Radnóti Miklós, láger versek



Zsidó értelmiségi családban született 1909-ben. Szüntelen lelkiismeret-furdalása volt, mert  anyja  és  ikertestvére  meghalt  a  születésekor. 1921-ben meghalt apja, és Grosz Dezső, nagybátyja nevelte. Pesten érettségizett, majd egy évet Csehszlovákiában töltött (textilipari tanulmányok) gyámja kérésére.

1930-ban Szegeden magyar-francia szakra jár. Tagja a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának. Élete végéig nincs állandó munkahelye. Fordít, alkalmi munkákat végez. 1935-ben házasságot köt Gyarmati Fannival.

1940-től háromszor hívták be munkaszolgálatra. Utoljára 1944 májusában, a német megszállást követően. Ekkor a jugoszláviai Bor mellett elhelyezett Lager Heidenauba szállították. A munkatábort augusztus végén kiürítették, és a foglyokat szeptemberben „erőltetett menet”-ben nyugat felé indították el. November elején érték el a Győr melletti Abda községet, melynek határában a költőt huszonkét társával együtt agyonlőtték.

Az abdai tömegsírból került elő a Bori-notesz. Ez egy irka, melybe verseit írta a lágerben.

A la recherche…

A vers címe Proust: A la recherche du temps perdu (Az eltűnt idő nyomában) című művére utal. A vers egy visszaemlékezés; belenyugvó, filozofálgató mű. Sok benne a felkiáltás és a kérdés, viszont nagy nyugalom kellett a magírásához, mert hexameteres.

A régi baráti összejöveteleket, a borozgatásokat idézi, mindez most valószínűtlennek, elérhetetlennek, visszahozhatatlannak tűnik. Feltör benne a fájdalom azokért, akiket elragadott a háború. Nemcsak a munkaszolgálatos társaira gondol, hanem a harcba kergetett katonákra is. De az élőket is felidézi, őket is megnyomorították a háború évei. A nosztalgia és a tragédia egymást váltó dallama most már összefonódik, hogy együtt fejezzék ki a veszteséget, mely immár jóvátehetetlen és végleges.

A vers szomorú, rezignált hangulatát nem oldja fel a befejezés sem, de az utolsó sorok csendes fájdalma, a „távoli erdők” és „idegen legelők” nyugalmas képei mégis valami megnyugvást hoznak.

A hexameterek egységes ritmusa az emlékezés folyamatát festi alá. A klasszikus formával a költő a téma általános, örök emberi voltát érezteti.

Erőltetett menet

Az Erőltetett menet a bori lágerben született. A költemény az élethez való ragaszkodás és a fáradt halálvágy között vergődő ember drámai belső vitáját, küzdelmét tárja elénk. Két egymásnak felelő tízsoros részből áll.

Az első rész egy hat- és egy négysoros mondatra tagolódik. Az első mondat a menetelést és a reményüket vesztett, de éltükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg. Az otthon váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. Az első hat sor alanyt kifejező mellékmondatsora és a második mondat négy sora ezt az állítást magyarázza. Az egész első részt erős irodalmiasság, esztétikai megformáltság jellemzi. Erős ellentétek, szokatlan jelzőhasználat, alliterálások, sok asszociációt felidéző kifejezések és képek vezetnek el az ünnepélyessé lassított, magasztos hangvételű mondatzárásokhoz.

A költemény második fele is érvelés: ez a rész az idill vágyának, reményének belső érveit sorakoztatja fel. Az elgyötört vándor nosztalgikusan idézi az egykori otthon, az elveszett béke emlékképeit, az idillbe kapaszkodik. A szép halálról az első részben is szó esett, a másodikban pedig közvetetten van jelen: a döntés, a „fölkelek”, melynek kimondását emberi, baráti szótól várja a költő.

A kettészakított sorok mintha az elkínzott emberek roskadozó lépéseinek ritmusát idéznék. A vers időmértékes.

Razglednicák

A Razglednicák rövid helyzetképek a tájról, az emberekről, a költői sorsról.

Az első a háború ijesztő valóságával a szerelem fénylő állandóságát állítja szembe. A kezdő sorokban a hegyekről visszaverődő és lassan elülő ágyúszó megszemélyesítése félelmetes hangulatot kelt. A következő képben a lobogó sörénnyel vágtató paripa képzete uralkodik, és az értelmetlen forgatagot kozmikus méretűvé fokozza. A kedves alakját idéző második négy sorban a némán határozó a vastag, vad ágyúszóval alkot kontrasztot. A hasonlatban az angyal a szépség és a jóság megtestesítője, a halálra dermedő bogár pedig a dermedt tehetetlenségé. Szimmetrikus szerkezetű szabályos vers. Páros rímű, nyolcsoros strófa.

A második razglednicában a valóság és az idill képei kerülnek egymás mellé. A költő az égő házak és a riadt parasztok képéről a vizet fodrozó parasztlányra és a birkanyájra fordítja figyelmét. Szimmetrikus szerkezetű szabályos vers. félrímes, nyolcsoros strófa.

A harmadik razglednica a legrövidebb, de a legundorítóbb. Pusztulnak az állatok, akik tehetetlenek, és az emberek szintén. Az alliterációk is a borzalmat fokozzák. Itt az első két sor már nem rímel.

Az utolsó razglednica a tarkólövés jelenete, melynek során a költő előtt felvillan saját halála is. Két, nagy mozgást sugalló igével indul. A megjelenített halott a költő barátja, Lórsi Miklós hegedűművész volt. A német szavak a gyilkosok alakját is felidézik. A költő itt tudatosan vállalt személyes halálát foglalta versbe, és épp ezzel a gesztussal emelkedett a halál fölé. Ez a strófa már szabálytalan: hétsoros, a rímhelyezés is asszimetrikus. Az öt gondolatjel meg-megtöri, szaggatottá teszi a szöveget.