A lízing, a faktorálás és a forfetírozás fogalmainak értelmezése. Csoportosításaik szempontjai.



A lízing története, fogalma, alaptípusai

A lízing fő jellemzője a finanszírozás, így szorosan kapcsolódik a bankok hitelügyleteihez. A bankok általában külön lízingtársaságot alapítanak ezen üzletágra. A lízing közgazdaságilag hitelaktusnak minősül.

A lízingszerződést a hitelszerződéstől alapvetően az különbözteti meg, hogy a tulajdonjog – mint dologi biztosíték – minden lízingszerződésnek a feltétele. A lízing valójában áruban nyújtott hitelként is értelmezhető.

A lízing ügyleteknek két alaptípusát lehet megkülönböztetni, mégpedig a pénzügyi lízinget, ill. az operatív lízinget.

Pénzügyi lízing olyan ügylet, amelynek keretében a lízingbe adó megvásárolja a lízingbe vevő által igényelt tárgyi vagy immateriális eszközöket. Az így beszerzett eszközöket a lízingbe adó használatra átadja a lízingbe vevőnek, és azokat a lízingbe vevő könyveiben aktiválják. A pénzügyi lízing esetében a megrongálódás, elvesztés, és lopás kockázatát a lízingbe vevő viseli. A lízingidőszak alatt a lízingbe vevő jogosult az eszközökből származó hasznokra, őt terhelik ugyanakkor az eszköz közvetlen költségei.

A lízingdíj két részből tevődik össze:

  • A kötelezettség törlesztéséből, valamint
  • A kötelezettség fennálló összege utáni kamat összegéből.

A pénzügyi lízingre vonatkozó jelenlegi szabályozás egyértelművé teszi, hogy a lízing futamideje alatt az eszközt a lízingbe vevő tartja nyilván, s ő számolja el utána – a vonatkozó szabályok alapján az értékcsökkenési leírást.

A lízing kamat nem ÁFA köteles. Azonban az eszköz átvételekor a lízingbe vevőnek egy összegben kell befizetnie a vételár teljes ÁFA-ját. A jelenlegi szabályos révén a pénzügyi lízing elvesztette előnyét a banki hitelekkel szemben.

Operatív lízing olyan szerződés alapján valósul meg, amely szerződés szerint a lízingbeadó a már meglévő, ill. a lízingbevevő igényei szerint beszerzett és a lízingbeadó tulajdonát képező eszközt lízingdíj ellenében, a szerződésben rögzített időtartamra a lízingbevevő használatába, birtokába adja.

A lízingbevevő a lízing időtartama alatt viseli a lízingelt eszközzel kapcsolatos költségeket, beleértve a kárveszély összes költségét is. A lízing időtartamának végén pedig a lízingelt eszközt köteles a lízingbeadónak visszaszolgáltatni.

Az operatív lízing esetén a lízingelt eszközt a lízingbeadó tartja nyilván a könyvviteli elszámolásaiban, s ő számolja el az értékcsökkenési leírást is.

A lízingszerződés és a bérleti szerződés rokon vonásokat mutat, de nem azonos.

Hasonlóságok és különbségek:

  • A lízingnél és a bérletnél egyaránt különválik a tulajdonjog és használat.
  • A bérleti szerződésnél a bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész időtartama alatt alkalmas legyen a szerződésszerű használatra. A dolog finanszírozásával járó nagyobb kiadások a bérbeadót terhelik.
  • Lízingszerződés esetén a dolog fenntartásával járó minden költség a lízingbevevőre hárul.
  • A lízingbevevő a szerződést nem mondhatja fel.

A lízing speciális típusai

Visszlízing: a visszlízing olyan konstrukció, amelynek során a vállalkozás valamely tárgyi eszközét eladja egy lízingtársaságnak, majd azt azonnal lízingbe is veszi.

Szervizlízing: a szervizlízing tulajdonképpen nem különálló lízingfajta, hanem egy szerviz-szolgáltatással kibővített lízing konstrukció.

A lízingügyletetek csoportosítási lehetőségei

A lízing szereplőinek száma alapján beszélhetünk:

  1. Közvetett lízingről: A közvetett lízing az általánosnak tekinthető lízingügylet, amelynek három szereplője van, mégpedig a szállító, a lízingtársaság, ill. a lízingbevevő.
  2. Közvetlen lízing: csak két szereplője van. Ez úgy képzelhető el, hogy a szállító és a lízingbe adó funkcióját ugyanaz a gazdasági szervezet látja el.

A lízingügyleteket csoportosíthatjuk a lízingelt vagyontárgy jellege alapján is:

  1. A tőkejavak lízingjéről.
  2. A fogyasztási javak lízingjéről.
  3. A személyi lízingről.

A tőkejavak lízingje alatt a termelőeszközök lízingjét értjük.

A lízing iránya szerint megkülönböztethetünk:

  • belföldi lízinget,
  • importlízinget,
  • tranzitlízinget,
  • exportlízinget.

A lízingcégek a kockázat csökkentése érdekében kiegészítő biztosítékokat is kérhetnek a bérbe vevőktől (készfizető kezesség, bankgarancia, értékpapír).

Követelés – megvásárlás (faktoring tevékenység)

A faktorálás követelés megvásárlást jelent. Faktoring üzlet esetén a faktortársaság ügyfele áruszállításból, vagy szolgáltatásból származó, valamely partnervállalattal szemben fennálló követelését megvásárolja.

A faktoring ügylet a rövid lejáratú követelések refinanszírozásának egyik módja.

A faktortársaság akkor köt faktor-szerződést, ha

  • a fator-eladó követelése az áruügylet szereplői között nem vitatott,
  • a követelés nem beruházással kapcsolatos,
  • a követelés felett a rendelkezési jog nem korlátozott,
  • a fizetésre kötelezett ellen nem folyik csődeljárás, vagy felszámolási eljárás,
  • a fizetésre kötelezettet nem vonták végelszámolás alá.

A faktoring ügylet három funkciót foglal magában:

  • A faktoráló hitelintézet a követelés megvásárlásával a követelést megelőlegezi, megfinanszírozza.
  • A faktortársaság magára vállalja a követelésekkel kapcsolatos nyilvántartást, a követelések esedékessé válásának előjegyzését, az adósok felszólítását, stb. A faktor mindezek alapján rendszeres információt is nyújt ügyfelének. Ezt a funkciót szokták egyébként a faktorálás alapfunkciójának tekinteni.
  • A faktorcég átvállalhatja a követeléssel kapcsolatos hitelveszteségi kockázatot is.

A faktorcég által megvásárolt követelések általában rövid lejáratúak, futamidejük 30-90 nap

A faktoring megállapodásnak tartalmaznia kell:

  • A leszámítolási kamat mértékét.
  • A faktortársaságnak felajánlott követelés(ek) pontos megnevezését, névértékét.
  • Az eladónak a vevővel szembeni jogos követelését igazoló okmányokat.
  • Az eladónak a késedelmi kamatra vonatkozó megállapodását a kötelezettel.
  • Az eladó azon kijelentését, hogy a faktor cégnek felajánlott követelés a vevő részéről nem vitatott.
  • Olyan záradékot, amelyben az eladó vállalja, hogy amennyiben a kötelezett valamilyen okból megtagadja a fizetést, az átruházott követelések összegét számlájáról soron kívül, azonnali inkasszóval leemelje.

Keretmegállapodás esetén a faktorálás tartós, rendszeres együttműködést jelent az eladó és a faktortársaság között.

A követelés-vásárlás típusai:

  1. A követelés keletkezése előtt, vagy az üzlet megkötése, szállítás után történik a követelés eladása, ill. megvásárlása.
  2. A követelés keletkezése után, de az esedékessé válás előtt kínálja fel a szállító a követelését a faktortársaságnak.
  3. A követelés esedékessé válás után próbálkozik a szállító faktorálással.

A kockázat-átvállalás lehetőségei a faktorálás során

Teljes kockázatmentesség: ez esetben a pénzintézet a faktoring szerződésben kiköti a visszkereseti jogát arra az esetre, ha a vevő a lejárat után bizonyos napig nem fizet, vagy egyáltalán nem hajlandó fizetni.

Részleges kockázatvállalás: A pénzintézet és a szállító a faktoring-szerződésben meghatározott arányban közösen vállalja a vevő nem fizetése miatti kockázatot.

Önálló kockázatvállalás: A faktortársaság egyedül vállalja a követelés megvásárlásából származó esetleges veszteséget. Ezt nevezik visszkereseti jog fenntartása nélküli faktorálásnak.

A faktorügyletek szereplői:

– szállító          – vevő  – a faktor.

A faktorálás érdekesebb típusai

  • Csendes faktorálás. E formát akkor alkalmazzák, ha a szállító nem akarja vevőjét „megsérteni” azzal, hogy a vele szemben fennálló követelését faktorálja.
  • Nyílt faktorálás. Az előbb tárgyalt forma ellentéte. A faktorálásról a kötelezettet is értesítik.
  • Servicing. A faktorálás speciális formájának tekinthető.
  • Országhatárt átlépő faktoring ügyletek (nemzetközi faktoring). Ez esetben az exportkövetelések faktorálása történik.

A forfetírozás

Míg a váltóleszámítolás és a faktorálás a rövid lejáratú követelések megvásárlására vagy meghitelezésére szolgál, addig a forfetírozás segítségével, az ezzel foglalkozó intézmények ügyfeleik közép- és hosszú lejáratú, nagy összegű követeléseit vásárolják meg, a lejáratot jóval megelőzően.

A forfetírozás egy későbbi időpontban esedékes, többnyire beruházási javak szállításából és/vagy beruházásokhoz kapcsolódó szolgáltatások nyújtásából származó követelések – főleg exportkövetelések – megvásárlása a pénzintézet részéről visszkereset nélkül, azaz az összes kockázat átvállalása mellett.

A forfetírozás előnyei az exportőr számára:

  • az áru ellenértékét az általa a vevőjének nyújtott hitel lejárata előtt megkapja,
  • hitelkövetelése átalakul készpénzzé,
  • a refinanszírozás költségeit az export árképzésnél figyelembe veheti,
  • javítja piaci pozícióját, növeli tőkéjének forgási sebességét.