A Dózsa-féle parasztháború és a középkori magyar állam bukása!



Mátyás halála után azonnal megindult a harc a koronáért. Ugyanakkor a főurak megragadták a lehetőséget hatalmuk visszaállítására. Átvették a király halálával megbénult kormányszervek irányítását. Corvin János hadseregét leverték. és Beatrix királynét félreállították és Ulászló cseh király jelölését fogadták el. II. Ulászló már megválasztásakor elvesztette a pénz- és hadügyek irányítását. Nem volt támasza, ezért a bárókkal kellett együttműködnie. Mátyás zsoldosseregét szétverték, a jövedelmek a bárókhoz folytak be. Uralmukat a köznemesség sem korlátozta. A köznemesség úgy jutott később politikai szerephez, hogy a legnagyobb főúr, Szapolyai  János hatalmi törekvései mögé állt. 1505. Rákosi országgyűlés. A köznemesség elfogadta a törvényt: ha Jagelló fiú utód nélkül hal meg, akkor magyar királyt választanak.

A XV.-XVI. század fordulóján a parasztság felemelkedése  egyre több akadályba ütközött. A Mátyás idején megemelkedő adóterhek súlyosan érintették a szegény jobbágy réteget. 1490 után a köznemesség indított rohamot a jobbágyság kivívott jogai ellen. Korlátozni igyekeztek a szabad költözködést, meg akarták semmisíteni a mezővárosok kiváltságait és vissza akarták állítani a terménykilencedet. A földesurak és a jobbágyok közötti feszültségek 1514-ben parasztháborúban robbantak ki. A felkelésben a jobbágyság valamennyi rétege részt vett. A mozgalom ott vált legerősebbé, ahol a paraszti árutermelés és a mezővárosi fejlődés korábban felvirágzott. A felkelés legfőbb vezetője Dózsa György, más néven Székely György végvári katonatiszt volt. A felkelőknek a jövőről általános elképzeléseik voltak: szolgaságból szabadságba akartak jutni. Elhivatottságukat vallásos hitük erősítette. Önmagukat “szent had”-nak nevezték. Az április 19-én meghirdetett keresztes hadjárat május közepén vált parasztfelkeléssé. Az uralkodó osztály július végére nyomta el a felkelést Szapolyai János vezetésével. Bár a paraszt hadak szervezettebbek voltak, mint a parasztmozgalmak általában, hosszabb távon mégsem állhatták a harcot. A korabeli hadviselés már mesterség volt. Képzettséget, begyakorlást igényelt. A felkelők hosszú fegyverben tartását pedig lehetetlenné tette az, hogy folyamatos munkájuk nélkül gazdaságuk tönkrement volna. A nemesi megtorlás törvényes kereteket kapott. Az országgyűlésben Werbőczy ekkor mutatja be jogi mestermunkáját a Tripartitumot (Hármaskönyv). Ehhez hozzákapcsolták azokat a törvényeket, amelyek megtiltották a jobbágyok szabad költözését és rögzítették szolgáltatásaikat.