A pénzügyi rendszer felépítése, a pénzügyi politika elemei. A fiskális és a monetáris politika célja, eszközrendszere.



A pénzügyi rendszer fogalma, felépítése

A pénzügyi rendszer a pénzeszközök forgalomba hozatalát, azok ideiglenes és végleges átcsoportosítását, elosztását, újraelosztását, a pénz- és tőkepiaci mozgásokat, valamint a nemzetközi pénzfolyamatokat foglalja magában.

A pénzügyi rendszer főbb elemei:

  • az állami költségvetés (a fiskális szféra), amely a központosított jövedelmek elosztását és újraelosztását jelenti,
  • a pénz- és hitelrendszer (a monetáris szféra), amely a meglévő pénzeszközök kezelését, átcsoportosítását, a pótlólagos pénzmennyiség kibocsátást végzi,
  • a nemzetközi pénzügyek (deviza ügyletek), amely a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból eredő elszámolásokkal, a valuta- és deviza árfolyamokkal foglalkozik.

A pénzügyi rendszer összetevői azok az intézmények, szervezetek, amelyek megvalósítják az állam pénzügyi politikáját a pénzügyekre vonatkozó jogszabályok, törvények, rendeletek irányítása mellett.

A pénzügyi irányítás szereplői közé tartoznak:

–          az Országgyűlés,

–          a Kormány,

–          a Pénzügyminisztérium,

–          a Magyar Nemzeti Bank.

A pénzügyi feladatok végrehajtásának intézményei között tartjuk számon:

–          a bankrendszer tagjait,

–          az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt,

–          az Állami Számvevőszéket,

–          a Vám és Pénzügyőrséget,

–          az önkormányzatokat,

–          a gazdálkodó szervezeteket,

–          a minisztériumokat.

A pénzügyi politika fogalma, területei.

A pénzügyi politika a gazdaságpolitika szerves része.

Olyan állami intézkedések összessége, amelyeknek fő célja az áru- és pénzmennyiség makroszintű összehangolása.

A költségvetési (fiskális) politika

A költségvetési politika dönt:

  • a vállalkozások és a lakosság közötti, illetve ezeken belüli pénzügyi átcsoportosításról,
  • a központi beruházások finanszírozási módjáról,
  • a közös fogyasztás nagyságának növekedéséről és annak finanszírozásáról,
  • a térségek közötti jövedelem-átcsoportosításról, stb.

A fiskális politika rendszere magában foglalja mindazon előírások és döntések összességét, amelyek az állam pénzügyi kötelezettségvállalásaival, ill. pénzügyi beavatkozásaival vannak összefüggésben. A költségvetési politika szolgálhat stabilizációs, allokációs és elosztási funkciókat.

A költségvetési politika eszközei:

–          Az automatikus eszközök mintegy automatikus módon képesek a gazdasági egyensúly helyreállítására, így elsősorban a költségvetési politika stabilizációs céljainak elérését segítik elő, (pl. Társasági adó, sávosan progresszív személyi jövedelemadó).

–          A diszkrecionális eszközök mindig eseti beavatkozásokat jelentenek, amelyeket az automatikus eszközök megléte mellett kell alkalmanként felhasználni.

A monetáris politika

A monetáris politika elsődlegesen a pénz kínálatán és keresletén keresztül próbálja a pénzügyi egyensúlyt megteremteni.

Monetáris politikán azt a pénzügyi politikát és annak gyakorlatát értjük, amely a pénz- és a tőkepiacon a pénz- és hitel iránti kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtését, ezzel a gazdaság stabilitásának megőrzését tekinti elsődleges feladatának.

A monetáris politikának az irányítása a Jegybanktanács feladata.

A monetarizmus azon törvényszerűségek, módszerek és eszközök összessége, amelyek a nemzetgazdaság pénzszükségletének mennyiségi meghatározásával és szabályozásával foglalkoznak.

A gazdaságban jelenlévő összes pénzmennyiséget pénztömegnek is szokták nevezni. A pénz kínálatát, alapvetően két tényező befolyásolja, a jegybankpénz mennyisége, valamint a multiplikátor értéke. A pénz kínálatát e két tényező szorzataként lehet meghatározni.

A monetáris politika rugalmassága, gyors reagálása a változásokra a gazdasági folyamatok pontos, részletes ismeretétől, hatékonysága pedig a monetáris eszköztár fejlettségétől függ.

A monetáris beavatkozás lehetséges eszközei:

A direkt eszközök alkalmazására a piacgazdaságokban rendkívül ritkán kerül sor. Ezek a durva eszközök. Az indirekt eszközöket „finom” szabályozási eszközöknek is nevezhetjük, csoportosításuk:

  • tartalékolási előírások,
  • refinanszírozás,
  • kamatszabályozás,
  • értékpapír (nyíltpiaci) műveletek,
  • árfolyam-politika vagy az abban való hatékony részvétel,
  • erkölcsi ráhatás.

A tartalékráta növelésével szűkíteni lehet az üzleti bankok által kihelyezhető hitelek volumenét.

A refinanszírozás lényege, hogy a jegybank különböző lejáratú hitelekkel látja el az üzleti bankokat annak érdekében, hogy ezen forrásokat az üzleti bankok kihelyezhessék a gazdasági szereplők részére.

A kamatszabályozás lényege, hogy ha a központi bank növeli a refinanszírozási hitelek kamatlábát, úgy az üzleti bankok is kénytelenek növelni kamataik szintjét, ami szűkíti a hiteligénylők körét.

Az értékpapír-műveletek (nyíltpiaci műveletek) keretében nagy mennyiségű értékpapírnak, általában az adásvétele zajlik a jegybank és a hitelintézetek között. A repokat más néven visszavásárlási megállapodásoknak nevezik.

A viszontleszámítolás, általában váltók eladását jelenti a hitelezők részéről a jegybank felé.

Az árfolyam-politika főleg a kötött devizagazdálkodású országokban tölt be fontos pénzügy-politikai szerepet.

A pénzügyi politika jellege

Ha a monetáris szabályozás eszközrendszere segítségével a pénzkínálat növelése a cél, akkor expanzív pénzpolitikáról beszélünk. Ellenkező esetben, ha a pénzkínálat szűkítése a cél, restriktív pénzpolitikáról beszélünk.

A pénz iránti kereslet

  • Tranzakciós pénzkereslet, (azon pénzmennyiség iránti igény, amely a gazdasági ügyek, az üzleti kapcsolatok normális lebonyolításához szükséges.
  • Óvatossági pénzkereslet, az esetleges időszakos kiadási többleteink fedezésére szolgál.
  • A spekulációs pénzkereslet esetén a pénztulajdonosok spekulációs célú jövőbeni befektetéseik érdekében felhalmoznak.

A reálkamat (reálkamatláb) a névleges (nominális) kamatláb és az inflációs ráta hányadosa.