A pénz fogalma, történeti kialakulása, funkciói. A pénzteremtés mechanizmusa. A pénzmultiplikátor.



A legáltalánosabb elterjedt meghatározás szerint a pénz az általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszköz. A pénz olyan fizetési eszköz, amely az árucsere közvetítő eszközeként szolgál és széles körben elfogadott.

A pénz történetének három időszaka

  • az árupénz időszaka, (az árutermelők áruikat közvetlenül cserélték ki egymással),
  • az arany és más pénzhelyettesítők időszaka,
  • a modern pénz, a hitelpénz időszaka.

Nemesfémpénz

A nemesfémpénz rendszerben eredetileg a pénzegységek súlymértékek voltak. A pénzegység arany- vagy ezüsttartalma súlymértékben kifejezve a pénzrendszer érvényes pénzlába.

A nemesfémpénz időszakán belül megkülönböztetünk:

  • a bimetallizmus és
  • a monometallizmus korszakát.

Bimetallizmusnak azt az időszakot nevezzük, amely alatt az arany és az ezüst együtt töltötték be a pénz funkcióit.

Grasham törvény: A rossz pénz kiszorítja a jó pénzt.

Monometallizmus: Az az időszak, amely során egyetlen nemesfém tölti be a pénz funkcióit monometallizmusnak nevezzük.

Pénzhelyettesítők:

Az ipari forradalom kapcsán fellendült árutermelés mellett a kibányászott nemesfémek mennyisége már nem tudott lépést tartani a megnövekedett kereslettel, így relatív pénzhiány állt elő.

Váltó: Fizetési ígéret.

Klasszikus bankjegy: A „bankári váltót” nevezzük klasszikus bankjegynek.

Fontos pénzelméleti kérdéssé vált, hogy mennyi pénzhelyettesítő kerülhet forgalomba, ezért két elmélet küzdött egymással:

  • currency-elmélet,
  • banking-elmélet.

A currency elmélet képviselői szerint csak annyi pénhelyettesítőt szabad forgalomba hozni, amennyi a mögötte álló aranyfedezet.

A banking-elmélet képviselői szerint a pénzhelyettesítők kibocsátását nem a meglévő aranyfedezethez, hanem árufedezethez kell kötni.

A II. Világháború után a világ aranykészlete jelentősen lecsökkent, s legnagyobb része az USA-ba került.

A dollár aranyra való átváltási lehetősége 1971-ben szűnt meg. Ezt az évet tekintjük az arany demonetizálása évének.

A modern pénz (számlapénz, hitelpénz), olyan bankkal szembeni kötelezettség, amely képes betölteni a pénz funkcióit.

A hitelpénz-rendszerben a pénzt a központi bank (jegybank) és az üzleti jellegű bankok teremtik. Ebből adódóan eredetét tekintve a pénz lehet: jegybankpénz és üzleti bank-pénz.

Megjelenési formáját tekintve: készpénz (bankjegy + érme), valamint számlapénz.

A készpénzt a jegybank bocsátja ki, az üzleti típusú bankok készpénzt nem teremthetnek. A számlapénz ezzel szemben lehet jegybankpénz is és üzleti bank-pénz is.

A pénzforgalomban betöltött szerepe alapján megkülönböztetünk:

  • Szűken értelmezett pénzt vagy más néven tranzakciós pénzt (M1), (amelybe a készpénz és a le nem kötött betétek tartoznak).
  • Tágabban értelmezett pénzt vagy kvázi pénzt (M2), (szűken értelm. pénz + lekötött betétek is).
  • Legtágabban értelmezet pénzt (M3). (M2 tartalmán túl + kincstárjegyek, biztosítási kötvények, hosszú lejáratú bankbetétek).

A pénzteremtés módjai:

  • A hitelnyújtás és
  • A külföldi fizetőeszköz (valuta, deviza) bank által történő megvásárlása.

A pénz megsemmisülése (a létrehozáshoz hasonló jellegű, de ellentétes irányú ügyletek keretében semmisülhet meg).

  • Hiteltörlesztés és
  • A külföldi fizetőeszközök eladása.

A modern pénz mozgása tehát körforgás jellegű.

Kötelező jegybanki tartalék:

Az üzleti bankok pénzteremtését a kétszintű bankrendszerben a kötelező jegybanki tartalékra vonatkozó előírások határozzák meg. Az üzleti bankok kötelesek betétjeik és a betétjellegű forrásaik meghatározott hányadát a jegybanknál betétként elhelyezni, a piacinál alacsonyabb kamatláb mellett. Az így elhelyezett betéteket nevezzük jegybanki tartaléknak, ennek a betétekhez viszonyított arányát pedig tartalékrátának.

A kötelező tartalékráta előírásain, ill. a ráta változtatásán keresztül a jegybank szabályozni képes az üzleti bankok által teremthető bankszámlapénz mennyiségét.

A pénztömeg növekedésének mértékét kifejező 1/t hányadost pénzmultiplikátornak nevezzük.

A pénz funkciói:

  • Értékmérő funkció, (az árukat, mint egynemű, minőségileg és mennyiségileg összehasonlítható nagyságokat fejezi ki).
  • Forgalmi eszköz funkció, (az áruk adásvételét, az áruforgalmat közvetíti).
  • Fizetési eszköz funkció. A pénz, mint fizetési eszköz szintén az áruforgalmat közvetíti, de ilyenkor az árumozgás és a pénzmozgás időben elválik egymástól.
  • Felhalmozási funkció, (az adott időszakban fel nem használt, el nem költött jövedelmek)

Pénz forgási sebessége: Minél gyorsabban forog a pénz, annál kevesebb kell a forgalomhoz és fordítva.

Pénzforgalom / Pénztömeg

A pénz forgási sebességének növekedése ugyanis pénzteremtéssel, csökkenése pedig pénzkivonással egyenértékű.

A forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség:

P= a forgalomhoz szükséges pénz mennyisége; Á= a forgalomba kerülő áruk árösszege; H= a hitelben eladott áruk árösszege; K= az egymást kiegyenlítő fizetések; F= az esedékessé váló fizetések; PF= a pénz átlagos forgási sebessége.