Arany János munkássága



A reformkor:

A reformkor 1823-1848-ig tartott, tehát a szabadságharccal szakadt vége. Azért hívjuk reformkornak, mert reformtörekvések jellemzik, melyek az 1848-as szabadságharcot készítik elő. A feudalizmus válságának korszakában kialakul a kapitalista átalakulás igénye. Lehetségessé, majd elkerülhetetlenné válik egy polgári forradalom, mely ezt az átalakulást segíti elő. A reformmozgalmakat elsősorban a liberális főnemesség és középnemesség támogatta, akik reformernek számítanak, de forradalmároknak nem. Akik a népet fel akarják szabadítani, de annak megmozdulásától rettegnek. Akik kívánják a polgári átalakulást, de attól félnek, hogy egy gyökeres változás megfosztja őket előjogaiktól. A reformmozgalomnak 3 fő követelése volt: – örökváltság

– közteherviselés

– népképviselet

A reformkor alapvető törekvése az volt, hogy a feudalizmus-maradványokkal küzdő társadalmat átalakítsa és a polgári fejlődést elindítsa. Ebben a korban a nép előtt két nagy feladat állt. Először kivívni a nemzeti függetlenséget az osztrákokkal szemben , és megvívni a maguk harcát a feudalizmus erőivel a polgári átalakulásért. Ezért ennek érdekében az irodalom politizálódik. A felvilágosodás eszméinek hatása erősen érződik és megpróbálják a felvilágosodás filozófiáját saját gondolkodásuknak megfelelően átalakítani. Az irodalom alapvető követelménye az eredetiség, vagyis , hogy eredeti, nemzeti irodalmat akarnak a népességre alapozva.

Arany János: (1817- 1882)

1817. március 2-án született Nagyszalontán

1833-35- a debreceni kollégium diákja

1834- Kisújszálláson tanító

1836- beáll színésznek, de Máramarosszigetről hazatér

1840- aljegyző Szalontán – feleségül veszi Ercsey Juliannát (gyermekeik Julianna és László)

1845- Az elveszett alkotmány

1846- Toldi – a Kisfaludy Társaság pályadíja

1847- barátság Petőfivel

1848- A Nép Barátja szerkesztője – Toldi estéje – önkéntes nemzetőri szolgálat

1849- elveszti lakását és állását

1850- a Bolond Istók első éneke

1851- Geszten a Tisza családnál nevelő – Nagykőrösön gimnáziumi tanár – A nagyidai cigányok

1860- a Kisfaludy Társaság igazgatója; Pestre költözik

1861- Szépirodalmi figyelő, majd 1862-től Koszorú címmel lapot indít

1863- Buda halála

1865- az MTA titkára – leánya halála

1867- a Hamlet fordítása

1870-79- az MTA főtitkára

1877- Margitsziget, Őszikék ciklus

1879- Toldi szerelme

1882. október 22-én Pesten meghal

A epikus Arany

Arany János erősen lírai alkatú költő volt, mégis epikusként indult, epikusnak hitte, tudta magát. Kezdetben csak az asztalfióknak írt, majd baráti bíztatásra benyújtotta pályázatát Az elveszett alkotmányt (1845) és nyert. Ebben az eposz formájú szatírában Arany a konzervatívok és a liberálisok hazug, demagóg választási küzdelmét gúnyolta ki, groteszk-barokkos szcénákban, epés, hexameteres kommentárokban.

1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára jelentkezik. “Téma és nyelv népies legyen!” – így szólt a feltétel. Toldit választja, a szalontai mondavilágból ismerős alakot. és Ilosvai Selymes Péter széphistóriáját veszi alapul. Fölényesen különdíjjal nyer. A Toldi valamilyen módon ugyan azt fejezi ki mint a János vitéz: a nép fia tehetséges, erős, erkölcsös – győzni tudó. Miklós ugyan nemesi származású, de mégis pórsuhancnak mondható, életmódja miatt. Természetes, egyszerű, tiszta lélek, mentes a civilizáció rontásától. Önzetlen, de önérzetes és öntudatos.

A költő 1848-ra elkészült a Toldi estéjével. A mű hangulata, életszemlélete eltér a Toldiétól. Miklós Lajos király udvarában nem a vágyott világot találja, s őt sem érti meg ez a világ. arany iróniával ábrázolja az öreg vitézt, de iróniáját túlbúgja elégiája. Eposz formájú elégia a Toldi estéje. Toldi Miklós a régi erkölcs, spártai férfikar megjelenítője. A hős férfikorát, kalandjait , csalódásait az 1850-es évek elején a Daliás időkben szerette volna Arany megírni. A kidolgozás töredékben maradt. és csak 1879-re készül el a Toldi szerelme.

Az epikus Arany régi álma volt egy hun eposztrilógia megírása, melynek Attila és Csaba lett volna a hőse. Erős lélektaniság jellemzi az elkészült első részt, a Buda halála(1863)című eposzt, mely a nagy hun király, Attila és Bátyja, Buda testvéri és trónviszályát adja elő. Szerep és személyiség tragédiája a Buda halála. Buda király egy pillanat nemes fölhevülésében megosztja hatalmát öccsével, Attilával. Ezzel Buda is, Attila is oly szerepet vesz magára, mely lényükhöz nem vág: az egyik túl gyenge, a másik túl erős az osztott hatalomhoz. S elpusztulnak mind a ketten, övéikkel együtt. Előbb Buda Attila kezétől, majd Attila a Bűn következtében.

Arany balladái:

A romantikus ballada epikus műfaj, de drámai párbeszédeket és lírai monológokat is tartalmaz. általában lelkiállapotok egymás után vetített tablóiból áll össze az igen sűrített cselekmény, melynek hátteréül valamilyen erkölcsi konfliktus szolgál. az egyén erkölcsi felfogása egy szűkebb vagy szélesebb közösség normarendszerével ütközik össze, ezért a konfliktus rendszerint tragikusan ér véget. Az erkölcs és lélektan Arany legfontosabb témái. balladái az emberi lélek mélységeit járják be. Képeinek tömörsége mellet a balladák szerkezete is újszerű, a huszadik századi prózában találkozunk ilyenféle párhuzamos szerkesztése. idősíkok váltogatásával, filmszerű vágással, a képzettársítások összekapcsolódásával.

Ágnes asszony:

Az Ágnes asszony (1853) megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan asszonyt, aki estig mosott a patakban.

A mű három szerkezeti egységre bontható a helyszínek szerint: 1. a patak partja

2. a börtön és a tárgyalóterem

3. újra a patakpart

A témát röviden összegezhetjük: a lappangó lelkiismereti konfliktusnak, a bűntudatnak bomlasztó hatása egy naiv, szép, érzéki asszony tudatában. Arany zsenialitását és egyúttal emberszemléletének modernségét mutatja, hogy felfedezi a tudatalatti fogalmát. Ágnes patakparti szavai arról árulkodnak, hogy valami titkos, talán bűnös dolog történt, aminek nem szabad napfényre kerülnie. A ballada az asszony megőrülésének mélyüléséről szól. A második szerkezeti egységben Ágnesnek a megőrülésen jár az esze. A ballada a fény-árnyék ellentéttel az őrület éjszakáját és az ész világosságát állítja szembe. A népi tárgyú ballada ősi nyolcas ritmusa a 8. versszak 3. sorában csak 7 szótagos. A harmadik szerkezeti egység Ágnest a patakparton találja. Az idő a végtelenbe tágul. Ágnes megöregszik a holló haj megőszül, a fehér lepedőből csak foszlányok maradnak, a könnyed, játékos, futó habból hideg, nagyobb hullámokat vető szilaj hab keletkezik. a refrén korábban hol a meg-megújuló könyörgés, hol a rettegő lélek sikolya, hol a megdöbbenés önkéntelen kitörése, hol a szánalomérzet visszhangja; a 3. részben viszont a már megtébolyult asszony gépies üres motyogása. A lélektani folyamat mellet a másik olvasási lehetőség az erkölcsi. a földi bírák a jogszabályok fölötti isteni igazságszolgáltatás képviselői lesznek. A harmadik olvasási mód szerint Ágnes a bűnbe esett ember jelképe. isten megmenti azzal, hogy őrületet bocsát rá, mert ezáltal még életében lehetősége nyílik a vezeklésre, elkerülvén az örök kárhozatot.

Arany lírája: Arany 1849 után lírikus lett, pedig nem akart az lenni. A tisztábban személyes költemények a sivár nagykőrösi környezetben születnek. Jellegzetes témái: a menekülés vagy elzárkózás a valóság elől kedélyének fokozatos elfásulása, és már-már felbukkan az élettel való leszámolás gondolata.

Visszatérés: az élettel gyakran számvetést készítő költő létösszegzése. A ver arról szól, hogyan bánt a költő a különböző életszakaszaiban az élet értékével, tudott-e élni a felkínált lehetőségekkel. A kezdő versszak gyermekkort idéző képében felsejlenek az életrajzi mozzanatok. Arany döntésektől való visszariadásáért önmagát hibáztatja, Így lett az örömből örömtelenség, az ifjúságból korai vénség, a boldogságból annak kerülése, a függetlenségből önkéntes lánchordás, a jövőt elképzelő álmokból, ábrándokból széthulló légvár, füstgomoly. Az ötödik versszak minden szava a megfoghatatlanságról, múlandóságról vall elégikus nosztalgiával. A hatodik szakasz ellentmondásos magatartását sem tudja feloldani: sem halált, sem a sivár életet nem választhatja, erőszakolt vigasza. az élet lehetőségei beszűkültek: a költő megelégszik a család zártabb világával, s úgy látja, ez elégséges lehet még az élet elviseléséhez, a sírig. Az első nagy lírai korszakot lezáró mű egy balladás hangú drámai monológ, a lírai elégia és epikus ballada ötvözete: Az örök zsidó (1860). A vers a megnyugvás, pihenni vágyás, és az űzöttség , a művészi útkeresésé és az életszomj konfliktusává fokozódik. A létbizonytalanságról, a lélek zaklatottságáról szól.

Arany a kiegyezés után évekre elhallgat, sem politikailag, sem erkölcsileg nem képes azonosulni a társadalmi körülményekkel. egyéni tragédiája: lánya halála. Erről írna verset, de csak töredék sikerül. Betegségétől való félelmei is zavarják, de a belső okok legalább ilyen fontosak: hiányoznak az új élmények, az ihletforrások elapadnak. Évek múltával megszabadul a kötelező fárasztó hivatali munkától. Írni kezd, önmagának. A bénító hatások megszűnnek, megszületik az Őszikék.

Az augusztustól októberig virágzó őszike mintha az emberi élet őszének halk, bánatos, mégis kedves pillanatait szimbolizálná. A hervadó természetbe belesimuló őszike a mi végső elmúlásunk előtti apró örömök, szépségek törékenységével azonos. Arany 1877-79 közötti műveire ezért találó a ciklus név. E megható őszinteségű versek  a költő belső világának szorongásit, aggodalmait, emlékeit idézik meg. a korszak legismertebb remeke az Epilógus (1877). Idő- és értékszembesítő, valamint létösszegző versnek mondhatjuk, szövegszervező elvül az élettel való számvetés erkölcsi parancsát jelölhetjük meg. Arany végszónak szánta egy költészet és egy élet zárásaként, s érdemes figyelni arra is, hogy mennyire hasonlít a 25 évvel korábbi vershez, a Visszatéréshez.

A három szerkezeti egység a múlt, jelen, jövő szerint tagolható. Az emlékidéző, leltárkészítő elégia első része tréfálkozik és ironizál, társadalmi és státusviszonyokat tár fel. A második az írói létet vizsgálja , válságokat, kételyeket. A harmadik szembesíti a múltban megálmodott, de meg nem valósult jövővel, az illúziók elvesztésével, a vég szorításával.