A szöveg szerepe az élőbeszédben és az írásban



A szöveg szó 1835-ben fordult elő először a magyar-német zsebszótárban. Kazinczy idején keletkezett, nyelvújítási származékszó. Az előbeszédet közleménynek is nevezzük (kommunikáció). A kommunikáció menete a gondolat megfogalmazójától, vagy a feladótól megy a szöveg a közvetítő közegen át a címzetthez.

A szöveg olyan közlemény, amely a beszélők közötti kapcsolattartást biztosítja, az adott helyzetnek megfelelő tartalommal, értelmes terjedelemben, célszerű szerkesztéssel, nyelvi-stilisztikai eszközök alkalmazásával.

Terjedelme: több mondatból áll, ezért a szöveg a mondatnál magasabb szintű gondolati egység.

Tartalma: a mondanivaló határozza meg. A kiragadott részletek csak a szöveg egészében kapják meg értelmüket.

A szöveg egységének igazodni kell a belső gondolati összefüggésekhez. Tartalmaznia kell a téma előzményét, nem szabad bezárni a közleményt, mindig feltételezni kell a következményeket. A szövegen belül a mondatok belső összefüggését koherenciának nevezzük. Ha a mondatokat logikusan csoportosítjuk, akkor koherens a szöveg. A közleményre így kapható válasz.