Helyesírásunk alapelvei



1., A hagyomány elve szerint írjuk az ly-os és a j-s szavakat. Ugyanúgy írjuk régies családnevekben is.

Pl.: cz,y,th,ts,ch,w,tz,x,ky,gh

Az eszköz vagy társhatározó ragjával leírom a nevet a hagyomány szerint, és hozzákapcsolom a kiejtés szerinti ragot.

Pl.: Kossuthtal, Görgeyvel, Móriczcal, Madáchcsal, Széll-lel, Kiss-sel.

2., A kiejtés elve (ahogy hallom, úgy írom). A magánhangzókat és a mássalhangzókat pontosan kell ejteni a helyesírás érdekében.

– az ó, ő a főnév végén mindig hosszú.

Pl.:(pezsgő, ásó, karó)

– az ú, ű a melléknév végén mindig hosszú, a főnév végén legtöbbször, néhány kivétellel. (áru, daru, kapu, satu, anyu, apu, eskü, menü, ürü)

Pl.: hosszú, gyönyörű

– az i az ige végén a -t előtt mindig hosszú

Pl.: hasonlít, javít

– az ul, ül az ige végén mindig rövid

Pl.: hasonul, javul

Vigyázni kell a helyes ejtésre a következő szavaknál: egy, lesz, kisebb,  köpeny, bakancs, hegeszt, szalag.

Vigyázni kell az igekötő helyesírására is.

Pl.: le akar feküdni, le ne ess!

út          utak        utat        útban       útra

rúd         rudak       rudat       rúdban      rúdra

tűz         tüzek       tüzet       tűzben      tűzre

víz         vizek       vizet       vízben      vízre

kút         kutak       kutat       kútban      kútra

úr          urak        urat        úrban       úrra

3., A szóelemzés elve: Itt külön kell feltűntetni a hangzástól eltérően a szótőt és a toldalékokat.

Pl.: látjátok, fogkefe, egészség