Az egyszerű mondat



A beszéd és az írás legkisebb összefüggő egysége. A mondat kifejezi a beszélő szándékát, érzelmét, mondanivalójának  egy részét.

1., A beszélő szándéka szerint lehet:

a., kijelentő  mondat: Egyszerű  közlést,  nyugodt  hangú  meg-állapítást jelent. A beszédben a hangsúlya egyenletes, nyugodt, hangleejtése ereszkedő, írásban a mondat végére pontot teszünk. Pl.: Ma este későn megyek haza.

b., kérdő mondat:

-eldöntendő: a válasz igen vagy nem lehet. A hangsúlya nyugodt, hangleejtése emelkedő, ereszkedő. Pl.: Látod ezt?

-kiegészítő: a válasz hosszabb terjedelmű, a kérdés kérdőszóval kezdődik, a hangleejtés ereszkedő. Mondatvégi írásjele a kérdőjel. Pl.: Hogy vagy?

c., felkiáltó mondat: hangsúlya erőteljes,  hangleejtése eresz-kedő. Érzelmet fejez ki. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel. Pl.: Fáj az ujjam!

d., felszólító mondat: Kérést, parancsot vagy tiltást fejez ki. Hangleejtése ereszkedő, mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.

-tiltószavak: ne, se

-tagadó szavak: nem, sem

e., óhajtó mondat: Érzelmet, vágyat fejez ki. Gyakran indulat-szóval kezdődik, az állítmány feltételes módú. Hangleejtése lebegő. Mondatvégi írásjele a felkiáltó jel.

2., Mind az öt mondatfajta lehet állító vagy tagadó:

– Tagadó kijelentés: Pl.: nem akarok elmenni ma délután.

– Tagadó óhajtás: Pl.: Ó, bárcsak ne mennék haza!

– Tagadó felkiáltás: Pl.: Ne nyúlj a ládához!

– Kérdő eldöntendő: pl.: Nem kérsz kekszet?

– Tagadó kiegészítő kérdés: Pl.: Miért nem kérsz kekszet?

A felszólító mondatot, ha tagadom, akkor tiltó mondat lesz.

3., A mondat szerkezete:

Lehet egyszerű, amely egy tagmondatból áll, egy kijelentést tartalmaz.

Fajtái:

tőmondat, amelyben csak alany és állítmány van.

hiányos mondat: amelyből az alany vagy az állítmány hiányzik, de beleérthető.

bővített mondat: a fő mondatrészek mellett bővítmények is vannak (tárgy, határozók, jelzők).