A nagy földrajzi felfedezések okai, menete és következményei!



A XV. század végére az európai világ túljutott a XIV-XV. századi nagy válságon. “Hosszú XVI. századnak” nevezik az 1450-es évek végétől a XVII. század elejéig tartó időszakot, amely alatt átalakult az európai gazdaság és társadalom, megnövekedett a népesség, s új világgazdasági rendszer jött létre. Kolumbusz Kristóf 1492-ben felfedezi Amerikát, a portugálok Indiába hajóznak, és megindul a gyarmatosítás. A nagy felfedezőutak a XV. század végétől sokasodtak meg. A fejlődő európai gazdaságnak számos olyan árucikkre volt szüksége, amelyeket a hagyományos utakon-módokon nem tudtak megfelelő mennyiségben és kedvező feltételekkel megszerezni. A felfedezésekkel együtt járó terjeszkedés és az új jövedelemforrások az uralkodó és a nemesség érdekeit is szolgálták, hiszen a XIV-XV. században csökkentek a jobbágyoktól behajtható földesúri jövedelmek. A terjeszkedésre való hajlandóságot fokozta az európai népesség nagyarányú növekedése: Európa lélekszáma 1600-ban már 89 millióra nőtt. Az első nagy felfedező utak Portugáliából és Spanyolországból indultak ki. Mindkét ország uralkodói fő vállalkozóként támogatták a felfedezéseket. Mindkét ország rendelkezett az Atlanti-óceánra nyíló kikötőkkel, ahonnan a széljárást és a tengeráramlatokat kihasználva könnyű volt nyugati és délnyugati irányban kihajózni és visszatérni. A felfedező utak összefonódtak az újonnan megismert területek kifosztásával és gyarmatosításával. Az ázsiai kikötőkbe Afrika megkerülésével érkező portugálok kisajátították az Indiai-óceán fő hajózási útvonalait. Hajóhaduk védelmében kereskedelmi telepeket és támaszpontokat létesítettek. A tengeri kereskedelem fölötti uralom így is óriási haszonhoz juttatta a portugálokat. Közép- és Dél-Amerika – a mai Brazília kivételével – a spanyol hódítóknak jutott. A spanyol betörés jelentős spanyol népesség betelepülésével társult. A közvetlen kifosztás időszaka után megszervezték a gyarmati közigazgatást és gazdaságot. A kényszermunka különböző formáira alapozták az ültetvényes gazdálkodást és a bányák művelését. Miközben az érintett területeket a spanyolok gyarmattá szervezték, szétzúzták Közép- és Dél-Amerika korábbi társadalmi szerkezetét. Az őslakosság a háborúk, kényszermunkák és a betegségek miatt szörnyű veszteségeket szenvedett. Az emberveszteségek a kieső munkaerő pótlására kezdték el a gyarmatosítók a fekete rabszolgák tömeges átszállítását Afrikából. Kolumbusz felfedezése révén a spanyolok egy csapásra behozták a portugálok évszázados előnyét, ami feszültségeket okozott a két ország viszonyában. Az ellentéteket az 1494-ben a pápa által szentesített tordesillasi szerződés simította el, amely lényegében kettéosztotta a világot a spanyolok és a portugálok között. Kolumbusz sikerei meggyorsították az Afrika megkerülésével Indiába vezető út végleges felfedezését. Vasco da Gama 1498-ban elérte az Indiai partokat, ahonnan fűszerekkel, kincsekkel megrakodva tért haza. A világkereskedelem számára ezzel az utazással új korszak kezdődött.