A váltó fogalma, típusai. A váltó törvényes kellékei. Váltóügyletek (átruházás, leszámítolás, viszonleszámítolás).



A váltó olyan forgatható értékpapír, amely egy későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet, vagy fizetési felszólítást testesít meg.

Saját váltó: az olyan váltóügyletet, amelynek két szereplője van: kiállítója és rendelvényese. Az elnevezés arra utal, hogy a kiállító saját nevében vállal kötelező érvényű fizetési ígéretet.

Idegen váltó: az olyan váltóügyleteket, amelyekben 3 szereplője van idegen váltónak nevezzük. Ilyenkor a címzettnek korábban az alapügylet vevőjével szemben egy másik gazdasági eseményből kifolyólag kötelezettsége keletkezett. Idegen váltó esetén az alapügylet vevőjét nem kiállítónak, hanem kibocsátónak nevezzük.

Váltó szereplői:

  • saját váltónál:       – kiállító          – rendelvényes
  • idegen váltónál:    – kibocsátó      – rendelvényes                        -címzett

A saját váltó könnyebben kezelhető, használata egyszerűbb. A magyarországi váltóforgalom mintegy 95%-a a saját váltó alkalmazásával zajlik.

A váltók előnyei

  • csökkentik a forgalom készpénz-szükségletét,
  • a bennük foglalt követelés behajthatósága a váltójogi szabályoknak köszönhetően viszonylag biztos,
  • nemzetközileg egységes szabályozása megoldott,
  • olyan határidős követelés, amely esedékesség előtt is pénzzé tehető.

A váltó kiállításának, ill. kibocsátásának hátterében tulajdonképpen egy speciális hiteljogviszony húzódik meg. Az ilyen speciális hitelviszonyt kereskedelmi, vagy áruhitelnek nevezzük.

A váltó törvényes kellékei

  • A váltó megnevezés az okirat szövegében, a kiállítás nyelvén.
  • Az esedékesség időpontja, vagyis az a nap, amikor a kiállítónak, vagy a címzettnek a váltóban szereplő összeget ki kell fizetnie.
  • A váltó összegének feltüntetése számokkal és betűkkel egyaránt. A váltó összege tartalmazza az alapkövetelés értékén felül a teljesítés és az esedékesség közötti időre jutó kamatot is.
  • A fizetés helye.
  • A rendelvényes (a váltó első birtokosa) megnevezése és székhelye.
  • A kiállító (kibocsátó) és cégszerű aláírása.
  • A kiállítás időpontja.

Idegen váltó esetén a fizetésre kötelezett (címzett) neve is szerepel a váltón.

A saját váltónak 7, az idegen váltónak 8 törvényes kelléke van.

A váltó forgatása, leszámítolása és viszontleszámítolása

Ha valaki fizetés fejében váltót fogad el, a következő lehetőségek közül választhat.

Az esedékesség időpontjának kivárása Ilyenkor a váltót elteszi. Az esedékesség időpontja előtt néhány nappal beviszi a váltót egy azonnali beszedési megbízással egyetemben saját számlavezető bankjához.

Átruházás a rendelvényes megpróbálja a váltót maga is fizetési eszközként felhasználni. Váltóval történő fizetés esetén a váltóra ún. átruházói nyilatkozatot kell rávezetni. A váltónak új tulajdonos részére történő átadását a váltó átruházásának, más néven a váltó forgatásának nevezzük. A korábbi váltóbirtokos, aki a váltót továbbadja a forgató, az új váltóbirtokos pedig a forgatmányos elnevezést viseli. Üres forgatmány alkalmazása esetén a forgatmányos nincs a forgatmány szövegében feltüntetve. Teljes forgatmány esetén a forgatmányos megnevezése is szerepel a forgatmány szövegében.

Az az igazán értékes váltó, amelyet minél többször forgattak, amelyen minél több átruházói nyilatkozat, s minél több aláírás szerepel.

A váltó leszámítolása. Ha a birtokunkban lévő váltót nem tudjuk átruházni, és az esedékesség bekövetkezése előtt pénzre van szükségünk, ilyen esetben megpróbálhatjuk a váltót egy hitelintézetnek eladni. A váltónak a bank által történő megvásárlását a váltó leszámítolásának nevezzük.

Leszámítolási kamat számítása:

Leszámításkor levonásra kerülő kamat = váltó összege × napok száma × leszámítolási kamatláb

360×100

Azt a műveletet, amelynek keretében a központi bank vásárolja meg a hitelintézetek által korábban leszámítolt váltót, a váltó viszontleszámítolásának nevezzük. A viszontleszámítolás során a jegybank szintén nem névértéken vásárolja meg a váltót, hanem az esedékességig még hátralevő időtartamra eső kamatot levonja a váltó névértékéből.

A viszontleszámítolás a jegybank részéről történő monetáris szabályozás egyik lehetséges eszköze.

A váltó óvása

A váltón alapuló követelés beszedésekor előfordulhat, hogy az eredeti váltóadósok számláján egyáltalán nincs, vagy csak részben van fedezet. Ilyen esetben a váltóra olyan nyilatkozatot kell rávezetni, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a követelés behajthatatlan, vagy csak részben teljesített. E nyilatkozatnak a váltóra történő rávezetését nevezzük a váltó óvásának.

A váltó nagy előnye, hogy az utolsó váltóbirtokos nem egy adóssal áll csak szemben, hanem többel, a váltó minden aláírójával. Nagymértékben növeli a váltó értékét, ha valamely jó hírnevű bank valamely forgatóért kezességet vállal. Ilyenkor a váltót általában először a bankra forgatják, majd a bank ruházza át a következő váltóbirtokosnak. Az ilyen váltót aval váltónak nevezzük.

Hamisnak tekintjük a váltót, amelyen a rajta szereplő aláírások valamelyike nem valódi.

A váltó funkciói

  • Fizetési eszköz. A váltó pénzhelyettesítőként szolgál.
  • Hiteleszköz. A váltó életre hívása mögött általában egy kereskedelmi hitelügylet húzódik meg.
  • Biztosíték. Mivel a váltókövetelést gyorsan és biztosan lehet érvényesíteni, ezért a bankok szívesen fogadnak el biztosítékként váltót.
  • Befektetési eszköz. A váltó a bank számára rövid lejáratú betétnek minősülhet.