gazdaságával, annak függvényévé válik, és ami a leghátrányosabb, hogy csak a mezőgazdaságot fejleszti, és az ipart gátolja. Igazi negatív hatása csak az I.világháború után érvényesül majd, a monarchia szétesésekor, tehát 1918-ig meghatározza a gazdaság szerkezetét.

1767-ben az úrbéri rendeletben csökkenti a parasztok által a földesúrnak fizetett adóterheket, mert 1760-as években országszerte parasztfelkelések mutatkoztak a növekvő adóterhek miatt. A paraszt fizet:

– a földesúrnak: kilencedet, ajándékot, robotot

– az egyháznak: tizedet

– a királynak: hadiadót, forspontot, porciót, háziadót (a megye- és országgyűlés költségeit fedezte)

A rendelet ezen annyit változtat, hogy ajándék helyett évi egy aranyforintot fizet a paraszt, és a robot mennyiségét is meghatározza: évi 52 nap igás- vagy 104 nap gyalogrobot. Ez sajnos nem heti egy nap volt, hanem a földesúr akkor vette igénybe, amikor akarta, tehát megeshetett, hogy aratáskor a parasztot kirendelte aratni, és a paraszt saját gabonája meg elrothadt, mert arra már nem jutott ideje. A rendeletnek köszönhetően pár éven belül enyhülés érezhető.

1777 Ratio Educationis: tanügyi rendelet. Kimondta, hogy a gyerekeknek 6-12 éves korig iskolába kellett járniuk. Ez azonban még nem volt tankötelezettség, csak az analfabétizmus csökkentésére szolgált, de azért érezhető rajta a felvilágosultság.

1780-tól fia, II.József uralkodott 1790-ig. Nem koronáztatta meg magát a magyar szent koronával, mert akkor esküt kellett volna tennie a magyar alkotmányra, az pedig ellenkezett terveivel. Trónralépésekor már kész a reformprogram, ami a birodalom átalakítását, a Nyugat-Európához való felzárkózást célozza. Nagyon tehetséges uralkodó, a felvilágosult abszolutizmus képviselője: felvilágosult reformokat hajt végre abszolutisztikus eszközökkel, ez a jozefinizmus. Célja a Habsburg egységállam megteremtése volt.

Türelmi rendelet: szabad vallásgyakorlatot biztosított mindenki számára és engedélyezte a hivatalvállalást vallástól függetlenül. Kis szépséghibája, hogy a zsidókról valahogy elfeledkezett.

A hasznos tevékenységet (pl. iskola, gyógyítás, stb.) nem folytató kolostorokat feloszlatja. Ezzel megszünteti a katolikus egyház egyeduralmát.

1785 Jobbágyrendelet: eltörli az örökös jobbágyságot, megszünteti a röghöz kötést, eltörli a jobbágy elnevezést. Ez lehetővé tette, hogy a jobbágyok továbbtanuljanak, szabadon házasodjanak, vállalhassanak hivatalt. Ezek nagy lehetőségek voltak, csak sajnos nagyon kevesen tudtak élni velük.

Szétválasztotta a közigazgatást és az igazságszolgáltatást, azaz megszüntette a személyi átfedéseket.

Azért nem akart felesküdni a magyar alkotmányra, mert meg akarta adóztatni a nemeseket. Ehhez népszámlálást kellett tartani, ami meg is valósult, és össze kellett írni a birtokokat. Ez utóbbira halála miatt már nem került sor.

Bevezette a kötelező német nyelvet.

1788-ben Oroszország oldalán bekapcsolódik az orosz-török háborúba. A harcokban maláriát kap és meghal. Halála előtt emberileg teljesen egyedül marad, megtörik, mert mindenki kerüli a malária miatt, ezért az utolsó, nevezetes tollvonással a türelmi és a jobbágyrendelet kivételével minden rendeletét visszavonja.

A paraszti és a polgári származású értelmiségiek, a jozefinisták kitartottak mellette unszimpatikus rendeletei ellenére is. II.József a reformkor előfutára volt.