A reformkori magyar gazdaság



Nem változik sokat, marad a céhes ipar. Gyenge a polgárság, megmaradnak a feudális keretek, ezért Mao.-n a polgári átalakulás nem a polgárságra támaszkodva mehet végbe, hanem a birtokos köznemességre támaszkodva indul el. A birtokos köznemesség felismeri, hogy elkerülhetetlen a változtatás, de ezt a vezető szerepét megőrizve akarja véghezvinni. A nemesség aló rétege nem áll a reformok mellé egyértelműen, elszegényesedésükkel vannak elfoglalva, a választásokon hol a kormány, hol az ellenzék oldalára állnak („mocsár”), megnő a jelentőségük, mikor el kezdenek a megyegyűléseken fejenként szavazni.

1830-tól gazdasági fellendülés ® eredménye: 40-es évekre megélénkül a mezőgazd.-i termelés (mocsarak lecsapolása, erdőirtás, hogy minél több gabonát termeljenek).

Fellendülés feltételei:

  • Európai: az ipari forradalom kiteljesedik, Ny-Eu-ban mezőgazdasági terményekre van szükség, ezért Közép-Eu.-ban fellendül a gabonatermelés

Élőállat + gyapjú ® kiviteli cikkek ® köv.: terménykereskedők megerősödnek.

  • Jogi: 1839-40-es országgyűlés elkezdi megteremteni az önkéntes örökváltság elfogadásával + a szabad iparűzésről a törvényt
  • Váltótörvény is megélénkíti
  • Köv.: ipar is fellendül

Az 1840-es évekre a terménykereskedők kezén felhalmozott tőkét az infrastruktúrába fektetik (bank, híd, vasút) ® a piacra gyorsabban eljut a mezőgazd.-i termék. A terményker. ipari üzemekbe is fektetnek tőkét ® erősödnek a manufaktúrák is és új üzemeket (tőkés jellegű) alapítanak, amik a cukor-, papír- és élelmiszeripar területén erősödnek meg. Textilipar is erősödik, de ezt az osztrákok akadályozzák.

Az udvar azért tűri el a változásokat, mert a magyar ipar nem vetélytársa.

Ekkor válik Pest és Buda kereskedelmi központtá.