Egyéb szófajok



Nem mondatrész értékűek, ezeket nem elemezzük, és a mondat értelmét valamilyen irányban módosítják.

1., Névelő: a névszók előtt állnak, azokat pontosabbá teszik.

lehet:    – határozott (a, az)

– határozatlan (egy)

Ha a névelő az egy, akkor hangsúlytalan, ha számnév, akkor hangsúlyos.

2., Névutó: a névszók után állva csak azzal együtt kifejezik a cselekvés helyét, idejét, módját, stb.

hol?        honnan?           hová?

alatt       alól              alá

fölött      fölül             fölé

mögött      mögül             mögé

mellett     mellől            mellé

Ez a három irányultság. Időt határoznak meg (utcán, óta, múlva). Módot határoznak meg (együtt, külön, nélkül, révén, által). Okot fejez ki a miatt és célt fejez ki a végett. A személyes névmásoknak is van névutós formája. Pl: mögöttem, miattad, nálatok, velünk.

3., Határozószó: A cselekvés helyét, idejét önálló szóban, rag nélkül fejezi ki. (itt, ott, lenn, kint, elöl, hátul, otthon, haza)

Határozó szók:

– akkor,                – most,

– reggel,               – este,

– tüstént,              – azonnal

– máris.

Módhatározó szók:

– így,                  – akárhogy,

– bárhogy,              – gyalog,

– vaktában,             – egyedül.

4., Kötőszók: az összetett mondatban a tagmondatokat választják el, vagy felsoroláskor az azonos mondatrészeket, a halmozott tárgyat például.

Kapcsolatos kötőszók: és, s, k, meg, is, nemcsak, hanem.

Ellentétes kötőszók: ámde, pedig, hanem, ellenben, azonban, ám

Választó kötőszavak: vagy és akár. Használhatjuk egyes alakban és párosan is. Az akár kötőszó a két választás között azonos következménnyel jár.

Következtető kötőszavak: ezért, azért, tehát.

Magyarázó kötőszavak: ugyanis, tudni illik, ennél fogva.

5., Módosító szó: Kismértékben változtatják a mondat értelmét.

Kérdőszók: -vajon, -e.

Állító szó: igen, bizony, persze

Tagadó és tiltószók: nem, sem, ne, se.

Óhajtószó: oh, bár, bárcsak.

Határozatlanságot kifejező: talán, lehet, esetleg, netán.

6., Indulatszavak: érzelmeket, csodálkozást, örömöt fejeznek ki. (Pl.: jaj, hűha)