A Naprendszer általános jellemzői



Jelenlegi ismereteink szerint a Naprendszerben 9 nagybolygó található: a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz és a Plútó. A bolygóknak nincs saját fényük, csak a Nap fényét tükrözik vissza. Kétféle mozgás jellemző rájuk: ellipszis alakú pályán, azonos irányba keringenek a Nap körül, és a saját tengelyük körül forognak. Minél távolabb van egy bolygó a Naptól, annál nagyobb távolságot kell befutnia.  A tengely körüli forgás időtartama minden bolygó egyedi sajátossága. A bolygók többsége a Földdel azonos – direkt – irányú forgást végez. Kivételt a Vénusz és az Uránusz, amelyek ellentétes – retrográd – irányban forognak.  A bolygókat két csoportba osztjuk. Vannak a Föld-típusú – Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Plútó – és a Jupiter-típusú – Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – bolygók.

A Föld-típusúak kisebb átmérőjű, de nagyobb sűrűségű bolygók.  Kőzetbolygóknak is nevezzük őket, mivel van szilárd felszínük, ami határozottan elválik a légkörüktől A Jupiter-típusú bolygók nagyobb átmérőjű, de kisebb sűrűségű égitestek.  Nincs szilárd felszínük. Sok holdjuk és gyűrűrendszerük van. A bolygók holdjai egyszerre forognak a tengelyük körül, keringenek bolygók körül, a bolygókkal együtt pedig Nap körül.

A belső bolygók holdjait kőzetholdaknak, a távollakat vízjég- és kőzetholdaknak nevezik. Döntő többségüknek nincs légköre.  Az üstökösök a Naprendszerben időnként feltűnő égitestek, a Nap körül keringenek és csak napközelben láthatók. Egy üstökös három részből áll: magból, kómából vagy üstökből és csóvából. Pályájuk alapján az üstökösök lehetnek rövid periódusúak (100 évnél kevesebb), és hosszú periódusúak (több száz év után térnek vissza). Naprendszerünkben kb. 100 milliárd üstökös kering a Nap körül. Az életkoruk korlátozott, elpusztulhatnak, széthullhatnak. Pusztulásukat meteorhullás is jelzi. A meteorok többsége még a Föld légkörében elég. Azokat, amelyek elérik a földfelszínt, meteoritoknak nevezzük. A meteoritoknak három fő típusuk ismert: vasmeteoritok, kő-vas meteoritok és kőmeteoritok.

A csillagok olyan izzó gázgömbből álló égitestek, amelyek fényt és más energiát sugároznak szét a világegyetem minden része felé. Távolságukat fényévvel mérik, ez az a távolság, amit a fény 1 év alatt tesz meg. Ez kerekítve 9,5 billió km. A Napon túli csillagok közül a legközelebbi a Proxima Centauri, amelynek távolsága 4,3 fényév. A csillagok fényereje méretük, tömegük és hőmérsékletük szerint különbözik. A nem állandó fényerejű csillagokat változócsillagoknak nevezzük. Ilyenek például a nóvák és a szupernóvák.

A csillagok nem rendszertelenül szétszórva, hanem csillagrendszerekben csoportosulva helyezkednek el. Fölünk a spirális alakú Tejút vagy Galaxis csillagrendszerben található. A Tejút egyik végétől a másikig 100 000 év alatt jut el a fény.

A bolygók:

  1. 1. Merkúr: (római mitológia – istenek hírnöke)

Felszíne: kráterek, síkságok

Légkör: nem jelentős

Hőmérséklet: 330-480°C

Forgás: 59 nap, direkt

  1. 2. Vénusz: (római mitológia, szépség, szerelem istennője)

Felszíne: kráterek, síkságok, vulkánok

Légkör: CO2, H2O (üvegházhatás)

Hőmérséklet: 480°C

Forgás: 243 nap, retográd

  1. 3. Föld
  2. 4. Mars: (háború istene)

Felszíne: kráterek, síkságok, vörös színű

25 km magas hegy (Mons Olympos)

Légkör: CO2, H2O

Forgás: 24 óra, direkt

Holdak: 2

  1. 5. Jupiter: (római főisten) (1320db Föld, Fényes)

Légkör: H2, sávos szerkezet, Nagy Vörös Folt

Holdak: 16, Callisto, Europa, Ganymede – Gyűrűrendszer

  1. 6. Szaturnusz: (római mitológia, idő istene)

Légkör: N, H2, sávos szerkezet

Holdak: 17, Titan – Gyűrűrendszer

  1. 7. Uránusz: (római mitológia, ég istene) (1781, William Herschel) (Zöld színű)

Holdak: 16, Titania – Gyűrűrendszer

Forgás: retográd

  1. 8. Neptunusz: (római mitológia, tenger istene) (Szélviharok, Nagy Sötét folt)

Holdak: 8, Triton

  1. 9. Plútó: (1930)

Holdak: 1

B – Magyarország földtörténete

Felszínét nagy vastagságban üledékrétegek borítják, a medencejellegéből következően. Hazánk mélyszerkezete azonban különleges, egymással majdnem párhuzamos, kristályos és üledékes kőzetsávokból épülnek fel. Az ÉK-DNy-i vonalú törésrendszer két kéregdarabra osztja a medencealjzat (É: déli félgömbről való afrikai, D: eurázsiai). A 1kőzetlemezek ütközését lemezalábukás és andezites vulkánosság kísért, ekkor kezdődött a kárpáti hegységkeret emelkedése és a medencebelső süllyedése.

Előidő: legidősebb kőzetek

Kristályso palák (Alföld mélyén)

Óidő: Szilur: csillámpalák -> Soproni-hegység

Karbon: gránit -> Velencei-hegység, Mórágyi-hegység

Perm: vörös homokkő -> Mecsek, Balaton-felvidék

Középidő: Jura: mészkő -> Bükk

Triász: dolomit -> Aggtelek

vasérc -> Rudabánya

Kréta: bauxit -> Dunántúli-középhegység

barnakőszén -> Ajka

dolomit -> villányi-hegység

feketekőszén, mészkő -> Mecsek

Tisia elmélet (Princz Gyula, 1920 körül)

A Tisia elmélet szerint egy délről jövő kőzetlemez (Tisia) az európai elá bukott, és ez emelte ki az európai-hegységrendszer tagjait.

???????????????????????????????????? ????????????????????????????????????

C – A térképek csoportosítása jelrendszerük alapján

1. Síkrajz: vízrajz, települések, vasutak, vezetékek, növények, határok ábrázolása

2. Domborzati rajz:

a) Színek: (barna, zöld, kék): a magasság és a tengermélység növekedést ábrázolják. Minél magasabb a hegy vagy minél mélyebb a tenger, annál sötétebb színt használnak. A szintvonalak közti részt festik ki.

b) Árnyékolás: a térkép domborzatrajzait árnyékolással szemléletesebbé lehet tenni. Mivel ha csak árnyékolunk, a magasság és a lejtés nem egyértelmű, ezért gyakran kombinálják a szintvonalas vagy színfokozatos ábrázolással. (Az árnyékot vető domborzatra a fényforrás szöge 45°)

c) Szintvonalak: Szintvonalnak az azonos tengerszint-feletti magasságokat összekötő, önmagába visszatérő barna színű görbe vonalakat hívjuk. Meredekebb domborzaton sűrűbben, enyhébben emelkedőn ritkábban helyezkednek el. Alapszintvonalak 5-10 méterenként, minden ötödiket megvastagítják. Az eséstüske a lejtés irányába mutat.

d) Csíkozásos módszer

3. Névrajz: domborzati elemek, vizek, települések, területek neveit és adatait tartalmazza.

Felmérési térkép:

¨                    Topográfiai

¨                    Általános, Földrajzi (atlasz 18-19. old.)

¨                    Helyrajzi (ez nemtommilyen de nagyvalószínűséggel pontolyan…)

¨                    Vízrajzi (54-55)

Tematikus térképek (szaktérképek):

¨                    Gazdasági (34-35)

¨                    Növényzeti (61/b)

¨                    Úti (autós) (ilyet nem találtam az atlaszban)

¨                    Barlang (meg ilyet se, de szerintem adja magát)

¨                    Vallási

¨                    Időjárási

¨                    Szerkezet – morfológiai térkép

Egyéb:

¨                    Dombortérkép

¨                    Földgömb

¨                    Éggömb

¨                    Csillagtérkép

¨                    Turista

¨                    Autós

¨                    Információs (ahol leírják, hogy egy faluban melyik templomot nézd meg, és hogy juss, oda úgy, hogy előtte meglátogatod a környék egyetlen és felújított ó-reneszánsz-barokk vízköpőjét)

Közös jellemzők:

Atlaszokban vannak (ehe ehe)

Saját, speciális, minden térképre jellemző jelrendszer (ún. jelkulcsban feltüntetve)

A jelek lehetnek alaprajz szerint ábrázoltak (város), meghatározott alakúak (vasút), és magyarázójelek (feliratok)

A síkrajzú térképek a természetes és mesterséges tereptárgyakat jelekkel ábrázolja (forrás, kút, út…)

A domborzatot többféleképpen rajzolhatják: Színfokozatos (kék-zöld-barna), szintvonalas, árnyékolt (általában együtt az előbbiek valamelyikével)

à (bővebb felvilágosítás és ábrás magyarázat az atlasz 2. oldalán)

Méretarány: az a kicsinyítési arány, amely megmutatja, hogy a térképen az egy centiméter a valóságban mennyi centiméter (1: 100 000, tehát 1cm = 100 000 cm, vagyis 1 km)

Nagy méretarányú, részletes térkép 1: 500 – 100 000

Közepes méretarányú: 1: 100 001 – 500 000

Kis méretarányú: 1: 500 001 – 200 000 000

Kétféle hálózat fordulhat elő a térképeken egy olyan keresőháló, amely általában A betűnél kezdődik és pontott van vége, illetve egy földrajzi fokhálózat [északi szélesség, keleti hosszúság satöbbi].

Megjegyzés:

• a keresőháló turistatérképeken mérésekre is alkalmas, egy kocka általában megegyezik egy négyzetkilométer területtel (tehát egy éle egy kilométer…)

• szintvonal: az azonos tengerszint feletti magasságú helyek pontjait összekötő, önmagába visszatérő görbe. (alap és főszintvonalak)

• Atlasz := Steifel földrajzi atlasz, az a nagy kék meg zöld…

• Szerencsére a méretarány szerinti beosztás mindenhol másféle