Kérdések és válaszok Vörösmarty költészetében



A Guttenberg-albumba

A költemény alkalmi versnek készült, ennek szánta Vörösmarty. Németországban adtak ki egy emlékalbumot Gutenberg János, a könyvnyomtatás feltalálójának tiszteletére, ekkor ünnepelték ugyanis a nyomtatás 400. évfordulóját. Ebben jelent meg verse. Műfaja epigramma, mely a költemény folyamán egyre inkább ódává mélyül. Az epigramma egyetlen körmondat. A körmondat művészi szerkezetű, többszörösen összetett mondat, mely két fő részre oszlik: elő- és utószakaszra. Az előszakasz készíti elő a fő mondanivalót. Négy feltételes mellékmondatból áll a vers, az ötödik (öt feltétel fogalmazódik meg) pedig késlelteti a csattanós (epigrammákra jellemző) befejezést. Az eszményi kor létrejöttének vágya a felvilágosodás szellemében fogant, de az utópista (valamilyen eszményi társadalmi rend leírása, mely csak az illető képzeletében él)-szocialista eszmék is fellelhetők benne. Vörösmarty műve egy egyértelműen egyetemes emberi vágyat fejez ki, mint ahogyan erre az ötödik feltételben is utal.

Gondolatok a könyvtárban

E költemény egyetlen monológ, filozófiai elmélkedés. Ihletettsége: a költő meglátogatja barátját, Toldy Ferencet az Akadémiai könyvtárban rendezett értekezleten, amely unalmas, s ezért figyelme másra terelődik. A költemény a “nyomorú pórnép” és a “népzsaroló dús” ellentétéből indul ki. A reménytelen kétségbeesés hangja zokog fel, mert ezen a földön mindenki boldogtalan. A könyvektől, a tudománytól kéri számon a “nagyobb rész” boldogságát. Az egyes könyvek is ellentéteket hordoznak magukban, s a “Ment-e a könyvek által a világ elébb?” kérdésére az ironikus igenlő forma határozott tagadást takar. Ijesztő gondolatok torlódnak egymásra, s a költő szájából elhangzik: “egy máglya üszkén elhamvadjanak?”, elképzelhető tehát a lelkében dúló fájdalom. Erkölcsi erővel igyekszik felülkerekedni előbbi érvein, cáfolni állításait. A keserűség azonban nem tartja vissza a bizakodást, utópista-szocialista eszmék jelennek meg: a “számos milliók” egymás testvérei lesznek. Vörösmarty az emberiség történetét körforgásszerűen képzelte el: a fejlődés után hanyatlás következik be. Kétszer hangzik el a versben ez a kérdés: “Mi dolgunk a világon?”, s kétszer a válasz is: küzdeni. Azt tudatosítja, hogy úgy szolgálhatjuk az emberiség ügyét, ha előbb saját nemzetünk felemelkedésén fáradozunk.

Előszó

Az Előszó című költeménye a világosi katasztrófát a kozmikus tragédia víziójává növeszti. Aktualitása: a költő Batthyány Emma grófnőnek ajánlotta. A vers időkerete egyetlen kozmikus esztendő: a boldog tavasztól a hazug áltavaszig ível. Minden sornak szimbolikus jelentése van. Az első 10 sor a reformkor ünnepi tavaszát jeleníti meg, a 49-es év előtti állapotokra utal. A megfáradt ember céljai jelennek meg, s összefonódik a haza és az emberiség sorsa. Az összeomlás a “bőszült szörnyeteg” romantikus képében jelenik meg, s a vész nyomában a pusztulás jár. A tél dermedtsége az emberi remények halálát jelenti. Az itt található “és” kötőszók halmozása szaggatottságot vált ki. Később a föld új tavaszra készülődik, de ez már csak áltavasz. Az önkényuralom korában minden boldogság csak hazugság lehet – állapítja meg végül. (A költemény 49 sora talán maga is utalás.)

A vén cigány

1. Keletkezéstörténet

-szabadságharc bukása után, 1854-ben

-világosi fegyverletétel után, Haynau terroridőszakában (megtorlás, önkény)

Személyes háttér: testileg-lelkileg összetört a költő

“megrendült agyú”

2. Műfaja

rapszódia: bordal keret, visszatérő refrén, címe metafora (idős költő)

-refrén: önmagát buzdítja versírásra

cigány-húr-hegedű költő-írás-alkotás

3. Hangulata

-“reménytelen remény”, biztatás és kétségbeesés

-halálfélelem, felkészülés az alkotásra

egyéni + nemzeti tragédia, bibliai, mitologikus tragédiák

-Ádám, Éva, Káin, Ábel, Noé, Prométheusz

4. Akusztikus, vizuális elemek

-összekapcsolódnak

akusztikus:      elfojtott sóhajtástól a pokoli zokogásig

vizuális:           vihar, háború, zivatar, pokolnép

5. Lezárás

-bizakodóbb, optimistább: “Lesz még egyszer ünnep a világon