Az avantgarde

A mind teljesebbé váló elidegenedés lehetetlenné tette az egyén és a világ egészséges kapcsolatát. A társadalom nem sok lehetőséget adott tagjainak az értelmes cselekvésre, az egyéniség elszakadt a nagy életfeladatoktól, elszigetelődött, önmegvalósítási feladatai egyre szűkebb térre szorultak.

Ezt a jelenséget már a múlt század nagy gondolkodói, Hegel, Kiekegaard és Marx, is észlelték. Marx elidegenedésnek, eldologiasodásnak nevezte a folyamatot. Sigmund Freud a tudattalan felfedezésével foglalkozott. Az emberben olyan erők működnek, amelyek közelebb állnak a természethez, mint tudatos énünk. Jung már az emberiség kollektív tudattalanjáról beszélt, amik különös szimbólumokban nyilatkozik meg.

A természettudományok újabb felfedezései tovább fokozták a bizonytalanságot. Einstein abszolút térről és időről beszélt. Nem beszélhetünk időről a tér bevonása nélkül, az időt pedig a tér negyedik dimenziójának kell tekintenünk.

Nietzsche szerint „Isten meghalt”, a magára hagyott embernek merészen szembe kell néznie a kaotikus világgal.

Marx: A marxizmus magában hordozza a társadalmi utopizmus veszélyét, s ezzel a későbbi diktatórikus lehetőségeket.

Korunk kultúrája két részre szakadt:

– a humán kultúrára

– a racionálisan gondolkodó természettudományok világára

A 20. szd. filozófiáját általában a szkepszis, az ész mindenhatóságában való kételkedést jelenti.

Egisztencializmus: elidegenedés személyiségpusztitó hatását jelenti. Előfutára a dán Kierkegaard volt.

Az avantgárd mozgalmak

Jelentése: előőrs. A 20. szd. első felében nagyarányú művészeti forradalom bontakozott ki. Szakítottak a hagyományos művészettel, a megszokott és kiüresedett értékekkel, formákkal. Legjelentősebb irányzatai a kubizmus, a futurizmus, az expesszionizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus és a konstruktivizmus voltak.

Két fő vonalát különböztetik meg:

– egy szertelenebb, zaklatottabb, főként érzelmi és indulati irány (a futurizmus, az expesszionizmus, a dadaizmus, a szürrealizmus)

– és egy inkább intellektuális, gondolati alapról kiinduló irányt (a kubizmus és a konstruktivizmus)

Az egyikre a formabontás, a másikra a formaépítés a jellemző.

A kubizmus (kocka): A fordulatot Picasso: Avignoni kisasszonyok c. képe hozta. Braque monda ki, hogy a festészetnek nem az a feladata, hogy elmondjon egy történetet, hanem az, hogy megszerkesszen egy addig nem létező képi valóságot. A kubisták egyidejűleg több nézőpontból, síkra kivetítve ábrázoltak. A színeket mellőzik, barnásszürke és ennek árnyalatait használják.

A futurizmus (jövő): A művész belső élményét akarja kivetíteni, nem a kül-világ dolgaira figyel. Észak-Olaszországban, Torinóban és Milánóban született meg a modern gyáripar kibontakozásával együtt. A társadalmi átalakulás olyan kérdéseket vetett fel, amire a különféle szindikalista és anarchista hatások alatt álló munkásmozgalom nem tudott feleletet adni. Az állam gyarmatszerzési háborúkat indított, és a nagy olasz birodalom ábrándjával próbálta leszerelni a tömegeket. Marinetti 1909-ben kiadott első futurista kiáltványa nagy visszhangra talált. A jövőt a technika csodáiban, a rohanó, lüktető életben látta. A követelések között olyan agresszív nacionalista és reakciós nézetek is voltak, mint militarizmus és a háború dicsérete. Marinetti és a futuristák egy része végül a Mussolini-féle fasizmus kiszolgálásánál kötött ki. A futuristák a technikai civilizáció művészei voltak. Az erő, a sebesség, a mechanikus ritmusok tanulmányozásával is foglalkoztak. Úgy látták, hogy az élet lényege a mozgás, korunk jellegzetes élménye a dinamika. Marinetti ódát írt a verseny automobilhoz.

Olaszországon kívül csak Oroszországban bontakozott ki a futurizmus. Egy robbanásig feszült helyzetben forradalmi energiákkal telítődött. Majakovszkij kiáltványa: „Pofonütjük a közízlést”. Ebben írja: „Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt ésatöbbit, ésatöbbit ki kell dobni a Jelenkor Gőzhajójából”.

Expresszionizmus(kifejezés): Németországban a gyorsuló városiasodás súlyos társadalmi problémákat vetett fel, felodhatatlan ellentmondásokhoz, nagy belső feszültségekhez vezetett. Az első művészcsoport Drezdában alakult meg Die Brücke néven. A művészek proletár környezetben éltek. A fametszetek fekete-fehér kontrasztjait különösen alkalmasnak találták a nyomor megszólaltatására. A másik csoportosulás Münchenben jött létre Kandinszkij: Der balue Reiter c. képének nevével. A Der Sturm az avantgárd egyik legfontosabb folyóirata volt. Az expresszionisták egy része közvetlen kapcsolatba került a munkásmozgalommal. A irodalomban is jelentkeztek, köztük Bertold Brecht. Meggyötört, elesett emberekért emelték fel szavukat.

Expresszionizmusnak két válfaját különböztetjük meg: a mindig tragikus egyedre és a folyton harcban álló társadalmi emberre koncentrálót.

Az expresszionista költő az érzések, indulatok kifejezése érdekében széttöri a költészet hagyományos formáit, gyakran a mondatokat is, merész, egyéni szóképeket használ, belső látomásait vetíti ki, nagy szerepet kapnak az igék, a főnévi igenevek, az indulatszók, a gyakran kötőelemek nélkül egymás mellé helyezett mondat értékű szavak. Magyar képviselője Kassák Lajos volt.

A Dada: A dadaizmus Svájcban született meg, ahol a háború elől menekülő ifjak, katonaszökevények és forradalmárok szembefordultak a polgári világgal. Vezéralakja a román származású Tzara volt „Vár a tagadás, a rombolás nagy világa”. A dadaisták célja a társadalom minden hagyományos értékének lerombolása volt, tagadták és kétségbe vonták a józan ész, a logika használhatóságát. Provokálni akarták a jóizlést, tiltakoztak az uralkodó erkölcsi dogmák ellen. Művek helyett tárgyakat készítenek. Véletlenszerűen egymás mellé szegelt, ragasztott hulladékokból, képkivágásokból állítják össze.

Szürrealizmus: Vezető egyéniségei Breton, Aragon és Éluard. A szürrealisták úgy vélték, hogy az ember hamisítatlan, igazi énjét a tudatalatti világában találhatják meg. Az álom, az őrület, az önkívület, a szabadjára engedett képzelet révén hódíthatják meg a világot. A szürrealizmus különösen kedvelte a fekete humort, az iszonyatos és a nevetséges különös szorongást előidéző groteszk együttesét.

Konstruktivizmus: Kompozícióit legtöbbször szigorú mértani formákból építi fel a síkban. Három alapszín a kék, piros és a sárga. Képviselője Mondrian.