A szóelemek



A szótő a szó elsődleges jelentőségét hordozza. A szótő lehet egyszerű szó (alszik, asztal, kályha), vagy összetett (székláb, kulcstartó, szemüveg).

Az összetett szó részekre bontható. Előtagra és utótagra. Mindkettő külön is értelmes, de egybeírva más jelentésű.

Pl.: kis, ember – kisember

A szótőhöz toldalékok járulnak. Először a képzők, ez megváltoztatja a szó jelentését, néha a szófaját is.

Igéből lehet képezni igét. Pl.: lovas, olvasgat

Lehet névszót. Pl.: olvas, olvasmány

Igéből igenevet is képezhetünk.

Névszóból képezhetünk névszót. Pl.: hal, halász

Névszóból igét. Pl.: kalapács, kalapál

A jel: módosítja a szó jelentését.

Az igéhez igeidőjelek járulnak (t, tt, ni, fog).

Igemódok jele:

– feltételes mód: na, ne, ná, né

– felszólító mód: j, sziszegők kettőzve

Névszókhoz járuló jelek:

– többes szám jele: k

– melléknév fokozásának jele: bb, leg

A rag: A szó mondatbeli szerepét segíti.

igéhez:

az alanyi és tárgyas személyragok ragjait

névszóhoz:

– tárgyrag: t

– határozóragok: ban, ben, ról, ről, val, vel

– birtokszemélyragok

A kötőhang: A toldalék között ejtéskönnyítő magánhangzó.