A barokk és Zrínyi Miklós



A barokk elnevezést csak 1750. után kezdték használni, mégpedig elítélő, gúnyos értelemben. Azokra a művészi alkotásokra, főleg épületekre alkalmazták, amelyeket mértékteleneknek, túl díszítettnek, bizarrnak tartottak. A stílusmegnevezés azonban hamarosan elvesztette gúnyos értelmű mellékízét. Ettől kezdve alkalmazták a reneszánszt követő korszak ( XVII. XVIII. sz.) művészetére, irodalmára, majd a korszak egészére.

Az építészet jegyei a zárt szerkezetű antik elemekből alakulnak ki. A barokkban a fő cél az erő kifejezése. A mozgás szétfeszíti a kereteket, és gyakran átlépi az egyik művészet a másik határait. A barokk alkotás célja a meghökkentés, gyönyörködtetés, lenyűgöző hatás keltése, misztikus révületbe emelés. Minden művészeti ágában jellemző vonás a festőiség, a kontraszt kihasználása, a dinamizmus, a mértéktelen díszítettség, az érzelmek ábrázolása a borzalmastól az extatikusig.

A barokk a világot hierarchikusan tagoltnak érzékeli. A harmóniát sugározzák a barokk alkotások.

A barokk kialakulásában és elterjedésében nagy szerepe volt az ellenreformációnak, s különösen a jezsuita rendnek. A barokk kultúra és művészet elterjedésének másik fontos, gazdasági és társadalmi tényezője a refeudalizálás, a feudalizmus újbóli megerősödése.

A képzőművészethez hasonlóan a barokk irodalmi alkotások is kedvelik a bravúros formai elemeket: a merész asszociációkon alapuló költői képeket, a meglepő ellentétektől feszülő hasonlatokat, a virtuóz rímtechnikák. Kedvelik a bonyolult összetételű körmondatokat, a rokon értelmű vagy rokon hangzású szavak halmozását, az erős érzelmi tartalmú kifejezéseket. Új műfajkánt ekkor jelenik meg a drámát, zenét, táncot, képet egyesítő opera.

Magyarországon az első barokk művészeti és irodalmi alkotások a század 40-es éveiben jelennek meg. Felépül a nagyszombati jezsuita egyetem (1635.) a barokk szellemiség központja, és Kismartonban az Esterházy-kastély (1764-1766). A magyar barokk irodalom legjelentősebb világszínvonalon alkotó költője és írója Zrínyi Miklós.

Zrínyi Miklós (1620-1664)

– 1566 május 1. I. Szulejmán török szultán Isztanbulból magyarországi hadjáratra indul

– 1566 augusztus 6. a török sereg megkezdi szigetvár ostromát

– 1566 szeptember 6. az ostrom közben a szultán meghal (az eseményt titokban tartják)

– 1566 szeptember 8. gróf Zrínyi Miklós, a költő dédapja egy hónapi védekezés után kitör a rommá lőtt várból és hősi halált hal

– 1636. itáliai utazása

– 1646. elkészül a Szigeti veszedelem című eposza

– 1647. Zrínyi horvát bán és Dél-Magyarország katonai főparancsnoka lett

– 1649. megírja Tábori kis tracta hadtudományi munkáját

– 1651. Bécsben megjelenik az Adriai tengernek Syrenaia című alkotása benne a Szigeti veszedelem című eposza más verseivel együtt

– 1653. megjelenik a Vitéz hadnagy című hadtudományi munkája.

– 1656. megírja Mátyás király életéről való elmélkedések című művét

– 1661. megírja a török áfium ellen való orvosság című röpiratát

– 1663. szeptember 9. Zrínyi az egész magyar hadsereg főparancsnoka lesz

– 1664. január-február Zrínyi téli hadjárata a török ellen

– 1664. november 18. Zrínyi Miklós halálos balesete

A Szigeti veszedelem

Az 1640-es évek közepén Zrínyiben a 30 éves háborúban szerzett tapasztalatai megérlelték az a felismerést, hogy a magyarság csak saját erejéből, nemzeti összefogással képes megszabadulni a töröktől. Eszméjének megvalósításához meg kellet győznie a magyar fő- és közép nemeseket. Az ő buzdításukra és nekik dedikálva írta meg 1645-1646 telén fő művét a Szigeti veszedelem című eposzát.

Az eposz Szigetvár 1566-os ostromát, a várvédők, elsősorban a költő dédapjának, Zrínyi Miklósnak hősies küzdelmét és halálát, a török felett aratott győzelmét mondja el.

A szigetiek mentesek azoktól a bűnöktől, amelyek a korabeli magyarságot jellemezték. A legkiválóbb erények testesülnek meg bennük: hazaszeretet, önfeláldozás, bajtársiasság, erkölcsi tisztaság, vagyis mindaz, amit a kor heroizmusa elvár. ilyen védősereg ellen nem elégséges a törökök számbeli, anyagi és technikai fölénye. Ezért hihető el, hogy győzelműk Szigetvárnál csak látszatsiker. Valójában veszítenek, hiszen seregük szétzüllik, vezérük elpusztul, miközben a szigetiek megdicsőülnek.

Az eposz egyik fő erőssége a szerkezete. A kompozíció eleget tesz a barokk szerkesztés kettős követelményének: látomásos elemeivel a valóság határain túlra ragadja az olvasó képzeletét, miközben a részletek reális ábrázolásával megteremti a valóság illúzióját. Az események három cselekményszálon indulnak el. 1. isteni rendelkezés az égben ( látomás), 2. Arszlán budai pasa palotai vállalkozása (reális ábrázolás), 3. Zrínyi imája (látomás és realizmus).

A szerkesztés egyik érdekes megoldása, hogy a tulajdonképpeni főcselekmény, a vár ostroma, csak a VII. énekben kezdődik. A terjedelmes bevezetőnek fontos szerepe van. Megismerjük Magyarország korabeli állapotát, a magyarság bűneit, a megbocsátás feltételeit. Felvonul előttünk a hatalmas török sereg és látjuk a feszület előtt imádkozó Zrínyit.

A hosszú bevezető elsősorban arra szolgál, hogy hihetővé tegye: nem lehetetlen legyőzni a hatalmas támadó sereget.

A vár ostromát bemutató hét ének (VII-XIII) szerkezete két szempontból érdemel figyelmet. Egyik a tömörítés, a másik a változatosság. A magyaroknak dicsőséget hozó ostromot leíró X. éneket Juranics és Radivoj hősi, de tragikus kimenetelű története előzi meg. A török sereg széthullását, a lázadást bemutató XI. ének után Delimán és Cumilla szerelmi epizódja következik. Majd a pogány érzéki szerelem ellenpárjaként Deli Vid és Borbála története, a hitvesi szerelem szép példája. Fontos szerepük van az eposzban a végzetszerűséget érzékeltető véletleneknek is. Ezek sorozatát zárja a XIII. énekben a postagalamb elfogása. A szultán, aki már fontolgatta az ostrom feladását, az elfogott segélykérő levélből értesült a vár súlyos helyzetéről, és felkészül a végső támadásra.

A végkifejletet megrajzoló két utolsó ének a barokk festészet fény-árnyék technikája szerint épül fel. Alderán, a sötétség ura az egész alvilágot mozgósítja Zrínyiék elpusztítására, de már nincs hatalma fölöttük. A fény fiai Gábriel arkangyal vezetésével visszaűzik a pokolbeli szellemeket, a hősöket pedig felviszik a menybe, akik így diadalmaskodnak.

Az eposz monumentális képei, hasonlatai, jelzői, egész barokkosan gazdag színes nyelvhasználata jelenítik meg a heroizmust, a hősi, gyakran véres eseményeket és az ezektől elválaszthatatlan halált. szembetűnő a hősi élet megkívánta testi és lelki erő megnyilvánulásait festő képek sokasága: szél, vihar, villámlás, mennydörgés, láng, zivatarnak ellenálló hegycsúcs, tölgy stb. Az eposz verselése nem követi az antik példát. A magyar verselés egy változatában, a négyrímű tizenkettesben íródott.

Magyar eposzi hagyomány nem lévén, Zrínyi az antik és az olasz epikus mintákat követte.

Az 1645-1646 telén írt eposzt Zrínyi először csak 1651-ben jelentette meg nyomtatásban – más verseivel együtt – Adriai tengernek Syrenaia címmel. A kötetben az eposzt idillek, szerelmes versek előzik meg. Ezekre, a Violának nevezett kedveshez írt versekre utal vissza az eposz első versszaka. Zrínyi ezzel is Vergiliust látszik követni, aki egyes kódexek bizonysága szerint az Aeneis elé négysoros verset írt, melyben hős eposzi vállalkozását összehasonlította korábban írt szerelmi és pásztorköltészetével. Az eposz után epigrammák következnek, majd a költő vallásos számvetése: a Feszületre című óda. A kötetet utóhang zárja. Ebben a költő hallhatatlanságot ígér magának.